Bogár Laci bácsi - vlogjában - a minap arra kereste a választ, vajon összefésülhető-e az Isten-haza-család szentháromság a szabadság-egyenlőség-testvériség fogalomhármas eszmeiségével. Válasza az, hogy e két világ sehogyan sem fér meg egymás mellett. Ez persze abszolút téveszme, ráadásul tökéletesen megalapozatlan.
"Két, egymást tökéletesen kizáró létszerveződési mód legfontosabb, legmélyebb szellemi lényegét fejezik ki." - állapítja meg Bogár tanár úr a kérdéses fogalomhármasok kapcsán. Bevallom, hogy ennél a ködös általánosságnál valamivel konkrétabb érvekre számítottam, amikor az adás meghallgatása mellett döntöttem. "Nincs, és nem is lehet közös része az Isten-haza-család és a szabadság-egyenlőség-testvériség hármas jelszavának, hiszen éppen ez az utóbbi hármas jelszó az, amely a legbrutálisabban felszámolta az esélyét is annak, hogy az európai, keresztény, fehér ember valóban méltó, és rajta keresztül az egész világ valóban méltó életet élhessen." Világos, hogy Bogár Laci bácsi nem jó szívvel gondol a felvilágosodásra, de miért is? Kifejti: szerinte a kérdéses értékek ekkortájt erősen torzultak, s a 18. század végétől már nem ugyanazt jelentik, mint korábban. "A szabadság valójában a legsúlyosabb és legdrámaibb fejleményt írja le az európai, keresztény, fehér ember történetében, tudniillik azt megelőzően a szabadság az üdvösségre való szabadságot, a méltó élet szabadságát, az Isten szerint való élet szabadságának a lehetőségét és annak megkeresését jelentette." Alig hiszem, hogy Bogár Lászlónak ebben igaza volna. Hitem szerint a szabadság évezredek óta pontosan ugyanazt jelenti. Ráadásul a középkorban a katolikus vallás sokkal inkább korlátokat állított az egyén elé, mintsem hogy a szabadság szimbólumaként tekintettek volna rá. A modern világot már biztosan nem foglalkoztatja, hogy a szabadság beilleszthető-e a szakralitás rendjébe, ám ettől még aligha válik negatív fogalommá. Ami az egyenlőséget illeti, Bogár tanár úr szerint ezen elsősorban a szellemi hierarchia lerombolását kell érteni. Abban igaza van, hogy a jelen, posztmodern korban már ez is hangsúlyosan megjelenik; nap mint nap találkozunk az erkölcsi és kulturális relativizmus mérgező gyümölcseivel; mindazonáltal maradjunk annyiban, hogy eredetileg nem ez volt a fő csapásirány. Ami pedig a testvériség fogalmát illeti: "Miután körülbelül két és fél millió francia halt erőszakos halált abban a tömeggyilkosság-sorozatban, amely azért harmadikként erre a szabadságra és erre az egyenlőségre hivatkozva még a testvériséget is odabiggyesztette, azt hiszem, viszonylag könnyű belátni, hogy ez legfeljebb morbid paródiája lehet mindannak, amit értékként hirdet a liberális ethosz." Bogár Laci bácsi csupán a történelmi sorrendet téveszti el: előbb született a jelszóhármas, s csak utána következett a nagy vérengzés. Jó-jó, nem telt el sok idő a kettő között.
Az Isten-haza-család fogalomhármassal voltaképpen csupán egyetlen gond van: a sorrendiség. Amennyiben a jelszó család-haza-Isten volna, úgy remekül illeszkedne a liberális eszmevilágba, és fel sem merülne semmiféle összeférhetetlenség. Az a gondolkodásmód ugyanis, amely Istent teszi az első helyre, alapvetően az Ószövetség világát jellemzi. Ábrahám - Jahve kérésére - simán lemészárolná a saját fiát, Izsákot. Mi már nem így gondolkodunk: azonnal megtagadnánk a Teremtőt, ha ilyet követelne tőlünk. És ugyanígy: ha a haza fogalma erősebb a családnál, abból az következik, hogy akár háborúba is küldjük fiainkat, ha a nemzet úgy kívánja. A modern ember már nem így gondolkodik; az életet mindennél fontosabb értékként tartjuk számon. A felvilágosodás - melyet Bogár László következetesen elsötétítésként emleget - többek közt pont arra ébred rá, hogy az individualista gondolkodásmód természetesebb, logikusabb és jobban szolgálja az ember evolúciós érdekeit, mint a korábbi korok tekintélyelvűsége. Való igaz: a szabadság-egyenlőség-testvériség aligha összeegyeztethető az Ószövetség primitív világával. Jézussal ugyanakkor szintet lépett a történelem: a szakralitás leköltözött a Földre, a szent és a profán összeolvadt egymással. A keresztény dogma szerint az Isten emberré lett; Jézus tanítása ugyanakkor arról szól, miként válhat az ember isteni minőségűvé. Az Újszövetség szellemével már nagyon is összefér a felvilágosodás, mi több: e kettő szinte egy és ugyanaz. Jézus minden szava a tekintélyelvű világ lerombolását és az ember kiteljesedését hirdeti - pontosan ugyanúgy, ahogyan a szabadság-egyenlőség-testvériség fogalomhármas.
