"Szarrágó fizetett férgek vagytok mind, bazdmeg, akiket el kell taposni!" - így búcsúzik a köztévé riporterétől a pirosra festett körmű, antifás kissrác, miután felkelésekről és forradalmakról ábrándozik. Mindez a gyűlöletbeszéd elleni tüntetésen... Hasonlóan érzek, mint Bayer Zsolt: az ilyen fickókhoz nekem semmi közöm. És hiába élünk egyazon országban; hiába beszéljük ugyanazt a nyelvet; egy spanyol, olasz, vagy holland patriótával sokkal inkább tartozom egy közöségbe, mint egy erőszakot hirdető, szélsőbalos nemzettársammal. Elképzelni sem tudom, hogy világlátásában miként süllyedhet ilyen mélyre bárki. Abban viszont biztos vagyok, hogy nincs mit megbeszélnünk egymással. Kettőnk közt a különbség csupán annyi, hogy jómagam humanista vagyok és liberális; meg sem fordul a fejemben, hogy el kéne taposni őt.
A baj még annál is sokkal nagyobb, hogy magyar és magyar (vagy épp német és német) közt ilyen kibékíthetetlen ellentétek, áthidalhatatlan szakadékok húzódnak. Azzal, hogy a nemzetközi baloldal öles léptekkel elindult a szélsőséges, radikális, őrült és önpusztító irányba, a politikai táborok közti távolság is mérhetetlenül megnőtt. Ha csupán az Egyesült Államokat, mint a kétpárti demokrácia mintaországát nézzük, húsz éve még csaknem mindegy volt, hogy republikánus, vagy demokrata az elnök - a sarkalatos kérdésekben nem volt jelentős különbség a két oldal közt. Mióta a Demokrata Párt irányvonalát a marxizmus (Sanders) és a woke-progresszió (Harris) határozza meg, azóta alig maradt bármi, amiben a republikánusokkal egyetérthetnének. Úgy még lehet élni, ha négyévente az elnökváltással 20-30 fokot fordul az ország politikai iránytűje. 180 fokot azonban aligha fordulhat, pláne nem sűrűn. Európában pont ugyanez a helyzet: a birodalomépítő, migránssimogató, genderőrült globalista tábor és a patrióták közt nemigen létezik átjárás; a meghatározó létkérdésekben képviselt kibékíthetetlen ellentétek aligha tesznek lehetővé bármiféle építő együttműködést.
Lassan ideje lenne elgondolkodni azon: mi lenne, ha a jövőben nem elsősorban nemzeti alapon, hanem sokkal inkább a képviselt értékek alapján alkotnánk közösségeket? Mi lenne, ha nem kormányokat váltanánk, hanem inkább lakhelyet? Dobrev Klára fanatikus híveinek nem kéne többé elviselniük Orbánt, hanem egyszerűen létrehoznák a DK-városállamot, amely alkotmányában rögzítené, hogy az idők végezetéig a Demokratikus Koalíció fogja kormányozni. A szavazók beköltöznek, s örülhetnek egymásnak, amíg csak forog a Föld. Ha egy idő után mégis csalódnak, simán átköltözhetnek a Tisza-szekta, vagy épp a Fidesz-tábor felségterületére - már ha képesek vállalni az ottani szabályokat és megfizetni a helyi ingatlanárakat. Ugyanígy: az Európai Unió is annak idején a békés sokszínűség jegyében jött létre. Mi volna, ha ez végre valóban megvalósulna? Ha elfelejtenénk az erőszakos birodalomépítés gondolatát, és az ókori görögök mintájára egy decentralizált, városállamok szövetségéből álló gazdasági uniót hoznánk létre? Egy csapásra minden politikai vita megszűnne; mindenki olyan lakhelyet választhatna, amely a meggyőződésének, az életvitelének leginkább megfelelő. A kontinens polgárai a lábukkal szavaznának; a működésképtelen ideológiákat és közösségszervező elgondolásokat egyszerűen az elnépteledés büntetné. Vajon miféle városállamokat látnánk ebben az utópisztikus világban?
- KARL-MARX-STADT - Nem biztos, hogy Chemnitz helyén, amelyet 1953 és 1990 között így hívtak, de valahol Európában létrejöhetne egy valódi kommunista állam, akár a magántulajdon teljes kizárásával. Költözzön oda minden idióta, aki szerint ebből bármi jó kisülhet!
- ANTIFA CITY - Akiknek nem elég a békés marxizmus, de állandó forradalmi lázban égnek és szomjazzák az erőszakot, azokat tárt karokkal várná Antifa City. Lehet egymást verni kalapáccsal, franciakulccsal, vagy bármiféle kéziszerszámmal és hetente fel lehet gyújtani a várost.
