"Büdös a diszkó, én nem bírom,
Büdös a sajt, de ettől finom.
Büdös a lány, hát hazamegyek,
Büdös a meló mindenkinek..."
(Hobo Blues Band: Illatos dal)
A német Bild magazin pár napja azzal állt elő, hogy kevesebbet kéne zuhanyoznunk. Ha ugyanis spórolunk az energiával, azzal közvetlenül Putyint szívatjuk... „A zuhanyzás vagy fürdés nélkülözése, vagy a gyakoriság csökkentése – nem higiéniaellenes ez? Nem, éppen ellenkezőleg! Mert az, hogy nem tesz különösebben jót a bőrnek, ha minden nap szappannal súroljuk és mossuk le, nem újdonság” - fogalmaz a német sajtó gyöngyszeme, a legbetegebb kommunista időket idézve. Elképesztő, hogy hová jutottunk: az ideológiai hevület már olyan szintű, hogy a nyilvánvaló ökörségektől sem rettennek vissza. "Elegendő csupán négy testrészt lemosni. (...) A kellemetlen testszag három hét alatt elmúlik." Ha nem tudnám, hogy nem létezik német humor, tényleg azt hinném: ez is csak valami hülye vicc.
Kezdjük azzal, hogy a szocializmus idején nagyságrendekkel rosszabbul éltünk, mint nyugat-európai polgártársaink. A családom még a hazai viszonyok között is igazán csórónak számított. Nem nyaraltunk külföldön, nem jártunk vendéglőbe és szánalmas szerkókat viseltünk. Ám olyan mélyen sohasem jártunk, hogy a fürdővízzel kellett volna spórolni. A németek az elmúlt hetven év során hihetetlen jólétet tudhattak magukénak. Nem fegyverkeztek; félretették világhódító szándékaikat; s nem kergettek beteg ideológiákat - 1990 után már a keleti országrészben sem. Minden energiájukat az ipar, az üzlet, az élet szolgálatába tudták állítani és meg is lett az eredménye: Európa legstabilabb, vezető hatalmává váltak. Az utóbbi pár évben mindez megváltozni látszik. Először bekopogtatott az új, progresszív ideológia, majd döntöttek a hadseregfejlesztésről is. Az új irányvonalnak az lesz az ára, hogy engedniük kell a megszokott életszínvonalukból? Akár olyan szinten, hogy lemondanak a rendszeres tisztálkodásról is? Még ha a világ egyik legfegyelmezettebb népéről is van szó, azt azért nehezen tudnám elképzelni, hogy szó nélkül benyelik ezt is.
Persze tudni érdemes, hogy a különböző nációk tisztálkodáshoz való hozzáállása komoly eltéréseket mutat. Magyarországon alapvető, hogy naponta fürdünk, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban azonban az ilyen cikkek nem igazán verik ki a biztosítékot, hiszen évek óta folyamatosan nő a napi tisztálkodást elhagyók aránya. Egyesek az ökológiai lábnyom csökkentésére hivatkoznak, mások a bőrük védelmével indokolják döntésüket. Az Egyesült Királyságban például a lakosság 12%-a hetente csak egyszer mosakodik, s csupán a britek 60%-a tart ki a napi zuhanyzás mellett. (A nemek közötti különbség számottevő, a nők jócskán igényesebbek e téren.) Németországban is hasonló a helyzet, jellemzően még a csecsemőket is csak hetente egyszer fürdetik.
Még mielőtt azt gondolnánk, hogy a német lap felvetése csak egy puszta hóbort; csupán egy újabb gyöngyszeme a posztmodern őrületnek, érdemes egy pillantást vetni az Európai Unió energiafelhasználási terveire. Az EU jelenleg évi 155 milliárd köbméter orosz gázt importál - év végéig ennek kétharmadát szeretné kiváltani. A Financial Times elemzése szerint az ez irányú uniós javaslatok a „hihetőtől a vadul irreálisig” terjednek. A terv alternatív forrásokra vonatkozó négy eleme is igen gyenge lábakon áll (LNG, biometán, norvég import, megújuló energiák), azonban a leginkább megmosolyogtató fejezet egyértelműen a lakossági fűtési igények csökkentése terén remélt 14 milliárd köbméternyi megtakarítás. A Bild cikke már az ezt szolgáló fejtágítás része.
