Karácsonykor látott napvilágot a Partizán különkiadása, melyben Gulyás Marci az egykori Szomszédok című teleregény néhány színészével emlékezett a legendás időkre, amikor a sorozat futott. A riporter - szokásához híven - mindent megtett azért, hogy a nosztalgiázásba némi aktuálpolitikát is szőjön, s ebben néhány interjúalanya is készséges partnernek mutatkozott.

A műsorban elhangzó első téveszme az, hogy a Szomszédok politikai okból szűnt meg 1999-ben. "Abban a pillanatban, ahogy a Fidesz átvette a hatalmat, el volt döntve, hogy ez, és még néhány produkció a Magyar Televízióból kimarad és megszűnik."  - állítja Bujtás János, az egykori rendező. Gulyás Marcival egyetértésben igyekeznek olyan képet festeni, mintha Orbánék nem csupán egy gagyi pénznyelőt, hanem egy politikailag veszélyes alkotást láttak volna a teleregényben. A valóság az, hogy az első Fidesz-kabinet borzasztó ellenséges médiakörnyezetben kormányzott négy éven át. Elég csak a Nap TV-re és az RTL-en futott Heti Hetesre gondolnunk, melyek olyan tömény és direkt agymosást produkáltak, hogy önmagukban is elégségesek lettek volna bármely átlagos teljesítményt nyújtó kormány megbuktatására. Ezekhez képest a csak szőrmentén politizáló Szomszédok szinte ártalmatlannak hatott. Arról nem is beszélve, hogy Orbánék akkortájt még igen messze voltak attól, hogy a teljes közéletet ők maguk kívánták volna tematizálni, illetve hogy a közhangulat totális formálásán dolgoztak volna. (Ha nincs 2002, ha nincs az a méltatlan bukás a rendszárváltás óta eltelt időszak legjobb kormányzati ciklusa után, úgy talán még ma sem törekednének ilyetén dominanciára.)

Legalább ekkora marhaság az is, hogy ma is szükség lenne valami hasonló teleregényre, csak hát a jelenlegi hatalom aligha engedne ilyesmit... "Minél inkább félünk a megnyilatkozásoktól, vélemények elmondásától, kritikáktól, annál nagyobb szükség lenne arra, hogy ilyen nem direkt módon egy ilyen sorozat mégiscsak kimondja az emberek helyett azt, amit ki akarnának mondani. Ez ma lehetetlen a hatalom miatt, de ugyanakkor szerintem sokkal nagyobb szüksége lenne az embereknek erre, mint akár a kilencvenes években." - fogalmazza meg Bujtás János. Már az egy vicc, már az egy rettenetes, ősbolsevik gondolat, hogy az egyes emberek helyett valaki másnak kell kimondania azok gondolatait. A polgári létezésnek pont az volna a lényege, hogy az emberek felelősséget vállalnak magukért és félelem nélkül kimondják mindazt, amit gondolnak. Epres Attila még tovább megy: "Nem csak a demokrácia van teljesen eltűnőben ebben a fajta autokráciában, amiben élünk, vagy parancsuralmi, vagy maffiákkal leuralt rendszerben, vagy nagybirtokok által uralt rendszerben, hanem maga a szociális gondolkodásmód is teljesen elhanyagolt és elnyomott; egyáltalán nem szempont az, hogy az embereknek legyen valamiféle jó érzésük egy országban." Bevallom: háromszor pörgettem vissza és hallgattam újra, de továbbra sincs halvány fogalmam sem, hogy a teleregény Lacija mire is gondol valójában. Ami viszont világosan kiderül: Gulyás Marcival tökéletesen egyetértenek abban, hogy a késő kádári kor jóval demokratikusabb volt a mainál, hiszen akkor létezhetett a sorozat, ma ez elképzelhetetlen... "A Szomszédok vállalkozott valami olyasmire, amire sajnos ilyen méretben azóta sem vállalkozott sem televízió, sem semmilyen online streaming, vagy bármilyen más tartalomszolgáltató. Pedig igény az volna rá, sőt szükséges volna, mert ha nincsenek ilyen történetek, ha nincsenek ilyen nagy mozgóképes mesék, akkor egész egyszerűen képtelenné válunk rá mi, magyarok, hogy társadalomként értelmezni és olvasni tudjuk saját magunkat." Ezek már a műsorvezető mondatai a zárómonológból. Számomra egészen szürreális ez az egész világlátás, amit a riportfilmben megszólalók képviselnek. Először is: ki a fene akadályoz meg bárkit, hogy valami hasonló produkciót hozzon létre? Vajon milyen korlátozó eszköze volna a kormánynak, ha az RTL Klub, vagy bármelyik Youtube-csatorna elindítana egy, a Szomszédok mintájára épülő sorozatot? A valóság az, hogy ennek semmiféle létjogosultsága sincsen. A teleregény nem csak utólag, harminc év távlatából hat rém gagyinak, de már a megszületésének és vetítésének pillanataiban is az volt. Már akkor is azon vigyorogtunk, hogy mennyire erőltetett és életidegen. Pont ugyanúgy kapcsoltuk be a tévét minden második csütörtök este, mint amikor beleszagolunk egy zacskó savanyú tejbe. Tudtuk, hogy borzasztó lesz, de meg akartuk tapasztalni... Gulyás egyébiránt pontosan látja a lényeget: "És persze reggelig lehetne sorolni a különböző hibákat, adott esetben fogyatékosságokat a Szomszédokkal kapcsolatban. Lehetne beszélni a dramaturgiai egyenetlenségekről, lehetne beszélni a filmnyelvi sutaságról, lehetne beszélni a papírízű mondatokról, de ezek egyike sem lényeges." De, Marci, mindez nagyon is lényeges. Pont ezek azok, amelyek miatt a Szomszédok már annak idején is nívótlan és vállalhatatlan produkciónak számított. Ma már - amikor nem csupán egyetlen tévécsatornát nézhetünk, hanem végtelen sok médiaforrásból táplálkozhatunk - a kutya sem lenne kíváncsi ilyesmire.

