Honoré de Balzac nem számított különösen vonzó jelenségnek, s meglehetősen zavarta is, hogy a lányok, asszonyok csupán a híres írót látják benne, nem pedig az ellenállhatatlan férfiút. Nem csoda, ha ebből a békaperspektívából olyan mondások születnek, mint amilyen a címbéli. Nyilvánvaló, hogy minden egészséges férfi imádja a nőket, azonban ez a fajta bálványozás nem csupán totális öngól, de teljesen alaptalan is. Sohasem lesz képes jó benyomást tenni, s méltó vadásznak mutatkozni egy olyan fickó, akiben az a kép él, hogy a lányok szentek, ártatlanok és rózsaillatút szellentenek. Ezek a srácok azok, akik virággal érkeznek az első randevúra, s csodálkoznak, hogy az áhított lény végül egy tetovált börtöntöltelékkel lép le. Hogy Balzac gondolata milyen messze van a valóságtól, talán az alábbiakban bemutatott női gyarlóságok mutatják meg leginkább.

1. HIPERGÁMIA - Már az állatvilágban is meghatározó jelenség, hogy a nőstények a környezetükben elérhető legéletképesebb - legnagyobb testű, legdominánsabb - hímre hajtanak. Természetesen nem jut mindegyiküknek falkavezér, így a többség örökös frusztrációban éli napjait. Ovuláció idején különösen nehéz parancsolni az ősi ösztönöknek. Az emberi világban mindez éjszakai bárokban szövődött egyéjszakás szerelmekben, s nem ritkán kakukkfiókákban ölt testet.

2. ANYAGIASSÁG - A nőstények minden fajnál azokat a hímeket tartják vonzónak, melyek erőforrásokat tudnak nyújtani nekik és születendő ivadékaiknak. Természetesen nem csupán az a fontos, hogy a hím rendelkezzen ilyen erőforrásokkal, hanem hogy azokat hajlandó is legyen megosztani. Egy közelmúltbéli, csimpánzokon végzett megfigyelés szerint létezik a "szexért húst" cserekereskedelem. A vadászó csimpánz hímek közül azok, amelyek megosztották a húst a nőstényekkel, kétszer annyit párzottak, mint fukarabb társaik. Az anyagiak az emberi párkapcsolatokban is meghatározó jelentőséggel bírnak: természetes női elvárás, hogy a születendő gyermekek megfelelően kipárnázott fészekben cseperedjenek. A bajok ott kezdődnek, amikor egy nő életcéljává emeli a kitartottságot, illetve ha a válást tekinti a meggazdagodás legmegfelelőbb módjának.

3. LOGIKÁTLANSÁG - Amíg egy átlagos férfiagyban a tények, adatok, gondolatok és értelmezések szigorú könyvtárstruktúrába rendeződnek, addig a nőknél minden tartalom mindennel összeköttetésben áll, kibogozhatatlanul bonyolult rendszert alkotva. Ennek komoly gyakorlati következményei adódnak: szinte lehetetlen egy nővel úgy végigjárni egy problémát, hogy közben ne hozna elő még nyolc másikat, melyek periférikusan ugyan kapcsolódnak az alapkérdéshez, de a megoldást a legkevésbé sem segítik. Tovább nehezíti az ügyet, hogy nem csupán gondolatok keverednek egymással, de kivétel nélkül mindegyikhez érzelmek is társulnak. Ezekkel az angyalszerű lényekkel többnyire a leghűvösebb elsőfokú egyenletet sem lehet sírás, vagy veszekedés nélkül megtárgyalni.

4. ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG - Nem kizárt, hogy létezik barátság két nő között, de hogy nem túl gyakori, az egészen bizonyos. Ahol egynél több lány megjelenik, ott azonnal rivalizálást és féltékenykedést érzékelünk. Madonna Kolbenschlag szerint a nők már viszonylag korán elidegenednek az egymással való barátságoktól, és ez a folyamat az anyával való kapcsolattal kezdődik. Az anya félelmein keresztül tanulják meg, hogy a társadalomban a női léthez csak ambivalens módon lehet viszonyulni: vagyis egyszerre szeretik és gyűlölik saját magukat, illetve más nőket. Kell-e említeni, hogy ezzel szemben milyen a férfibarátság? Elég, ha a klasszikus viccet idézzük: Amikor a féltékeny feleség találomra felhívja hitvesének tíz barátját, kérdezve, hogy férje velük töltötte-e az elmúlt éjszakát, úgy mindannyian kapásból vágják rá az igent, sőt négyen még arra is megesküsznek, hogy jelenleg is náluk van...

