Tegnap pontosan ugyanezzel a címmel jelent meg az Index cikke a téma kapcsán - nincs is mit változtatni rajta; téveszmének is tökéletes.

Csütörtökön életbe lépett a rendelet, mely szerint a terhességmegszakítást kérő nőknek előzetesen meg kell hallgatnia a magzat szívhangját. Természetesen áll a bál: a baloldal valósággal tajtékzik. Értjük persze, hogy a halál kultúrájában nincs nagyobb ünnep, mint egy jó kis abortusz, de azért ne tudjuk le ennyivel; hátha a progresszív térfélen is akad olyan, aki építő gondolatot képes megfogalmazni a kérdést illetően. Mindenekelőtt két dolgot érdemes tisztázni. Az első: van-e az államnak erkölcsi alapja, hogy ilyen intézkedést hozzon, avagy ez durva beavatkozás az egyén életébe. A másik, hogy árt-e ezzel az érintetteknek.

Pontosan tudjuk, hogy nem élünk teljes szabadságban. A drogfogyasztás és -kereskedelem például tiltott - ez kétségkívül erőteljes és önkényes hatalmi korlát. A dohánytermékek esetén már lassan a márkajelzést sem lehet látni, annyi feliratot kell elhelyezni rajta. Rákosak leszünk és kínok közt fogunk elpusztulni - tájékoztatnak e féldoboznyi címkék, mégsem akadunk ki mindezen. Pedig a droghasználat és a dohányzás olyan cselekedetek, melyekkel alapesetben kizárólag önmagunknak ártunk. Ezekre joggal mondhatnánk, hogy durva beavatkozások az egyén magánéletébe. Amikor terhességmegszakításról beszélünk, értelemszerűen nem erről van szó. Megjelenik a színen egy harmadik szereplő, a magzat. Itt már messze nem az a dilemma, hogy az egyénnek jogában áll-e tönkretennie saját magát. Muszáj figyelembe venni az új jövevény szempontjait is. Az egészen egyszerűen morális nonszensz, hogy egy sor önkényes, egyedül bennünket érintő tiltást és korlátot dalolva elfogadunk, azonban kikérjük magunknak, ha az állam a magzatra is tekintettel kíván lenni.

A második lényeges felvetés, hogy árt-e az intézkedés az érintett nőknek. A szívhangtörvény ötletgazdája, Dúró Dóra úgy látja, hogy mindez nem jelent szigorítást, csupán egy tájékoztatás a döntés súlyáról, valódi tétjéről. A magam részéről maximálisan egyetértek vele. Nincs tiltás, nincs korlátozás, mindössze - ahogyan a cigarettásdobozok esetén láttuk - szimpla informálásról van szó. Hogy ez érzelmileg megterhelő? Naná. De mégis, mi volna a cél? Dugja mindenki a fejét a homokba, s ne is érzékelje, hogy mire készül? Tényleg a felelőtlenséget kívánjuk konzerválni? Tényleg egy olyan világot építenénk szívesen, ahol halvány fogalmunk sincs, mit cselekszünk? Most képzeljük el, hogy vennénk egy házat, amelynek korhadnak a tetőgerendái és az egész szerkezetet ki kell cserélni. Az alsó szint tetszik, de a padlásra már nem megyünk fel? Beleszerettünk a kandallós nappaliba, és inkább látni sem akarjuk az omladozó tetőzetet? Tényleg jobb, ha úgy hozunk döntést, hogy megkíméljük magunkat az árnyoldalak ismeretétől? Ennél gyermetegebb világlátást nem ismerek. Ami engem illet: én minden fontos döntésem előtt szeretem a lehető legtöbb információt begyűjteni. Márpedig a gyermekvállalásnál, illetve a terhesség megszakításánál aligha létezik fajsúlyosabb döntés.

Mindezek után lássuk, miként kommentálják a szívhangtörvényt a progresszívek:

• „Az abortusztörvény végrehajtási rendeletének módosítása nem más, mint egy káros látszatintézkedés, ami csak arra alkalmas, hogy egyébként is nehéz helyzetben lévő nőket megalázzon”. - véli Zeller Judit, a TASZ jogásza. Aligha lehet látszatintézkedés az, ami ekkora felzúdulást kelt. És aligha lehet megalázásnak nevezni azt, ha valaki csendben és tapintatosan ablakot nyit a valóságra.
  
