téveszmék

téveszmék

"Bármi jobb, mint a magány"

2021. október 29. - G. Nagy László

ronda_2.jpg

 

"Lehet fotómodell, lehet színésznő, a színpad csillaga;

Lehet Orsolya, lehet Ildikó, vagy Annamária.

De a szívem előtte csukva áll,

Rómeó csak Júliára vár."

(KFT: Rómeó)

 

A helyzet az, hogy mi, férfiak nem várunk nagy csodákat a nőktől. Amikor életünk párját - vagy legalábbis meghatározó állomásait - keressük, a szemünk előtt nem egy befolyásos menedzserasszony képe lebeg, sem pedig egy verhetetlen műveltségű géniuszé. Az sem dob fel bennünket, ha vagyonos, ha a világ pénzét megkeresi. Ezek - a legtöbbünk számára - totál másodlagos szempontok. Amire vágyunk, az először is egy vonzó, fiatal test, amelynek minden porcikája a termékenységet hirdeti. Másodszor: szomjazzuk a mosolyt, a kedvességet, azt az érzelmi kiegyensúlyozottságot, amely nem csupán a békés együttélést ígéri, de egyben azt is, hogy az illető képes lesz megbirkózni az anyaság terheivel. Harmadszor pedig: ahhoz, hogy a másik ne pusztán szerető, majd ne csupán gyermekeink anyja, de méltó társunk is legyen, elengedhetetlen, hogy tudjunk kapcsolódni egymáshoz szavakkal, gondolatokkal, humorral, értékrenddel. Az intimitás a kölcsönös testi vággyal indul, a szeretetteljes egymásra tekintésben folytatódik és a másik legapróbb rezdüléseinek megértésében tetőzik. Nos, ez volna az etalon. Ehhez képest hol állunk, hol áll az átlagember és hol az a szint, amivel megbékélhetünk?

 

Ha körbenézünk, csekély számú eszményi kapcsolat mellett egy sor olyat látunk, amelyek nyilvánvalóan erős kompromisszumokkal terheltek. A túlsúlyos-zsémbes-haragos kombót például sosem értettem - hitem szerint akkor már érdemesebb szingliként létezni. No de nem vagyunk egyformák; egyeseknek bármilyen elviselhetetlen kapcsolat jobb a magánynál. Ezzel szemben mások még a legpazarabb kikötőkben sem képesek lehorgonyozni. Egy biztos: ahhoz, hogy a jövőnkről felelősséggel dönteni tudjunk, muszáj a nőkhöz pontértékeket rendelni, annak függvényében, mennyire felelnek meg intimitásigényünknek. Ez persze valamelyest szubjektív skála, olyan tekintetben, hogy az egyes jelölteket hová soroljuk. Az egyes fokozatok azonban a nagy többségnél pontosan ugyanúgy festenek.

  1. SOHA, BOTTAL SE
  2. BETEGESEN SOVÁNY VAGY ORMÓTLANUL TÚLSÚLYOS
  3. NEM KÖVÉR, DE TÚLSÚLYOS VAGY FIÚSAN LAPOS
  4. MAJDNEM ÁTLAGOS KÜLSEJŰ
  5. ÁTLAGOS
  6. NEM FELTŰNŐ SZÉPSÉG, DE JÓ KISUGÁRZÁSÚ, KOMOLY HIBA NÉLKÜL
  7. KIFEJEZETTEN JÓ NŐ, SZÉLES MOSOLLYAL
  8. CSÚCSKATEGÓRIA, VARÁZSLATOS SZEMÉLYISÉGGEL
  9. TÖKÉLETES, DE AZ ÁTLAG SZÁMÁRA ELÉRHETETLEN
  10. ILYEN NEM LÉTEZIK

Nem véletlen, hogy az első pár szinten csakis a külsőségek játszanak szerepet, ugyanis aligha jutunk ennél tovább; a másik beható megismerése szinte kizárt. (Mert minek is, ugyebár?) Lényeges, hogy a házsártosság, életuntság, műveletlenség, frigiditás, ideggyengeség, fantáziátlanság, passzív-agresszív attitűd akár két-három pontot is ronthat bárkin, feltéve, hogy van még hová... Pontosan tudjuk: a férfiak 80-85%-a a harmadik és a hatodik szint közti intervallumon válogat, egyrészt azért, mert jobbra aligha pályázhat; másfelől abból a profán okból kifolyólag, hogy a nők 80-85%-a éppen ezekbe a kategóriákba sorolható.

