Ha nyár, akkor szerelem. Ha szerelem, akkor társkereső... Régi vesszőparipám, hogy aki netes társkeresésre adja a fejét, először is készítsen magáról bitang ütős profilt. Megdöbbentő, hogy még ma is mennyi igénytelen fotóval, amatőr beharangozó szöveggel találkozni. Ezúttal azonban nem ezekre, hanem kifejezetten a névválasztásra összpontosítanék.

A legtöbb partnervadász oldalon mindenki olyan nevet ad magának, amilyet csak szeretne. Hitem szerint nem itt kéne kiélni kreatív késztetéseinket, így a legjobb és legtisztességesebb megoldásnak az tűnik, ha az érintettek a saját, valódi és teljes nevükkel regisztrálnak. Palvin Barbara, Csobot Adél, Blaha Lujza... egyik sem olyan, hogy ezek csengése miatt azonnal továbblapoznánk, szemben egy sor idióta nicknévvel. Már eleve az is gáz, ha mi adunk magunknak becenevet, s nem a nagyvilág. Franz Beckenbauer sem maga találta ki, hogy Ferenc császárnak nevezzék, ahogyan a Száguldó Őrnagy sem Puskás agyszüleménye, továbbá Gennaro Gattusot is a közönség keresztelte el Rettenthetetlennek. Mindhárom becenév jogos és megalapozott; Beckenbauer valóban uralta a pályát, Puskás őrnagyi rangban teljesített szolgálatot, Gattuso elszántságára pedig még a fiatalabbak is jól emlékeznek. Amikor valaki önmagának választ fantázia szülte nevet, abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy az érintett valami jellemző dolgot kíván közölni önmagáról.

EGYSZERŰ, BECÉZŐ FORMULÁK

CSILLUSZ, MONCSI, HANNÁCSKA - A leggyakoribb és legkevésbé fantáziadús megoldás, amikor a párkereső nő a saját keresztnevét becézgeti. Ami engem illet: egyetlen randi-oldalon sem vagyok fent, de eszembe sem jutna magamat Lacikaként, avagy Lackóként bemutatni, mert annyira komolytalannak és gyermetegnek hatna. Érdekes, hogy ez a nők többségét - saját magukat tekintve - nemigen zavarja. Természetesen mi sem mérünk azonos mércével: ezt az éretlen gügyögést sokkal inkább elnézzük egy fiatal bombázónak, mint egy koros bányarémnek.

JÁZMIN BABA - Írja egy ötvenes asszonyság, akit már ránézésre is inkább Jázmin mamának szólítanék... Én értem azt, hogy a nőknek piszok nehéz megküzdeniük a múló idővel, különösen akkor, ha új szerelemre vágynak. De ennek akkor sem az a leghatékonyabb módja, hogy tinédzserként beszélnek magukról. Valahogy jobban hiszek a testedzésben, a diétában és a jól ápoltságban.

 CICAMICA, NAPOCSKA, PLÜSSNYUSZIKÁD - A gügyögés tárháza kifogyhatatlan.

ÖNJELLEMZÉS

MOSOLYGÓS LADY - Imigyen mutatja be magát az a nő, aki még a mellékelt fotón is híján van minden mosolynak... Pedig ez olyan alapvető volna! Én már azokat sem értem, akik alapvetően szomorúak. De még ők is megtehetnék, hogy legalább egyetlen fénykép erejéig némi jókedvet erőltetnek az arcukra. Az meg végképp rejtély előttem, hogy aki még erre az apróságra is képtelen, miért nevezi magát Mosolygós Ladynek...

TITOKZATOS LÁNY - Ilyet sem mond magáról senki. Főleg az nem, aki valóban titokzatos...

NEM SEMMI - Az önfényezés abszolút helyén való, de bizonyosan nem ebben a formában. Az elismerő csettintésnek mindig kívülről kell érkeznie.

