Valószínűleg a szűk kisebbséget képviselem, de a magam részéről borzasztóan sajnálom Gréczy Zsoltot. Az az igazság, hogy tulajdonképpen nem szól mellette semmi. Csupán az együttérzés.
Tényleg nem szól mellette semmi. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, melyben bejelentette lemondását, gyakorlatilag elismerte, hogy botrányos fotóit ő maga küldözgette: "Nem is akarok már emlékezni rá. A mai fejemmel nyilván nem csinálnám meg." Ami igazán vicces, hogy épp Gréczy Zsolt volt az, aki alig két hónapja - a Borkai-ügy kapcsán még az erkölcscsősz szerepét játszotta: "A győri polgárok le akarják mosni a gyalázatot, ami a város becsületén esett" - nyilatkozta a sajtónak az akkori tüntetés egyik vezéralakjaként. Nyilván van különbség a két eset között. Az egyik egy olyan orgia, amely ellen legfeljebb annyi kifogásunk lehet, hogy minket a kutya sem hívott meg rá; míg a másik egy szomorúan szánalmas sztori. Annyira beteg, hogy tényleg megesik rajta az ember szíve.
Sokak szerint Gréczy semmiben sem különbözik azoktól a kabáttárogatós, perverz fickóktól, akik a buszon, villamoson mutogatják magukat. Jómagam ezzel a gondolattal nem tudok teljes mértékben azonosulni. Ha a puszta motivációit nézzük, Gréczy valójában egészségesnek tűnik. Egyszerűen csajozni akar. A módszerei azonban enyhén szólva is csapnivalóak. Már ahogy Palányi Nórára rámozdult, minimum megmosolyogtató. Tucatnyi üzenet naponta úgy, hogy azokra nem érkezik válasz - valószínűleg minden párkereső tréning azzal indít, hogy ilyet soha, semmilyen körülmények között ne tegyünk. Elküldi a lánynak a saját parlamenti felszólalásait... Mintha Cristiano Ronaldo úgy csajozna, hogy összevágna egy ötperces videót a legszebb góljaiból... (azzal együtt, hogy az utóbbiban azért látunk értéket). Mindez nem csupán azért szánalmas, mert ilyen hibákat még egy húszéves mamlasz se nagyon követ el, de főként azért, mert Gyurcsány táskahordozója - szakmája szerint - újságíró, publicista, kommunikációs szakember. Tetszik érteni? Kommunikációs szakember!! S bár azt mondja, számára a Demokratikus Koalíciónál semmi sem fontosabb, azért pontosan érzékeljük, hogy a Szent Grál nála is a punci. Vajon milyen kommunikációs tanácsokat adhatott politikai ügyekben, ha még az általa legfontosabbnak érzett terepen is ilyen bénán mozog? Gréczy Zsoltnak szemmel láthatóan halvány fogalma sincs arról, mi kell a nőknek. Meg sem fordul a fejében, hogy egész másképp működnek, mint mi, férfiak. (Lehet, hogy komolyan bekajálta a sok gender-maszlagot?) Pedig tudnia kéne: a csajokat nem elsősorban a vizuális ingerek indítják be. Pláne, ha azok lehangolóak. És Gréczy mindent elkövet azért, hogy a másikban semmiféle vágy ne szökkenjen szárba. Nem is kell elmenni a legdurvább fotókig, elég, ha a szolidabbakra vetünk pár pillantást. Fecskét visel, amit az utóbbi harminc évben már csak a vízipólós srácokon látni. Felvesz hozzá egy két számmal nagyobb, múlt századi fazonú zakót... A teste egy olyan ember benyomását kelti, mint aki soha életében nem sportolt, és akkor még az ápoltság teljes hiányáról nem is beszéltünk. Szóval, kedves Zsolt, ha már képet küldünk magunkról, ragaszkodjunk ahhoz a konzervatív alapvetéshez, hogy a nadrágot mindig magunkon hagyjuk! És ha nem jártunk konditeremben az elmúlt tíz esztendőben, úgy lehetőleg az inget is.
Létezik egy, a politikai kommunikáció terén használatos fogalom, melyet Overton-ablaknak neveznek. Ez a kifejezés gyakorlatilag azt a szűk rést jelenti, amelyet a közvélemény az adott korszellemben elfogadhatónak tart. A névadó Joseph Overton elmélete szerint ez az ablak folyamatosan tágítható, s a ma még elképzelhetetlenül taszító jelenségek - némi médiamunkával - idővel radikálissá, majd elfogadhatóvá, sőt akár népszerűvé is válhatnak. Overton iskolapéldája a kannibalizmus, ám a különböző politikusok kapcsán megjelenő szexuális szokások és magatartások megítélése ugyancsak erősen közvéleményfüggő. Pár évtizeddel ezelőtt még meghökkentő volt, ha egy közéleti szereplő nyíltan vállalta homoszexualitását. Ma már fel sem kapjuk a fejünket. A Milliárdok nyomában (Billions) című, briliáns sorozat negyedik évadában a főügyészi pozícióra pályázó Chuck Rhoadest (Paul Giamatti) politikai ellenfelei megfenyegetik, hogy szado-mazo hajlamát a sajtó elé tárják, ha nem lép vissza. Feleségével azon polemizálnak, hogy mennyire tág a helyi Overton-ablak; vajon New York közvéleménye elbírja-e, ha hálószobatitkaikra fény derül. Úgy tűnik, hogy Magyarországon - e tekintetben - nincs különbség Borkai és Gréczy ügye között. Nálunk mindkettő jócskán kiverte a biztosítékot.
Mindenki azt kapja, amit megérdemel? Alig hiszem. Jóllehet az égvilágon semmit sem tudok felhozni Gréczy Zsolt mellett, ezt a pokoljárást azonban senkinek sem kívánom. Az csak egy dolog, hogy a politikai karrierjének lőttek. Azonban élni holnap is kell. A benzinkútnál, a bevásárlóközpontban, a vendéglőben, mindenütt a perverz lúzert látják majd benne, s neki ezt viselnie kell. A gyermekei szemébe kell néznie, ami talán messze a legnehezebb. És végül: a vére eztán sem nyugszik majd, és ezzel önmagában nincs is semmi baj. De ki lesz az a nő, aki ezt követően szóba áll vele? Bevallom, sohasem szimpatizáltam Gréczyvel, ám most őszintén sajnálom. Akár egy szerencsétlen kamaszt, akit rajtakaptak hokizás közben. Ilyen karácsonyt senkinek sem kívánnék.