• "A kormány úgy kényszeríti a gyermek megtartására a nőket, hogy közben teljesen magára hagyja őket." Ezek Csernus Fanni, az Amnesty International munkatársának szavai. Érdekes, hogy a két tagmondatból egyik sem tartalmaz egy aprócska igazságmorzsát sem. Nyilvánvaló, hogy nincs semmiféle kényszerítés, és az sem vitás, hogy a kormány számtalan módon támogatja a családok gyermekvállalását.
• "A gyermekeiket egyedül nevelők a magyar társadalom leginkább szegénységnek kitett csoportjai. Úgy, hogy az egyszülős családok több mint 85 százalékában az édesanya van egyedül a gyermekkel. Tehát a kormány még inkább szegénységbe és kiszolgáltatottságba sodorja a nőket.” Figyelemre méltó, hogy Csernus Fanni elképzelt világában az az etalon, ha a gyerek csonka családban nő fel. Valaki elmondhatná neki, hogy nem ez az ideális modell. Kifejezetten a nő felelőssége, hogy csakis olyan férfinek szüljön, aki hajlandó gondoskodni is csemetéjéről, akár együtt élnek, akár külön. Az nagyon nem megy, hogy a nőket folyamatos felelőtlenségre biztatjuk, azután meg a gonosz államra mutogatunk, amely nem hajlandó pátyolgatni őket.
• "Ezzel az egyébként is nehéz élethelyzetben lévő nőket büntetik." - írja Serdült Viktória a HVG oldalán. Egyszer azért árulja el nekem valaki: mitől büntetés az, ha valakit információval látunk el? Honnan ez a féloldalas feminista világkép? A nők - ha úgy tetszik - erősek és bármit elviselnek. Jobb vezetők, mint a férfiak. Máskor: a nők gyengék, akiket nem szabad ilyen érzelmi megpróbáltatásnak kitenni. Vajon az üzlet kőkemény világában a kosztümös menedzserasszonyoknak sosem kell nehéz döntéseket meghozniuk? Vajon ők is büntetésnek érzik, ha előzetesen korrekt tájékoztatást kapnak?
• "A magzati szívhang meghallgattatásának egyedüli célja a nők megfélemlítése, kínzása és önrendelkezésének fenyegetése." Ez már a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene közösségi oldal álláspontja. Természetesen ez is csak üres hiszti, semmi egyéb. Hol itt a megfélemlítés? Hol itt az önrendelkezés fenyegetése? Ami pedig a kínzást illeti, igen, a valósággal való szembesülés kétségkívül lehet fájdalmas. No de szó sincs öncélúságról. Épp ez a legnagyobb önellentmondás a feminista álláspontban: a szembesítés vagy fájdalmas (mert felismeréssel jár); vagy felesleges (mert az érintett tökéletesen képben van, így nem okoz kínt számára a magzati szívhang meghallgatása). A kettő együtt sehogyan sem jön össze.
• Ugyanez a közösségi oldal számos kérdést megfogalmaz a törvénymódosítás margójára: "Segítséget kap az érintett a biztos lakhatás megoldásában, ha szükséges? Emelik a 12 éve változatlan családi pótlékot? A gyes összegét is?" A szokásos kívánságműsor: a felnőtté válás árát fizesse meg a társadalom! Ha egy terhességmegszakításra készülő nő hajlandó szembenézni a tettével, azt baloldali intézkedések sorával kell meghálálni... Nem szeretnék érzéketlennek tűnni. Ha egy nő nincs abban az élethelyzetben, hogy tisztességgel felneveljen egy nem várt gyereket, úgy a két piszok nehéz út közül valószínűleg az abortusz a jobb megoldás. De akkor is tisztában kell lennie döntésének súlyával.
• „Az abortusz korlátozása nők elleni erőszak” - így a Patent Egyesület. Abszolút értelmetlen állítás, hiszen nincs korlátozásról szó. "A műtét előtt előírt kötelező konzultációkon rendszeresen megszégyenítik a terhességmegszakításra váró nőket." Ha ez így van - és hiszem, hogy igaz -, akkor ez valóban felesleges bántás és orvoshoz méltatlan cselekedet. Mindazonáltal pont azokat a nőket lehet megszégyeníteni, akik nincsenek tisztában tettük súlyával. Akik tudatos és végiggondolt döntést hoznak, azok aligha fognak összetörni egy-egy tapintatlan megjegyzés hallatán.
• "Azt az érzést kelti a terhes nőben, hogy bűnt követ el." - kommentálta a magzati szívhang kötelező meghallgatását Cseh Katalin. Ez már egy értelmes vélemény. Igaza van a Momentum politikusnőjének, valóban kelthet ilyen érzést. De mi ezzel a gond? Kétségkívül morális szürke zónában járunk; az abortusz se nem ártatlan tett, se nem gyilkosság. Hogy mégis micsoda, azt az érintettnek kell tisztáznia önmagával. De ehhez az az első lépcső, hogy szembenéz a valósággal. A bűntudat csakis nagyfokú tudatossággal oldható, ha oldható egyáltalán.

A Magyar Orvosi Kamara mindenesetre az új rendeletet mellé állt: "Mind a páciens érdekében, mind etikai szempontból támogatjuk ezt a változást." Böszörményi-Nagy Géza szavai messze a legjózanabbak mind közül.