 

Az önmagára valamit is adó férfiember - aki nem kíván egész hátralévő életében társa miatt szenvedni és szégyenkezni - rendkívül körültekintően választ, nem csupán fizikai, de pszichikai minőség tekintetében is: "Ha egy férfi egy intelligens, magabiztos és erős nőhöz vonzódik, egy hősies nőhöz, akkor az egy bizonyos lélekről tanúskodik. Ha ehelyett egy felelőtlen, tehetetlen nőhöz vonzódik, akinek a gyengesége mellett férfiasnak érezheti magát, akkor az egy másikfajta lélekről tanúskodik. És ha egy ijedt nőhöz vonzódik, akinek nincs ítélőképessége és normái, és ezért nem érez mellette szégyent, akkor az ezzel megint csak megmutatja önmagát" - írja Nathaniel Branden Az öröm pszichológiája című esszéjében. Tudjuk: ösztönös vonzódásainkban jelentős szerepet játszanak hordozott traumáink is. Biztosak lehetünk abban, hogy a sérült lelkűekkel csak régi, mérgező játszmáinkat indítjuk újra. Én mindenkit inkább arra biztatnék, hogy a pszichikailag egészséges, kiegyensúlyozott csajokat részesítse előnyben.

 

Hogy a megfelelő társ kiválasztása mennyire nem könnyű feladat, arról a gyermektelen házaspárok magas száma is árulkodik. Világos: az esetek egy részében tudatos döntés, hogy az érintettek nem kívánnak utódokat nemzeni és szülni - ez tök oké, az ő életük, lelkük rajta. Olyan is előfordul, hogy szervi akadály nehezíti, vagy teszi lehetetlenné a gyermekáldást. Sokkal gyakoribb azonban a funkcionális meddőség, amikor a terméketlenségre nincs semmiféle orvosi magyarázat. Itt szerepet játszhat a szorongás, a stressz, s az a belső, kimondatlan bizonytalanság, hogy a partner mégsem az igazi... Se szeri se száma azoknak a történeteknek, amikor válás a sztori vége, s az új kapcsolatában mindkét félnek szinte azonnal összejön a gyerkőc. Kétségtelen tény: ez a párválasztás legnehezebb aspektusa. Itt aligha segít bármiféle pontrendszer; néha a legharmonikusabbnak tűnő házasságok is erre a sorsra jutnak. Lélekbúvár legyen a talpán, aki képes feltárni a valós okokat.

 

No de vissza a pontozáshoz! A feminista narratíva szerint ez valami elfogadhatatlan bűntett. Hogy jövünk ahhoz, mi férfiak, hogy a csajokat pontozni merészeljük? Borzalom! Skandalum! Cameron Combs, egy washingtoni cég nemváltó műtéten átesett IT managere a Time-nak arról számolt be, milyen nyers és lekezelő humor jellemzi a férfiak társalgását, ha nincs a közelben női munkatárs. ‚‚A nők külsejének pontozása kedvelt elfoglaltság a férfi kollégák körében. Ezeket a beszélgetéseket nőként sosem hallhattam volna. Most azonban más a helyzet. Mert, ha egy férfi lép be a terembe, nem hagyják abba, így cenzúrázatlanul hallhatom a poénokat és a megjegyzéseiket.’’ Érdekes ez az újdonsült, mélyen álszent nyugati világ. (Idehaza még akkor is nyíltan toljuk a szexista poénokat és a csajok külsejének minősítését, ha teljesen vegyes a társaság.) Pár hónapja nagy botrányt kavart a hír, mely szerint Sydney-ben, egy anglikán iskolában a 15-16 éves fiú tanulóknak - egy 25-ös skála segítségével - meg kellett alkotniuk a számukra tökéletes nőt. A választható szempontok közt megjelent a népszerűség, a hűség, a humorérzék, a bölcsesség, a megbízhatóság, a fizikai vonzerő és persze a keresztény értékrend tisztelete is. A folytatás - mit ad Isten - a szokásos: a gimnázium igazgatója levélben kért bocsánatot a szülőktől a furcsa tananyag miatt... Vicces. Egyszer tényleg elmagyarázhatná valaki, hogy miért kell Canossát járni az ilyesmiért. (Nekem nyolc esztendőn át kellett orosz nyelvet tanulnom. A gimiben atomfizikát próbáltak a fejembe verni. Manapság a nyugati óvodák némelyikébe transzvesztiták járnak érzékenyíteni. Ezekért nem kéne bocsánatot kérni?) A feminista képmutatás pazar példáját látjuk; a közösségi hangadók úgy tesznek, mintha a nők sosem pontoznák a férfiakat. Pedig nagyon is megteszik, muszáj is nekik. Enélkül aligha tudnák rangsorolni jelöltjeiket. (Még ha nem is fogalmaznak meg konkrét pontszámokat, értéksorrendet minden esetben képesek felállítani két, vagy több pasi között.) Mi több: a nők pontrendszere általában sokkal szigorúbb, mint a miénk; számukra az átlagos, vagy az alatti hímek gyakorlatilag láthatatlanok. Ezen a kifutón a hét pont a minimum, hogy a nők egyáltalán figyelemre méltassák a férfiembert.   