DUCINGÓ, DUCI DÍVA, DIVATOS DUCI - Itt viszont előremenekülést látunk. A leányzók már névválasztásukkal is tisztázni kívánják alkatukat, hogy ne érje meglepetés az idelátogatókat... (Nem mindenki tesz így, számos kövér nő régi fotókat tölt fel, vagy pedig csakis olyanokat, amelyek jól rejtik idomaikat.) Az őszinteség tehát díjazandó, de az életmódváltás még inkább az volna. Arról nem is beszélve, hogy az önbecsapás csúcsa az, amikor egy nő elhiszi, hogy a duci alkat is lehet divatos, avagy dívához illő.

RITKA - Talán nem minden nő tudja, de mi, férfiak a legkevésbé sem vágyunk ritkaságokra. Sőt: a lehető legátlagosabb lányokat keressük, főként, ami a megjelenést illeti. (Pszichológiai tény: azt az arcot látjuk szépnek, amely a lehető legközelebb áll a szimmetrikushoz, a közönségeshez, az átlagoshoz.) Ami a nők természetrajzát illeti, ott sem vágyunk extremitásokra; a mosolygós, kedves, életvidám csajokat keressük. Aki "ritka", az - leszámítva a ritka kincseket - többnyire inkább ijesztő, mintsem vonzó.

KAPCSOLATFÜGGŐSÉG

ÁRVÁCSKA - Magáért beszélő név. Nem csinál titkot a magányából. Alapvető hiba társkeresésnél.

REMÉNY - Úgy cseng, mintha az érintett nők (többen is használják ezt a nicknevet) maguk kínálnák a reményt magányos lovagjaiknak. A valóság ezzel szemben az, hogy a kapcsolódó fotókat nézve inkább ők érezhetik úgy, hogy ez a platform az utolsó reményük...

VELED - Ez vicces. Még azt sem tudja, ki lesz a másik - talán egy házasságszédelgő, egy masszív alkoholista, vagy épp egy baltás gyilkos -, de már most intim üzemmódba vált.

ÖRÖKKÉ - Persze, persze. Ahogyan az előző tizenkét kudarcos kapcsolat is indult...

A SZEXUALITÁS KIDOMBORÍTÁSA

LESS MEG - Bevallom, nekem ez tetszik. Ilyet sem írtam még eddig e posztban...

MONCICI - A leányzó nem rejti véka alá, mire a legbüszkébb.

KEZESBÁRÁNY - Sokatmondó név. Valójában nem is hangzik rosszul.

KISÖRDÖG - Ez is ígéretes volna, ha nem égett volna be a retinámba az érintett fotója...

GINGER PUSSY - Finom utalás a prostituáltak attitűdjére.

SZÜRKE PROVINCIA - Sanszos, hogy az ötven árnyalatra illene asszociálnunk.

ALTERNATÍV UTAK

Amióta az eszemet tudom, logikai rejtvényeket fejtek. Eleddig hat világbajnokságot megjártam, értem a csíziót valamelyest. De azért mindennel én sem birkózom meg. A legelvetemültebb társkereső nicknevekhez nem is igen tudnék hozzáfűzni bármit:

KAROSSZÉRIALAKATOS

KÖSZCSI

BUMERÁNG LÉLEKKOKTÉL

CIPŐFŰZŐ VÉDŐ PÖCÖK

***

"Minden névnek egyénisége van, rejtett előjele, bűvköre, és az ilyesmi a hétköznapi életben is előbb-utóbb beleszól az ember sorsába. (...) Mindez fokozottan érvényes az irodalom stilizált világában, ahol minden fuvallatnak, árnyalatnak jelentősége van." - Így fogalmaz Bodor Ádám erdélyi magyar író. Ami az idézet második felét illeti, azzal maradéktalanul egyet lehet érteni. Egy profi alkotó karaktereit is professzionális, kifejező nevekkel ruházza fel. Csakhogy az emberiség nagyobbik része nem sok irodalmi vénával bír. S ha valaki önmagában is híján van minden egyéniségnek, az valószínűleg a névválasztás terén sem produkál maradandót. A Rómeó és a Júlia nevek még ma is beszédesen csengenek, holott Shakespeare már több mint 400 éve halott. A Cuncika89-re pedig már az a három kopaszodó férfiember sem fog emlékezni, akik végül így vagy úgy révbe értek a szóban forgó leányzónál.