téveszmék

"Ez életünk nagy napja"

2018. július 21. - G. Nagy László

eletunk_nagy_napja.jpg

 

Amikor a "nagy nap" kifejezést használjuk, kapásból, kérdőjelek nélkül mindenki az esküvőre gondol. Nem a VB-döntőre, nem a Nobel-díj átadására, de még csak nem is egy diplomaosztóra, vagy bármire, ami mögött valós teljesítmény áll. Persze, nincs is azzal baj, hogy magánéletünket tekintjük az elsődleges boldogságforrásnak. (Magam is így vagyok ezzel; bizonyosan nem éreznék ilyen túlcsorduló életörömöt, ha nem volna családom.) Mégis olyan fura, hogy egy szerelmi történet pont azon kiragadott pillanatát tartjuk ünneplésre méltónak, amikor Éva belegyömöszöli Ádámot egy szmokingba és az oltár elé rángatja, hogy egy abszolút felelőtlen ígéretet kipréseljen belőle. Mintha senki sem arra a villámcsapásszerű délutánra kívánna emlékezni, amikor először megpillantották egymást. Nem is arra a hetekig tartó elszánt ostromra, míg végül Ádám levette Évát a lábáról. Nem azt a nagyszerű emberi teljesítményt méltatjuk, ahogy Éva kihordja és megszüli közös gyermekeiket és a legkevésbé sem azt a tudatos és gyengéd törődést, amellyel évtizedeken át életben tartják az egymás iránti vágyat. Dehogy. Az igazi "nagy nap" a vadló betörésének és karámba terelésének napja. A többi - mintha csak hab lenne a tortán.

 

Oké, világos. A lányokat évszázadok óta így szocializálják. Már az anyatejjel is azt szívják magukba, hogy életük semmihez sem fogható nagy pillanata az lesz, amikor ott állnak majd talpig fehérben, s az egész násznép őket csodálja. S akit sosem vezetnek az oltár elé - legyen bár öt gyereke, odaadó társa és elképesztően tartalmas, sikeres, boldog élete - annak osztályrésze csakis az örök szégyen lehet. Azt volna érdemes tisztán látni, hogy tökéletesen legitim a lányok stabil kapcsolatra való igénye. Ha már gyermeket szülnek valakinek, akkor az a minimum, hogy az adott férfi megbízható és felelősségteljes legyen, aki részt vesz az utódok felnevelésében is, ne egy szimpla tenyészcsődör, aki holnap már messze jár. Igen ám, csakhogy pont erre valók az évezredes párválasztó ösztönök, valamint erről szól az egymás megismerésének folyamata is: kirostálni a hosszú távra alkalmatlan jelölteket. Ahogy a Honeybeast együttes zseniálisan megénekli az Így játszom című slágerében: "Nem fáj fej, csak a baj van veletek, egyensúlyt nem ígér a szemetek". Amikor egy nő másfél-két év együttélés után sem képes eldönteni, hogy megbízhat-e a másikban, az nem csupán a partnerre nézve kínos, de a saját ösztöneit és emberismeretét tekintve legalább olyan mértékben. Ha viszont a srác átment a megbízhatósági teszten, úgy mi szükség a formális elköteleződésre?

 

A házasságkötések kapcsán persze nem csupán tartalmi tekintetben találunk kifogásolnivalót. Rendszerint formai szempontból is botrányosak. Már az időzítés is sokat elárul az ünnepeltekről. Mi is a legjellemzőbb esküvői időpontválasztás? Pont az ilyen nap, mint a mai: szombat, a nyár kellős közepén. Az érintetteknek meg sem fordul a fejében, hogy a meghívottak egy jelentős része nyaralna, hosszú hétvégére menne, esetleg fesztivállátogatást tervez. Mivel "ez életük nagy napja", mi sem természetesebb, mint hogy a násznépnek is minden gondolata e körül forog, s örömmel kurtítják meg nyaralásukat, áldozzák fel hétvégéjüket, csak hogy lássák egybekelésüket. Ha a házasulandók csak épp egy egészen apró szociális intelligenciával bírnak - ahogy látjuk, ez a legritkább eset -, már az is elég ahhoz, hogy az esküvőt májusra, szeptemberre, esetleg június elejére szervezzék. És akkor arról még nem is beszéltünk, milyen kínos az, amikor a negyvenfokos kánikulában az elfolyó szemfesték fekete csíkokat fest a menyasszony arcára...

