Ami azt illeti, jómagam a legkevésbé sem hiszek a baloldaliságban. Hitem szerint mindaz az érték, amely ide sorolható - szolidaritás, az elesettek felkarolása, dolgozói érdekképviselet - megjeleníthető és érvényre juttatható önkéntes alapon, mindenféle állami erőszak nélkül is. De most lépjünk ezen túl!

A 21. században már szinte evidenciának számít, hogy az állam ezerféle központi szolgáltatást - nyugdíjat, egészségügyet, oktatást, segélyezést, családtámogatást - nyújt. A választópolgárok többsége belenyugodott abba, hogy magas adókat fizet, s cserébe néhány szükséglete - ilyen vagy olyan színvonalon - automatikusan kielégítést nyer. E téren nincs lényeges különbség a globalista és a szuverenista politikai erők közt sem: mindkét térfélen terebélyes államban gondolkodnak. A kérdés innentől fogva már csak az: vajon mi maradt a baloldalnak? Ha a jóléti állam koncepcióját minden valamirevaló támogatottsággal bíró párt elfogadja, úgy mi az a plusz, ami bármiféle létjogosultságot biztosíthat a baloldaliság számára?

A választ egy aktuális hírben megleljük. "Spanyolországban tavaly februárban hagyták jóvá végleg a kiskorúak szabad nemváltását biztosító intézkedéscsomagot, melynek köszönhetően 16 éves kortól bárki szabadon kérvényezheti neme megváltoztatását mindenféle előzetes bírósági vagy orvosi jóváhagyás és szülői felügyelet nélkül. Az eljárás ráadásul ijesztően egyszerű, ugyanis csak egy formanyomtatványt kell kitölteni az anyakönyvi hivatalban, majd egy hónap múlva meg kell erősíteni ugyanilyen formában a nemváltási szándékot és már készítik is az új iratokat az érintetteknek. Aki igényt tart rá, az ugyanilyen könnyedén vetheti alá magát hormonterápiának vagy sebészi beavatkozásnak is. A konzervatív Néppárt (PP) által vezetett madridi régió azonban módosította a parlament által jóváhagyott törvényt és az eredetinek egy finomított változatát vezették be. Például Madridban senki sem kérvényezhetett eddig nemváltást anélkül, hogy beszélgetett volna egy pszichológus szakemberrel a szándékairól. A miniszterek tanácsa keddi ülésén alkotmányellenesnek minősítette a madridi törvénymódosítást, majd a szélsőbaloldali egyenlőségi miniszter bejelentette, hogy fellebbezést nyújtanak be ellene az alkotmánybíróságon." (Magyar Nemzet, június 26.)

Értjük ezt? Adott egy liberális szabályozás, amelyet a konzervatívok kiegészítenek egy lényeges és hasznos elemmel. A liberális jelleg továbbra is megmarad, továbbá mindenki számára nyilvánvaló, hogy az új elem a nemváltásra készülők jólétét szolgálja. Mit tesz erre a baloldal? Toporzékol, hisztizik és az alkotmánybírósághoz fordul.

Magától értetődő: aki komolyan elgondolkodik azon, hogy nemet kellene váltania, az súlyos pszichikai problémákkal küzd. Simán lehet, hogy e problémák ténylegesen abból fakadnak, hogy a Teremtő megtréfálta az illetőt, s lelkét nem megfelelő testbe költöztette. Simán lehet, hogy problémájára a nemváltó műtét a legjobb megoldás. És simán lehet, hogy a beavatkozás után kiegyensúlyozottan és boldogan él majd. De az is lehet, hogy nem. Talán nem is ez a fő gondja. Talán egészen más a megoldás. Talán az igazi, visszafordíthatatlan tragédiát pont az okozza majd, ha kés alá fekszik. Bevallom: nem is értem, miként merül fel bárkiben, hogy a pszichológussal való előzetes konzultáció elkerülhető. A kamaszok ráadásul különösen érzékeny életszakaszban járnak: kevés olyan 16 évessel találkozni, akinek ne lenne valamiféle lelki gyötrelme. Van, akit a szerelmi ügyek stresszelnek, másokat azok hiánya. Van, aki képtelen beilleszkedni az iskolai közösségébe, másnak a szüleivel való kapcsolata a problémaforrás, pláne, ha elvált szülőkről van szó. Továbbtanulás, pályaválasztás, felnőtté válás - ezer nehézség nyomaszthat minden serdülőkorút. Az identitás-krízis, s ennek részeként a pszichoszexuális fejlődés problémái az életkor velejárói; az esetek többségében nyomtalanul elmúlnak. Ha valaki az érintettek jólétét tartja szem előtt, az mindezt figyelemmel kíséri és megköszöni a konzervatívoknak a törvénymódosítást, majd teljes mellszélességgel támogatja azt.

A posztmodern baloldal azonban magasról tesz a társadalom jólétére. Képviselői a woke-progresszív vallást követik, melynek dogmavilága megkérdőjelezhetetlen. Olyan egyszerűen nem fordulhat elő, hogy bárki, aki valaha is a fejébe vette a nemváltás gondolatát, bármikor is meggondolja magát. Ezzel magát a gender-ideológiát veszélyeztetné, az pedig - lássuk be - nagyságrendekkel fontosabb, mint az egyén testi-lelki egészsége. Az egyenlőségi miniszter reakciója remekül szemlélteti, hogy e beteg és torz vallás milyen mélyen tudományellenes - utoljára a középkori katolicizmusban láttunk hasonlóan szemellenzős attitűdöt. Döbbenetes, ahogy kézzel-lábbal tiltakoznak a szakemberek bevonása ellen, s még döbbenetesebb, hogy nincs, aki az orrára koppintana egy közel ötvenmilliós nemzet miniszterének, mondván: azért ezt mégsem kéne.

Ami azt illeti, jómagam sosem hittem a baloldaliságban. De azért voltak idők, amikor a jó szándékot még érzékelni lehetett. A mai, progresszív baloldal kapcsán már illúzióim sincsenek. Nyilvánvalóan a káoszteremtésben és a pusztításban utaznak. Vallásuk gyorsabban fog eltűnni, mint bármely beteg ideológia, melyet valaha is felemelt a történelem - a kérdés csak az, mennyi gyógyíthatatlan sérülést, szenvedést és kárt okoznak addig.