Szeretem Gulyás Marcit. Igaz ugyan, hogy a politikai, ideológiai, társadalomfilozófiai értékválasztásaival a legkevésbé sem értek egyet, mindazonáltal tisztességesnek és korrektnek tartom. Most, amikor két tüntetés közt vendégül látta a baloldal három vezetőjét, el kell ismernem: őket sem kímélte. Mindannyian megkapták azokat a kínos kérdéseket, melyeket nagyon nem szerettek volna, s melyekre szemmel láthatóan nem is igen voltak felkészülve.

DOBREV KLÁRA

Elsőként a DK miniszterelnök-jelöltje került sorra. Bevallom: a magam részéről rosszul vagyok ettől a nőtől. Tudom, nem elegáns dolog a fizikai megjelenését boncolgatni, de ha van valami, amiben mélyen hiszek, az az, hogy az ember legfőképp önmagáért felel, s ebbe a külső is szervesen beletartozik. Méltatlan dolog bántani bárkit olyanért, amiről nem tehet. Ám ha valaki jó adottságokkal születik a világra, annál különösen beszédes, ha idő előtt megcsúnyul.

FIATALON

A NEGYVENES ÉVEIBEN

Muszáj leszögezni: Dobrev Klára egyáltalán nem vén. Idén ötvenkét esztendős. Nagyon jól ismerem ezt a generációt: a nők jelentős hányada - aki sportol és odafigyel magára - még kifejezetten vonzó, ha már nem is hamvas. Elnézem az árnyékkormány vezetőjének fiatalkori fotóját: igazán szexi csajszi. Hogyan tudta röpke két-három évtized ennyire eltorzítani? Sokan megfogalmazták már: a gyűlölet nem tesz jót. Elcsúfítja az arcot, vékonyítja a szájat és eltünteti a mosolyt. Alapvető igazság, hogy a személyiség hosszútávon markánsan formálja a fizimiskát. Pontosan ezt látjuk - kár ezért az egykor oly helyes leányzóért.

Ennél is nagyobb gond az a stílus, amelyet képvisel. Elég pár szót szólnia, az embernek máris feláll a szőr a hátán. Dobrev Klára üzembiztosan hoz szinte minden olyan kommunikációs elemet, amely idegesítő és taszító lehet egy férfi számára. Affektál, folyamatosan túlszínészkedi a helyzetet. Ijesztő látni, hogy hanghordozását, gesztusainak egy részét egy az egyben Fletótól vette át. Fájdalmasan hiányzik belőle az a kedvesség, amelyre férfiként - és választópolgárként - oly annyira vágynánk. Már a rövidre nyírt frizura is mintha arról árulkodna, hogy szakítani kíván a hagyományos nőiesség minden formájával - mindez szerintem végzetes hiba. Meggyőződésem, hogy - bármelyik nemet tekintve - igen kevesen vannak, akik számára vonzó egy olyan nő, aki férfiként próbál viselkedni. 

"Mit mond el a pártod elnökéről, hogy ő nem volt kint a pénteki tüntetésen?" - kérdezi Gulyás Marci a beszélgetés vége felé. "Sokat beszélgettünk róla, hogy melyikünk menjen ki, és végül én mentem, ugyanis van egy kilencéves fiúnk, akivel otthon kellett maradni." - Parádés, hogy Klára asszony zsigerből tudja tolni a kamu dumát. A műsorvezető persze nem hagyja annyiban: "Felteszem, hogy azért a bébiszitter költségét ki tudjátok gazdálkodni... Nem beismerő vallomás ez a részéről, hogy teljesen tisztában van vele: az ő személye egy ilyen tüntetésen nem tud elismerést aratni?" Az árnyékkormány feje tesz még egy erőtlen kísérletet, hogy megvédje férjét, ám nincs sok muníciója hozzá. Ahogyan ahhoz sem, hogy bármely nézőnek kedvet csináljon a Demokratikus Koalícióhoz. Egy terjedelmes, félórás interjú során mindössze annyit sikerült megtudnunk, hogy Orbán rendszere gonosz és hogy ők ezerszer jobbak, ezerszer demokratikusabbak, ezerszer szakértőbbek. Gyermekvédelemről - természetesen - szó sem esett.

UNGÁR PÉTER

Az LMP társelnöke szimpatikus, jóképű, meleg srác. A teljes ellenzék egyik legértelmesebb, legműveltebb tagja - talán ebből is fakad, hogy az utóbbi időben már erősen szembemegy a többiekkel. Az LMP hosszú évek óta a legkulturáltabb és legkonstruktívabb ellenzéki párt; parlamenti felszólalásaik üdítően hatnak a szocialisták, a jobbikosok és a DK-sok minősíthetetlen hőbörgései mellett. Ungár Péter személyében is hidat képez a két oldal között, s nem csupán édesanyja, Schmidt Mária révén, de rendszeresen szerepel együtt kormánypárti politikusokkal és megmondóemberekkel, velük higgadt, érett vitákat folytatva. Erre egyedül ő képes az ellenzéki térfélen. Jómagam nem sok mindenben értek egyet vele, ám ha holnap reggel úgy ébrednék, hogy Ungár Péter az ország miniszterelnöke, egy percig nem aggódnék a hazáért.

