Semmi sem mutatja be precízebben az elmúlt 15 esztendőt, mint Elon Musk rajza, melyet a Twitteren posztolt még áprilisban. Egészen világos, hogy beteg folyamatokat látunk a világban, ám ahhoz, hogy ezt magabiztosan kijelenthessük, mindenekelőtt tisztázni érdemes, hogy mit nevezünk egészségesnek. Muszáj pontosan rögzítenünk, hogy mi is az az arany középút, amely bár morálisan kikezdhetetlen, az emberiség mégsem járt rajta pár lépésnél többet sohasem; mindig hamar letért róla, hogy messze elkóboroljon. Meg merem kockáztatni, hogy Musk is pontosan ugyanezt a szűk ösvényt célozza. (Ne tévesszen meg senkit a rajzokon szereplő centrumpont! Ez csupán az adott kor eszmei áramlatainak mértani közepét mutatja, nem feltétlenül az optimumot.)

FELVILÁGOSODÁS

Itt kezdődik minden. A történelem azon pontjához ért, amikor az emberiség végre elkezdett megszabadulni sok ezer éves béklyóitól. Törvény előtti egyenlőség; a születési előjogok eltörlése; szólás-, gondolat és sajtószabadság; metafizika helyett ismeretelmélet és természetfilozófia; szabad tulajdonbirtoklás, az egyén boldogságát előtérbe helyező humanizmus - hosszasan lehetne sorolni mindazt, ami egyértelműen előrelépés és áldás. "Szabadság, egyenlőség, testvériség!" - így szól a korszak jelmondata, hogy azután gyorsan a nyaktiló vegye át a főszerepet. A felvilágosodás és a francia forradalom nem csupán azért kulcsfontosságú, mert ez a startmező, s mert minden lényeges kérdést - társadalmat, gazdaságot, tudományt és morált - egyaránt érint. Hanem azért is, mert pazarul láttatja, hová vezet az, amikor engedjük túllendülni az ingát. Ahol Robespierre, Lenin, vagy Kun Béla megjelenhet, ott aligha számíthatunk másra, mint gyilkos őrületre.

SZOCIÁLDEMOKRÁCIA

Tudjuk, hogy a korai kapitalizmus nem hozott automatikus jólétet a teljes társadalom számára. Embertelen munkakörülmények, kiszolgáltatottság, gyermekmunka, robot a végkimerülésig - a többség számára nem volt könnyed leányálom. A szakszervezeti mozgalmak előtt le a kalappal: úgy harcoltak ki egy élhetőbb világot a gyári munkásság számára, hogy mindeközben nem törekedtek a piaci rendszer erőszakos megdöntésére. Nyolcórás munkanap, fizetett szabadság, nyugdíj - a szociáldemokrata politika komoly szerepet játszott abban, hogy a nyugati világ megteremtse a történelem valaha volt legszélesebb körű jólétét. Igen ám, de e ponton a baloldal tisztességes pártjainak el is fogyott a mondanivalója és a lényegi teendője. A Szent György szindróma azonban klasszikus balos kórtünet - a sárkány feje már a porban, de a harci kedv tart még. A kommunista kísérlet tökéletes prototípusa a legújabb kor ideológiai ámokfutásainak, amikor is pár túlbuzgó őrült képtelen volt észrevenni, hogy már elérték, sőt maguk mögött is hagyták az arany középutat. Körül sem néztek, úgy hajtottak át rajta keresztben, hogy egyenesen a szakadékba kormányozzanak minden érintett társadalmat.

FEMINIZMUS

A feminista mozgalom pontosan ugyanezt a navigációt követi. Minden jóérzésű ember tapsol a nők egyenjogúságának és mélyen elítéli a patriarchális társadalmakat jellemző valódi elnyomást. A civilizált világban azonban a nők hosszú évtizedek óta pontosan ugyanazokkal a jogokkal bírnak, mint a férfiak: tanulhatnak, dolgozhatnak, autót vezethetnek, választhatnak és megválaszthatók, lehetnek tűzoltók, katonák, vadakat terelő juhászok - a projekt itt véget is ért, nincs miről beszélni a továbbiakban. Persze ez csak akkor igaz, ha a nőmozgalmi törekvések tisztességesek és sportszerűek. Amennyiben azonban a feminizmust a zsigeri férfigyűlölet, a történelmi bosszúvágy, az ideológiai túlfűtöttség, a női nem felé való aránytalan részrehajlás, vagy épp a megélhetési politizálás mozgatja, úgy nincs megállás: jöhetnek a kvóták, jöhet a férfiak kiherélése, a családok felszámolása, jöhet a nőuralom és jöhet az indokolatlan hiszti minden pitiáner apróságon, amely valamely harcos amazon lelkét sérti.

RASSZIZMUS

Csaknem hatvan esztendeje - egész pontosan 1963. augusztus 28-a óta - Martin Luther King történelmi beszédének köszönhetően tűpontosan tudjuk, hogy hol húzódik az arany középút rasszizmus dolgában. A kulcsszó: színvakság. Az egyént a tettei alapján, s nem a bőrszíne szerint ítélem meg. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek előítéleteim. Nem jelenti azt sem, hogy muszáj mindenkivel barátkoznom, vagy hogy a világ minden városát multikulturálissá kéne változtatni. Pláne nem jelenti azt, hogy kozmetikázni kéne a bűnügyi statisztikákat. De azt határozottan jelenti, hogy törvény előtt mindenki egyenlő. Egy fehérnek, egy feketének, vagy épp egy ázsiai származásúnak pontosan ugyanaz a központi bánásmód jár, amennyiben mindannyian az USA állampolgárai. Kár lenne tagadni, hogy ez a múltban nem így volt, és azt is, hogy a posztmodern jelenkor erősen átesett a ló túloldalára. Az egyetemi, a hollywoodi és az összes egyéb kvóta - minden jó szándéka ellenére - mélyen rasszista. Ahogyan a "legyünk kevésbé fehérek!" és az ehhez hasonló céges kampányok is azok.

