"Sok gyalázatos pillanata volt a maguk 11 éves kormányzásának, tisztelt képviselőtársaim, de a mai nap biztos, hogy a történelem sötét lapjaira kerül." - szólalt fel Szabó Tímea a parlamentben, hozzátéve: "Nem a melegek veszélyesek a gyerekekre, hanem maguk."
Hosszú napok óta megy a hiszti a múlt héten elfogadott pedofiltörvény miatt, ám a lényegről valahogy senki sem kíván beszélni. Tucatnyi cikket, s legalább ugyanannyi Facebook-bejegyzést elolvastam a téma kapcsán - mind csak a felszínt kapargatja. Mi is az, ami kiverte a biztosítékot? A törvény kiegészült a homoszexualitás és a nemváltás megjelenítésének és népszerűsítésének tiltásával a 18 év alattiakat érintően mind a reklámokban, mind az iskolai szexuális felvilágosítás terén. Jelenleg ott tartunk, hogy mindkét oldal dogmatikusan védi a saját álláspontját, s jellemzően egyik sem hajlandó szembenézni a tényleges problémával. Pedig a kérdés számos izgalmas aspektust tartogat.
- POLITIKAI DIMENZIÓ - Teljesen világos, hogy a parlamenti pártok mindegyike jelentősen profitál az ügyből. A Fidesznek sikerült tematizálnia a közvéleményt, ezzel elterelni a figyelmet a kormányoldal számára kényesebb kérdésekről (lásd: Fudan egyetem). Az ellenzék legitim muníciót kapott újabb tüntetések szervezésére, a Jobbik pedig végre megmutathatta, hogy mégiscsak van némi különbség köztük és Gyurcsányék között, miközben lehajolhat azokért a szavazatokért, melyek e téren a kormányoldalt támogatnák.
- ÖSSZEMOSÁS - Tökéletesen igaza van az ellenzéknek abban a tekintetben, hogy az elfogadott törvény szándékosan összemos számos, egymástól lényegében különböző kérdéseket. A pedofil cselekmények szigorú büntetésével csaknem a teljes társadalom egyetért. Akár széles parlamenti konszenzus is létrejöhetett volna, ha marad az eredeti törvénytervezet, s nem kerülnek bele újabb, témaidegen fejezetek. A gyerekeket érintő nemváltó kezelések és műtétek például már egészen más kérdéskörbe tartoznak. Hitem szerint ez is olyan téma, amelynek kapcsán simán lehetne össznépi egyetértésre jutni, ha ez lenne a cél. A homoszexuális kártyát ugyanakkor végképp kár volt e pakliba keverni. Nyilvánvalóan ebből fakad a legtöbb - egyáltalán nem alaptalan - felháborodás.
- LMBTQ - Ez az a terület, ahol mindkét fél a maga "igazságát" szajkózza, s ahhoz vallásos tisztelettel viszonyul. A konzervatív oldal mintha el sem gondolkodna azon, hogy a nyilvánvalóan a saját nemükhöz vonzódó kamaszoknak még egy elfogadó környezetben is piszok nehéz a szüleik, pláne a világ elé állni az igazsággal. Egész egyszerűen kötelességünk olyan atmoszférát teremteni, ahol a mássággal élők - és közülük is különösen a kiskorúak - a lehető legkevesebb szégyent, frusztrációt és szenvedést élik át. A baloldal ugyanilyen vaskalapos. Az Euronews például így ír: "Ugyanez a szabály vonatkozik a reklámokra is, dacára annak, hogy szakértők és meleg civil szervezetek egyetértenek: reklámok vagy 'propaganda' útján nem 'terjed' a homoszexualitás." Tényleg ezt nevezik újságírásnak? A meleg szervezetek kinyilatkoztatnak, és innentől kezdve ezt szentírásként kell kezelni? Beszarás.
