Mindenkinek, aki a közéletről gondolkodik, létezik a fejében egyfajta idea arról, mi fán terem a jó kormányzás. A javíthatatlan marxistákat százmillió áldozat sem téríti el beteges hitüktől. A szocialisták bármilyen körülmények közt az újraelosztás feltétlen hívei, s észre sem veszik, hogy minden egyes lépésükkel egyre közelebb kerülnek a kommunizmushoz és a teljes összeomláshoz. A royalisták valamiféle perverz komplexusból fakadóan el sem tudják képzelni a földi mennyországot megkoronázott uralkodó nélkül. Az iszlámhívők az egész világon bevezetnék a sariát. A magamfajta libertáriusok pedig az egyén szabadságát istenítik, ebből fakadóan a minimális hatáskörű államban hisznek. A gyakorlat ugyanakkor azt mutatja, hogy a politikafilozófiai elgondolások működőképessége a legkevésbé sem kultúrafüggetlen. Az Egyesült Államok demokráciaexportja számos országban totális kudarcot vallott. Kína kommunista egypártrendszer égisze alatt épít kapitalista gazdaságot. Németország pedig - úgy tűnik - ragaszkodik a katonás fegyelemhez; még a legszélsőségesebb posztmodern anarchiába is díszlépésben menetelnek... Orbán Balázs A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye című művében arra tesz kísérletet, hogy felvázolja nemzeti karakterünket, s az ehhez optimálisan illeszkedő politikai vezetés ismérveit.
A szerző - ezer esztendő történelmi tapasztalatát összegezve - hat pontba sűríti a magyarság működési logikáját. Elismeri, hogy az egyes elemek más népek kultúráját is jellemzik, ám ebben a hatos kombinációban talán egyedülállóan csak minket. (Számomra különösen sokat jelent, hogy mivel indul a lista. Kétségkívül az első számú jellemvonásunk.)
- SZABADSÁGSZERETŐK, AKIK ÜTÉSRE KEMÉNYEDNEK - Mátyásig bezárólag az ország lényegében függetlenséget élvezett, ám az azóta eltelt ötszáz év másról sem szólt, csak megszállásról és függetlenségi harcokról. "Ebből következően minden olyan behatás, amely szembemegy a magyar szabadsággal, céljától, erejétől, hatókörétől és kiterjedésétől függetlenül konok ellenállást szül. Ahogyan a leghosszabb ideig uralkodó Habsburg király, Ferenc József is felismerte végül: Magyarországot saját alkotmánya nélkül kormányozni nem lehet." És tegyük hozzá: Kádár János is tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a totális elnyomásra nem reagálunk kezesbárány módjára. 1956. elég egyértelmű jelzést adott: nem viselünk el bármit.
- VITÉZKEDŐK, DE NEM HÓDÍTÓK - "A Kárpát-medencét természetes határok védik, és a magyar uralkodók a legtöbb esetben meg is álltak a természetes határoknál. A középkori királyok horvát és balkáni hadjáratai sem a hódítást célozták, hanem a délről nyitott Kárpát-medence védelmét, illetve a Bizánccal, majd később az Oszmán Birodalommal szembeni ütközőzóna kialakítását. És amikor a magyar trónra idegen királyi családok sarjai ültek, a magyar nemesség jellemzően nem támogatta a hódító szándékaikat." Mit lehetne ehhez még hozzáfűzni? Szinte teljességgel kimaradtunk a gyarmatosításból és ugyanígy ki akartunk maradni mindkét világháborúból is. "Szeretjük a háborítatlanságot és másokat sem áll szándékunkban háborgatni."
- SZKEPTIKUSAK AZ IDEGEN ESZMÉKKEL SZEMBEN - "Az új, idegen eszmék kipróbálása olyan kísérletezés, amely könnyen balul sülhet el. Gondoljunk csak a mai Nyugat-Európára és a migrációra! A magyarok belátták: nem engedhetik meg azt a luxust, hogy életveszélyes kísérleteket hajtsanak végre önmagukon. Ez a magyarság megmaradásának egyik záloga volt évszázadokon keresztül, ugyanis az utóbbi ötszáz év stratégiája nem volt más, mint az a passzív rezisztencia, amellyel fékezni kívántuk a nagyhatalmak előrenyomulását. Ehhez pedig az új eszmékkel szembeni alapvető bizalmatlanság és távolságtartás a legjobb szociokulturális alapattitűd." Személy szerint azt gondolom, hogy ideológiák terén az intelligens megfontolás szerencsésebb, mint a kurucos tiltakozás, mindazonáltal a tíz-tizenöt millió magyar mindegyikétől aligha várható el az érett bölcsesség. Ez esetben pedig a szkepszis életmentő lehet, szemben a szervilis beletörődéssel.