 

Ha van valami, ami igazán felszabadult, örömteli és emlékezetes lehetne, az a szertartást követő lakodalom. A filmeken mindig parádés mulatságokat látunk, függetlenül attól, hogy temperamentumos olasz, ortodox zsidó, avagy bazi nagy görög lagziról van szó. A valóságban azonban a legritkább esetben tapasztalunk ilyet. A legtöbbször olyanok szervezik a partit, akik azelőtt még egy nyamvadt házibulit sem ütöttek össze sohasem. Százezreket költenek asztaldíszekre, ültetőkártyákra és egy csomó totál felesleges körítésre, s egyedül azon spórolnak, amin a legkevésbé szabadna: felkérik Mulatós Misit, hogy leharcolt szintijén 3+2 slágereket tolva szolgáltassa a talpalávalót. A művelt közönség meg döbbenten feszeng, s azon agyal, mennyire kellene berúgni ahhoz, hogy képes legyen fintorgás nélkül végigmulatni az estét. Néha a hordónyi alkohol megteszi a hatását, s másnap, szaggató fejfájással az eseményről készült videókat bámulva meglepődve konstatáljuk, hogy bizony mi is ott vonatoztunk a tömegben, miközben Misi barátunk Demjén Rózsi klasszikusát hozta, képzettségének és hangterjedelmének megfelelő művészi színvonalon. De még ez a kétes értékű banzáj is csupán üdítő kivétel - a legtöbb lagzi igazi katasztrófa, kínos feszengés, ahol nem azért várjuk türelmetlenül az esküvői tortát, mert bármi is belénk férne még, csakis azért, mert azt követően talán már nem olyan cinkes, ha lelép az ember.

 

Nehéz elmenni szó nélkül a menyasszonytánc intézménye mellett, hiszen csaknem minden lagzi kötelező részeleme, függetlenül attól, hogy eldugott kisközségben, avagy nagyvárosban járunk. Bevallom, ritkán érzek ilyen erős szekunder szégyent. Az ara kézről kézre jár, miközben telik a kondér... Teljesen rendben van a nászajándék, még akkor is, ha az borítékban kerül átadásra. De legalább diszkréten menne... Amitől pedig végképp rosszul vagyok, az a vőfélyek ténykedése. Ez egy olyan klassz partielem lehetne! Talán még az sem volna lehetetlen, hogy felrázzon egy erősen punnyadt násznépet. Ám ehhez a szellemesség, a friss és személyre szabott versszakok és a profi rímeltetés volna az alapkövetelmény, ilyesmivel azonban eleddig egyszer sem találkoztam. Körülbelül ez az a színvonal, amiért 80-90 ezer forintot is elkérnek: "Kedves vendégeim, üljenek rendjében, Ott künn a konyhában megmondták már nékem, Hogy készen az étel, fel is hordjuk szépen, Tudom jól ízlik majd, mindenféleképpen." József Attila, Szabó Lőrinc és Arany János hazájában - ez valami egészen botrányos.

 

Legyünk persze sportszerűek, előfordulnak azért egészen jól sikerült lagzik is. Jómagam harminc-negyven lakodalomban biztosan megfordultam, közülük kettő egészen parádés hangulatban telt. Olyan esküvői partin is jártam, ahol a fenti ízléstelenségeknek nyomát sem láttam: a finoman sznob jazzbanda csupán háttérzenét szolgáltatott a vacsorához, s valójában senki sem készült eszelősen nagy dáridóra. Szóval: vegyes a kép, léteznek kivételek, ám a lagzik többségére nyugodtan mondhatom, hogy rém kellemetlenek.