SZEXUALITÁS

Mindig kiakadok azon, ahogyan a vaskalaposok beszélnek a szexuális forradalomról. A hatvanas-hetvenes években a civilizált emberiség végre eljutott odáig, hogy nyíltan kimondta azt, amit már évszázadok óta érzett: a szexualitás nem erkölcsi kategória. Elfogadottá vált a házasság előtti testiség; elérhetővé váltak a fogamzásgátló tabletták; szexklubok nyíltak, sorra jelentek meg az újabb és újabb erotikus magazinok... Értem én, hogy az ortodoxok világlátása szerint mindez maga Szodoma és Gomora, azonban az sem járható út, hogy a prüdériájukat mindenki másra rákényszerítsék. Szóval: a múlt század második felében ott járunk, hogy a helyén kezeljük a szexualitást; olyan tabumentes örömforrásként tekintve rá, mely mindenkinek a magánügye. Ahol annak minden megnyilvánulási formája (leszámítva az erőszakot, a pedofíliát, a nekrofíliát és a zoofíliát) szabadon űzhető, méltatható, kritikával illethető, kigúnyolható de nem büntethető. Ehhez képes napjainkra e téren is alaposan átestünk a ló túloldalára. A mai korszellem szerint muszáj ünnepelni a másságot; a melegek és a transzok minden tekintetben védettek. "Neked nincs méhed! Hogy fogod kihordani a magzatot? Belerakod egy szatyorba?" Az ilyen mondatok a progresszív vallás dogmavilága szerint megengedhetetlenek. Felérnek egy Mohamed-karikatúrával. Vagy azzal, ha kimondanánk Jahve nevét.

HIT ÉS TUDOMÁNY

A felvilágosodás lényege valójában az volt, hogy az emberi értelem és a megtapasztalható valóság került a középpontba a homályos hiedelmek, babonák és irracionális hittételek helyére. A következő évszázadokban a tudomány egyértelműen dominánssá vált a vallások felett. Charles Darwin, Bertrand Russell, Albert Einstein, Richard Dawkins és Stephen Hawking világában már a tényeké a főszerep. Már nem kell elhinnünk, hogy Szodoma és Gomora pusztulását Isten haragja okozta, hiszen a régészeti leletek alapján egy közönséges légrobbanással is magyarázni tudjuk a bibliai katasztrófát. Simán elhihetjük azt is, hogy Mózes átvezette népét a Vörös tengeren, hiszen azóta megfigyelhettük már: van az a különleges széljelenség, mely lehetővé teszi e csodának tűnő menekvést. A damaszkuszi úton Saul jelenése és átmeneti megvakulása ma már jól magyarázható egy temporális epilepsziás rohammal - itt sem muszáj Isten közvetlen beavatkozását feltételeznünk. Elértünk tehát a racionalitás korszakába, azonban itt sem időztünk túl sokat - épp napjaink woke-progresszív ideológiája az, amely letér az értelem ösvényéről és tagadni kezdi mindazt, amit a tudomány - különösen a biológia - évszázadokon át felhalmozott. Ugyanazok, akik (joggal) megmosolyogják a templomok szenteltvíztartóit, az eucharisztia liturgiáját vagy épp a szűznemzés dogmáját, most azt hirdetik, hogy nincs különbség férfi és nő között, s tamponautomatákat kezdenek elhelyezni a férfimosdókban - Németországban legalábbis már itt tart az őrület. Épp hogy magunk mögött hagytuk az egyik vakhitet, már át is lendültünk a másikra, csak nehogy az arany középúton haladjunk...

Nem járunk a tiszta morál szűk ösvényén, nagyon nem. Ahhoz intelligencia kellene. Tudatosság. Meg persze nagyvonalúság is és türelem. Ez ma mind hiánycikk. Pedig megtanulhattuk a történelemből: ha radikalizálódni kezd az egyik oldal, úgy - az egyensúlykeresésből fakadóan - törvényszerűen előbb-utóbb a másik oldalon is ezt fogjuk látni. (A vörösterrorra csakis fehérterror lehet a válasz a historikus logika szerint.) Ha az inga erősen kileng, úgy nehéz lesz megállítani középen, a lendület viszi tovább. Szürreális századunkban szemmel láthatóan sokan érdekeltek a káosz dagasztásában, ugyanakkor hosszútávra csakis azok rendezkedhetnek be, akik az aranyközéputat - a szabadságot, az egyenjogúságot, a racionalitást és a békét - célozzák. Hitem szerint ilyen ember Elon Musk is, s ha már az ő rajzával kezdtük e posztot, fejezzük is be az ő szavaival: „Ezért vettem meg a Twittert. Nem azért tettem, mert könnyű lenne. Nem azért tettem, hogy több pénzt keressek. Azért tettem, hogy megpróbáljak segíteni az emberiségnek, amelyet szeretek, és kellő szerénységgel állok hozzá, mert tudom, hogy minden erőfeszítésünk ellenére sem biztos, hogy sikerül elérnünk ezt a célt.” Én azért nagyon drukkolok.