- WOKE TOWN - A progresszívek otthona. Nincsenek fiúk és lányok; nincsenek autók és babák; nincs kék és rózsaszín. Mindenki ugyanolyan ruhát visel, s a gyerekek majd eldöntik, hogy ők valójában melyik nemhez tartoznak a 90 közül. Ebben szakállas transzvesztiták segítik őket már a bölcsödétől kezdődően. Biztosan népszerű hely lesz...
- WELFARE STATE - Ez a klasszikus jóléti állam: magas adókkal, magas szintű központi szolgáltatásokkal, de alapvetően piaci működéssel.
- LIBERTÁRIUS VÁROSÁLLAM - Piaci működés, alacsony adók, kevés központi szolgáltatás.
- SOVINISZTA KLUB - A különböző soviniszta közösségekben összejöhetnek azok, akik faji vagy nemzeti felsőbbrendűséget hirdetnek. Veregethetik egymás vállát, elhitetve magukkal, hogy ők a világelit, ők az übermenschek. Mivel nincs kit elnyomniuk, gőgjük senkinek sem árt.
- ISZLÁM KALIFÁTUS - Muszlim államvallás, saria törvények, s kelhet mindenki hajnalban a müezzin hangjára. Majd meglátjuk, mire mennek kőolajvagyon nélkül. (Természetesen bármelyik másik vallás vagy szekta is szolgálhat államképző alapelvként.)
- SPÁRTA - Ha már az ókori görögöktől vettük a mintát, illő, hogy ezt a szigorú katonaállamot is megjelenítsük elvi lehetőségként, bár aligha ez volna a legnépszerűbb manapság.
- ZÖLD SZIGET - Lehet szervezőelv a környezetvédelem is. Ennek a városállamnak biztosan nem volna semmi károsanyag-kibocsátása, s minden lakója kínosan odafigyelne az ökológiai lábnyomára.
- VEGÁN ÉDEN - Ez volna az a település, amelyet a hús-, tojás- és tejtermelők messze elkerülhetnének.
- NUDISTA PARADICSOM - Ha már az életmód is lehet társadalomszervező szempont, úgy ebbe a színes kavalkádba ez is simán beleférhet.
- NAGYVÁLLALATI MEGAPOLISZ - Az sem volna kizárt, hogy valamelyik gigacég hozna létre önálló államot, természetesen olyan törvényekkel és szabályokkal, amelyek legfőképp az adott társaság működését és profitteremtését szolgálják. Polgárai a tulajdonosok és munkavállalók lennének.
Szögezzük le: mindez nem több, mint üres utópia, gyermeteg gondolatjáték. Regények, filmek, sorozatok fantáziavilága. Lehetne elmélkedni egy sor gyakorlati problémán. Hogyan jönnek létre e városállamok? Zöldmezős beruházásként, avagy meglévő települések helyén? Mi lenne a sorsa a jelenlegi, igen heterogén népösszetételű nagyvárosoknak? Mennyire mobilak az emberek? Mennyire mobilak a munkahelyek? Hány munkavállaló számolhat a home office lehetőségével, így azzal is, hogy nincs földrajzi helyhez kötve? Hogyan tudnak ingatlan- és földvásárlással terjeszkedni az egyes társadalmak? Milyen alkotmányokat hoznának létre e városállamok? Volna-e a politikai vezetésnek elégséges motivációja a tisztességes és hatékony működéshez egy bebetonozott működési struktúra esetén? Miként biztosítanánk a városállamok közötti hosszútávú békét? Sokáig lehetne sorolni a kétségeinket, de felesleges volna. Ez tényleg csupán egy ábrándos utópia.
Nyilván sosem lesz ilyen a világ. A leginkább azért nem, mert a legtöbben szeretjük a szülőföldünket, s nem hagynánk el, történjen szinte bármi. Ám a magam részéről kifejezetten bírnám. Ez volna igazi, demokratikus és önkéntes társadalmi laboratórium. Itt elég gyorsan elválna, hogy miként érdemes szervezni a közösségeket. Kiderülne, hogy képesek-e szocialisták mások pénze nélkül életben maradni; hogy szeretik-e az emberek a tekintélyelvű rendszereket; hogy a közös eszme, vallás, vagy épp életmód megfelelő kovásza-e egy adott társadalomnak. Egyszer s mindenkorra elfelejthetnénk azt, hogy őrült ideológusok erőszakkal tukmálják másokra beteg világképeiket. Továbbra is mindenkinek joga volna az idiotizmusra - de már nem mások kárára.
