Bő félszáz évvel ezelőtt - olyan 1968 táján - a szexualitás általános megítélése nagyjából a helyére került. Azóta sok minden változott. A progresszív oldalon egyfelől túltolták a biciklit, s ma már minden ünnepelendőnek számít, amit valaha is perverzitásként tartottak számon, mindeközben a hagyományos, férfi és nő közötti testiség kapcsán a metoo a legprűdebb korokba repítette vissza a világot. Hasonló zavart látni a másik térfélen is. Egy vérbeli konzervatívnak muszáj jó viszonyt ápolnia a vallással, így a Borkai-féle elhajlások aligha férnek bele egy jobbos politikus imidzsébe, ugyanakkor igény azért volna rá... Szerencsére az íróknak nem kell képmutató szerepeket eljátszaniuk; ők őszintén megvallhatják, mit is gondolnak a téma kapcsán. 

Rod Dreher, a Magyarországon élő amerikai újságíró meggyőződéssel hisz az ortodox keresztény megközelítésben, mely szerint a testiség csakis egy férfi és egy nő házasságon belüli érintkezése lehet, minden egyéb eset súlyos bűnnek számít. Természetesen tisztában van azzal, hogy ez a világlátás ma már csupán egy nagyon szűk kisebbségé, a Szent Benedek válaszútján című könyvében mindazonáltal igyekszik pár (meglehetősen erőtlennek tűnő) érvet felhozni álláspontja védelmében.

• MÉLTÓSÁG - Rod Dreher szerint a korlátok nélküli testiség emberhez méltatlan. "A kereszténység azt tanította, hogy a test szent; s hogy mivel Isten saját képmására teremtett minden embert, az általuk birtokolt méltóság megköveteli, hogy a testtel ennek megfelelően bánjunk." Mint minden hithű kereszténynek, természetesen a szerzőnek is joga van ahhoz, hogy így lássa. A kérdés csak az, hogy ebből miként következik a tiltás. Ha egy 21 éves Chivas Regal Royal Salute kerül a kezembe, egészen biztosan nem fogom kólával keverni, hiszen méltatlan volna e kitűnő és méregdrága itallal szemben. De ha valaki mégis megteszi - láttam már hasonlót - azt inkább szánalmasnak tartjuk, nem pedig bűnösnek. Soha senki nem fog olyan törvényt alkotni, amely előírná, hogy e nemes whiskyt kizárólag tisztán szabad fogyasztani. Ugyanígy: ha valaki közönségesnek és lealacsonyítónak tartja a szabad szexualitást, annak adekvát reakciója lehet a fejcsóválás, a fintorgás vagy épp a sajnálat. A tiltás aligha.
• GYERMEKÁLDÁS - A szerző arról panaszkodik, hogy a többség a szexualitást "elsősorban olyasvalaminek látja, aminek célja a személyes gyönyör és az önkifejezés, s csak másodsorban az utódok létrehozása." Bevallom, nem is értem, miért kell fontossági sorrendet felállítani. Ez két különböző, és egyaránt lényeges funkció. A legtöbben sok ezerszer szexelünk életünk során, miközben legfeljebb néhány gyermeket nemzünk. Rod Dreher felvetése olyan, mintha azon siránkoznánk, hogy az egyetemi épületekben oktatás is folyik, nem csak diplomakiosztó...
• A MÚLT ÁRNYAI - "Mélységes tudatlanságról tanúskodik gondtalan boldogságban élő pogány hippik közé csöppenő őspuritánként gondolni Pál apostolra, aki azt parancsolja nekik, hogy ezután már ne szórakozzanak többet. Valójában a kor pornografikus, szexuálisan kizsákmányoló görög-római kultúrájában felszabadító erejű volt elfogadni Pál tanítását a szexuális tisztaságról és a házasságról. E kultúra mindenekelőtt a rabszolgákat és a nőket használta ki, akiknek értéke a pogány férfiak számára abban állott, hogy képesek voltak gyereket szülni és szexuális gyönyört adni." Ismét egy rettenetes érv. Természetesen egyet kell érteni azzal, hogy a nők kiszolgáltatottsága és jogfosztottsága megengedhetetlen. Azonban a megoldás nem az, hogy a férfiakra is láncot teszünk. (Pont ugyanazt látjuk, mint amikor a vadkapitalizmust kommunizmussal próbálják gyógyítani - legyen mindenkinek ugyanolyan pocsék az élete...) Ha a problémát az erőszak jelenti, úgy azt kell megszüntetni, nem pedig a kölcsönös önkéntesség szabadságát korlátozni.
• VÁLÁS - "Ha rendezetlen módon élünk vele, a szex az egyik legrombolóbb erő lehet a világon." - állítja a szerző, ám a csonka családok problémáján túl nemigen tud egyéb példát említeni e pusztító hatásra. Szándékosan elfeledkezik arról is, hogy még soha a modern világtörténelem folyamán egyetlen válás sem következett közvetlenül a testi hűtlenségből, hiszen létezik nyitott kapcsolat és létezik nagyvonalúság, megbocsátás is. Ha egy félrelépés után a házasság tönkremegy, annak vagy a mérhetetlen gőg az oka, vagy valami mélyebb probléma, amely esetén már a megcsalás is csupán tünete volt a bajnak.
• SPIRITUALITÁS - A bencés szerzeteseket hozza példaként, akiknél "a testi tisztaság átalakítja a nemi ösztönt spirituális szenvedéllyé". Ez is egy olyan érv, amely ezer sebből vérzik. Egyrészt semmi sem garantálja, hogy a cölibátusból nem frusztráltság fakad, hanem valami ködös emelkedettség. Másrészt: a spirituális szenvedély imádsággal, meditációval, illetve ezerféle flow-val megtapasztalható aktív szexuális élet mellett is. Harmadszor: a szex maga is lehet spirituális élmény. Összességében tehát borzalmas üzletet köt, aki ilyen megfontolással választja a testi tisztaságot.
• PORNOGRÁFIA, PROSTITÚCIÓ - "A pornó megfoszt emberségünktől. Eltörli Isten képmását a szereplők arcáról." És jön a klasszikus keresztény sirám: a másik fél a szexuális gyönyör személytelen tárgyává válik... Érdekes módon a feministák pont ugyanezt kifogásolják. Van persze igazság ebben, és akkor? Ez továbbra is egy minőségi kérdés, semmi köze az erkölcshöz. Létezik olcsó, igénytelen pornó és láttunk már igényes, erotikus alkotást is. Találunk fogatlan prostit a szemétégető mellett, s szerződtethetünk minőségi escortlányt is. Az utóbbi arcán talán Isten képmását is felfedezhetjük... Nyilvánvaló, hogy a többség nem keveri össze e műfajokat - romantikus randevúinkat aligha egy negyedórás pornójelenet mintájára építjük fel. Az is nyilvánvaló, hogy néha-néha találni fantáziát és élvezetet abban is, amikor puszta szextárgyként tekintünk egymásra.

