Én már tényleg csak egy kávét kérek! Csődbe ment, és a hónap végén bezár a világ első antikapitalista kávézója... Hol is játszódhatna ez a beteg sztori, ha nem az idióták paradicsomában, Kanadában.

A torontói The Anarchist azzal a filozófiával kezdte meg működését, hogy itt mindenki annyit fizet, amennyit tud, vagy amennyit akar. E piaci modell nyilvánvalóan egyetlen célt szolgált, mégpedig azt, hogy bebizonyítsa: lehet így is. Lehet alternatívája a kapitalizmusnak; igenis működhet egy kereskedelmi-vendéglátóipari egység becsületkaszás módon is. Hiszen hol máshol, mint a világ egyik leggazdagabb országában? Miért is ne történhetne meg, hogy ugyanazért az italért a jómódúak aránytalanul sokat fizessenek, míg a csórók akár ingyen is fogyaszthassák? Elvi szinten ez egy teljesen legitim felvetés, hiszen akár ez a fajta túlfizetés is lehet az önkéntes jótékonykodásnak egy módja, s ha ezt kellően sokan gyakorolják, úgy a kávézó pénzügyi egyensúlya is biztosított. Hát... nem ez történt. Az, hogy a hely szűk két héten belül bezár, azt jelzi, hogy a becsületkasszás modell elbukott. Meglepődünk? Aligha.

Azt kell látni, hogy valójában már az ötletgazda sem igen hitt ebben az antikapitalista utópiában. Ennek a legárulkodóbb jele az, hogy a becsületkassza csupán a filteres kávéra és a mosdóhasználatra vonatkozott, minden másnak - péksüteményeknek, teának, minőségi eszpresszónak - igencsak megkérte az árát. A sztori még így sem működött; a drága termékek sem voltak képesek ellensúlyozni a kieső bevételt. Persze százból kilencvenkilencen  - köztük számos baloldali álmodozóval - már a kezdet kezdetén megmondták volna, hogy ez lesz a vége. Hogy miért is? Egyszerűen azért, mert minden antikapitalista törekvés merő illúzió. E kávézó koncepciója arról árulkodik, hogy a tulajdonosnak halvány fogalma sincs a gazdagság természetéről, pszichológiájáról. Ha csupán a jótékonykodásra helyezzük a fókuszt: a tehetős embereknek alapvetően kétfajta típusát ismerjük. Léteznek a fukarok, akik mindent megtartanak maguknak; illetve léteznek a filantrópok, ők viszont szinte kizárólag célzott támogatásokat nyújtanak. Egyik sem jó alapanyag ahhoz, hogy egy kávézóba véletlenszerűen betérő potyázókkal szemben gyakoroljanak nagylelkűséget. Megközelíthetjük a kérdést a hétköznapi gazdálkodás oldaláról is. Muszáj tisztában lenni azzal, hogy tehetősek - különösen a többség, amely saját erejéből tollasodott meg - nagyon is odafigyelnek a költéseikre. Épp ez a magyarázat a jólétükre: egész egyszerűen tudatosan bánnak a pénzzel. Természetesen akadnak olyan rongyrázó pillanatok - csajozásnál, vagy épp egy potenciális üzleti partner elvarázsolását célozva -, amikor az ember úgy érzi: meg kell mutatnia, hogy semmi sem számít. Ám ezen pillanatoknak épp az a lényege, hogy a pazarló gesztus, a túlárazott éttermi számla kifizetése, a vastag borravaló nagyon is látható. Ezzel szemben annak, hogy egy vacak kávéért négyszeres-ötszörös árat fizessen bárki, aligha van bármiféle presztízsértéke.

"Basszák meg a gazdagok. Bassza meg a rendőrség. Bassza meg az állam. Bassza meg a Kanadának nevezett gyarmati haláltábor.” - így kommentálja honlapján a gyors csődöt Gabriel Sims-Fewer, a tulajdonos. Az első szitkot értem. Csalódott a gazdagokban. Persze, felnőtt ember létére tudhatta volna, miként működnek a pénzemberek, de nézzük el neki ezt a gyermeki naivitást. A rendőrség és az állam felemlegetése nyilván nem a kávézó csődjével hozható összefüggésbe, sokkal inkább anarchikus attitűdjével, mely mindentől függetlenül jellemzi. E téren csak egy dolog nem világos, és e dilemma minden anarcho-kommunistát érint. Hogyan képzelheti bárki, hogy az állam leépítése baloldali fordulatot hozna? Épp e kávéház csődje igazolja a legszebben, mennyire működésképtelen elképzelés az önkéntes alapú kommunizmus. Ez a működési forma olyannyira idegen az ember természetétől, hogy megvalósítására - ahogyan a történelem is igazolja - kizárólag véres diktatúrával lehet kísérleteket tenni. Ha tehát valaki kommunista, annak muszáj szövetségest látnia az államban és rendőrségben, hiszen eszméi ezek nélkül sosem valósulhatnak meg. A legutolsó szitok pedig végképp érthetetlen. Kanadát gyarmati haláltábornak nevezni? Azt az országot, amely éllovasa mindenféle woke-progresszív őrületnek? Ha van hely a Földön, ahol minden adott volt ötletének megvalósításához - nagy fokú általános jólét, valamint hosszú esztendők óta tartó irgalmatlan balos agymosás - az éppen Kanada. Ha még itt is becsődölt, azért aligha az ország a felelős.