Ezek után lássuk, mit is jelent valójában a franciák - alkotmányba foglalt - nemzeti mottója! „A szabadság lényege, hogy azt tehetjük, ami nem árt mások jogainak” – olvashatjuk az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában. Leszögezhetjük: ez a pont tökéletesen szinkronban áll a krisztusi útmutatással. Mi több: ez a pont teszi lehetővé azt is, hogy bárki az Isten-haza-család szellemében éljen. Értem én, hogy Bogár Laci bácsit zavarja az eszmék színes kínálata, s különösen az, hogy ebben a kavalkádban az ortodox szakralitás már nem tűnik olyan vonzónak. Kimondani azonban nem meri, hogy pont a teremtés metódusa, a természetes szelekció rostálja ki a népszerűtlen mémeket, s hogy csupán az erőszak az, amely a tekintélyelvű vallásokat életben tarthatja. A második pont, az egyenlőség - a 18. század végétől egészen a 20. század második feléig - származástól és társadalmi helyzettől függetlenül azonos törvény előtti megítélést takar, semmi egyebet. Ez aztán különösen rímel az evangéliumi tanításra. Jézus minden esetben megvédi a nőket, a szamaritánusokat (a más népcsoporthoz tartozókat), valamint a vámosokat (az alacsonyabb társadalmi státuszúakat). Ha létezik megkérdőjelezhetetlen krisztusi tanítás, úgy az Isten előtti egyenlőség feltétlenül ezek közé sorolható. Nem mehetünk el szó nélkül azon tény mellett, hogy a legtöbb vallás nem erre épül. A hinduizmus embertelen kasztrendszert hozott létre. Az iszlám nyíltan hirdeti a hitetlenek alacsonyabb rendűségét és kiirtását. Az ószövetségi zsidó vallás követői kiválasztott népként tekintettek önmagukra és mélyen megvetettek mindenki mást. A középkori kereszténység üldözte az eretnekeket és keresztes háborúkat vívott. Az eredeti buddhizmus és a taoizmus mellett a jézusi eszmerendszer az egyetlen, amely egyenlőséget hirdet. És végül: a testvériség fogalmának meghatározását különösen áthatja a krisztusi szellem: „Ne tégy olyat mással, amit nem akarsz, hogy más tegyen meg veled; tégy mindig olyan jót másokkal, amit magad is szeretnél!" Ebbe aztán tényleg nehéz volna belekötni.
Világos, hogy van azért gond a francia forradalommal, amely méltán böki a jóérzésű ember csőrét. A jelmondat meglepően gyorsan kiegészült: Liberté, égalité, fraternité, ou la mort!, vagyis: Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy halál!, s innentől már hullottak a fejek, mint a záporeső. Azonban hiba volna, ha a felvilágosodás egészét a jakobinus diktatúra alapján ítélnénk meg. Érdekes világban élünk. A nácizmust mindenki megveti, az elméletét és a gyakorlatát egyaránt. A kommunizmus kapcsán még élnek olyan őrültek, akik a teoretikus alapokat máig mentegetik, még ha a véres gyakorlattal nem is kívánnak azonosulni. A felvilágosodás liberális alapeszméje ugyanakkor a mai napig civilizációs minimumnak számít, csupán Bogár tanár úr és a hozzá hasonló ultrakonzervatívok azok, akik megpróbálják összemosni a forradalmi diktatúrával. A valóság az, hogy a szabadság-egyenlőség-testvériség fogalomhármasa az, amely a lehető legtömörebben foglalja össze a teljes jézusi filozófiát. A szabadság-egyenlőség-testvériség fogalomhármasa az, amely tökéletes összhangban áll a modern konzervativizmussal is. Mondhat Bogár Laci bácsi bármit.
