A nemzetközileg brutálisan és végérvényesen elszigetelt Orbán Viktor november végén Zürichben tartott előadást a Weltwoche hetilap jubileumi ünnepségén. Stílszerűen mindvégig úgy beszélt, hogy az a svájci füleknek a lehető legkedvesebben csengjen.

A Heritage Foundation 2023-as jelentése szerint Svájc a világ második legszabadabb gazdasága (egyedül Szingapúr előzi meg a listán.) Aligha lepődünk meg ezen: az ország hosszú évek óta a TOP5-ben szerepel, s minden esetben Európa éllovasa. Nem csoda hát, ha a magyar miniszterelnök is kormányának azon irányvonalait emelte ki beszédében, amelyek e klasszikus liberális világgal messzemenően harmonizálnak.

"Mi nem fogadjuk el a welfare state gazdasági koncepciót. A welfare state Nyugat-Európában olyasmi, hogy az államnak garantálnia kell valamilyen szintű jólétet a polgárai számára. Mi ezzel nem értünk egyet. Nálunk workfare state van, tehát először dolgozni kell, és ha valaki dolgozott, annak az eredménye lesz a jólét. Nem fordítva! Fordítva nem megy! Tehát mi is jólétet akarunk a magyarok számára természetesen, de ezt nem tudja az állam garantálni." Az USA Függetlenségi Nyilatkozata említette először a boldogságra való törekvés jogát, ami természetesen nem egyenlő a boldogsághoz való joggal. Valójában ez az a pont, ahol a baloldali gondolkodás letér a liberalizmus ösvényéről. A jóléti állam koncepciója abban a hazugságban fogant, mely szerint alapvető emberi jog a boldogság, és a központi bürokrácia feladata, hogy ezt megteremtse. Ez természetesen illúzió, már a gazdasági jólét szintjén is.

A baloldali beállítottságú polgárok úgy tekintenek a mindenkori kormányzatra, mint a kézre, mely a közös tortát szeleteli. Az első kérdés azonban mindig az, hogy létezik-e egyáltalán ez a torta. Ha például a gejzírek földjére, Izlandra tekintünk, esetükben határozott igennel kell válaszolnunk. Politikai, társadalomfilozófiai értékválasztásunktól függetlenül örömmel vesszük tudomásul, hogy az itt élők fűtése, melegvíz-ellátása szinte ingyenes. Léteznek országok, amelyek jelentős olajvagyonnal rendelkeznek - itt sem találunk kivetnivalót abban, ha az állampolgárok is részesülnek ennek áldásaiból. A legtöbb társadalom azonban nem ilyen szerencsés. Ahol nem bővelkednek efféle természeti kincsekben, ott csak akkor jön létre közös torta, ha azt az állam - adókkal, járulékokkal, illetékekkel, vagyis erőszakkal - létrehozza. Már ez önmagában is egy erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető aktus. "Ilyen része, ilyen pillére a modellünknek, amit úgy hívnak, hogy flat tax, a rendkívül alacsony adók, mindenki 15 százalék adót fizet. A gyerekesek még ennyit sem, mert a gyerekek után ezt is el lehet engedni. Nincs örökösödési adó. 10 százalék alatti, legalacsonyabb társasági adó van egész Európában." Orbán világosan beszél: Magyarország nem teremt jóléti államot; a kormányzat alapvetően a klasszikus liberális gazdaságpolitikára épít, nagyon helyesen.  

"A migránsok nemcsak azért nem jönnek Magyarországra, tisztelt Hallgatóim, mert a határnál egy óriási kerítéssel megfogjuk őket. Csak ebben az évben 270 ezer illegális határátlépési kísérletet akadályoztak meg a határőreink. 270 ezer! Ez az egyik ok. De azért se jönnek, mert ha valahol szeretnének lenni, az nem Magyarország, mert a magyar törvények szerint egy Magyarországra érkező migráns csak azt kaphatja meg szociálisan, amit egy magyar állampolgár. És miután nálunk minden munkához van kötve, ezért a vonzerőnk ebben a körben inkább limitáltnak mondható." Borzasztó érdekes, hogy pont ugyanazok, akik Orbán minden tettét és mondatát kritizálják, a migráció kapcsán a mai napig úgy nyilatkoznak, mintha az abszolút álprobléma volna. Totális agyhalottnak kell lenni ahhoz, hogy ne lássuk: hazánk pont azért kevésbé vonzó célpont, mert nem építünk jóléti államot. Ha ugyanazt a segélyezési rendszert működtetnénk, mint Németország, vagy Svédország, úgy hozzánk is lelkesen érkezne a harmadik világ minden éhenkórásza, szerencsevadásza és potyalesője. Vagyis szó nincs arról, hogy feleslegesek a kormányzati lépések, az aggodalom és a kommunikáció, épp ellenkezőleg; Magyarország helyesen cselekszik, és ezt érdemes is tudatosítani minden létező fórumon. Elérkeztünk ugyanakkor a második számú sarkalatos kérdéshez: ha már van tortánk, az hány vendéget lakat jól? Nyugat-Európa országaiban lassan rájönnek, hogy nem létezik terülj-terülj asztalkám, hogy a jóléti társadalom legfeljebb zárt közösségekben működhet ideig-óráig (amíg a demográfiai hanyatlás fel nem számolja az adott populációt). Pedig az elmúlt években még csak szolid ízelítőt kaptak a migrációból. Mi lesz, ha fél Afrika felkerekedik és nekiindul?

"A magyar javaslat az, hogyha Ukrajnának pénzt akarunk adni, az mindenképpen történjen a költségvetésen kívül és legyen transzparens! Ma számos országban az emberek nem támogatják, hogy Ukrajnának pénzt adjunk, de a vezetők úgy bújnak el a nép elől, hogy azt mondják: tulajdonképpen nem is mi adjuk, hanem az Unió... Valójában persze mi adjuk, mert az Unió mi vagyunk, de így el tudják kenni a személyes felelősséget. Tessék kiállni transzparens módon és azt mondani: uraim, tisztelt magyarok, Ukrajna ebben a helyzetben van, beszéljük meg, akarjuk-e őket pénzügyileg támogatni? És mennyit tudunk nekik adni? És akkor mindenki tegye ezt a pénzt az asztalra!" Ezek a mondatok már nem Svájcban, hanem a Kossuth Rádió budapesti stúdiójában, a pénteki interjúban hangzottak el. Orbán minden szava a klasszikus liberalizmusból merítkezik. Az adakozás, az újraelosztás legyen önkéntes; nem kéne a polgárságot kirabolni azért, hogy a politikusok felelőtlenül és határtalanul jótékonykodhassanak. A miniszterelnök jól fogalmaz: minél nagyobb és bürokratikusabb egy szervezet, annál átláthatatlanabbak az abban zajló pénzmozgások. Decentralizáció, transzparencia és vékony költségvetés - ezek azok, amelyek az európai emberek valódi érdekeit szolgálják. 

"Az állam kötelessége, hogy jólétet biztosítson mindenki számára" - a legnagyobb bullshit a világon. Az államnak csupán annyi a dolga, hogy lebontsa a személyes boldogság útját keresztező bürokratikus korlátokat. Pont úgy, ahogy azt Thomas Jeffersonék annak idején - csaknem 250 esztendeje - megfogalmazták. Egészen szürreális, hogy ezeket a kisiskolásszintű igazságokat egy alig tízmilliós ország miniszterelnökének kell elmagyaráznia egy totálisan elhülyült világ számára.