Rod Dreher tisztában van a felmérések eredményeivel. Pontosan tudja, hogy jellemzően az önmagukat hívő kereszténynek nevezők sem csupán a házasság keretein belül szexelnek, hogy nem tartják bűnnek a homoszexualitást és a pornográfiát sem. Mégis ragaszkodik az ortodox megközelítéshez. Kitart amellett, hogy a testiség kozmikus jelentőséggel bír - ezzel speciel nekem sincs vitám -, csakhogy számára ebből a korlátozás és a tiltás következik. "Nem vagytok a magatokéi" - idézi Pált, s a szexualitással kapcsolatos minden téveszméje ebből fakad. A valóság az, hogy nagyon is a magunkéi vagyunk, Isten teljes döntési szabadsággal ruházta fel az embert. A Rod Dreher által képviselt ortodox megközelítés legnagyobb bűne - akárhogy is próbál kibújni e vád alól -, hogy a szexet mocskos, kerülendő, illetlen és vétkes dolognak láttatja, nem pedig annak, ami: Isten pazar ajándékának. S hogy hová vezetett ez a történelmi megközelítés? A The Sun című napilap érdekes cikket jelentetett meg, részleteket közölve egy angol lelkészfeleség, Ruth Smythers 1894-ben kiadott művéből. A szerző feleségek számára ad tippeket, miként lehet elkerülni a szex tortúráját. Csupán ízelítőül pár ínyencség:

• "Keveset adj, ritkán adj, és azt is kelletlenül. Ha nem így teszel, a házasság könnyen orgiává fajulhat.
• Ne csak arra figyeljünk, hogy minél kevesebbet szeretkezzünk, hanem arra is, hogy az aktusnak minél rosszabb legyen a minősége.
• Sok férfi abban leli a legnagyobb örömét, ha szex után békésen elnyúlhat az ágyon. Ezért a feleség ne engedje a pihenőt, beszéljen hozzá, zavarja fel. Ha nem így teszünk, a férfi könnyen újra követelni fogja a jussát.
• A bölcs asszony soha nem vetkőzik meztelenre a férje előtt, és soha nem engedi meg a férfinak, hogy ruha nélkül mutatkozzon.
• Hasznos, ha magunknak és férjünknek is vastag pamut hálóruhát varrunk, amit nem kell levenni szex közben.
• Lefekvés után az asszony kapcsoljon le minden lámpát, és semmilyen hangot ne adjon ki, nehogy a férfi ezt biztatásnak vegye.
• Ha a férfiban mégis felébred a vágy, a nő feküdjön olyan mereven, amennyire csak lehetséges. Ellenkező esetben az optimista férj azt hiheti, hogy felesége élvezi az együttlétet. Ha már elkerülni nem tudjuk, a szexet mindig teljes sötétségben űzzük.
• Az aktus alatt, a nő soha, semmilyen esetben ne adjon ki hangot, és ne nyögjön.
• Amint a férfi befejezte, a nő rögtön kezdje el a másnapi házimunkával nyaggatni. A bosszankodás hasznos lefekvés előtt is, mert eltereli a férfiakat házastársi kötelességük teljesítésétől."