 

Így mulatunk hát. Ünnepet állítunk a bizalmatlanságnak, amikor családunk és barátaink körében szent fogadalommal odaígérjük egymásnak a jövőt, mellyel még mi magunk sem rendelkezünk. Majd mindezt lekísérjük egy erősen felejthető, népi hagyományokkal kínosan terhelt, többmilliós költségvetésű lakodalommal. Nos, úgy tűnik, tényleg erősen irracionális lény az ember.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr9814125459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Takony(Aki az élet vizet issza) 2018.07.22. 10:05:03

Igaz minden.
Az esküvő a boldogság kirakata, bizonyítani kell a világnak hogy mennyire boldogok vagyunk, 12 órán keresztül undorítóbbnál undorítóbb modorosságokkal. Felnőtt emberhez nem méltó. Egyébként voltam egy jó esküvőn, nem volt vőfély, zenekar, tánc és egyéb borzalmak. Délután templomi, utána vendégeknek szünet, privátba állami (ez külön + hogy megkíméltek minket) este normális vacsora. A többi borzalom volt, köztük igazi falusi mulatós de voltam luxusszállodában is gurmetmenüvel...azóta kicsit se bánom hogy nem telik ilyen kajákra...

Az esküvő olyan mint a temetés. Mindig kellemetlen ott lenni, de a legrosszabb ha te vagy a főszereplő.

G. Nagy László 2018.07.22. 10:17:19

"Az esküvő olyan mint a temetés. Mindig kellemetlen ott lenni, de a legrosszabb ha te vagy a főszereplő."

:) Ez annyira jó, hogy simán lehetett volna a poszt zárómondata is.

Almandin 2018.07.22. 11:25:25

Nem véletlen, hogy ma már népszerűtlenebb a nagy lagzi. A fő ok, hogy ma már sokkal több szórakozási lehetőség van. Régen falun a parasztok írástudatlanok voltak, nem volt rádió, tévé, net, nem utaztak nyaralni. Mi maradt? Egy esküvő jó szórakozás volt akkoriban, meg végre telezabálhatták magukat. Ezért volt halotti tor is. A vallásos ünnepek is ezért voltak tele érdekes népszokásokkal. Akkoriban ez jelentette a szórakozást. Egy mai embernek ez már unalmas, pénz-és időpocsékolás. Sokan ma már minimálesküvőt tartanak. Okosabb dolog.
Amúgy még a beképzelt nárcisztikusok szeretnek nagy esküvőt tartani, ott az ismerősök előtti rongyrázás a lényeg és irigység kiváltása.

szdan 2018.07.22. 12:09:15

Jó a cikk, és nagyon igaz! Meg is lep hogy ilyen tabu-döntögető témákról ilyen nyíltan mer írni valaki, na majd jönnek a "jól-(félre)szocializált hölgyek" osztani rendesen...
Ami nekem jutott eszembe erről: "amit Isten egybekötött azt ember szét nem választhatja".. ismerős? Egyrészt elég szép nagy aránnyal megy manapság az a bizonyos szétválasztás, másrészt az egybekötéshez semmi köze Istenhez, egy papocska végzi és ott véget is ér a pátosza.

kunzoo 2018.07.22. 12:31:26

No akkor mi jól csináltuk. Ősszel volt, nem kellett megrohadni. Csak állami esküvő. A rokonoknak szolid ebéd, a haveroknak másik időpontban buli. Így nem kellett a generációs problémával szembesülni a bulin. A nyári negyvenfokos bulikat nem is értem. Ugyanolyan baromság mint hőségriadóban grillpartit csinálni. Melegben füstben nehéz kaját zabálni...

G. Nagy László 2018.07.22. 12:36:06

@szdan: Abszolút egyetértek, s alig várom a félreszocializált hölgyeket :)

Tegnap egy kerti partin egy barátom mesélt a marseille-i nagy vonulásról (magyar-izland meccs, két éve az EB-n), s hogy élete legnagyobb élménye volt. A felesége kiakadt, hogy ez hogy létezik, az esküvőjüknek KELL a legnagyobb élménynek lennie...