 

Ha van valami, amit minden férfitársamnak szívből kívánok, hogy legalább egyszer az életben sodorja el és forgószélként vigye magával egy olyan szenvedély, amelyben nincs helye a méricskélésnek. Amikor olyan elemi erejű női kisugárzással találkozik, hogy dalolva szemet tud hunyni az apróbb testi hibák felett. Ez persze nem jelenti azt, hogy a mámor pillanatai alkalmasak is az elköteleződésre. Ha már házasodásra adjuk a fejünket azt mindig érdemes a kijózanodás utáni periódusra időzíteni. És akkor ismételten nekiállhatunk a pontozásnak - immáron tökéletesen hideg fejjel. 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr8216733852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

alöksz róz 2021.10.30. 16:07:53

az arc nem számít, csak az alak?

taga20 2021.10.30. 16:55:39

@alöksz róz: gondolom te lehecc a fotón a baloldali:)))

taga20 2021.10.30. 18:00:31

@alöksz róz: ja és rip cimbi. nagy színész vot, csak a végén faszkalap fityeszzombi lett.

evan! dipárgyiő meg putyin csicska lett:)))

Wildhunt 2021.10.31. 08:10:15

Még annyit tennék hozzá, hogy a 3-6 kategóriás nők maguk döntik el, hogy 3 vagy 6.

G. Nagy László 2021.10.31. 09:06:25

@Wildhunt: Nyilván :)

Az utóbbi évek számomra egyik legviccesebb epizódja az volt, amikor a feministák nekiestek Schobert Norbinak, testszégyenítéssel, meg hasonló baromságokkal vádolva. Ezek voltak azok a stúdióbeszélgetések, ahol nem tudtad, hogy röhögj, vagy a falat kapard...

Billy Hill 2021.10.31. 12:59:37

"Sokkal gyakoribb azonban a funkcionális meddőség, amikor a terméketlenségre nincs semmiféle orvosi magyarázat." - Egy megoldás: azt kell elvenni / ahhoz kell hozzámenni, akivel összejön a bébi. Ha megvan az elköteleződés, a komoly szándék, akkor előbb erre kell rámenni, és - ha sikerült - utána jöhet valamikor egy boldogító igen. Ma már nem átkoz ki az egyház sem az ilyesmiért...

Billy Hill 2021.10.31. 13:01:39

(Ennek egy akadálya van általában: sok nő előbb Save-et akar nyomni az élet nagy játékában, azaz csak akkor hajlandó lebabázni, ha megszáradtak az aláírások az anyakönyvvezetőnél.)

G. Nagy László 2021.10.31. 19:37:00

@Billy Hill: Ez egy visszatérő, örök dilemma. Emancipáció ide vagy oda, egy nőnek még manapság is piszok nagy szívás, ha egyedül marad egy (vagy több) gyerekkel. Pár ezer, vagy akár pár száz évvel ezelőtt ez maga lett volna a vég, de manapság sem irigylésre méltó helyzet. Igen ám, de ennek nem az a feloldása, hogy a nő "bebiztosítja" magát egy üres ceremóniával. Egy intelligens csajnak mindig lesz annyi esze, hogy olyan fickóval köti össze az életét, aki felelősségteljes, nem link, és lehet rá számítani. Ez volna a lényeg, s innentől a papír már nem sokat számít. Ráadásul a csajszik sokkal profibb emberismerők, mint mi. Nem is értem azokat, akik látványosan rosszul választanak.

Billy Hill 2021.10.31. 20:04:15

@G. Nagy László: Igazad van ezekkel. Valójában elég könnyű a válás is manapság (különben nem lenne ennyi), és napjaink élelmes férfiembere házassági szerződést is köt, szóval a biztosítéknak szánt papír sem ad olyan erős hátteret. Az van, amit írsz: elég jó emberismerőnek kell(ene) lenni...

alöksz róz 2021.10.31. 23:29:27

@G. Nagy László: "Igen ám, de ennek nem az a feloldása, hogy a nő "bebiztosítja" magát egy üres ceremóniával." - dehogynem. működik, csak az kell hogy jó gazdag legyen az ember. akkor ha a vagyonból nem is kap olyan sokat, két gyerek után annyi tartásdíjat kap, hogy bebiztosítja magát egy életre :-)

baalint1 2021.11.02. 12:50:42

Sokmindenben egyetértek, vannak amiben nem, de azért most is megvolt a szokásos útja a cikkednek: egy magánéleti témáról kezdesz írni, majd fokozatosan eljutsz a puszta neobolsevik politikai propagandához, szokásos módon társadalommérnökösködéssel vádolsz egy csoportot, miközben épp a te mondandód a társadalommérnökösködés.

De reagálok inkább úgy, hogy innentől a politikai propaganda részét figyelmen kívül hagyom:

Igen, maga a cikkben idézett mondás valóban egy tévhit. Inkább egyedül, mint olyannal, akit nehezen viselsz el. Akár a kinézete miatt, akár a belső tulajdonságok miatt, mindegy.