A három interjú közül ez az egy, amely tartalmas, nem üres szájtépés. A témát az LMP jelöltjei adják; a köztársasági elnöki pozícióba Hack Pétert javasolják, Budapest főpolgármesterének pedig Vitézy Dávidot szeretnék. (A magam részéről mindkettőt elfogadhatónak tartom.) Intellektuális tekintetben a teljes másfél órás adás csúcspontja, ahogyan Ungár Péter elmagyarázza Gulyás Marcinak a liberális attitűd lényegét: nem számít, hogy Hack Péter a saját értékrendje szerint miként vélekedik egyes kérdésekről, ha egyébként képes fellépni az alkotmányosság őreként. Példaértékű, ahogyan Ungár ki tud lépni a szekértábor-logikából, és valódi értékek mentén képes politizálni. Ez az attitűd még a kormányoldalon is ritka, az ellenzékben pedig abszolút egyedülálló.

DONÁTH ANNA

Az alkalmatlan Fegyőr és a jelentéktelen Gelencsér után a Momentum végre megtalálta a maga adu ászát Donáth Anna személyében. S bár simán lehet, hogy házon belül ő a legpengébb elme, az egyszeri néző biztosan nem volt elájulva a Partizánban nyújtott intellektuális teljesítményétől. Amire mindenki emlékezni fog: annyira beleszerelmesedett "a nap végén" szófordulatba, hogy fél óra alatt képes volt tucatszor alkalmazni - a kommentelők ízekre is szedték miatta. Még szegény Lipcsei Peti is aggódhatott, hogy megdöntik legendás rekordját, mikor is a Porto csapatába igazolva interjút adott, s négy perc alatt tizenötször használta a "mindenféleképpen" töltelékszót... Érdemes tisztán látni: az önreflexió minimuma az, hogy halljuk a saját mondatainkat, s azonnal a fékre lépünk, ha azt érezzük, kezd röhejesen egysíkúvá válni a beszédünk. Egy focistától persze elnézhető e kontrollálatlan ösztönösség - ő alapvetően a lábából él. Egy politikus esetében azonban végzetes hiba, ha képtelen kordában tartani a saját kommunikációját.

Tartalmi tekintetben Donáth Annától sem tudtunk meg sok újat, talán csak szégyentelensége az, ami említést érdemel: "Ha a rendszerre hatással akarunk lenni törvényi úton, mert a politikus, a megválasztott képviselő ugyebár törvényalkotó is, ha erre bármilyen szinten hatással akarunk lenni, ahhoz Európán keresztül vezet az út." Számomra döbbenetes, hogy egy politikus nem csupán ilyen álláspontot képvisel, de ezt nyíltan fel is vállalja. Mit jelent ez magyarra lefordítva? Tudjuk, hogy a magyar választók többsége nem a mi elképzeléseinket támogatja. De minket ez nem érdekel, mi az EU erejével keresztülverjük, amit csak akarunk... Volt idő, amikor ezt az attitűdöt egyszerűen csak hazaárulónak nevezték. Ma ezt büszkén ki lehet trombitálni.

A Momentum elnöke bevallotta azt is, hogy a DK-val való cicaharca csupán üres marketingfogás, amely a szavazatmaximalizálást igyekszik szolgálni. Nincs mögötte semmiféle elhatárolódás; pontosan tudja, és felvállalja, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem esetén Gyurcsányékkal kéne együtt kormányozniuk. Ami még ennél is kínosabb: Donáth Anna képtelen megválaszolni azt az egyszerű kérdést, hogy miben más a két párt ideológiája, társadalomfilozófiája. "Mi az igazi probléma a DK és a Momentum között? Mert ahogy te is mondtad, tartalmilag nincsenek hatalmas különbségek közöttetek." - Gulyás Marci felvetésére hebegés-habogás, mellébeszélés a válasz, ám a műsorvezető nem hagyja annyiban: "Van súlyos társadalompolitikai különbség igazából köztetek? Nem beszédes az, hogy most egyet sem tudtál hirtelen megnevezni?" Rém kínos, hogy Annácska valami jelentéktelen, XV. kerületi kilakoltatási üggyel próbálja megvilágítani a Momentum és a Demokratikus Koalíció közti filozófiai differenciát. Egy valamirevaló, felkészült politikus ilyenkor képes megfogalmazni pár mondatot pártjának adópolitikájáról, szociálpolitikájáról, bevándorláspolitikájáról. Nyilván kellemetlen, ha igaz, amit Marci sejtet, hogy nincs érdemi eltérés a két szervezet között. Az is cinkes, ha van ilyen, de a külföldi szponzorok miatt ezekről nem beszélhet az ember. Ám a leginkább zsenáns az, ha egy pártvezetőnek halvány fogalma sincsen, mit is képvisel valójában, és most leginkább ez a kép alakulhatott ki a nézőkben.

 ***

Múlt pénteken ötvenezres tömeg gyűlt össze a Hősök terén a civil influenszerek által szervezett tüntetésen. Elég nyilvánvaló, hogy a kormányzattal szemben komoly ellentábor áll. Az is érthető, hogy az ellenzék politikusai pióca módjára tapadnának e sokaságra, megpróbálva elcsábítani a tiltakozókat, s magukhoz becsatornázni a felháborodás minden szenvedélyét. A Partizán videójának kommentszekcióját olvasva az a benyomásom, hogy ez meddő és reménytelen próbálkozás. "Elképesztően elszomorító a pénteki energiák megtapasztalása után újra ezeket az embereket hallgatni mint lehetséges politikai alternatívák... Letaglózó élmény újra visszatérni a valóságba. Szomorú vagyok." - írja egy hozzászóló. Másikuk: "Új szelek fújnak, új arcok kellenek, egyébként ez így nem fog menni." Évek óta másról sem papolok, mint hogy először az ellenzéket kéne leváltani, s csak azután jöhet szóba a kormányváltás gondolata. Szemmel láthatóan egyre többen vannak, akik kezdik megérteni.