- EGYSZERRE NYUGATIAK ÉS KELETIEK - Két civilizáció határterületén helyezkedünk el, ez kultúránkra is rányomja bélyegét.
- EGYSZERRE MEGOSZTOTTAK ÉS EGYSÉGESEK - "Bármely külső fenyegetettség azonnal, szinte genetikailag kódolva egy platformra, a nemzeti platformra helyezi a magyarokat. Így volt ez például 1848-ban, mikor bár közel sem mindenki értett egyet a forradalom eszközével, együtt mozdult az ország a szabadság helyreállítása érdekében. Így volt ez 1956-ban is, amikor legitimista volt nemesi csoportok vállvetve küzdöttek az ateista, munkás pesti srácokkal a szovjet megszállók ellen. Veszély esetén egyszerre száll síkra a labanc a kuruccal, a népies az urbánussal, a katolikus a protestánssal." Érdekes, hogy a nemzeti összefogás erejét kizárólag a jelenlegi kormányoldal képes kiaknázni. Az a narratíva, amely szerint Brüsszel fenyegetést jelent és Soros György maga a patás ördög, igazán széles választói réteget képes megszólítani. A Puskás Ferenc Stadion pedig olyan hely, ahol fradista és újpesti együtt énekelheti a magyar himnuszt és hajszolhatja a válogatottat döbbenetes hangorkánnal kilencven percen át.
- A POLITIKAI ÉLETÜKBEN FONTOS SZEREPET JÁTSZIK A KERESZTÉNYSÉG - "Azok az értékek - mint például a család, a tulajdon, vagy az élet védelme -, amelyeket a mai magyar társadalom a magáénak vall, függetlenül attól, hogy ezzel tisztában van vagy sem, mind zsidó-keresztény kulturális alapokon állnak. Ebből következően minden olyan kísérlet, amely el kívánta választani a magyar államot a keresztény kultúrkörtől, csúfosan megbukott."
Orbán Balázsnak igaza lehet; a magyar néplélek nem véletlenül olyan, amilyen. A történelem formál bennünket, legalább a tudat, de talán még inkább az ösztönök szintjén. A törökök 150 éven át sarcolták az ország középső részét - egyes területek teljesen elnéptelenedtek ekkortájt. A Habsburgok évszázadokig ültek a nyakunkon, s legutóbb négy évtizeden keresztül voltunk a szovjet gyarmatbirodalom része. 1919-ben a románok - míg a nagyhatalmak diszkréten elfordították fejüket - a fél országot végigrabolták. Ugyanezt tették a Lenin-fiúk is a Tanácsköztársaság idején. 1944-ben a náci megszállás nem csupán kegyetlen volt, de ugyanúgy kifosztották a nemzetet, mint oly sok barbár nép a történelem folyamán. S hogy mi következik mindebből? Talán az, hogy Magyarország sosem lesz skandináv mintára szervezett jóléti társadalom. Lehet, hogy egy norvég, vagy egy dán nincs rosszul attól, ha magas adóval sújtják, de mi immár félezer éve azt tapasztaljuk, hogy az adó nem más, mint törvényes rablás, és a legmélyebb ösztönkésztetések szintjén igyekszünk kitérni előle. Ügyeskedő, seftes, örökké a szürke zónában gondolkodó néppé formálódtunk, amely permanens módon arra készül, hogy barátságtalan környezetben, a jég hátán is túl kell élnie. Hitem szerint az is a kuruc-mentalitásból fakad, hogy bár elítéljük a korrupció minden formáját, azért megbocsátóbbak vagyunk azokkal szemben, akik az Európai Unió forrásait csapolják és abból építenek hazai tőkét, mint azokkal, akik a nemzeti vagyont privatizálják áron alul nyugati érdekkörök számára. (Pontosan tudjuk, hogy a kalandozó magyarokat sem emelhetjük erkölcsi piedesztálra, mégsem érzünk olyan megvetést velük szemben, mint Kun Béla vagy Szálasi esetében.) A szerző megemlít még egy érdekes, egészen speciális magyar sajátosságot, mely jól cseng ugyan, mindazonáltal igazságtartalmáról nem vagyok teljes mértékben meggyőződve: "Sokszor alakult úgy a történelem, hogy nálunk nagyobb hatalmak ütközőzónájába kerültünk. Ebből a magyarok sosem tudtak jól kijönni - ezt generációk sora volt kénytelen a saját bőrén megtapasztalni. A szükségből azonban erényt is kovácsoltunk. Különös érzékenység alakult ki bennünk, amely alapján könnyen meg tudjuk különböztetni a valóságot a fantazmagóriától, a barátot az ellenségtől, a békét meg a háborútól. Nálunk senki nem ismeri fel jobban a vihar előtti csendet." Bár tényleg így lenne...
