Múlt hétfőn a Balázsék című rádióműsorban a házastársi játszmák kerültek naprendre. Hallgatók százai küldték el üzeneteiket annak kapcsán, titkos szenvedélyeiknek hódolva miként verik át párjukat.

Volt itt minden... nutellafüggő feleség; titokban McDonanlds-be járó hitves; italkészletét a garázsban rejtegető férj... Nagyon bírtam a zugivók iskolapéldáját jelentő fickót, aki a "megyek, megnézem a kazánt!" felkiáltással napjában négyszer-ötször viharzik el a pince irányába, ahonnan pár lépés csak a hátsó kertkapu, majd a szomszédos kocsma... saját bevallása szerint rekordokat döntöget a sörivás szintidejét tekintve... Egy közelmúltban végzett nemzetközi felmérés szerint a házasságban élő nők harmada, míg a férfiak közel fele titkolózik a párja előtt. A leggyakoribb rejtegetnivaló a költekezéssel függ össze; az érintettekből még a spanyol inkvizíció sem szedné ki, mennyit fizettek egy-egy megkérdőjelezhető szükségességű árucikkért. Balázséknál is téma volt, s mint kiderült, a kereskedők e jelenséggel nagyon is tisztában vannak. A csomagküldők egy része készségesen vállalja, hogy a küldeményen elhelyezi a "nyereményajándék" feliratot... Pedig valójában ez a világ legegyszerűbben orvosolható problémája, mindenkinek csak ajánlani tudom: külön kassza. (Huszonöt éve élek így gyermekeim anyjával, soha még pénzügyekről nem vitáztunk.) Titkolózásra adhat okot a hűtlenség, a játékszenvedély, a drog- és persze az alkoholprobléma is. Egyik kedvenc jelenetem a közelmúltból: egy kerti partin ülünk, tőlem balra egy régi cimbora, előtte az asztalon egy Borsodi Bivaly, jobbomon a neje. Az orrom előtt zajlik a játszmázás: "Már megint iszol?" Mire a srác óvatosan elforgatja a sörös dobozt, hogy a szinte kiabáló 6,5%-os felirat eltűnjön felesége látószögéből: "Alkoholmentes, drágám!"

Természetesen jókat röhögünk ezeken a jeleneteken, ugyanakkor engem mindig egyetlen kérdés foglalkoztat igazán: miért csinálják?? Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy egy kapcsolat kezdetén muszáj a legjobb arcunkat mutatnunk. Mindenkinek vannak apró rejtegetnivalói, azonban csak a valódi idióták teregetik ki minden szennyesüket mindjárt az első randin. Igen ám, de idővel megismerjük egymást; egyre több időt töltünk együtt; látjuk a másikat a leghétköznapibb élethelyzetekben - kócosan, melegítőben, smink nélkül. A legtöbb titokra fény derül, és jó is így, mert mindez építi az összetartozás érzését. A cél minden esetben a teljes intimitás elérése, ez pedig aligha megy őszinteség nélkül. A játszmázások, az ostoba titkolózások épp ezt a megismerési folyamatot akasztják meg, így kapcsolat - abszolút indokolatlanul - megreked egy kezdetleges fázisában, mely aligha nyújt valódi és teljes érzelmi kielégülést. "Az igazán komoly, hosszútávú és erős, sőt egészséges szövetség alapja a transzparencia. Azok a rendszerek, amelyekben titkok vannak, patológiássá válnak, hiszen a titkok szakadékokat és klikkeket hoznak létre. Ezek a szakadékok elválasztják egymástól azokat, akik nem ismerői a titoknak, és elszigetelik azokat is, akik viszont birtokában vannak a tudásnak." - állítja F. Takács István pszichológus. Miért hát a gyermeteg játszmázás? Sokszor elég hozzá a szégyenérzet, más esetekben egyszerűen a könnyebb ellenállás keresése viszi a titkolózás útjára az érintetteket. De az sem példátlan, hogy ezek az apró izgalmak jelentik az egyetlen fűszerét egy igazán sótlan életnek. Természetesen szánalmas és megmosolyogtató, ha az átlátszó és ügyetlen blöfföktől válnak elviselhetővé az egyébként eseménytelenül egyhangú hétköznapok; azt mindenesetre muszáj elismerni, hogy a tiltott gyümölcs egy kicsit mindig jobban ízlik.