A kinézet is nagyon fontos, mindenkinek nagyon fontos, mindegy, hogy bevallja-e. Azonban a puszta mosolygósságot, kedvességet én túlértékeltnek tartom, főleg ahogy szembeállítod az intelligenciával és más mentális képességekkel. Engem például a hideg kiráz a mindig mosolygós nőktől, sajnos ismertem is ilyeneket. A mosolygásnak igenis legyen ugyanúgy súlya, mint a sírásnak, ha valaki mindig mosolyog, az valójában soha nem mosolyog. Ráadásul gyakran, amit az egyik fél érzelmi kiegyensúlyozottságnak lát a másikban, az gyakran valójában azt jelenti, hogy a másik fél nem meri előtted kimutatni a valós érzelmeit, inkább igyekszik megfelelni a te elvárásaidnak. Mert nincs az az ember, aki mindig minden helyzetben, vagy legalábbis az élete nagyobb részében érzelmi egyensúlyban lenne, csak olyan van, aki ezt nem mutatja ki valamiért. Ilyenkor szokott lenni, hogy az asszony egyszer csak bejelenti, hogy elválna, te meg nem is érted miért, hiszen minden olyan jó, kiegyensúlyozott volt ezidáig. Persze másik verzió, hogy a társadalmi elvárásoknak engedve inkább az egész életében magában tartja.

Egy ismerősöm magyarázta egyszer, hogy ő okos nőt akar, de nála azért ne legyen okosabb. Szerintem aki kategorikusan nem akár magánál okosabb nőt, az a saját gyengeségét ismeri ezzel el. Ráadásul az okosság valójában nem egy skálán mérhető, így az említett ismerősöm, ha egyáltalán valah el tudja majd viselni őt tartósan egy nő, biztosan nem magánál kicsivel butábbat, hanem jóval butábbat fog választani, mert hogy maga alá helyezhesse, ahhoz minden téren butábbnak kell lennie, hogy ne érezze magát frusztráltnak, hogy a férfiasság téves megközelítése alapján ő lehessen a férfi a házban.

baalint1 2021.11.02. 12:52:40

@G. Nagy László:
Szerintem tévhit az is, hogy általánosságban a nők jobb emberismerők lennének. Tapasztalataim alapján átlagosan ugyanolyan emberismerők, mint a férfiak, és nagyon sok az olyan nő, aki vak a párválasztás terén, és újra meg újra ugyanazokba a hibákba esik bele.

G. Nagy László 2021.11.02. 13:26:06

@baalint1: Nagy vonalakban egyetértek azzal, amit írsz.

"Szerintem tévhit az is, hogy általánosságban a nők jobb emberismerők lennének. Tapasztalataim alapján átlagosan ugyanolyan emberismerők, mint a férfiak, és nagyon sok az olyan nő, aki vak a párválasztás terén, és újra meg újra ugyanazokba a hibákba esik bele."

Ugyanígy látom, és ezen a jelenségen azért csodálkozom oly nagyon, mert evolúciós gyökereinkből fakadóan a nőknek sokkal jobb emberismerőnek KELLENE lenniük. A pszichológiai kutatások szerint például sokkal jobbak a nonverbális jelzések dekódolásában.

"Szerintem aki kategorikusan nem akár magánál okosabb nőt, az a saját gyengeségét ismeri ezzel el."

Tökéletesen egyetértek.

"Engem például a hideg kiráz a mindig mosolygós nőktől, sajnos ismertem is ilyeneket. A mosolygásnak igenis legyen ugyanúgy súlya, mint a sírásnak, ha valaki mindig mosolyog, az valójában soha nem mosolyog."

Ezzel azért komoly vitám van. A mosolygásnak ne legyen súlya. Semmiféle súlya ne legyen. Az legyen könnyed, természetes alapállapota minden homo sapiensnek. Ez elképesztően fontos alapvetés, és a legnagyobb barátsággal és szeretettel mondom, hogy figyeld, elemezd magad, hogy miért látod másképp. Alapvető boldogságforrástól fosztod meg magad.

"Mert nincs az az ember, aki mindig minden helyzetben, vagy legalábbis az élete nagyobb részében érzelmi egyensúlyban lenne, csak olyan van, aki ezt nem mutatja ki valamiért."

És ez is egy tévhit. Jómagam például az ébren töltött időm 95%-ában tökéletes érzelmi egyensúlyban vagyok. (Amikor alszom, akkor meg pláne.) Gyerekeim anyjánál is legalább 90%-ban igaz ez. (A 10% az, amikor felbosszantom. :))

Wildhunt 2021.11.02. 14:03:33

@G. Nagy László: "Ezzel azért komoly vitám van. A mosolygásnak ne legyen súlya. Semmiféle súlya ne legyen. Az legyen könnyed, természetes alapállapota minden homo sapiensnek. "

Ars Poetica

baalint1 2021.11.02. 15:21:29

@G. Nagy László:
Ha a mosolygás az alapállapot, akkor mi legyen akkor, ha örülsz valaminek? A mosoly ugyanolyan érzelem kifejezés, mint pl. a dühös arc vágása, vagy a közönyös arc. Ha valaki állandóan mosolyog, az szerintem vagy nem éli át az érzelmeket, tompa, vagy magára erőlteti.

