"A nyugati civilizáció embere ma semmi egyebet nem tesz naponta, mint az isteni és természeti törvények áthágásával foglalkozik." - közli Bayer Zsolt február 18-i műsorában, majd így folytatja: "Az isteni törvényeket azért hágjuk át, mert már régen úgy döntöttünk, hogy nincs is isten, és saját magunkat, az embert helyeztük isten helyére. A természeti törvényeket pedig ebből következően hágjuk át, hiszen ha mi vagyunk az istenek, akkor ránk a természeti törvények sem vonatkoznak onnantól kezdve." A téma a szokásos: a hetvenkétféle nemi identitás, a testvérek közötti szerelem kérdése és hasonló őrületek. Bayer teljes joggal teszi szóvá mindezeket, azonban érvelésével erősen átesik a ló túloldalára: egy posztmodern elmebetegségre egy középkori elmebetegséget hív válaszul.

Természetesen mindenkinek privát ügye, hogy egy tekintélyelvű vallást gyakorol, ahol az embernek a legfőbb küldetése a görnyedt alázat, avagy egy emberközpontú világban hisz. Ezzel együtt a 21. században már meglehetősen sutának gondolom az isteni törvényekre való hivatkozást, a következtetést meg pláne. Ha valaki ateista, vagy legalábbis szkeptikus isten létezését illetően, az automatikusan elveszíti a józan eszét? Ha valakit vonzanak az új utak és megoldások, az bizonyosan beszámíthatatlan? Érdemes eltűnődni pár perc erejéig, hogy mit is értünk egyáltalán isteni törvényeken.

1. FORMÁLIS SZOKÁSOK - Bayer Zsolt Szophoklész klasszikusát idézi, amelyben a zsarnok uralkodó, Kreón megtiltja Antigonénak testvére eltemetését. A konfliktus az emberi és az íratlan, isteni törvények közt feszül. A király magatartása a legkevésbé sem baráti, azonban Antigoné önfeláldozása - mai szemmel - erősen megmosolyogtató. Valójában egy jelképes ügyért veti oda saját életét. Még csak nem is a polgári szabadságjogokért, a zsarnokság eltörléséért, a demokratikus viszonyok megteremtéséért küzd, hanem egészen szimplán szeretné elföldelni bátyját, mert Polüneikész - a kor hiedelme szerint - egyébként nem juthat a túlvilágra. A történelem és az irodalom tele van ilyen és ehhez hasonló mártír-történetekkel, amikor egy eszme, egy hiedelem, egy isteninek titulált parancs mérlegelés nélküli követése tragédiákhoz vezetett. Akármilyen hűvösen is hangzik, de amennyiben az elérni kívánt cél pusztán jelképes, míg áldozataink valósak és jelentősek, úgy erőfeszítésünk nem több, mint értelmetlen hősködés. A formális hagyományokat nevezhetjük isteni törvényeknek, ám attól még nem válnak hivatkozási alappá, csupán arra jók, hogy devalválják magát a fogalmat.

2. TERMÉSZETJOG - Amióta csak filozófiáról beszélhetünk, azóta létezik a természetjog fogalma is. Ezen a természet örök rendjén alapuló, változatlan, helyes, igazságos, mindezekből kifolyólag magasabb rendű jog létezését értjük, mely nem függ az egyes emberek és államok elismerésétől. Jóllehet a történelem során a fogalomkörbe tartozó elemek folyamatosan módosultak, a lényeg állandó: az emberi élet, a szabadság és a tulajdon szentsége. Legitimnek számítanak azok a központi hatalmak és jogrendszerek, melyek ezeket elismerik és biztosítják, s értelemszerűen illegitim mindazon berendezkedés, amely átlép a természetjogon. Amikor isteni törvényekről beszélünk, elsősorban ezekre a megkérdőjelezhetetlen erkölcsi alapokra kell gondolnunk, s tökéletesen mindegy, hogy a Biblia, avagy a józan világi morálfilozófia alapján jutunk el idáig.

