Napok óta más sem megy a jobboldali médiában, mint gyermeteg hisztizés egy béna karikatúra miatt. A KDNP egészen odáig megy, hogy beperli a Népszavát. Mindez 2020-ban - teljes agyrém.

Pápai Gábor elhíresült rajzáról el lehet mondani, hogy abszolút humortalan. Azt is, hogy ízléstelen. Még azt is, hogy bántó lehet. De ennyi. Tényleg olyan világban akarunk élni, ahol befoghatjuk a másik száját, s kivehetjük kezéből a ceruzát? A jelenlegi kormányt számtalan támadás éri, sokan a sajtószabadságot is temetik. Ez nyilvánvaló ökörség: szemmel láthatóan bármit meg lehet írni, le lehet rajzolni, meg lehet jelentetni mind az írott, mind az elektronikus médiában. Orbán nem komplett idióta, ezért e téren nem is fog változni semmi. Újságírói és politikai holdudvara ugyanakkor hemzseg az elmebetegektől, akik most is vért követelnek. Persze lehet, hogy az egész csupán egy jól szervezett, összehangolt színjáték, melyben azért tolják túl a biciklit, hogy hozzájuk képest a kormányfő mérsékelt, megfontolt benyomást keltsen. A magam részéről azonban nem nézek ki belőlük ennyi profizmust. A legtöbben szimplán agyalágyultak.

"A minimum, ami elvárható, hogy addig, amíg nyilvánosan nem kér bocsánatot a Népszava szerkesztősége és ez a szörnyű alak a keresztényektől, addig ezt a lapot és ezt az alakot teljes mértékben tekintsük az emberi minőségen kívülálló, valamilyen alantas lénynek!" - nyilatkozik Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője, miközben pontosan tudja, hogy senki sem fog bocsánatot kérni senkitől (nincs is miért), továbbá hogy eddig is alantas lénynek tekintette Pápait és a Népszava egész gárdáját. Egészen döbbenetes ez a primitív, demagóg kommunikáció harminc esztendővel a rendszerváltás után. "A keresztény ember az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásokat erkölcstelennek tartja. Erkölcstelennek, épp úgy, mint a fasizmust és a kommunizmust." - ezek már Vejkey Imre KDNP-s képviselő szavai, hasonló intellektuális színvonalon. Az első mondat még úgy ahogy rendben van. Ha egy keresztény önmagára nézvést szigorúbb mércét alkalmaz, mint embertársaival szemben - így például lemond arról az alapjogáról, hogy mások vallásán gúnyolódjon - az abszolút megsüvegelendő. Ám ez még nem jelenti azt, hogy ugyanilyen önmérsékletet követelhetne másoktól is. Ugyanakkor egy ártalmatlan, gagyi karikatúra megjelentetését véres diktatúrákkal egy kalap alá venni - ez maga az erkölcsi relativizmus. (Ez ugye a posztmodern, radikális baloldal sajátja, melytől irtózik a józan keresztény...) Ha még a parlamenti imacsoport vezetője is ilyen morális analfabéta, úgy mit várhatunk az ország népétől? Vágvölgyi Gergely, a Vasárnap.hu főszerkesztője így vélekedik: "Szerintem intelligens emberek között nem lehet kérdés, hogy a másik hitét, vallási meggyőződését, azt ami a másik számára szent, azt tiszteletben tartjuk." Az igazság az, hogy semmi sem áll ilyen messze az intelligens embertől. Aki ugyanis képes a gondolkodásra, az mindig mindent megkérdőjelez, és még véletlenül sem fog tiszteletben tartani semmit csak azért, mert mások szentnek tartják. Számomra például kevés szentebb létezik, mint Slash gitárjátéka az Estranged című remekműben, de nem valószínű, hogy kést rántanék, ha bárki is fikázná. (Csupán végtelenül sajnálnám az illetőt, hogy nem tapasztalja meg ugyanazt a katarzist, mint jómagam.) Ha Vágvölgyinek igaza lenne, úgy el kéne fogadnunk Németh Sándor minden őrült kijelentését; tiszteletben kellene tartanunk a szcientológiát; sőt az iszlámot sem érhetné kritika, még azokért a Korán-versekért sem, melyek a más hitűek elpusztítására szólítanak. A legcukibb megszólalás mindazonáltal Domokos Andráshoz, a Minden Szó alapítójához kötődik: "Felhívom Pápai Gábor figyelmét, hogy Szent István királyunk Magyarországot Székesfehérváron felajánlotta Szűz Máriának. Magyarországon a keresztény hagyományok és a keresztény kultúra szerint élünk. Karácsony, húsvét, pünkösd... Ha tetszik, ha nem, ez a helyzet, kedves Pápai Gábor. Aki súlyosan vallásellenes, keresztényellenes tetteket valósít meg, vagy követ el akár szóban, tettben, grafikában, amit ő például most megtett, azért neki a hatóságok előtt felelnie kell. Ha tetszik, ha nem. És itt idézném Gyurcsány Ferencet, hogy ha ez a helyzet, ami az országban van, Pápai Gábornak nem tetszik, akkor el lehet menni innen." Ha tényleg van feltámadás, és Jézus most is a felhőkön ülve tekint le ránk, ilyenkor valószínűleg két kezébe temeti arcát, s nem érti, hol siklott félre ennyire a szeretetről szóló tanítás.