5. AZ ERKÖLCS KISAJÁTÍTÁSA - Egy jól működő párkapcsolatban a felek nagyrészt megőrzik függetlenségüket, s a közösen berendezett világba is átmentik mindazt a tevékenységet, hobbit, életstílust és értéket, amelyet a megismerkedés előtt fontosnak tartottak. A létezés közös pontjairól pedig - legyen szó házimunkáról, szexről, gyerekvállalásról, pénzügyekről, vagy épp rokonokkal való kapcsolattartásról - egyenlő jogállású felek módjára megállapodnak. A gyakorlat azonban a legritkább esetben fest így, s amikor már utódok is vannak, szinte soha. A nő ugyanis - mint a családot összefogó erő, a gyerekek érdekeit kizárólagosan ismerő hatalom - számos kardinális kérdésben egyszerűen nem hajlandó tárgyalásokat folytatni. Úgy gondolja, hogy valamiféle árukapcsolással az anyasággal járó többletteher mellé megkapta a tévedhetetlenséget is; álláspontja - különösen gyereknevelési kérdésekben, a feladatok megosztása terén, továbbá a férj szabadidejének helyes időbeosztása kapcsán - az erkölcsileg egyetlen helyes álláspont.

6. ELSÁRKÁNYOSODÁS - Az előző ponthoz szervesen kapcsolódó jelenségről van szó, valójában annak külső jegyeiről. Az elsárkányosodott nő erőszakos, akaratos, frusztrált és feszült; folyamatosan szitkozódik, képes minden apróságon felhúzni magát. Létezik a csendes, mártír típusú házisárkány, ő a barátságosabb fajta, csupán magát őrli fel belülről. Az igazán veszélyes az üvöltő sárkány, aki ráadásul minden esetben képes olyan speciális frekvenciát kialakítani, amelytől még a szomszéd hátán is feláll a szőr. Az elviselhetetlen üvöltözés hármas funkcióval bír: egyrészt figyelemfelkeltés, másrészt a másik elhallgattatását szolgálja, valamint - ha ez mégsem sikerülne - arra mindenképpen jó, hogy a másik közlendőjéből ő maga az égvilágon semmit se halljon meg.

7. FEMINIZMUS - Az elsárkányosodás intézményesített formája. Léteztek idők, amikor a nők és a férfiak jogállása még a Föld civilizáltabb szegmenseiben is jelentős aszimmetriát mutatott. A fejlett világ ezen már régen túljutott: a nők rendelkeznek választójoggal, s betölthetnek bármilyen üzleti vagy társadalmi pozíciót. A klasszikus - és támogatható - feminizmus évtizedekkel ezelőtt beteljesítette küldetését, ugyanakkor páran képtelenek voltak leállni, s újabb és újabb, pusztítóbbnál pusztítóbb célokkal állnak elő: a női kvóták bevezetésének igénye tipikusan ilyen. A családok tudatos és szándékolt szétverésére irányuló törekvéseik egyenesen vérlázítóak. Annál pedig kevés szánalmasabbat hallottam, mint amikor - a szexuális kizsákmányolás ideológiáját megalkotva - felszólították a feleségeket, hogy tagadják meg az összebújást férjeiktől.

8. HITEGETÉS / BARÁTZÓNA - Egy férfi csakis akkor kezd bármiféle kapcsolatot egy nővel, ha testi vonzalmat is érez iránta. A nő azonban nem adja magát könnyen, csupán annak, akit erre méltónak talál. Ha a jelölt leveri a lécet, úgy a meglehetősen kiábrándító barát zónába kerül. Nyilván a férfi a hibás azért, ha könnyűnek találtatott, s azért is, ha ezt nem érzékeli a kapott visszajelzésekből. Ezzel együtt számtalan olyan nőt ismerünk, akik szemrebbenés nélkül kihasználják a barátzónában rekedt szerencsétleneket: ingyenes sofőrként, rakodómunkásként, vízvezeték-szerelőként, vagy egész egyszerűen szponzornak használva őket. Zárszóként álljanak itt annak a költőnek bölcs sorai, aki már száz éve tökéletesen tudta, miként kell kezelni az ilyetén helyzeteket:

HELTAI JENŐ - VALLOMÁS

Mi ketten egymást meg nem értjük,

Nagyon sajnálom, asszonyom,

De ha nem kellek szeretőnek

Egyébre nem vállalkozom.

Például arra, mit gyakorta

Szónoki hévvel mond kegyed,

Hogy meggyötört, szegény szívének

Legjobb barátja én legyek.

Legjobb barát! Szavamra mondom

Megtisztelő egy hivatal,

De nem vagyok hozzá elég vén,

S ön aggasztóan fiatal.

Ön csupa élet, csupa illat

Lángol, vakít, hevít, ragyog,

Hát hogyne szomjaznám a csókját

Én, aki angyal nem vagyok?

Olyan kevés amit kívánok...

Ha osztozkodni restel is,

Legyen a tisztelt lelke másé

Nekem elég a teste is.

Legyen lelkének egy barátja,

Kivel csevegni élvezet,

De ez az őrült, ez a mamlasz,

Ez a barát nem én leszek.

Legyen övé minden poézis.

És az enyém: csak ami tény,

Ő oldja meg a problémákat,

A ruháját viszont csak én.

Hogy ez a hang szokatlan önnek,

Kétségbe, kérem, nem vonom,

De annak, hogy megértsük egymást

Csak egy a módja asszonyom:

Adjon az Úr, ki egy tenyérbül

Rosszat is, jót is osztogat,

Rosszabb erkölcsöket kegyednek,

Vagy nekem adjon jobbakat!