Orbán Balázs a kötet végén összefoglalja, mit is ért pontosan a magyar stratégiai gondolkodás egyszeregyén. Itt megjelennek a történelmi sajátosságokra épülő elvi alapok, valamint a 2010 utáni kormányzás gyakorlati vezérfonalai.
- ALAPÉRTÉKEK - "Az ember egyedi és megismételhetetlen érték. (...) A magántulajdon léte az emberi természet része. (...) A család a társadalom alapegysége." Mindezek aligha kívánnak komoly magyarázatot, minden tisztességes társadalom ezekre a premisszákra épül.
- GAZDASÁGI IRÁNYVONAL - Munkaalapú társadalom, folyamatos adócsökkentés, méltányos teherviselés, felelős költségvetési gazdálkodás. Jóllehet mindezek univerzális értékek, az általános magyar mentalitáshoz különösen jól illeszkednek.
- AZ ÁLLAM ÉS AZ EGYÉN VISZONYA - "A állam a közösség érdekeit képviselő ősi intézmény. (...) A polgárok személyes, belső autonómiája az egyik legfontosabb érték, amit az államnak tisztelnie kell." Ez maga a klasszikus liberális narratíva, lelket simogató. Valóban így van: a központi hatalomnak nem feladata, hogy az egyének szokásait, értékválasztásait, szóhasználatát meghatározza. Mindezt evidensnek gondoljuk, a jelen progresszív mocsarában mégis forradalmi gondolatnak hat.
- KÜLPOLITIKA - "A szabadság, a függetlenség, a nemzeti szuverenitás megőrzése Magyarország állandó és legfontosabb célja. (...) Magyarország a térség egyik meghatározó, erős szereplője kell hogy legyen. (...) A nemzeti érdekérvényesítés garanciája: Visegrád sikere." Nincs vitám a szerzővel. Félelmem annál inkább: egy esetleges ellenzéki választási győzelem esetén e szempontok azonnal megszűnnének létezni. Az új kormány gőzerővel kezdene dolgozni a formálódó birodalomhoz való legszorosabb csatlakozáson, a közép-európai együttműködés pedig évekre parkolópályára kerülne. Kevés ijesztőbbet tudnék vizionálni.
A jelenlegi magyar kormányról bőven lehet hideget és meleget is mondani, egy azonban megkérdőjelezhetetlen: a néplélek feltérképezése terén igen tudatosak. (Tekintve, hogy a demokráciákban politikusok sorsa a választók kezében van, ez a munka valójában a politikai marketing alapköve.) A miniszterelnök maga is jól ismeri a történelmet, így tisztában lehet az Árpád-háziak és a Hunyadiak erősségeivel; Széchenyi, a Tiszák, illetve Bethlen pályafutásával; pontosan tudja, hogy miért bukott meg Rákosi és ezzel szemben mi biztosította Kádár hosszú országlását; mi több, még azt is érti, első kormányzása miért ért véget 2002-ben. Az ellenzék ezzel szemben úgy kommunikál, mintha egy másik bolygóról érkeztek volna. Szemmel láthatóan nem ismerik sem a történelmünket, sem a magyarság alapattitűdjeit, sőt mintha nem is érdekelné őket. A nyugat-európai véleményformálók kapcsán pedig egyenesen illúzióink sincsenek e téren. 1920-ban úgy csatolták el az ország kétharmadát, hogy a határokat meghúzó döntéshozók a legelemibb földrajzi ismeretekkel sem rendelkeztek. Manapság nemzetközi sztárriporterek úgy készítenek interjúkat a különböző kormánytagokkal, hogy kérdéseik zöme valamiféle alternatív valóságra irányul - mintha egyáltalán nem lennének képben a magyar állapotokat illetően. A legviccesebb esetet Bayer Zsolt mesélte el nemrégiben. Egy holland újságíró azt kérdezte tőle, mi bajunk van az iszlámmal, hiszen látott pár török fürdőt Magyarországon, s úgy érzi, ez a kultúra csak hozzátett a miénkhez... Természetesen nem vitás, hogy a történelmi tudással, a néplélek ismeretével jócskán vissza is lehet élni, ahogyan azt Kádár János is tette 32 éven át. Ezzel együtt is maximálisan igazat adok Orbán Balázsnak: szükség van a helyismeretre, a magyar lelkület kitapasztalására. A konzervideológiákat kiöklendezi a hazai gyomor, jöjjenek akár keletről, akár nyugatról. A jó kormányzás sosem lehet kultúrafüggetlen.