Amennyiben sportszerűek kívánunk maradni, úgy muszáj megemlíteni a példaértékű reakciókat is. Joó István a Mandineren kifejezetten visszafogott, érett írást közöl, elismerve a szólásszabadság abszolút érvényét. A téma kapcsán különösen szimpatikusan nyilatkozik Pajor Tamás katolikus pap is: "A Népszavában megjelenő karikatúra nem csorbítja a kereszténység értékét, azt a reményt, és a beteljesedés felé vezető lehetőséget, amit a feltámadt Krisztus megad az emberiségnek a Szentlélekben." Kétségkívül példaértékű, felnőtt hozzáállás. Maga a valódi liberalizmus, a tisztán jézusi attitűd. Mindannyiunknak érdemes volna elsajátítani ezt a mentalitást: felülemelkedve a gőgön, a sértődésen, a kisstílűségen. Ha valakinek igazán stabil a hite, nem is igazán reagálhat másképp. A politikai jobboldal valamennyi szereplője közül az önmagát Jézus-rajongónak tituláló Jeszenszky Zsolt megnyilvánulását találtam a hozzám legközelebb állónak: "Én ebben, nevezzük úgy: libertárius nézeteket képviselek. Szerintem mindenkinek joga van bárkit bármilyen módon gúnyolni, politikusokat is, adott esetben Krisztust is. Tehát ahogy a Mohamed-karikatúrák is megjelentek és az nekünk nem fájt, el kell fogadnunk, hogy Krisztussal szemben is megjelennek karikatúrák. Nekünk meg jogunk van azt az embert, aki ezt a karikatúrát készíti, egy szardarabnak nevezni, s ez mind belefér. Majd mindenki eldöntheti, hogy az ő ízlésvilágába, erkölcsi alapjaiba mi fér bele, és mi nem. (...) Ne legyen ebben kettős mérce." Jeszy hozzáállása nem csupán azért dicséretes, mert ez az egyetlen helyes morális álláspont, de azért is, mert képes önazonos maradni, mer kilógni a kormánypárti média egyetlen kottából játszó, szürke masszájából.

"Isten nevét szádra hiába ne vedd" - int a második parancsolat. A zsidóság sokáig azt gondolta, ez azt jelenti: nem szabad kimondaniuk Jahve nevét. Ma sem állunk ettől nagyon távol - még mindig pokoli véteknek tartjuk a blaszfémia minden megnyilvánulását. Holott ha egy kicsit is belegondolunk: egy mindenható Istennek aligha árthatunk buta rajzocskákkal. Mi több, egymásnak sem. Sem a vallások kritikája, sem a legdurvább gyalázása nem alkalmas arra, hogy bárkit is korlátozzon a hitében. Az igazi vicc az, hogy a jobboldali média ezúttal pontosan ugyanazt a politikai korrektséget kéri számon a Népszaván, melyet egyébként megvet és elutasít - teljes joggal. Ahogyan Jeszenszky Zsolt is megfogalmazza: ez a kettős mérce tipikus esete. A második parancsolat tehát nem az istenkáromlásról szól. Épp ellenkezőleg: arra int, hogy ne kövessünk el semmiféle kegyetlenséget Isten nevében, Istenre hivatkozva. Amikor a KDNP büntetni kívánja Pápai Gábort tettéért, nem csupán a jézusi tanítással megy szembe, de Mózes parancsolatával is. Fura, hogy ezt a mai napig nem látjuk tisztán. Volt rá pár ezer évünk, hogy megértsük a leckét.