Pontosan tudjuk: csaknem minden parlamenti választás eredményét a politikai kommunikáció dönti el. 2026-ban ez különösen igaz lesz. Ennek lényegében két oka van. Az egyik technikai természetű: az internet, az okostelefon, majd a közösségi média megjelenését követően alapjaiban változott meg a világ. Azelőtt csakis azok találkoztak bármiféle politikai témájú anyaggal, akik kifejezetten keresték azokat a tévében, vagy épp a nyomtatott sajtóban. Ma már alig-alig nézünk tévét és papíralapú újságot sem sűrűn veszünk a kezünkbe, viszont a neten lépten-nyomon belefutunk a különböző közéleti tartalmakba, akár a Facebookon, akár a TikTokon, akár a YouTube-on járunk. A másik ok, amiért a jövő évi választást a kommunikáció dönti majd el, politikai természetű. A szocializmus bukása utáni időszakban a kilenc választásból mindössze két olyat láttunk, melyek esetén biztosra vehettük, hogy bukik az addigi vezetés: 1990-ben, illetve 2010-ben. Mind a két alkalom baloldali kormányzásnak vetett véget, mégpedig gyalázatosan rossz baloldali kormányzásnak. 2026-ban nem ez lesz a helyzet. Az ország fele stabilan kiáll a nemzeti kabinet mellett - minden jel szerint szoros befutó várható.

Bontsuk három részre a kérdést!

• Ami a startmezőt illeti: egyértelműen a Tiszának áll a zászló. Ahogyan egész Európában, úgy nálunk sincs szárnyaló gazdasági fellendülés. (Nagy gáz sincs, csak amolyan egy helyben topogás.) Ráadásul 15 éve ugyanaz a kormány irányítja az országot - nincs kire mutogatni, minden felelősség a Fideszé. Egy ilyen helyzet egyértelműen a kihívónak kedvez.
• Haderő tekintetében kiegyensúlyozottnak tűnik az állás. Magyar Pétert csukott szemmel, elvtelenül, gyakorlatilag kérdés nélkül isteníti a teljes balos médiagépezet, az összes jelentős ellenzéki hírportál. Ugyanígy: a kormányközeli média kritikátlanul áll Orbán mellett. Úgy tűnik: anyagi erőforrás is bőven áll rendelkezésre mindkét oldalon - a nemzetközi globalista tábor számára bármit megérne Orbán megbuktatása. 
• A harmadik lényeges tényező a kommunikáció minősége. Ez az, amiben a Fidesznek a Tisza fölé kell kerekednie, ha meg akarja őrizni a kormányzás lehetőségét. Úgy tűnik, ez egyáltalán nem lehetetlen küldetés.

Lássuk, miként néz ki a Tisza Párt kommunikációja! Ha egyetlen szóval kellene jellemezni, azt mondanám: egyoldalú. Egyoldalú, mert az elnökön kívül nincs más, aki megszólalna. Magyar Péter a többiek szájára lakatot tett, s ha nagy ritkán ki is engedi egyiket-másikat a kommunikációs karanténból, abban sosincs köszönet. Kulja András gyalázatos párbajveresége óta még három hét sem telt el. Kollár Kinga vállalhatatlan mondataira is emlékszünk mindannyian. Tarr Zoltán minden eddigi megszólalása botrányosra sikerült és Ruszin-Szendi Romolusz is igen távol áll attól az ideáltól, amelyet szimpatikus, karizmatikus személyiségnek lehet nevezni. Úgy tűnik: csupa alkalmatlan idióta alkotja a megváltást ígérő csapatot. Marad MP egymaga, és az ő végtelenül unalmas, önismétlő, egyoldalú szóáradata: Rogán, börtön, rács, minden szar. Másfél éve semmi mást nem hallunk. Ha néha-néha felkapjuk a fejünket valamin; ha nagy ritkán egy-egy megszólalása túlmutat az unásig szajkózott frázisain, az mindig valami ordító hazugság (legutóbb, mikor az EP ülésén letagadta, hogy hangfelvételt készített a feleségéről), vagy épp egy bődületes balfogás (mint a héten Ferihegy leállása kapcsán, mikor végül törölni kényszerült bejegyzését). Ezzel szemben mit látunk a másik oldalon? Orbán kifejezetten profi. Lázár sziporkázó. Gulyás Gergő talpraesett. Kocsis Máté kifinomult és barátságos. Orbán Balázs végtelenül intelligens és Szijjártó is mindig úgy fogalmaz, ahogyan kell. Kommunikációs tekintetben abszolút felkészült, sokszínű, sokoldalú csapat. Minden egyes mondatuk az építkezésről, az együttműködésről, a nemzeti érdekről szól. Ha bármelyikünk tegnap érkezett volna a Marsról, és semmit nem tudna a két politikai erő múltjáról, csupán az elmúlt napok megnyilvánulásait elemezné, egy percig nem volna kérdés számára, melyik csapat a profibb.

