A Szájer-ügy kirobbanását követően Vésey Kovács László egy meglehetősen indulatos írásművet tett közzé a Tutiblogon, melyet a Mandiner is átvett, mi több, Bayer Zsolt a vasárnap esti műsorában szinte egy az egyben fel is olvasta azt. Úgy tűnik, mintha e poszt - a liberális véleményelit elleni kirohanás - jellemezné legátfogóbban a kormánypárti sajtót a brüsszeli mulatság utóéletét illetően.

"Ha libsiként élsz, nem tudsz hibázni. Legalábbis a saját mércétek szerint, hiszen gyakorlatilag nincs is mércétek. Ami jól esik most rögtön, az hadd szóljon, durr bele!" - írja Vésey Kovács és ebben a megállapításban sok igazság van. Valóban: aki nem aggat magára harminckilós hátizsákot, annak jóval könnyebb a csúcstámadás. A kérdés csupán az, hogy mi a fenéért kell e súlyos csomag, s hogy egyáltalán mit tartalmaz. Ne legyünk melegek? Ne vegyünk részt orgiákon? A cikk azzal indul, hogy Szájer József bűnt követett el, de arról egy árva szót sem ejt a szerző, hogy mi volt e vétek. A nála talált drog? A kijárási korlátozás megsértése? Sosem tudjuk meg, no de ez a demagóg újságírás lényege.

"Más kérdés, hogy ha egy teljes társadalom él libsiként, akkor a nép tekintélyes része egyúttal antidepresszánsokon, nyugtatókon és altatókon fog élni. Ahogy ez most is történik. A gyógyszergyáraknak még a koronavírusnál is nagyobb üzlet, hogy ilyen nyomorultak vagytok, és hogy magatokkal rántottátok a társadalmat is." - A folytatás szimpla károgás, mintha egy középkorból itt ragadt, katolikus papot hallgatnánk. Nincsenek érvek, nincsenek gondolatok, csak a színtiszta indulat. Bevallom: a magam részéről pont ennek ellenkezőjét látom. Aki a szó eredeti értelmében liberálisként él, azt a legkevésbé fogja jellemezni bármiféle skizofrén feszültség, mely a megvallott hite és a hétköznapi léte közt feszülne. Nem is értem, hogy miért a szabadelvűek szorulnának antidepresszánsokra. És esélyem sincs rá, hogy valaha is megértsem, hiszen Vésey Kovács László nem fűz hozzá magyarázatot, csak szimplán kinyilatkoztat, s ebben az sem zavarja, hogy mondatai logikailag tökéletesen szembemennek az előzőekkel.

"Ha viszont keresztényként, konzervatívként élsz, akkor folyamatosan hibázni fogsz, sosem leszel tökéletes. Állandóan azzal szembesülsz, hogy elrontasz dolgokat, és nem tudsz megfelelni az isteni mércének." - A szerző egy olyan világot igyekszik felfesteni elénk, amelyben a keresztény, konzervatív ember képvisel egy megkérdőjelezhetetlen értéket, ám a léc sokak számára megugorhatatlan magasságba került. Hogy ezt a magamfajta is megértse, igyekszem valamiféle földhözragadt analógiát hívni segítségül. Modellezzük úgy a kérdést, mintha e kívánatos, morális érték az egészséges, sportos test lenne, melyet a konzervatívok megcéloznak, a liberálisok pedig magasról tesznek rá. Az isteni mércének valóban piszok nehéz a megfelelés: a tökéletesen szálkás izomzathoz a rendszeres edzés és a szigorú diéta együttese vezet. Most képzeljük el azt a pillanatot, amikor a konzervatív fitneszguru elcsábul, s így karácsony táján ő is rámegy a mákos bejglire. Vége a kockahasnak, a 12%-os testzsírindex felkúszik 14-re. A liberálisok röhögnek, hogy lám, ez az ember is elbukott... Vajon születnek-e ebből a lelki állapotból hasonló kirohanások, mint Vésey Kovács cikke? Aligha. Az ilyen ember alapvetően rendben van magával. Ismeri a célját és pontosan látja az oda vezető utat is. A legkevésbé sem akad ki az ellenoldal piszkálódásától, s csak mosolyogva legyint azokra, akik elmarasztalják mákos bejglis kihágása miatt. Ő ezzel együtt is közel tökéletes lény, fényévekre azoktól, akik most cinkelik. Vésey Kovács László attitűdje ezzel szemben sokkal inkább egy olyan testépítőére emlékeztet, aki hanyagolja az edzést és a helyes táplálkozást, s inkább arra teszi fel az életét, hogy varázsigéket mormol, s groteszk áldozatokat mutat be képzelet szülte isteneknek, ettől remélve domború mellkast, s feszes hasfalat. Nem csoda, hogy frusztrálja a gúnyos kritika, ha ő maga is bizonytalan útjelzőket követ.

