Ismét napirendre került a boltok vasárnapi zárvatartásának kérdése. Ezúttal nem a kormány, de még csak nem is a KDNP az ötletgazda, hanem a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete. Ugyancsak eltérés a hét évvel ezelőtti rendelkezéshez képest, hogy jelen elgondolás szerint csak délben zárnának be az üzletek, nem egész napra. És persze említeni sem kell: ezúttal szó sincs vallási, vagy ideológiai háttérről; az egyre súlyosabb munkaerőhiány enyhítése a cél a rövidebb nyitvatartással.
"Nehéz a kereskedelmi szektorban tapasztalható munkaerőhiány pontos számait megmondani, ám maga a jelenség jól tetten érhető: a kollégáktól azt halljuk, hogy az álláshirdetésekre senki nem jelentkezik." - nyilatkozott Karsai Zoltán, a KASZ elnöke. A probléma valós, sokan érezzük. Jómagam egy olyan cégcsoportban tevékenykedem, amely 8-10 betöltetlen állást számlál, köztük bolti értékesítő, pénzügyes és irodai adminisztratív feladatkörökkel. A legprofibb humánerőforrás csapattal bírunk, azonban tőlük is csak hasonlókat hallok: "Mindössze hárman jelentkeztek a hirdetésre: egy régész, egy műkörmös és egy teológus..."
"Ha egyszer születik is egy ilyen törvényi szabályozás, szeretnénk, ha ez minden boltra ugyanúgy érvényes lenne, legyen szó élelmiszerüzletről, bútorboltról vagy plázában található ruhaüzletről, hiszen ezeket egyaránt sújtja a munkaerőhiány, a dolgozóknak pedig ugyanúgy szükségük van a pihenésre." - Ezek ugyancsak a szakszervezeti elnök szavai, melyeket olvasva a magamfajta csak döbbenten pislog. Mi ez végtelen ökörség??? Minek ide törvényi szabályozás? Karsai Zoltán az eddigi egyeztetésekből kiindulva úgy látja: e javaslat nem ütközne különösebb ellenállásba, a kiskereskedelmi cégek zöme támogatná az elképzelést. Érti ezt valaki? Adott egy általános probléma. Van rá megoldás is. Az érintettek mindegyikének tetszik. Ezek után mi a búbánatos fenének kéne belerángatni az államot, hogy erőszakot alkalmazzon ott, ahol az önkéntesség is működik???
Azt gondolom, él bennünk egy rettenetesen rossz beidegződés, amely a szocializmus negyven évében gyökerezik, azonban sem a rendszerváltás utáni időszak, sem a mai, nyugati korszellem nem képes felülírni. Mindent az államtól várunk, mindent erőből, kényszer által akarunk elintézni. Szerintem már a szakszervezetek kapcsán is egészen fals kép él a fejekben. Mintha azok kötelezően balos, ideologikus, szocialista társaságok lennének. A magam részéről úgy látom: a szakszervezetek olyan szereplők, melyeknek kizárólag piaci környezetben lehet létjogosultságuk. Optimális esetben a munkavállalók érdekeit képviselik a munkaadókkal szemben - kőkemény tárgyalópartnerként magasabb fizetést, elviselhetőbb munkakörülményeket igyekezve kiharcolni, mindenféle ideológiai körítéstől mentesen. Ez maga az üzlet, maga az önérdekűség, maga az együttműködés, maga a kapitalista attitűd - semmi köze a zsigerileg erőszakos baloldalisághoz. Egy jól működő szakszervezettel a munkaadó nagyvállalat is jól jár, hiszen nem kell külön-külön minden alkalmazottal folyamatosan vívnia. Mindezeket figyelembe véve: vajon miért nem képes a KASZ kézbe venni az ügyet és tető alá hozni a szóban forgó megállapodást? Miért akarja segítségül hívni az állami erőszakot? Ennyire nem bízik magában? Avagy attól fél, hogy lesznek renitensek, akik törvényi kényszer híján mindenképp nyitva tartanak? És akkor? Nem nehéz felismerni, hogy összesen háromféle egyensúlyi állapot létezik, s ezek mindegyike tökéletesen elfogadható:
- Lesz néhány makacs üzlet, vagy üzletlánc, mely nem zár be vasárnap délben. A plázák konganak majd az ürességtől, így előbb-utóbb ők is belátják, hogy feleslegesen küzdenek, hiszen hozzájuk se sokat tévednek be. Önkéntes módon kialakul az az állapot, ahol a vasárnap délutánokat a teljes csend jellemzi.
- A renitens üzletek nagyot kaszálnak vasárnap délutánonként, így a többiek is újra kinyitnak: visszaáll a jelenlegi állapot, mely minden nehézségével együtt is az optimális működést jelenti.
- Lesznek nyitva és zárva tartó boltok, vegyesen, sokszínűen. Ebben sincs semmi ördögtől való, ez is működőképes modell. Valójában ma sincs másképp: számos boltot, szalont, üzletet hiába ostromolnánk hétvégén.
Amikor 2015 tavaszán megkaptuk a teljes vasárnapi boltzárat, a legtöbben - pártállástól függetlenül - iszonyúan felháborodtunk. Hiszen hogy jön ahhoz egy központi hatalom, hogy ilyen direkt módon, önkényesen és öncélúan beleszóljon a polgárok és a vállalkozások életébe? Ha az emberek inkább templomba, kirándulni, vagy strandra mennének vasárnap, képesek lesznek meghozni a döntést önállóan is. Ugyanígy: amennyiben egy vállalkozás úgy kalkulál, hogy gazdaságosabb számára, ha vasárnap nem nyit ki, hát lelke rajta. Igaz ugyan, hogy a KASZ javaslata valóban ideológiamentes, valóban tisztán szakmai jellegű, azonban a lényegen ez mit sem változtat: egy tisztességes, liberális állam ilyen kérdésekben nem foglalhat állást. Ajánlást tehet, de semmi egyebet. Orbánéknak - ha van egy kis eszük - ezúttal kimaradnak ebből. Elég volt egyszer megégetni magukat.