A legtöbben hajlamosak vagyunk saját magunkból és szűk környezetünkből kiindulni. Foci után együtt zuhanyzunk tucatnyi sporttársunkkal, s valahogy egyikünk erotikus fantáziája sem kap szárnyra. Ha - ugyanebben a társaságban - egy lakatlan szigeten töltenénk életünk hátralevő éveit, akkor sem kezdenénk gyengéden közeledni egymáshoz, így elkönyveljük: a bennünk lévő homoszexuális faktor 0%. Persze ismerünk olyanokat is, akik gyerekkoruk óta pontosan tudják, hogy melegek, s ugyanolyan viszolygást éreznek egy női erogén terület megérintésekor, mint amit mi éreznénk, ha a fociöltözőben egymást kéne kényeztetnünk. Rájuk nyugodtan mondhatjuk: 100%-os homoszexuálisok. Ha úgy tetszik: Isten ilyennek alkotta őket. Igen ám, de a két szélsőérték közt számtalan átmenet létezhet, s tudjuk, hogy létezik is, még ha személyes tapasztalataink esetleg szegényesek is e téren. Mindjárt ott vannak a biszexuálisak, csak hogy ne kelljen messzire eveznünk. Valójában nincs még egy olyan illogikus világkép, mint amilyet a posztmodern baloldal elénk tár: szerintük nap mint nap keletkeznek új és új genderek (most épp kilencvennél tartunk, de mire e posztot élesítem, talán már a százat is átlépjük), ám az, hogy ezek között bármiféle átjárás lehetne, az egyenesen az ördögtől való gondolat. Érti ezt bárki is? A genderelmélet már önmagában is gigantikus hirdetőoszlopa annak, hogy bárkiből bárki lehet. És ezek után képesek leírni azt, hogy reklámok útján nem terjed a homoszexualitás??? Természetesen nem muszáj komolyan vennünk a genderőrület minden agymenését, s maradhatunk a szigorúan tudományos tényeknél. A valóság az, hogy biológusok, genetikusok, pszichológusok és további tudósok egész hada foglalkozik a homoszexualitás eredetének feltárásával immáron hosszú évtizedek óta, szinte eredménytelenül. Nem sikerült igazolni sem azt, hogy orientációnkért 100%-ban génjeink a felelősek, sem azt, hogy pusztán a környezeti hatásokon múlik minden. Jelenleg úgy tűnik, hogy mindkettőnek lehet szerepe a szexuális irányultság kialakításában. És amíg a tudomány nem állít és nem bizonyít mást, addig nagyon is jogos, hogy óvatosan bánjunk a kérdéssel. A pedofiltörvény ide vonatkozó előírásai egyelőre teljesen elnagyoltak (és persze szerencsésebb volna mindezt egy külön jogszabályban kezelni), de a kérdés semmiképpen sem söpörhető a szőnyeg alá, ha a gyerekeinkről van szó.
S hogy mi volna a megoldás? A Napnál is világosabb. Még akkor is, ez rém idegen mind a konzervatív, mind a balliberális ideológiától. (Fura igaz? Azért nem tudunk biztonságos környezetet teremteni leszármazottainknak, mert idióták ülnek mindkét oldalon...) A helyes irány egyértelműen az, ha a gyerekek azt látják, azt érzik, azt tanulják: büszkék lehetnek magukra, bármilyen (békés) attitűddel élnek. Mindegy, hogy fociznak, vagy bicikliznek. Mindegy, hogy fehérek, vagy feketék. És igen: mindegy, hogy melyik nemhez vonzódnak. És mindezt simán lehet úgy tálalni, hogy a gyerkőcök közben csakis a koruknak megfelelő szexuális tartalmakkal találkoznak. Ahhoz, hogy nyitott és elfogadó felnőttekké váljanak, aligha kell meleg királyfikat csempészni a meséikbe, vagy transzvesztita előadókat hívni az óvodákba. Az égvilágon semmi rossz nincs abban, ha a szülők azért imádkoznak, hogy gyermekük heteró irányultságú legyen. Ám ha nem így alakul, s fiuk egy borostás ifjúval érkezik a vasárnapi, családi ebédre, a felmenőknek muszáj nem csupán magát a tényt elfogadni, de ki kell alakítaniuk magukban azt a természetességet is, amellyel a fiatalokhoz - azok szerelmes szemkontaktusához és érintéseihez, ehhez a számukra talán rém idegen világhoz - viszonyulni érdemes. Ha az egyén - és különösképpen a kiskorúak - kiegyensúlyozottsága a cél, úgy az első, amit a sutba kell hajítani, az a világot évezredek óta mérgező falkamentalitás. A konzervatív oldal épp ugyanúgy idegenkedik az önálló gondolatokkal bíró, büszke és felelős polgároktól, ahogyan a baloldal is. Az egyik megpróbál mindenkiből mélymagyar heterót formálni, míg a másik erővel lerángatna rólunk minden létező identitáselemet. Ez így nagyon nem fog menni. Cristiano Ronaldo múlt keddi sajtótájékoztatóját milliók látták. Elég volt két kólásüveget arrébb tennie, hogy megmozduljon a Föld. Vajon Cristiano olyan, mint bárki más? Szó sincs róla. Vajon Cristiano szeretné, hogy mindenki olyan legyen, mint ő? Szó sincs róla. Egy kivételes tehetségről van szó, aki a világ felett lépdel és magasról tesz rá, hogy ki mit gondol. Ezt a mentalitást kéne megtanítani a gyerekeinknek, a túlzott szexuális elárasztás nélkül.
"Sebészi pontossággal kell meghatározni a korlátozásokat" - írja Orbán Viktor a pedofiltörvény kapcsán. Igaza van: ez a minimum. S amint ez megtörténik, lesz értelme ezeket elemezni, boncolni, kritizálni. Addig azonban minden ellenvetés üres hiszti csupán, függetlenül attól, hogy a magyar ellenzék tüntet, vagy épp Ursula von der Leyen fenyegetőzik. Várjuk ki a végét!
Az utolsó 100 komment: