Őszintén bevallom, hogy egy hete még én is azt gondoltam: Magyar Péter sorsa pont ugyanaz lesz, mint az eddigi ellenzéki messiás-jelölteknek, Jakab Péternek, vagy épp MZP-nek: rövid tündöklés, majd gyors zuhanás a semmibe, hogy soha többé meg se említsük őket, mint komolyan vehető politikai alternatívákat. A szombati, Kossuth téri nagygyűlés után már másképp látom. 2010 óta először érzem azt, hogy a Fidesznek nagyon fel kell kötnie a nadrágot.

Múlt héten még erősen vigyorogtam Nagy Ervin szavain, aki arról beszélt: olyan érzése van, mintha 56-ban járnánk... Ez persze továbbra is megmosolyogtató túlzás, hiszen 1956-ban aligha mondhatta volna el ezt egy tévéstúdióban. Aligha szervezhettek volna tömegmegmozdulást az ország főterére, annak biztos tudtában, hogy a hajuk szála sem görbülhet. Már a "ne féljetek!" szlogen is hamisan cseng, hiszen ebben az országban az elmúlt 14 év során aligha kellett félnie bárkinek, aki a kormányhoz képest másként látta a világot, és a tapasztalatunk is az, hogy ők voltak a leghangosabbak mindenféle létező fórumon. Ettől függetlenül politikai marketing szempontjából működőképes az üzenet. És ugyanígy Nagy Ervinnek is van némi igazsága. Még akkor is, ha ez nem objektív igazság (hiszen az Orbán-rendszer semmiben sem hasonlít Rákosiék világához), hanem színtiszta szubjektív benyomás. Az ellenzéki érzelműek ugyanis először élhetik át ugyanazt az élményt, amit mi, kormánypártiak már tucatnyi alkalommal megtapasztalhattunk: együtt lenni sokan, lelkesen, kitapintható módon érezni a tömeg energiáit. Ez egy nagyszerű és felemelő impulzus; ilyet egy MSZP-, vagy Momentum-rendezvényen aligha élhetett át bárki. 

Magyar Péter beszéde során többször utalt az összegyűlt tömeg méretére. Több százezer emberről beszélt. Azt állította, hogy többen vannak, mint a legutóbbi békemeneten. Ezek nyilvánvaló túlzások. A Mandiner számítása szerint legfeljebb 44-45 ezren lehettek. Az igazság az, hogy ez is rengeteg ember. Teljesen felesleges belemenni a szokásos számháborúba és azt boncolgatni, mennyire volt tele a Kossuth tér, voltak-e szellős területek. Nincs jelentősége. Az érzés, a hangulat a lényeg, s az érzékelhetően megvolt. A másik, amivel a kormányoldal nyugtatni próbálja magát, hogy ez a tömeg nem kiábrándult Fidesz-szavazókból képződik, hanem csaknem kizárólag olyanokból, akik eddig is az ellenzéket támogatták. A Pesti Srácok részéről Varga Ádám faggatta a nagygyűlésre érkezőket: "Mi volt az az indok, ami miatt 2022-ben a Fideszt támogattad?" Természetesen minden megkérdezett úgy nyilatkozott, hogy ő soha nem szavazott a kormányoldalra... A helyzet az, hogy ennek sincs sok jelentősége. Ez a tömeg már nem a DK fanatikus nyugdíjas-kommandója. Figyeltem a közvetítést. Azután metróra szálltam, egy születésnapi mulatságra igyekezve, s láttam a hazafelé tartókat: jó arcú emberek amerre csak néztem. Akár egy Fidesz-rendezvényről is érkezhettek volna. 

Amikor Magyar Péter pár hete feltűnt a semmiből, meglehetősen sokan fújták azt a sípot, hogy ez a nyegle fickó valójában a kormánypárt embere, akit ravasz elterelő hadműveletként dobtak be a köztudatba. Nos, ez is egy olyan téveszme, melyről bizonyosan kiderült, hogy teljesen alaptalan. Bár vitathatatlan, hogy Orbán egy géniusz, de ekkora kész átverés show-t még ő sem tud rendezni. (Vagy ha mégis, úgy meg is érdemli, hogy 2040-ig ő vezesse az országot.)

Valójában 14 esztendeje másról sem beszélek, csak Magyar Péterről. Ezerszer leírtam: az ellenzéknek elég lenne találnia egy átlagos fickót, akire rá lehet adni egy jobb zakót; aki képes megszólalni és végigmondani három mondatot anélkül, hogy valami ordító baromságot beleszőne. A fura csak az, hogy erre ennyit kellett várni. Persze, eddig is akadt pár szánalmas jelölt. Fekete-Győr András egy helyes srác, de pár interjúja után már azt kérdezte mindenki: hogyan tudott ez a fiú egyáltalán leérettségizni? Jakab Péterről is hamar kiderült, hogy nem több, mint parlamenti bohóc. Azután jött MZP, akinek ostoba elszólásait órákon át idéztük annak idején. Most tisztán látszik, hogy Magyar Péter hozzájuk képest is pozicionálja magát. "A Talpra Magyarok közösségében nem számít, hogy valaki konzervatív, polgári demokrata, nemzeti liberális, vagy éppen szociáldemokrata." - hangzott el a szombati beszédben. Emlékszünk még Márki-Zay hasonló mondatára? "A liberálisokat, a kommunistákat, a konzervatívokat és a fasisztákat, ezt mi a szövetségben külön-külön képviseljük." Az új messiás már kínosan odafigyel rá, hogy szavaival ne nyisson támadási felületet; ő úgy kíván néppártot építeni, hogy a vállalhatatlan szélsőségek számára még véletlenül sem küld meghívót. Ennyi tehát, ami Magyar Péter mellett szól: üzembiztosan végig tud mondani egy okosan felépített beszédet. Továbbra sincs benne semmi karizmatikusság, semmi szenvedélyesség. Olyan, mint egy gép. És ha jobban meggondoljuk, ő az archetípusa annak a fideszes, nyakkendős yuppie-rétegnek, akik miatt oly sokan gyűlölik a NER-t. Állami funkciók, láblógató felügyelőbizottsági státuszok, nagy lóvék, nagy arc - ha megkérdeztük volna a Kossuth téren összegyűlt tízezreket, egybehangzóan állították volna, hogy az ilyenek miatt kell kormányt váltani...

Magyar Péter persze nem csupán elődeihez, a korábbi messiás-jelöltekhez képest igyekszik pozicionálni magát, hanem a miniszterelnökhöz képest is. Amit szombaton előadott, az valójában egy Orbán 2.0-ás szimuláció. "2024. április 6. Jól jegyezzétek meg ezt a dátumot! Mostantól semmi sem lesz ugyanúgy, ahogy eddig volt." - kezdte beszédét. "Ezért az országért küzdöttek és adták vérüket minden magyar család ősei. Csak akkor lehetünk méltóak Szent István, Károly Róbert, Hunyadi János, a 48-as szabadságharcosok és az 56-osok emlékéhez, ha ma összekapaszkodunk, és ismét kiállunk a szabad, demokratikus Magyarországért." Szinte minden mondat úgy cseng, mintha már hallottam volna valamikor. "Nem azért vagyok itt, hogy elmondjam, mi a közös történetünk vége. Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy kezdődik." Végig azon kattogott az agyam, hogy ezek leszerződtették Orbán korábbi szövegíróit? Vagy csak betáplálták egy gépbe a kormányfő szónoklatatait az elmúlt 30 esztendőből, s az MI végül ezt dobta ki? "Mi magyarok a történelem során leráztuk magunkról a 150 éves török megszállást; a 45 éves kommunista elnyomást, és igen, most is győzni fogunk. (...) A magyar egy szabadságszerető nép. És igen, mifelénk a szabadságért időről időre meg kell küzdeni. Sohasem adták ingyen." Esküszöm, érdemes volna visszakeresni Viktor egykori beszédeit. Szerintem néhány mondatot egy az egyben megtalálnánk...

"Olyat tettünk pár hét alatt, ami példa nélküli a rendszerváltás óta. Egymás hitét összefogva, mindenféle támogatás és pénzügyi forrás nélkül, egy kis garázsból indulva megrengettük a húszéves politikai status quót." Ez talán a legnagyobb hazugság. Egészen nyilvánvaló, hogy komoly stáb, komoly pénz és komoly előkészítettség áll e projekt mögött. Gyakorlatilag a lengyel modellt látjuk: ha a magyar ember nem volt vevő a neomarxista hülyeségekre, úgy a nemzeti jelleg megtartása mellett próbálnak kormányt buktatni. Magyar zászlókkal, kokárdával, hazafias verssel, a történelmi ősök felemlegetésével. Ez az egész szombati demonstráció kísértetiesen hasonlított az elmúlt harminc év bármelyik Fidesz-rendezvényére. Ügyes stratégiaváltás.

A fene se tudja, mi lesz ennek a vége. Ha csak annyi, hogy kicserélődik a magyar ellenzék; ha kihullanak a közéletből a jelentéktelen baloldali pártocskák; ha véget ér a woke-imádat; ha a pályán lévő minden jelentős politikai erő számára egyértelmű lesz, hogy nem veszünk részt semmiféle háborúban; hogy nemet mondunk a korlátlan bevándorlásra; hogy elkötelezettek vagyunk a nemzeti szuverenitás mellett; hogy az EU-s források hazahozataláért harcolunk, s nem azért, hogy azokat visszatartsák - már megérte. Ha 2026-ban Orbán Viktor és Magyar Péter között dől el, hogy ki vezeti tovább az országot, hát legyen! Állhatnánk sokkal rosszabb választás előtt is...