3. VALLÁSI TÚLKAPÁSOK - Ezer és egy olyan vallási előírást ismerünk, amelyeket simán aposztrofálhatunk isteni törvénynek, miközben nyílegyenesen szembemennek a természetjoggal, az emberi morál alapjaival. A Talmud az ortodox zsidók minden lélegzetvételét szabályozza, az egyén szabadságának nem sok teret hagyva. A kereszténység ugyanerre a hagyományra épül, itt elsősorban a szexualitás korlátozására kerül a hangsúly. Persze, a középkort jellemző merev előírások túlnyomó többsége mára már elkopott, s amelyek még élnek, azokat sem veszi komolyan senki. Annál élőbb ugyanakkor az iszlám, mely egyenesen kötelezővé teszi a nem hívők fizikai elpusztítását. Kevés ennél embertelenebbet tudunk elképzelni, ám kétségtelenül ez is az isteni törvények kategóriájába sorolható.

4. TERMÉSZETI TÖRVÉNYEK - Abban a szerencsés korban élünk, amikor a világ fizikai-kémiai-biológiai működésére sosem tapasztalt rálátásunk nyílik. Még messze nem értünk a tanulási folyamat végére, de pár összefüggést azért már kezdünk kapiskálni. Bayer Zsoltnak tökéletesen igaza van abban, hogy egyáltalán nem veszélytelen az, amikor az ember végtelen önteltségében fittyet hány a tudomány által felismert tényekre. Évszázados tapasztalat, hogy a vérfertőző kapcsolatokból származó utódoknál a belterjességből eredő genetikai torzulás magas. Természetesen lehet cikkezni a testvérszerelemről, ám teljesen helyes az, hogy ezt minden valamirevaló civilizációban tiltják. (Ha valaki annyira szerencsétlen, hogy a sok millió potenciális partnerből egyedül a testvére hajlandó összebújni vele, az önmagában még csupán egy szánalmasan perverz élethelyzet. Onnantól azonban, hogy beköszönt a gyermekáldás, a kérdés óhatatlanul morális színezetet ölt.) A tudományos tények figyelmen kívül hagyása, illetve az azokkal való szembemasírozás néha valódi tragédiákhoz vezet, szerencsés esetben pedig csupán megmosolyogtató. "A szocialista ember legyőzi a természetet" - hirdették fennen annak idején. Sztálinnál presztízskérdés volt, hogy pár folyónak megfordítsa a folyási irányát, a magyar vezetés ugyanakkor beérte pár röhejes mezőgazdasági próbálkozással: citrusfélék, a gyapot és a gumipitypang meghonosításával kísérleteztek. A tanú c. Bacsó-filmben a magyar narancs termesztésen több, mint a rendszer karikatúrája, valós eseményt idéz.

5. TUDOMÁNYOS-TECHNIKAI FEJLŐDÉS - Örökös dilemma, hogy az ember meddig mehet el a világ felfedezése terén. A múltba révedő vaskalaposok a boldog tudatlanságot éltetik, tekintve, hogy mindig minden nóvumban a veszélyt látják, sosem a lehetőséget. Ők azt hirdetik: isteni törvények írják elő a változatlanságot, s hogy az embernek nincs joga rányitni az ajtót az ismeretlenre. Abban feltétlenül igazuk van, hogy szinte minden jelentős találmány pozitív és negatív célokat is szolgálhat, elég, ha az atomenergiát, a baktériumkutatásokat, a genetikai felfedezéseket, vagy a mesterséges intelligenciát említjük. Azonban az embernek nem az a küldetése, hogy behunyt szemmel járjon, hanem kifejezetten az, hogy elméje talentumait használva minél kreatívabb, komplexebb és gazdagabb világot építsen. A tudományos útkeresésnél kevés szentebb dolog létezik. A szellemi renyheséget isteni törvénynek nevezni - végtelenül lehangoló tett.

Szóval, semmi bajom azzal. ha Bayer Zsolt felhívja a figyelmet civilizációnk őrült jelenségeire, sőt. Azzal viszont nagyon is gondom van, hogy isteni törvényekre hivatkozik, hiszen - amint láthattuk - százféle dolgot érthetünk ezalatt. Ha valóban meggyőzően és hitelesen kívánunk érvelni, sokkal szerencsésebb, ha a tudományra, illetve a széles körben elfogadott morálra hivatkozunk. Aki a 21. századi Európában isteni törvényekről beszél, az gyakorlatilag semmit sem mond, csupán üres, választási propagandát folytat.