"És ez is egy tévhit. Jómagam például az ébren töltött időm 95%-ában tökéletes érzelmi egyensúlyban vagyok. (Amikor alszom, akkor meg pláne.) Gyerekeim anyjánál is legalább 90%-ban igaz ez. (A 10% az, amikor felbosszantom. :))"

Nem látok a fejedbe, nem tudom mit tekintesz érzelmi egyensúlynak, de a természetben egyébként semmi sincs egyensúlyban, minden folyamatos változás, fura lenne, ha az érzelmeid kivételek lennének ezen a téren.

baalint1 2021.11.02. 16:05:41

@alöksz róz:
A tartásdíj az nem a házasság miatt van.

G. Nagy László 2021.11.02. 18:51:43

@baalint1:

"Ha a mosolygás az alapállapot, akkor mi legyen akkor, ha örülsz valaminek?"

Még szélesebb mosoly, vigyor, hullámzás, ováció, konfettieső...

"A mosoly ugyanolyan érzelem kifejezés, mint pl. a dühös arc vágása, vagy a közönyös arc. Ha valaki állandóan mosolyog, az szerintem vagy nem éli át az érzelmeket, tompa, vagy magára erőlteti."

Szó sincs erről. Akinek alapbeállítottsága a természetes mosoly, annak minden pillanata az örömről, az élet felhőtlen, gátlásoktól és szégyenektől mentes ünnepléséről szól, átitatva valamiféle gyermeki hálával, melyet a puszta létezés okán érez. Minden út ebbe az állapotba visz, akár a pszichológia, akár a misztika, vagy bármilyen pozitív vallásosság felől közelítesz.

Wildhunt 2021.11.02. 21:42:29

@baalint1: @G. Nagy László: Szerintem nem kell túlmisztifikálni az érzelmi egyensúlyt. Már az is elég, ha nem feltételezed sem azt, hogy az egész világ rád vadászik, sem azt, hogy mindenki elomlik előtted. Az egyensúly az, hogy van aki valóban vadászik rád, és van, aki valóban elomlik előtted.

ViCa 2021.11.02. 22:40:56

@baalint1: @G. Nagy László: na én sokat mosolygok :)...ha zavarban vagyok, ha kínosan érzem magam, akkor mindig...szoktam gúnyosan és lekezelően...engesztelésül, bocsánatkérően, védekezésből, megszokásból, csalódottságom elrejtéséből stb...ja és azért sokszor akkor is, ha örülök valaminek :). Önmagában kb semmit nem jelent. Érzelmi egyensúlyt semmiképp.

G. Nagy László 2021.11.02. 23:51:24

@ViCa: Értem, amit írsz, s szerintem te is értesz engem. Az én világom az üzlet világa. Kereskedők vagyunk, akik nem csupán a munkájuk részeként, ügyfelekkel tárgyalva értékesítik termékeiket és szolgáltatásikat, de a nap 24 órájában kereskedünk, s többnyire saját magunkat visszük a húspiacra. Állásinterjúkra megyünk, vadásszuk a szerelmet, barátságokat kötünk, s ápoljuk emberi kapcsolatainkat. A mosoly mindig egyértelmű jelzése a barátságosságnak, a nyitottságnak. Akik többet mosolyognak, azok nagyobb szociális hálót építenek, boldogabbak és sosem magányosak. Én ezt értéknek tartom.

Tök fura az, hogy jómagam, aki mindig az önzést, az individualizmust hirdetem és valóban híján vagyok a szociális érzékenységnek, nagyra tartom a mosolyt, az elfogadás, a barátság, a nyitottság védjegyét. Velem szemben ott van egy csomó baloldali, aki folyton az elfogadásról és a nyitottságról papol, miközben nem érzik át a mosoly elképesztő fontosságát. Ez csak nekem tűnik ellentmondásosnak?

ViCa 2021.11.03. 06:20:38

@G. Nagy László: így van, csak neked ellentmondásos. Az "üzleti/politikai mosoly" célja a manipulálás és álcázás...ezt kb mindenki tudja.

G. Nagy László 2021.11.03. 08:23:14

@ViCa: Szó sincs róla. Az üzletpolitikai mosoly célja az, hogy tudatosan válj megnyerővé. És ez előbb-utóbb a természeteddé válik, akár a figyelmesség, az udvariasság, az empátia vagy a szeretet. Mind pozitív érték és mind ugyanúgy épül fel: belső tudatosságból.

baalint1 2021.11.03. 17:05:10

@G. Nagy László:
Hogy jönnek megint ide a baloldaliak?

baalint1 2021.11.03. 17:09:45

@G. Nagy László:
Szerintem a kettő nem függ össze, van aki a mosoly mögött boldogtalan, míg mások akkor is jól érzik magukat, amikor épp nem mosolyognak. Az empátiával sem látom az összefüggést, gondolj csak az "így felezünk" mosolyra. Az emberi elme sokkal összetettebb annál, hogy egy érzelmi kifejezés folyamatos kinyilvánítása öngerjesztő folyamatként boldogabbá tegyen minket.