"A Szomszédokon keresztül ráláthattunk a közszférában dolgozókra, ráláthattunk a bérből és fizetésből élőkre, ráláthattunk a nyugdíjasokra és azokra az anyagi nehézségekre, amelyeken nagyon keveset változtatott az azóta eltelt több mint három évtized. Ezek a problémák ma is ugyanúgy a sajátjaik magyarok millióinak." Persze, persze, maradéktalanul elégedett soha nem is lesz senki, ám ettől még ordas hazugság, hogy csak nagyon keveset változott a magyar valóság. A Szomszédok időszakában brutális mértéket öltött a munkanélküliség, 1993-ban elérte a 11,3%-ot. 2022-ben ez az érték mindössze 3,6%. Az Orbán-kormányok alatt munkahelyek százezrei jöttek létre. A nemzeti össztermék a rendszerváltás óta az ötszörösére nőtt; vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP tekintetében 2022-re elértük az EU fejlettségi szintjének 77%-át. Átlagos életszínvonalunkat nézve ma már alig maradunk el Spanyolországtól. A mélyszegénységben élők száma ugyanakkor - a 2011-es adathoz képest - az ötödére csökkent. Gulyás Marci károgása tehát totálisan alaptalan - éppen a klasszikus baloldal által leginkább támogatott szakmunkások jövedelme emelkedik a legmeredekebben. A jajveszékeléshez Pásztor Erzsi, a sorozat Janka nénije is csatlakozik (az egyetlen, önmagában is vicces karakter, aki miatt érdemes volt nézni a teleregényt): "Hatvanöt éve vagyok a pályán és most van 190 ezer forint nyugdíjam. Tehát röhej. Ha nem kéne sírni rajta. Ezt nem lehet eltitkolni. Ez borzalmas." Azután elmondja, hogy további havi 120 ezer forintot kap a Kossuth-díja után, mindezeken túl a mai napig dolgozik, de a panellakása rezsijét még így is alig tudja kifizetni...

Ha már Janka néninél tartunk, karakterének bemutatásával Gulyás Marci rúg még egy csúnya öngólt: "Ha az életben lenne egy ilyen családtag, feltehetően kerülnék, ahogy csak bírnák." Ez természetesen pontosan így van, már annak idején, a sorozatot nézve is kapartuk a falat, hogy Vágásiék miért nem penderítik ki soha e felettébb kellemetlen (de a néző szemével annál szórakoztatóbb) rokont. Csakhogy Gulyás Marci mélyen és elkötelezetten baloldali. Márpedig a baloldaliság pontosan az altruizmusról, az önfeladásról, a pusztító és értelmetlen áldozatokról szól. Egy vérbeli balosnak egyszerűen el kell viselnie, hogy a Janka nénihez hasonló rokonok simán kiszipolyozzák. Ahogyan el kell viselnie azt is, ha az országa durván eladósodik Ukrajnát támogatandó, miközben az ukrán politikusok és diplomaták minősíthetetlen hangnemben kommunikálnak mindenkivel. El kell viselnie azt is, ha az adójából erőszakos migránsokat segélyeznek. És természetesen el kell viselnie a szexuális kisebbségek legotrombább megnyilvánulásait is. Mogács Dániel parádésan fogalmaz: "Meleg barátaimmal is egyetértünk abban, hogy a melegfelvonulás talán arra lehetne hivatott, hogy a homofóbokat közelebb hozza a melegekhez. De nem biztos, hogy az a jó megoldás, hogy az Andrássy úton egy konzervatív nagypapa ablakán belógatod a feszes heréidet..." Szóval, Gulyás Marci részéről a baloldaliság teljes tagadása az, ha természetesnek veszi, hogy az ember csak azokkal tart kapcsolatot, s csak azokat támogatja, akiket kedvel. Ez kifejezetten jobboldali attitűd, mi több, éppen ezen a ponton válik el egymástól e két irányvonal. Hol itt a következetesség?

Mező Gábor újságíró tökéletes összegzést ad a teleregény kapcsán: "Ez a Szomszédok nem az ős Kaján, hanem az ősproli világa volt, mindig az ő szemszögéből mutatott be mindent. »Ne nagyon próbálkozz, inkább maradj ott a fenekeden, panaszkodj« – ez mindig bejött. A gazdag, sikeres emberek mindig gyanúsak vagy bunkók, esetleg még csalók is általában. Egy kommunista, szocialista életképet terjesztett, de nem is emiatt volt veszélyes, hanem mert végtelenül depresszív és nyomasztó volt. Azt sugározta, hogy a rendszerváltozással semmi sem változott, csak még inkább rosszabb lett." Mondatai persze már nem a Partizán műsorában hangzanak el. Mert azt azért Gulyás Marci sem nagyon szereti, ha szembemennek narratívájával, s vágyvezérelt, rettenetesen torz álomvilágával.