G. Nagy László 2018.07.22. 12:37:22

@kunzoo: Profi. Abszolút profi. Én is így csinálnám, ha csinálnám.

Max és Ricky 2018.07.22. 12:38:41

Soha nem lesz lakodalmam. Pont amiatt, mert az emberek többsége olyan, mint a cikkíró maga. A násznép jó nagy része folyamatosan fanyalog a háttérben. A lakodalom alatt, és után is. Semmi se jó, az időpont, a menyasszony ruhája, a helyszín, a kaja, a zene, a násznép, meg különben is van aki 10-kor lelép stb. Nekem inkább ez a fanyalgás volt minden egyes esküvőn a kínos, amin részt vettem.
Ettől még persze lehet a cikk írójának igaza sok mindenben. de azért megnézném az ő lakodalmát a finoman sznob jazzbandájával...

G. Nagy László 2018.07.22. 12:50:56

@Max és Ricky: Kifejezetten örülök a kommentednek. Elsősorban azért, mert megerősíted, hogy ez a fanyalgás jórészt általános. És ha az, akkor érdemes megvizsgálni az okokat. Mindig lesz egy csomó besavanyodott barom, aki csak azért fikáz mindent, mert noncs más öröme. A lakodalmakkal azonban hitem szerint - s úgy tűnik, ezzel nem vagyok egyedül - generálisan nagy a baj. Talán érdemes volna javítani a hagyományaink minőségén.

Életem legjobb lagzija közel sem a jazz és az értelmiségi visszafogottság jegyében telt. Az egyik jóbarátom egy hétfős zenekart rendelt, akik jó minőségű partizenét és egészen pazar hangulatot varázsoltak. Egyedül erre érdemes költeni, ha jót akar az ember.

kunzoo 2018.07.22. 12:52:34

@G. Nagy László:
Jó volt, olcsó volt. Semmi stressz. Annyi hiba volt aki a bulifotókat csinálta a második buliról összeveszett a csajával. A csaj mérgében behajította az erdőbe a fotómasinát. Csak szép emlékek vannak (már amennyi:)) fotók nincsenek.

kunzoo 2018.07.22. 12:55:47

@Max és Ricky:
A lényeg hogy ti jól érezzétek magatokat, a többiek le vannak szarva.

Mancilla Pectoralis 2018.07.22. 13:28:42

Első körben azt hittem nő írta a posztot... Mi a helyzet akkor,amikor nem a nő akarja Ádámot öltönybe gyömöszölni? Ha hiszed ha nem,nálunk a férjem kérte meg a kezem három hét ismerettség után.Én meg igent mondtam.12éve.Ha jól csináljuk lesz még tovább is,még mindig van vonzalom,és lett két gyerek is menet közben.Nyilván a születésük sokkal nagyobb esemény volt,mint az esküvő, de időrendi sorrendben az is nagy dolog volt a családomban.Kis esküvő volt 22emberkével(ma már ennél is kevesebbet hívnék meg,de azért a fehér ruhát nem sajnálom.Minden lánynak jó érzés egyszer egy ilyen ruhát magára húzni.Akár esküvő,akár szalagavató).Szóval nem értem mi a gond az esküvőkkel..Az én szememben ez egy szép gesztus,hogy mi akkor úgy gondoljuk mások előtt is szeretnénk megünnepelni azt,hogy szeretjük egymást,hogy egy családként tekintünk egymásra és egymás családjára. Az,hogy nem mindig úgy sikerül,az már a felek önismeretén múlik.

Andy73 2018.07.22. 14:14:39

No, akkor a blogger figyelmébe ajánlom a német nyelvet, és abból is a követező szó jelentéseit.

Hochzeit: fn. ünnep, ragyogás
átv virágkor
esküvő, menyegző, lakodalom

Aztán jöhet a következő poszt Savanyú Jóskától, a nagy gondolkodótól, hogy a német nyelv illogikus, téveszméken alapul.

Andy73 2018.07.22. 14:31:45

"Az igazi "nagy nap" a vadló betörésének és karámba terelésének napja."