Az is érdekes egyébként, hogy te érzelmileg kiegyensúlyozottnak mondod magad, ehhez képest korábban majdnem mindegyik, most már mindegyik cikked ugyanazon vélt ellenség elleni fröcsögésben teljesedik ki, és mindenről, teljesen politika mentes témákról is ez jut eszedbe (lásd: mosoly és "baloldaliak"). Nyilván nem látok a fejedbe, de kintről nézve úgy tűnik, nagyon erős lehet belül nálad a frusztráció.

G. Nagy László 2021.11.03. 23:37:19

@baalint1: Fura, ha bármiféle frusztrációt érzel. Négy éve írom a blogomat, soha egyetlen komment erejéig sem szállt el az agyam, mindig higgadt vagyok és igyekszem tárgyilagos is maradni. Megnyugtatlak: a hétköznapi létezés során sincs bennem sok frusztráció, de e felületen biztosan nem tapasztalhatsz ilyesmit.

Nézd az én világom egyszerű. Az egyik oldal az élet kultúrája: szabadság, sport, játék, öröm, mosoly, szépség, egészség, teljesítmény, kiválóság, barátság, szerelem, család, gyermekáldás, ünnep; míg a másik a halál kultúrája: erőszak gyűlölködés, a szabadság korlátozása, a sport megvetése, az erkölcs, a szépség, az öröm elvetése, altruizmus, erőszakos egyenlősdi, teljesítménynélküliség, kvóták, segélyek, metoo (nyílt támadás a hetero szexualitás ellen), a családok tudatos szétverése, kampány a gyermeknemzés ellen stb.

Igazad van, volt idő, amikor a katolikus egyház képviselte az életellenes oldalt, s a szívem csücske a felvilágosodás, amikor az államot és az egyházat szétválasztották. De nézd meg az utóbbi száz évet: olyan brutálisan és egészségtelenül balra tolódott az inga, hogy manapság ezen az oldalon jelenik meg elsősorban a halál kultúrája.

"mindenről, teljesen politika mentes témákról is ez jut eszedbe"

Ebben abszolút igazad van. A hétköznapi politikánál ezerszer fontosabb az ember pszichéjének és morális késztetéseinek megértése. Pontosan úgy van, ahogy írod: MINDEN társadalmi kérdésben, minden filmben, vagy irodalmi műben tudatosan keresem Káint és Ábelt. De végső soron nem az a gondolkodásunk és beszélgetéseink, sőt valójában magának a filozófiának a célja, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a jót a rossztól?

G. Nagy László 2021.11.04. 09:02:36

@baalint1: Még egy kiegészítő gondolat, kíváncsi vagyok az álláspontodra ezzel kapcsolatban (is).

Hitem szerint az erkölcsi jó az individualizmus, amikor az egyént mint önmagát tekintjük, függetlenül a bőrszínétől, felmenőitől, szexuális identitásától, mindentől. Ennek az egyénnek elidegeníthetetlen jogai vannak, amelyek mind a saját létezéséből, teljesítményéből, tetteiből, tulajdonából fakadnak. Ez az a megközelítés, amely kizárja a rasszizmust és a kollektív bűnösség minden formáját.

Ezzel szemben az erkölcsi rossz MINDIG a kollektivista gondolkodásból ered. Amikor nem egyéni jogokról, hanem csoportok, közösségek, társadalmi rétegek jogairól kezdünk beszélni, ott mindig lelépünk a helyes erkölcs útjáról; kollektív jogok ugyanis nem léteznek. Akik a középkort sírják vissza, és azok is, akik a posztmodern progressziót támogatják, mind kollektív jogokat követelnek. Így válik az antifasiszta törekvés fasisztává, a BLM nyíltan rasszistává és sorolhatnánk. Egyszer végre meg kéne állítani az ingát középen, az individualizmus, az egyéni jogok pontján.

Ha ezzel egyetértesz, úgy már csupán könnyen kibogozható részletkérdés, hogy bizonyos napi témák az egyéni jogok pártján állnak, vagy épp szembemennek azokkal.

baalint1 2021.11.04. 11:35:37

@G. Nagy László:
Néha szép elveket adsz elő, csak a valóságban majdnem minden konkrét esetben a szabadság ellen érvelsz. Attól, hogy nem dühöngsz, még érződik rajtad a frusztráció, ahogy az általad vélt ellenség jut az élet minden dolgáról eszedbe. Közben ha a gyakorlati példáidat nézzük, sokkal balosabb és autokratikusabb a gondolkodásmódod azoknál, akiket fikázol.

baalint1 2021.11.04. 11:43:51

@G. Nagy László:
"Még egy kiegészítő gondolat, kíváncsi vagyok az álláspontodra ezzel kapcsolatban (is).