"Ez iszonyúan nehéz, és időnként nagyon elcseszi az ember. 100 százalékkal nehezebb, mint libsi módon mindig a kisebb ellenállás irányába sunnyogni." Nem, kedves Laci, ez csak a te szemszögedből nevezhető sunnyogásnak. Vagyunk egy páran, akik már rég leraktuk azt a bizonyos hátizsákot, és a legkevésbé sem azért, meg akarnánk úszni bármi lényeges erőfeszítést, vagy áldozatot. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az általad ködösen lebegtetett, keresztény, konzervatív erőfeszítések és áldozatok tökéletesen értelmetlenek. Még te magad se hiszel ezekben, mert ha hinnél, legalább a nevükön neveznéd azokat és érvelnél mellettük. "Sosem érhetsz oda, ahova törekszel, viszont ezzel olyan támpontod van, amelyhez képest látszanak a hibáid, bűneid. Ez ad esélyt arra, hogy jó irányba menj. És ez már itt a Földön is kifizetődő hosszútávon." Ha maradhatnánk a testépítés egyszerű analógiájánál, ott igaz lenne mindez, még különösebb magyarázatot sem igényelne. No de Szájer József botránya és a liberális mentalitás kapcsán mik ezek a támpontok, hibák és bűnök? Az Ószövetség intelme, mely szerint férfival hálni utálatosság? Vagy inkább a csoportos szextől fázik a szerző? Szodoma és Gomora után Brüsszel is kénköves, tüzes eső által pusztul majd el? Értem én, hogy rém kínos egy olyan Istenben hinni, aki utálja a melegeket és a pokolba száműzi az orgiázókat. De ez a maszatolás akkor sem járja. Vagy legyünk vallási fundamentalisták, s álljunk bele szilárdan, felvállalva a prüdériát és homofóbiát, vagy inkább ne írjuk semmit se.

"De mi a bajotok? Szexuális forradalom, szabadosság, homoszexualitás, orgiák, élvhajhászás, tabudöntögetés. Nem ezt reklámozzátok folyamatosan? 1968 óta ez a szívetek vágya, ezek a jelszavaitok. Akkor most mit fröcsögtök és gyűlölködtök megfeszülve? Love is love, a kurva anyátokat! Ünnepeljetek!" - imigyen zárja sorait Vésey Kovács László, s e befejezéssel csupán egy a gáz: a dolgozatot végigkísérő, e ponton kicsúcsosodó indulat. Ez teszi hiteltelenné és megmosolyogtatóvá az egész posztot. Aki magabiztos, annak nem kell hisztiznie. A frusztráltság mindenesetre jó jel. Arra utal, hogy a szerző is pontosan tudja: a szexuális forradalom pozitív fordulópont az emberiség történelmében, s igazán annak kellemetlen, aki ott ragadt az 1968 előtti érában.

Ami a Szájer-ügyet illeti, a magam részéről a HVG-s Hont András álláspontjához tudok csatlakozni: "Jövőre hatvanéves lesz, huszonöten vannak még rajta kívül, ezek után az ereszen kimászik a hátizsákjával együtt... hát mi kell a magyar virtusnál, ennél több? Ezek ott Brüsszelben kevergetik a porcelánban a forró csokit, eszik a pralinét, isszák az ízesített söreiket... Végre ott van egy magyar ember, aki megmutatja nekik, hogy ezt hogy kell csinálni! Én simán beleállnék, mint országimázs." És ez csakis azért lehetetlen, mert a Fidesz egyelőre ragaszkodik a teljes képmutatáshoz. Megmérték, kikalkulálták: ez az attitűd szállítja a legtöbb szavazót. Legalábbis ma ez még így van. Orbánnak azonban helyén az esze, s talán tisztábban látja a jövőt, mint bármelyikünk. Végignézte azt is, ahogyan az 1994-ben abszolút többséget szerző MSZP negyedszázad alatt gyakorlatilag eljutott a teljes megsemmisüléshez. Tudja, hogy ennek nem csupán az az oka, hogy a szocialistáknak elfogyott a mondanivalójuk és a használható politikusgárdájuk. A végzetes hanyatlás magyarázata még ezeknél is prózaibb: a kommunista utódpárt szavazóbázisát egyszerűen felemésztette az idő: megöregedtek és befejezték földi pályafutásukat. Orbán Viktor pontosan érti, hogy a Fideszre is ugyanez a sors vár, ha nem képesek nyitni a fiatal szavazók felé. Márpedig az 1968 előtti attitűddel ez aligha lehetséges.