Ha a blogger ezt érti az esküvő és a lakodalom alatt, akkor komoly fogalmi gondok vannak a fejében.

"A legtöbbször olyanok szervezik a partit, akik azelőtt még egy nyamvadt házibulit sem ütöttek össze sohasem."

Nem, erre profi szakemberek, cégek szakosodnak már nagyon régóta. Persze lagzija válogatja, ki hogyan szervezi.

"Ünnepet állítunk a bizalmatlanságnak, amikor családunk és barátaink körében szent fogadalommal odaígérjük egymásnak a jövőt, mellyel még mi magunk sem rendelkezünk."

Megint csak komoly fogami zavarok. Éppen ellenkezőleg: a bizalomnak állítunk ünnepet: kinyilvánítjuk a násznép előtt, hogy megbízunk a párunkban, és vele kívánjuk leélni a jövőnket. Még akkor is, ha nem tudhatjuk előre, hogy mit fog hozni. Azt azonban igen, hogy egymással akarjuk élni, jóban-rosszban. Éppen azért, mert megbízunk egymásban.

G. Nagy László 2018.07.22. 14:35:52

@Andy73: Ezt most miért??

Magyarul értelemszerűen az eskü szó az alap. Erről szól a poszt első két bekezdése, mint tartalom.

Németül: ünnep és ragyogás. Ez a formai részre utal. Akkor viszont legyen is valódi ragyogás, ne ócska, igénytelen dáridó, ízléstelen népszokásokkal tarkítva.

Ami a német nyelv logikátlanságát illeti, tudod-e a kés, a villa és a kanál nemét? :)

Andy73 2018.07.22. 14:42:54

Tökéletes időpont, olyan, amelyik mindenkinek jó, többnyire nincs, ha sok embert akarnak meghívni.
"Májusra, szeptemberre, esetleg június elejére": érettségi, ballagás, vizsgaidőszak, iskolakezdés.
A legtöbben nyáron érnek rá leginkább, és akkor van jó idő - azt, hogy kánikula lesz, vagy pedig hidegfront, esővel, nem lehet előre kiszámítani. Mindenesetre ma már sok helyen van klíma, de ha hagyományos, sátras lagzit tartanak, arra is nyilván jobb a nyár, mint a tél.
Ettől függetlenül nem az időpont a lényeg, mert akinek fontos, az eljön, és ezt általában egyeztetni szokták jó előre az érintettekkel.

Andy73 2018.07.22. 14:51:36

@G. Nagy László: "Németül: ünnep és ragyogás. Ez a formai részre utal. Akkor viszont legyen is valódi ragyogás, ne ócska, igénytelen dáridó, ízléstelen népszokásokkal tarkítva."

Ebben egyetértünk. Nem mindenhol van már vőfély, de ha igen, akkor is lehet egyetetni vel. Kinek mire van igénye.

A némettel a szó összetételére is akartam utalni: magas + idő. Vagyis ez esküvő a németben tényleg a nagy nap, az emberek életének a csúcspontja. Tényleg nem mindegy, kivel köti össze az ember az életét, egy egész életre, és kitől lesznek aztán a gyerekei is. Ez egy olyan fontos döntés és esemény, ami méltó a megünneplésre, a rokonokkal és barátokkal együtt.

Persze te magadban is tarthatod ezt az örömödet, illetve nem kötelező felvállalni a párodat nagy nyilvánosság előtt - ez is lehet a döntésed, szabad országban élünk.

Almandin 2018.07.22. 16:39:02

@G. Nagy László: Valóban sok nő azt hiszi, hogy az élet csúcspontja a minél nagyobb giccsesküvő, minél drágább menyasszonyi ruhában. Bár az esküvőnek nagy jelentősége van egy pár életében, de szerintem az nagyobb élmény, amikor összejönnek. Régen a kettő gyakran egyszerre történt, ezért is volt nagyobb jelentősége.
Jómagam vágytam esküvőre, de lagzira, sőt, menyasszonyi ruhára sem. Végül nem lett egyik se, de nem érzem azt, hogy katasztrófa lenne.
Másrészt elszórni egy rakat pénzt drága lagzira sajnálnék is. Azt a pénzt szívesebben költeném utazásra, ingatlancélokra, tehát valami értelmesebb dologra. Volt olyan pár az ismeretségi körömben, akiknek már gyerekük volt, de gyűjtöttek a nagy esküvőre. A lagzi megvolt, 3 évvel később már váltak (közben lett egy 2. gyerek is). Nagyon megérte, mondhatom.