Hitem szerint az erkölcsi jó az individualizmus, amikor az egyént mint önmagát tekintjük, függetlenül a bőrszínétől, felmenőitől, szexuális identitásától, mindentől. Ennek az egyénnek elidegeníthetetlen jogai vannak, amelyek mind a saját létezéséből, teljesítményéből, tetteiből, tulajdonából fakadnak. Ez az a megközelítés, amely kizárja a rasszizmust és a kollektív bűnösség minden formáját.

Ezzel szemben az erkölcsi rossz MINDIG a kollektivista gondolkodásból ered. Amikor nem egyéni jogokról, hanem csoportok, közösségek, társadalmi rétegek jogairól kezdünk beszélni, ott mindig lelépünk a helyes erkölcs útjáról; kollektív jogok ugyanis nem léteznek."

Ezzel teljes mértékben egyetértek.

"Akik a középkort sírják vissza, és azok is, akik a posztmodern progressziót támogatják, mind kollektív jogokat követelnek. Így válik az antifasiszta törekvés fasisztává, a BLM nyíltan rasszistává és sorolhatnánk."

Nem. A szélsőséges elhajlásait leszámítva a BLM is pontosan ugyanebben a szellemben jött létre. Mert kiáll az ellen, hogy bőrszín alapján megkülönböztessenek.

"Ha ezzel egyetértesz, úgy már csupán könnyen kibogozható részletkérdés, hogy bizonyos napi témák az egyéni jogok pártján állnak, vagy épp szembemennek azokkal."

A probléma az, hogy te ezeket az elveket kicsavarva folyamatosan a rasszista, homfób, nemzeti soviniszta, szexista nézetek védelmében veted be. Természetesen bárkinek joga van ilyen nézeteket vallani, de te azokat nevezed kollektivistának, diktatórikus hajlamúnak, akik az ilyen kirekesztő nézetek ellen kiállnak. Így hazudod az antirasszizmust rasszizmzusnak, az LMBTQ jogokért küzdőket homoklobbinak, a feministákat nácinak, stb., stb. És persze hozzá a mártír szerep, mint ha mi fehér heteroszexuális férfiak lennénk elnyomva. És persze időnként kifejted, hogy nem te vagy a rasszista, homofób, stb., csak nekik is joguk van véleményt kinyilvánítani, de konkrét ügyekben amikor az állam szól bele a dolgokba, simán tapsikoltál akkor, ha ezen eszmék szellemében korlátoztak (lásd pl. homofób törvény, vagy a T-vel szembeni nyomásgyakorlás az Ákos ügyben), és háborogtál akkor, ha ezen eszmék ellen korlátoztak.

Szóval még ha el is fogadnám, hogy ezeket az elveket vallod elméletileg, a gyakorlati példák megmutatják, hogy folyamatosan szembeköpöd mindezeket, emellett kizárólag akkor számít számodra a szólásszabadság, ha valamely intoleráns csoport véleményéről van szó. Emellett nem egyszer egyet is értesz ezen intoleráns csoportokkal.

Bandibacsi34 2021.11.09. 08:48:36

"A helyzet az, hogy mi, férfiak nem várunk nagy csodákat a nőktől. Amikor életünk párját - vagy legalábbis meghatározó állomásait - keressük, a szemünk előtt nem egy befolyásos menedzserasszony képe lebeg, sem pedig egy verhetetlen műveltségű géniuszé. Az sem dob fel bennünket, ha vagyonos, ha a világ pénzét megkeresi. Ezek - a legtöbbünk számára - totál másodlagos szempontok"
Ha a ferfit behelyettesitenenk itt a "nő"-vel, akkor teljesen az ellenkezoje jonne ki. De ez evolucios dolog. Manapsag a tarsadalom a reprezentaciorol szol. A ferfinak a nő statusszimbolum: ha egy ütött-kopott autod van, akkor kineznek, ha egy új Mercedes vagy annal nagyobb kategoriad, akkor hajbokolnak előtted. A szép női test pont ennek a kifejezodese. De a szep test az nem magatol lesz sem a ferdiak, sem a nők eseteben! Rengetegen 6 eves koruktol sportoltak ahhoz, hogy ilyen testuk legyen, amilyen most lett (20-30 eves korukra). Tehat nem fogjak magukat akarmilyen p. cshuszarnak ingyen adni! Hollywood persze szereti az ilyen maszlagokat terjeszteni. Ez a 10 es testi kategoria is errol szol!

G. Nagy László 2021.11.09. 10:55:47

@Bandibacsi34:

"De a szep test az nem magatol lesz sem a ferdiak, sem a nők eseteben!"

