"Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát!" - Ezzel az intéssel zárul a tíz szűzről szóló jézusi példabeszéd. A sztori közismert: a lányok a menyegzőre érkező vőlegényt várják az éjszaka közepén, ám a balgák mécseséből elfogy az olaj. Felkerekednek, hogy pótolják, azonban távollétükben beállít a vőlegény, s ők kívül rekednek a lagzin. Nem egy túlbonyolított történet, és az egyházi értelmezés is hasonlóképpen szimpla: meg kell térni, amíg nem késő, különben buktuk a feltámadást. Ezzel önmagában nem is volna gond; még az sem teljesen kizárt, hogy tényleg van élet a halál után. Az a hozzáállás azonban döbbenetes és érthetetlen, amellyel számos keresztény prédikátor megközelíti a kérdést. A legjellemzőbb szónoki fordulat: ha tudnánk a végítélet pontos időpontját, úgy bizonyára halogatni kezdenénk megtérésünket. Végtelenül szomorú az a hitetlenség, amely ebből a világlátásból árad. A prédikátor tán el sem tudja képzelni, hogy a krisztusi útmutatás a földi létezés minőségét is jelentősen emelheti. Hiszen ha Jézus tanításának követése bizonyíthatóan pazarabb életet eredményez e világon, úgy miért is halogatnánk bármit?
Meggyőződésem, hogy a számtalan keresztény téveszme mindegyike a címbéli frázisban sűrűsödik össze. Amióta az eszemet tudom, mindig, mindenhol ezt látom, ezt hallom. Ferenc pápa szerint: "Nem könnyű keresztény életet élni, de szép." II. János Pál sem gondolta másként: "A mai világban erőtöket felülmúló vállalkozásnak tűnik jó kereszténynek lenni." Mintha az egész vallásos hit csupán egy gyötrelmes mártíromság volna. "A szentség útja keskeny út." Avagy: "A csodához vezető út nehéz terepen vezet keresztül." Biztos bennem van a hiba, de nálam nagyon nem áll össze a matek.
AZ ÉLET NEHÉZ - ISTENNEL MÉG NEHEZEBB - NO DE MAJD A HALÁL UTÁN...
Az a határozott benyomásom, hogy mindhárom premissza tökéletesen hamis. Sokkal inkább így látom:
AZ ÉLET KIAPADHATATLAN ÖRÖMFORRÁS - EGY JÓ FILOZÓFIA/VALLÁS SEGÍT, HOGY MÉG KÖNNYEBB ÉS MÉG ÖRÖMTELIBB LEGYEN - A FENE SE TUDJA, VÁNDOROL-E A LÉLEK BÁRHOVÁ
Az a vicc az egészben, hogy semmi sem áll olyan távol magától a krisztusi tanítástól, mint ez a fájdalmas, verejtékszagú kereszténység. "Az én igám édes, az én terhem könnyű." - Abszolút tévúton jár az egyház, ha szembefordul Jézus legfontosabb mondataival.
"Isten útja nehéz út" - vallották a savanyú ábrázatú egyházatyák évszázadokon keresztül, s e hamis alapra számos téveszmét hordtak fel. A következő felsorolásban csupán azok szerepelnek, amelyekre az elmúlt hónapok során egy-egy teljes posztot szenteltem:
1. ÁTEREDŐ BŰN - Eleve vétkesen érkezünk e világra. Fincsi kezdés. ("Ma született gyermekben is benn a vétek")
2. TEKINTÉLYELVŰSÉG - Éljen a görnyedt alázat! ("Ember szava nem Isten szava")
3. SZENVEDÉSKULTUSZ - Talán a legperverzebb mind közül. ("A szenvedés nemesít")
4. SÁTÁN - Ami a jóságos Isten arculatába nem fért bele, arra kitalálták az ördög karakterét. ("Az ördög nem alszik")
5. POKOL - Fura, hogy egyesek a mai napig hisznek benne. ("Ha nem lenne pokol, olyanok lennénk, akár az állatok")
6. A SZEXUALITÁS DÉMONIZÁLÁSA - Kézenfekvő út, ha uralkodni kívánunk a lelkek felett. ("Párzás után minden állat szomorú")
7. SZEGÉNYSÉGKULTUSZ - Az önsorsrontás magasiskolája. ("Az evangélium középpontja a szegénység")
8. VAKHITRE NEVELÉS - Érthetetlen, hogy a hit miért értékesebb a tapasztalásnál. ("Aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza")
9. ALTRUIZMUS - Hogy képzeljük, hogy a saját boldogságunk az első? ("Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak")
10. TÖRVÉNYVALLÁS - Az a legtutibb, ha minden lélegzetvétel szabályokhoz kötött. ("A kis bűn is bűn")
Elég csak végigtekintünk e tízes listán. Minden tétel arról szól, miként lehet megnyomorítani az embert. Ezeket alapul véve tényleg joggal hisszük, hogy Isten útja piszkosul nehéz. Amikor a felsoroltakat téveszméknek nevezem, állításomat nem csupán az indokolja, hogy önmagukban is pusztító ostobaságok, melyek szembemennek minden józan morális megfontolással, hanem az is, hogy az égvilágon semmi közük a jézusi tanításhoz. Valójában teljesen ellentétesek az evangéliumok szellemiségével.
Egy botcsinálta, névtelen blogger hirdethet bármit. Ám egy valamirevaló vallási ideológiának - amely tömegbázist kíván építeni és fenntartani - muszáj vonzó képet mutatnia. Az nem megy, hogy azt mondjuk, ez nehéz út és kész. Egy szabad világban minden vallás ugyanolyan szellemi árucikk, mint az összes egyéb eszmei áramlat. Tiszta sor, hogy létezett valaha az emberi tudatnak egy olyan gyermeteg szintje, amikor még a pokol, az áteredő bűn és a szenvedéskultusz is működőképes marketingelemnek számított. Vagy még korábban, amikor még az Ószövetség istene diktált: "Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is, három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem". A fenyegetésre építő, negatív reklám is jó reklám: a Procter & Gamble részvényeseinek totál mindegy, hogy a ragyogóan fehér fogsor iránti vágyunk, avagy a szuvasodástól való félelmünk miatt vásároljuk a cég termékét. Azt kéne csillogó szemmel észrevenni, hogy a kereszténység életellenes dogmái - azon túl persze, hogy sosem voltak tartozékai a jézusi alapcsomagnak - immáron motivációs eszközként sem hatékonyak. Ideje volna az élet túlcsorduló örömét hirdetni az aszketizmus és lemondás helyett.
A legtöbb filozófiai irányzat felteszi magának a kérdést: az ember alapvetően romlott vagy szent? Nyilvánvalóan persze egyik sem, még akkor sem, ha a keresztény teológia egyik alappillére, hogy mindegyikünk nyakig sáros. Minden kultúrában voltak és lesznek pszichopaták, ahogy nemeslelkűek is, ám egyikre sem szabad társadalmat építeni. Az átlagos ember jószándékú, mindemellett alapvetően önérdekű, s ez abszolút rendben is van így. Azok az eszmék működőképesek és előremutatóak, amelyek megvédik az átlagembert a pszichopatáktól, ezen felül hagynak mindenkit szabadon lélegezni. Egy ilyen világban valóban könnyű létezni és bűntelennek megmaradni. Mélyen hiszem, hogy minden tisztességes vallásnak az volna a feladata, hogy többletterhek kiosztása helyett inkább megkönnyítse hívei életét. Ha úgy tetszik, akár az Istenhez vezető utat is.