gyéef 2018.07.22. 17:48:13

Bizony, bizony, elavult ócska és ciki már ez az egész habosruhás, templomi ceremóniás, lakodalmas, álszent magamutogatås. Mennyivel szebb és progresszívebb ha kėt jólfésült szinesbőrű srác egyszerű bőrtangában leszopja egymást a főtéren.

Almandin 2018.07.22. 19:03:35

@gyéef: Te aztán a végletek embere vagy!
Képzeld, van olyan, hogy két, különnemű ember szeretne együtt élni életük végéig szeretetben, mint házaspár, de nem kérnek a pénzszórásból, a sok stresszből, giccsből és nemszeretem, zabálós rokonból-ismerősből.

Sorrybori77 2018.07.22. 22:31:58

@gyéef: templomi ceremoni?! Miert, szerinted a feher menyasszonyi ruhaba oltoztett lanykak mind szuzek meg? Amit a feher kiralylany kisasszony jelmez valojaban sugallni akar?! Szerinted no es ferfi mit csinal?! Tan a no nem szopja majd elete vegeig a ferje futykoset? Mitol szentebb egy no-ferfi hazassag? Miert zavar teged, ha ket bortangas faszi ugyanugy hivatalosan egybe kivan kelni?! Szerinted a hazassag intezmenye CSAK a keresztenyeknek szol? Azt hiszed kisajatithatjak maguknak?!

Sorrybori77 2018.07.22. 22:45:08

En azt vettem eszre, h valoban kozponti kerdest csak azok az emberek csinalnak a hazassagbol, akik egyebkent semmi mast nem tudnak felmutatni. Nincs valos irany az eletukben, semmi eletcel, semmi szemelyes kiteljesedes, onismeret iranti igeny, es ez nem is erdekli oket. Ok azok, aki altalaban sulyfelesleggel, megelhetesi es egyeb jellenbeli problemakkal kuszkodnek. Semmi nem jott nekik ossze az eletben, csak ez az egy dolog, hiszen toszni mindenki tud, ahhoz persze van esszuk (haha), meg csungni a masikon. Ok azok a smasszerno kinezetu leharcolt 30+-os fodrasz, recepcios, mukormos stb nok, akik azota is a 20 evvel ezelotti mennyasszonyi ruhaban keszult fotojukkal vannak fent a facebookon. Az o felfogasukban ciki a venlanysag, holott ok azok, akik a megelhetesukert szopjak a f@szt. Buszkek is lehetnek magukra, legalabb ehhez az egy dologhoz valoban ertenek!

Tompahawk · https://oberwaldmeister.blog.hu 2018.07.23. 10:01:34

Az esküvő számomra is kész szánalom. A süti és pingvin jelmez ellenére lemeztelenítí és rút valójában jeleníti meg a menyasszonyt. Szegény egész életében abban a tudatban élt, hogy neki jó érzéke és ízlése van. Rohadt nagy hisztik, arrogancia és duzzogások árán összehoz egy partit (domborodó, aranyszínű, kézírást utánzó meghívó tudat az eseményről) ahol a vőlegény dolga, hogy csokornyakkendőben alázza magát, míg a menyasszony nőstény dizni szörnyként szervez. És eközben lekopik róla minden széség, minden báj, egy túlfestett jelmezes akarnokká válik, premier vetítésen. A berendezés egy giccs, a zenét kétpálcás casió szintiről nyomja a Béla. Az ismerős kozmetikusnak hála még a csinos koszorúslányok úgy néznek ki mint akik vért ittak és ezért felpofozták őket. És vedelnek és táncolnak, de úgy. hogy azt egy életen át nehéz lesz elfelejteni.