Néhány nappal ezelőtt Lentulai Krisztián Orbán Viktort látta vendégül műsorában. A miniszterelnök megszólalásait immár 37 esztendeje figyelemmel követem, mégsem mondhatnám, hogy az itt elhangzottak unalmasak, vagy elcsépeltek lettek volna; számtalan új dolgot megtudhattunk. Arról nem is beszélve, hogy Orbán a politikai ellenfeleiről is tisztelettel beszél, legyen szó Hiller Istvánról vagy akár Demszky Gáborról. Azahriah kapcsán így fogalmaz: "Egy fiatal és nagyon tehetséges emberről van szó. (...) Ez a véglényezés ez sok. Ott kénytelen vagyok megvédeni a saját közösségemet. (...) A tehetség és a siker nem jogosít fel senkit arra, hogy úgy beszéljen másokról, akik lehet, hogy kevésbé tehetségesek és okosak és sikeresek mint ő, mintha kapcarongyok lennének. Ezt nem lehet." Hasonlítsuk ezt össze azzal, ahogyan a másik oldal emlegeti a kormány mellett kiálló zenészeket, énekeseket! Hogy mit kap Ákos, Tóth Gabi, vagy épp Muri Enikő... Lukács Lacit, a Tankcsapda frontemberét már azért darabokra szedték, mert néhány ismert előadóval szemben ő maga nem volt hajlandó politikai üzenettel traktálni a közönségét. Visszatérve a Hotel Lentulai adásához, érdemes felidézni a házigazda egyik fontos és lényegretörő meglátását Magyar Péter kapcsán: "Ez egy elmebeteg, a családját eláruló, látványpékséget üzemeltető ember, mindenféle mondanivaló nélkül. És oda jutottottunk mi, a barátaim, ismerőseim, hogy az lehet a dolog nyitja, hogy a társadalom azon része, aki nem szereti a Fideszt, ők nem kormányzót keresnek, hanem hóhért." Tökéletes helyzetértékelés, magam sem tudtam volna precízebben megfogalmazni. Orbán természetesen erre is higgadtan, megértően reagál.

Kocsis Máté nemrégiben Rónai Egonnál járt - ezt a beszélgetést is kötelező tananyaggá tenném. A Fidesz parlamenti frakcióvezetője leckét ad abból, miként kell ellenséges környezetben asszertív kommunikációt folytatni, vagyis megmaradni határozottnak és céltudatosnak anélkül, hogy elveszítenénk a higgadtságot és a barátságos tónust. A napokban láthattuk Magyar Péter nyaralós fotóit - igazán parádésak. Ha mellé állnék, egyetlen percig sem kéne szégyenkeznem a hasamra felkúszott néhány kiló miatt, sőt, az úszógumiját látva büszkén feszítenék... Ismerve emberünk végtelen hiúságát, alighanem ez lesz a július legnagyobb pofonja számára. Bár nagy a verseny, hiszen Kocsis Máté AI-generált repülőtéri videóját is több mint egymillióan megtekintették már. Zseniálisak a Pride-on készített mini interjúk is, melyeken a - sokszor vállalhatatlan külsejű - felvonulók mindegyike úgy nyilatkozik, hogy a Tisza Pártot támogatja... Mind-mind színes-szagos, profi kommunikációs anyag, nulla gyűlölködés, csupán sportszerű kifigurázás. Az elmúlt napokat, heteket nézve elképesztő a minőségi különbség a két oldal kommunikációja között.

"Bűnre nem lehet pártot építeni. Hitszegésre nem lehet pártot építeni. Árulásra nem lehet közösséget építeni. Vagy csak átmenetileg lehet, mert aztán széthullik az egész. Tehát én azt hiszem, hogy akármilyen technológiai kavalkádot is látunk, azért végül mégis az emberi minőség dönt majd. És ezért gondolom én, hogy nyerni fogunk." - ezek ismét Orbán Viktor szavai, ezúttal a Patrióta tegnapi adásából. Legyen neki igaza!