Nyilván mindez ma már csupán megmosolyogtató bulvár, mindazonáltal pontosan tudjuk, miből fakadt e viktoriánus prűdség. Abból az évszázados agymosásból, amellyel a keresztény tanítás elidegenítette az embert az egyik legtermészetesebb szükségletétől, a szexualitástól. Ha alig több mint száz évvel ezelőtt is még mindig az volt a társadalmi elvárás, hogy egy nő ne élvezze a testiséget, az elég jól jelzi, hogy e kultúra komoly problémákkal terhelt. Ezt látva nem vitás, hogy égető szükség mutatkozott a 20. századi szexuális forradalomra.

A jó hír az, hogy nem minden konzervatív szerző totális idióta. Wass Albert valóságos ikonnak számít idehaza, s nem véletlenül: erkölcsisége tökéletesen a helyén van, még a szexuális kérdések mentén sem találni benne kifogásolnivalót. A kastély árnyékában című regényének egyik szereplője egy magányos lelkész, aki még hosszú évek elteltével sem képes feldolgozni családja elvesztését. "Ha ő akkor azt mondja Annának: nem baj, Anna, maradjon minden úgy, ahogy volt, a dolgot elfeledjük... akkor ott élnének most is, Pistike már nagy fiú volna, komoly, érettségiző ember, s Anna... Anna olyan volna még mindig, mint húsz évvel ezelőtt, vidám, nevető szemű, s ha kell, komoly, ha kell, igénytelen, ha kell, körömszakadtáig dolgozó, s ha kell: szerető pajtás. De nem azt mondotta. Mást mondott, csúnyát, förtelmeset, amilyent csak egy hiú gőgjében megsértett hím állat mondhat, aki nem tud különbséget tenni hiba és bűn között, szeretet és vak szenvedély között, és egyetlen pillanat diadaláért odalöki az egész életet." Világos, hogy léteznek olyanok - én is ismerek ilyet -, akik képtelenek túllépni a szexuális hűtlenségen. Egyetlen másodperc alatt megváltozik bennük minden; már képtelenek pozitív érzelmeket táplálni a másik iránt, s azonnal új életet kezdenének. A regény lelkésze nem ilyen. Ő még hosszú esztendők múltán is maró hiányt érez, amiért csakis önmagát okolhatja. Elméjét, döntését, szavait az egyházi attitűd formálja, s a legkevésbé a saját (és családja) jóléte. Valódi, ideológia-vezérelt önsorsrontást látunk. "Mert Istenem, mit vétett Anna, szegény? Az emberek azt mondják, erkölcs, és bólogatnak hozzá ostoba képpel. Mi az erkölcs? Az élet tisztasága, mondják. Hát nem volt tiszta az Anna élete? Van annál tisztább élet? Kert, háztartás, gyermek, beteg parasztasszonyok: van annál tisztább élet, mint az övé volt? S mégis ez történt vele. Nem, ennek az erkölcshöz semmi köze." Sokadszorra is megemelem a kalapom Wass Albert előtt. E művét 1943-ban, 35 esztendősen, jóval a szexuális forradalom előtt alkotta. Abszolút érett gondolkodásmódról tesz tanúbizonyságot, miközben aligha ez jellemezte az adott korszellemet.

A szexualitás teljes világa kitűnően példázza, milyen pusztító az, ha valamely vallás, vagy egyéb ideológia rátelepszik egy kérdésre, s foglyul ejti azt, fittyet hányva az egyén szabadságára. Jöhet jobbról, jöhet balról; hivatkozhat az isteni tekintélyre, avagy ellenkezőleg: akár tagadhat is mindet természetfelettit - ha nem az ember békés szükségletei állnak a legfölső polcon; ha engedjük, hogy bármiféle ködös eszmény ezekre súlyos béklyót aggasson, úgy meg is érdemeljük örök boldogtalanságunkat.