Távol álljon tőlem, hogy az irracionalitás sűrű erdejében bármiféle logikát keressek, mindenesetre könnyű belátni, hogy az éretlen játszmázásnak - azon túl, hogy lehetetlenné teszi az intimitás elmélyülését - praktikusan sincs túl sok értelme. Képzeljük magunkat a zugivó Ádám szerepébe, akit Éva régóta győzköd, hogy le kéne jönnie az alkoholról. Alapvetően háromféle eset lehetséges:

1. Ádám egyetért, ő maga is le kívánja tenni a poharat. Ez esetben aligha probléma az őszinteség, hiszen a szándékok egy irányba mutatnak.
2. Ádámnak esze ágában sincs változtatni, viszont olyan mesteri módon álcázza az ivászatot, hogy abból Éva semmit sem érzékel. A teremtés koronája nem válik agresszívvé, sem megbízhatatlanná; nem tapsolja el a kosztpénzt; nem növeszt sörhasat és nincs permanens pálinkaszaga sem. Itt is totál felesleges a kamuzás, hiszen Évának semmi oka a neheztelésre; Ádám akár nyíltan is poharazgathatna.
   
3. Ádámnak esze ágában sincs változtatni, de ügyetlen a csalásban; egyértelmű jeleket hagy maga után. Ekkor a mellébeszélés szimpla bohózattá silányul.
   

Természetesen nem csak az a kérdés, hogy miért hazudik a férfi, de az is, hogy miért sír a nő. (Vagy fordítva.) Ami engem illet: borzasztó kínosan érezném magam, ha gyermekeim anyja bármilyen téren úgy látná, hogy titkolóznia kell előttem. Az tisztán azt jelezné, hogy korlátokat állítok elé. Semmi sem áll ilyen távol tőlem, és őszintén szólva nem is értem az olyan párkapcsolatokat, amelyeket nem a teljes szabadság jellemez. "Nem szeretem, hogy minden pénteken a barátaiddal sörözöl." - mondja Éva, mire a konfliktuskerülő Ádám a továbbiakban túlórára, vidéki kiküldetésre és estébe nyúló értekezletekre fog hivatkozni, ahelyett hogy megkérdezné: "Miért nem rúgsz ki te is a hámból? Neked nincsenek barátaid? Nem elég, hogy hat estét egy héten veled töltök? Hát ennyire boldogtalan az életed? Hát engem is ugyanilyen boldogtalanná akarsz tenni?" Muszáj látni, hogy kettőn áll a vásár: a kicsapongás sokszor merő ártatlanság, csupán a börtönőr túl szigorú. Ilyenkor nem a tiltott gyümölccsel van baj, hanem a pellengérre állított fél gyávaságával, s ebből fakadóan felnőtt a kommunikáció teljes hiányával.

"Nagy titkodat asszony ne tudja!' - tartja a régi magyar közmondás. Annyi igazságot persze mindenképp tartalmaz, hogy nem eshetünk a ló túloldalára sem; az is egy pusztító téveszme, ha azt gondoljuk: egy házasságon belül nem lehetnek titkok, és mindig mindent kötelezően meg kell osztanunk a másikkal. Az mindenesetre bizonyos, hogy intimitás csak őszinteségre épülhet. Ezért érdemes olyan társat választani, aki nem korlátozó, nem kényszerít bele minket beteg játszmázásba és pitiáner hazudozásokba; másrészt olyat, aki elég erős ahhoz, hogy elbírja a nyers őszinteség terhét. (E két kívánt jellemvonás rendszerint együtt jár.) Ez az alap, amire építkezni érdemes. Csakis így, csakis ilyen szabad környezetben jöhet létre teljes értékű hitvesi kapcsolat, sehol és sehogy másként.