A magam részéről mindig azt mondom - valójában ez az egész blogfolyam másról sem szól -, hogy igyekezzünk nyitottan gondolkodva mindig mindent megkérdőjelezni. A hétköznapi létezésünk tele van rossz beidegződésekkel, idejétmúlt szokásokkal, kiüresedett rituálékkal. Ezeket érdemes azonnal kukázni, még akkor is, ha szüleink, nagyszüleink és dédszüleink nagy becsben tartott örökségéről van szó. Lehetséges, hogy a rendszeres tisztálkodás (vagy legalábbis annak általunk gyakorolt formája) is ilyen volna? Ami a tudományos álláspontot illeti, fura módon még ebben a viszonylag egyszerű kérdésben sincs egyértelmű konszenzus. A bőrgyógyászok egy része - feltehetően ideológiai túlfűtöttségből - hajlamos a zuhanyzás káros hatásaira fókuszálni és a mosdatlanság előnyeit túlhangsúlyozni, szemben a konzervatív orvosokkal, akik kitartanak a rendszeres tisztálkodás elengedhetetlensége mellett. Amiben csaknem mindenki egyetért: a szappanok és a tusfürdők szárítják a bőrt; a forró víznél egészségesebb, ha langyosat használunk; a zuhanyzás jobb, mint a fürdés; és a túlzott mértékű (napi többszöri) mosdás nem igazán indokolt. A többség természetesen azt is elismeri, hogy napi egy zuhanyzás szükséges és elégséges lehet az alapvető testhigiénia eléréséhez. De nem is igazán kell különösebb alapossággal elmerülni a téma könyvtárnyi szakirodalmában. Elég, ha csupán személyes tapasztalatainkra támaszkodunk. Vajon találkoztunk-e olyan iskolatárssal vagy kollégával, akit kellemetlen testszaggal vert meg a természet, és a többiek mégis szívesen barátkoztak vele? Vajon átéltünk-e olyat, hogy egy randevú során higiéniai problémával szembesültünk, s ez mégsem szegte kedvünket? Nem véletlen, hogy Hobo örök érvényű sorait választottam e bejegyzés mottójául: nincs a világon semmi, ami kiváltaná a megfelelő ápoltságot, ezen belül is különösen a testi higiéniát. Ez olyan evidens, hogy szinte vonakodom leírni. "A napi zuhanyzás megszüntetése következtében elszaporodnak a jó baktériumok a bőrön, aminek következtében például elmúlhat az ekcéma." - imigyen próbálja mosdatlanságra buzdítani olvasóit a Bild magazin. Az idézett bőrgyógyász szakember megállapítása nem alaptalan, de ennyi erővel érvelhetünk lábaink amputálása mellett is, hiszen milyen jó az, ha már nem kell költeni cipőre...
A "progresszívek" erősen hajlamosak rá, hogy birkaként kövessék ideológiai vezetőiket, feltétel nélkül elfogadva a nyugati mintákat, legyenek azok bármilyen abszurdak is. Akkor is, ha az érzékenységre és a tapintatra hivatkozva megcsúfolják a liberális alapértékeket és brutálisan korlátozzák a szólásszabadságot. Akkor is, amikor magasról tesznek a tulajdonjog szentségére és szó nélkül kirabolják az orosz oligarchákat. Akkor is, amikor nyílt rasszizmust hirdetnek. Ezeket sem könnyű megmagyarázni, azonban az ideológiai vakság sok mindent elbír. Ám amikor az új hittétel a zuhanyzás megtagadása, az talán még a szellemileg legszerényebben vértezetteket is elgondolkodásra készteti. Különösen úgy, ha a kísérőszöveget is mellétesszük: "Így törhetünk borsot Putyin orra alá..." Esküszöm, a Bild cikke nyomán napok óta Virág elvtárs felejthetetlen mondatai járnak a fejemben A tanú című filmből: "Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. A széles tömegeket? Azok úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat? Ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni." Valahogy így. Nagyon nem lennék Putyin helyében, ha a németek leállnak a zuhanyzással... De tényleg: hosszú évek óta vegzálják Magyarországot, mondván, hogy elmaradottak, vaskalaposak, mucsaiak vagyunk. Hogy szégyellnünk kéne magunkat, amiért nem csatlakozunk rá a posztmodern vonalra. Személy szerint mindig is haladónak gondoltam magam. Azonban ha a progresszió egyet jelent a mosdatlansággal, úgy inkább maradok én is dicstelenül régimódi.