Ebben természetesen van igazság, de azért muszáj hozzátenni: egy fiatal lánynak sokszor elég a jó genetika, ha semmit sem sportol, akkor is nézhet ki brutál jól. Egy férfi esetében ilyen nincs: elengedhetetlen a sport a látványos testhez.

"A ferfinak a nő statusszimbolum"

Természetesen ez is igaz, de ennél azért összetettebb a dolog. Ha egy lakatlan szigeten élnék, ahol nem kell semmiféle társadalmi elvárásnak megfelelni, ott is kizárólag a jó csajokra gerjednék. Ennek nagyon mély evolúciós gyökerei vannak - ugyanúgy, ahogy a nő is ösztönösen a sikeres férfire hajt.

Bandibacsi34 2021.11.09. 11:36:21

@G. Nagy László: Egyebkent bar ez mindig letezett a biológiai es emberi tortenelem folyaman is, mostansag társadalmi problémává vált(valószínűleg mert joval tovabb elnek az emberek es a
varosi eletmod is zavart kelt a fejekben("van még idő")). Van egy erdekes cikk a masik odalrol:
marieclaire.hu/riporter/2021/11/08/femcel-kenyszeru-colibatus-nok/

G. Nagy László 2021.11.09. 12:47:55

@Bandibacsi34: Köszi a linket, tanulságos.

A cikk valóban a másik oldalról való, s nem csupán azért, mert a nők szempontjából tekint a világra, de azért is, mert a Guardian szellemisége átüt minden során.

„A társadalom szinte kizárólag a nők szépségét értékeli. Ezt a fajta nőgyűlöletet mostanra a nők és férfiak egyaránt internalizálták"

Ilyenkor verem a fejem a falba. Az, hogy értékelem a nők szépségét, az mitől nőgyűlölet??? És ezek egy pszichoterapeuta mondatai. Szégyen, hogy a szakmáját is feláldozza az ideológia oltárán.

"Silva Neves szerint a társkeresési nehézségekkel küszködő férfiak és nők között a legnagyobb különbég, hogy a férfiakban nagyon erősen dolgozik a jogosultságtudat. Úgy gondolják, hogy csak azért, mert férfiak, nekik igenis joguk van a szexhez és a kapcsolatokhoz. Ha pedig sikertelenek lesznek, minden bajukért a nőket kezdik el okolni. Ezzel szemben a nők saját magukban fogják keresni a hibát, és saját magukat kezdik okolni minden bajukért."

Ez legalább olyan szégyenletes. Az égvilágon semmi alapja sincs ennek a felemás képnek, mi több, a tapasztalataim inkább fordítottak. A nők - mivel ők a befogadók - sokkal inkább várják, hogy a férfi TEGYE ŐKET BOLDOGGÁ, így ha nem jön össze a dolog, hajlamosabbak a másikat hibáztatni. De ez csak egy magánvélemény, én akár tévedhetek is.

"Bár a szakember szerint a nőgyűlölet és a férfigyűlölet egyaránt elfogadhatatlan, mint mondja, fontos lenne látni, hogy a gyökereik nagyon eltérőek. „A nőgyűlölet egy olyan ideológia, amely azt diktálja, hogy a nőket tárgynak kell tekinteni, valamint azt, hogy a nők nem rendelkeznek azonos jogokkal, mint a férfiak. Ezzel szemben a férfigyűlölet többnyire a nőgyűlöletre adott reakció, tehát valamilyen szinten megalapozott."

Szakember. mi? Teljes gáz...

"Ilyen például a 39 éves Caitlin. Noha Caitlin nem nevezi magát femcelnek, de közel nyolc éve nem szexelt senkivel, és úgy gondolja, ezután már soha nem is fog szexuális partnert találni: Nem vagyok hagyományos értelemben vonzó, ezért soha nem is érdeklődnek irántam a férfiak. Rám sem néznek. Jártam már terápiára is, hogy megpróbáljam oldani a szorongásaimat, de számomra a társkeresés leginkább egy kietlen pusztasághoz hasonlít. És ahogy öregszem, úgy lesz egyre rosszabb. Már túl jutottam azon a koron, amikor férjhez tudtam volna menni és családot alapítani.”

Az igazság az, hogy mélyen együtt tudok érezni az ilyen csajokkal. Piszok szar lehet nekik. És igazuk van abban is, hogy egy férfinek könnyebb: sokkal több eszköze van a hódításra, nem csupán a külseje. A teremtés sosem volt igazságos, a megoldás viszont roppant egyszerű: sport, diéta, kollagén, vitaminok, s ha muszáj: plasztikai sebészet. Egy nőnek egyszerűen nincs más útja: széppé kell varázsolnia magát. Ha csak annyit elér, hogy a 2-es fokozatról a 4-esig felküzdi magát, máris nyert ügye van.
süti beállítások módosítása