téveszmék

téveszmék

"Rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt"

2019. január 07. - G. Nagy László

jo_gyumolcs.jpg

 

Nem vagyok egyedül azzal a meggyőződéssel, hogy az Ószövetség szellemisége a legkevésbé sem példaértékű. Egy féltékeny, haragos, büntető isten képét festi meg, s egy olyan társadalomét, amely e féltékeny, haragos, büntető attitűdből építi fel saját világát. Az Ótestamentum történeteinek és tanításainak jelentős része morális és spirituális mélyrepülés, legfeljebb arra jók, hogy az olvasó elszörnyülködve ráncolja a homlokát. Tekintve azonban, hogy a szerzőgárda meglehetősen heterogén, elvétve azért találunk egy-egy olyan tanmesét és útravalót, amelyek - helyes megvilágításba helyezve - hordoznak némi bölcsességet. Oly sok kritikával illettem már az Ószövetséget. Annyival feltétlenül tartozom, hogy néhány használható fejezetről is szót ejtsek.

 

Hogy rögtön az elejéről indítsunk: a bűnbeesés története például - a bibliai verzió primer síkján - abszolút vállalhatatlan. A teremtő kíváncsinak, felfedezőnek, tudásra szomjazónak alkotja meg Ádámot és Évát, majd minden magyarázat nélkül megtiltja, hogy egyenek a jó és rossz tudásának fájáról. Ez így, ebben a formában nettó tekintélyfitogtatás, semmi egyéb. Létezik azonban a történetnek egy mélyebb jelentéssíkja is, amelyről nem sok keresztény prédikátor ejt szót. Az a paradicsomi állapot, amelyben megszűnik minden kettősség; amelyben nem ismerünk jót és rosszat; amelyben a földi morál túlhaladottá válik; amelyben teremtő és teremtmény tökéletes egységet alkot - valójában egy igen magas, spirituális tudati szintet jelöl. Szó sincs arról, hogy az emberiség valaha is járt volna e földi mennyországban, ahonnan bűne miatt kilakoltatásra került. Éppen ellenkezőleg: ide tartunk. A homo sapiens felemelkedése a cél, melyhez nem vezethet külső, agresszív ideológia, csakis belső, individuális, békés utazás. Ahogy Albert Einstein írja: "Senkit se irányíts erőszakkal a helyes útra. Elég, ha te azon jársz." A bűnbeesés sztorija tehát egy fordítva befűzött film: egy tökéletlen világba születtünk, s az a küldetésünk, hogy - egyéni életvezetésünkön keresztül, saját tudati szintünk egyre magasabbra tornászása által - a tökéletesítésén dolgozzunk, megalkotva a Biblia által megfestett földi édenkertet. Így kaphat értelmet Ádám és Éva története.

 

A Paradicsomból való kiűzetés kapcsán sem hallottam soha, egyetlen bibliamagyarázó lelkipásztortól sem, hogy valójában a mezőgazdasági forradalom költői ábrázolásáról van szó. Yuval Noah Hararit kell olvasnom ahhoz, hogy ez a nyilvánvaló párhuzam felfedje magát előttem. "A föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyered, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél." Az ókor megfáradt, földművelő emberének mélabús múltba révedését látjuk. Nem is alaptalan e nosztalgia: a gyűjtögető-vadászó ember - még ha ki is volt szolgáltatva a természetnek - alapvetően egész elfogadható életet tudhatott magáénak. Az őskor évezredeit olyan tekintetben valóban paradicsomi állapotok jellemezték, hogy a szavannák édenkertje mindenféle előzetes munkaráfordítás nélkül biztosította elődeink élelmiszerellátását. Ráadásul abban az összetételben, ahogy a táplálkozástudomány mai álláspontja szerint ideális: bőséges zöldség- és gyümölcs-szortiment, kiegészítve némi vadhússal. Napi egy-két óra munka, jó társaság, nonstop természetjárás - az egész úgy fest, mintha egy frankó nyaralásról beszélnénk. Ha feltétlenül valamiféle bűnhöz szeretnénk kötni, hogy véget ért az édenkerti holiday, úgy a túlszaporodást kell vétekként elkönyvelnünk. Egyszerűen szűk lett az élettér a gyűjtögető-vadászó életmódhoz. Mindhárom történelmi vallás, amely szent könyveként tiszteli az Ószövetséget, elkötelezett a bőséges gyermekáldás mellett, hiszen a parancs világos:  "Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!" Fura, hogy valójában a teremtői intelemnek való megfelelés miatt kellett lemondanunk a Paradicsom eredeti formájáról.

 

Káin és Ábel történetének megértéséhez Táborszki Bálint Káin - kommunizmus, kapitalizmus és a helyénvaló áldozat c. írása segített hozzá. A sztorit mindenki ismeri: Ábel attól válik pozitív szereplővé, hogy az Úr kegyesen tekint ajándékára, míg Káiné iránt nem sok érdeklődést mutat. Hogy ennek mi az oka? A Biblia a legkevésbé sem részletezi. Ám ha kilépünk az oltáron égő áldozatok jelképes világából és a valódi, a jövő építését szolgáló lemondásokra gondolunk - tanulás, munka, megtakarítás, testedzés, mértéktartás, tudatos családtervezés - rögtön közelebb kerülünk a megfejtéshez. Ábel jelképezi azt a karaktert, aki a megfelelő áldozatokat meghozva révbe ér. Ahogy Táborszki Bálint írja: "Az élő, lélegző, sikeres megtestesítője mindannak, ami te szeretnél lenni. - de amire képtelen voltál. A két lábon járó emlékeztetője annak, hogy a kínjaidért te vagy a hibás." Bátyja - saját kudarcát érzékelve - haragra gerjed, csakhogy ezt az indulatot képtelen céljai szolgálatába állítani. Ahelyett, hogy a siker receptjét kutatná, ellesné, inkább simán lemészárolja a testvérét. Elég beteg reakciónak tűnik, ugyanakkor nagyon is valóságos: pontosan így működik a kommunizmus és a nácizmus lélektana. Nem fejlődni, nem naggyá válni, nem versenyezni akar, hanem egyszerűen elpusztítani és kirabolni a másikat. Káin és Ábel sztorija azon kevés ószövetségi történetek egyike, amely minden tekintetben kiállja a morál próbáját, még az Úr karaktere is pozitív attitűdöt mutat. "Miért vagy haragos és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed?" - a bátyhoz intézett isteni kérdések azt hirdetik, hogy létezik szabad akarat; hogy csakis rajtunk múlik, képesek vagyunk-e emelt fővel és nyílt tekintettel járni.

 

Muszáj szót ejteni a tízparancsolatról is, már csak azért is, mert egyes pontjai az egyetemes morál - történelmi korokon átívelő - alapjait jelentik. A "ne ölj" és a "ne lopj" olyan intelmek, amelyek már az indiai Asóka király, illetve a mezopotámiai Hammurapi törvényei közt is megjelentek, s minden valamirevaló civilizációban érvényesek mind a mai napig. A többi parancsolat már erősen véleményes. Talán a legérdekesebb a második számú: "Isten nevét hiába ne vedd!" A Brian élete c. filmklasszikus idevágó jelenete zseniálisan parodizálja a zsidó vallásgyakorlásban megjelenő farizeus értelmezést, mely szerint tilos, sőt büntetendő kimondani Jahve nevét. Ez a túlzó tisztelet nem csupán félreértése a mózesi intelemnek, de tökéletesen szembemegy az eredeti jelentéssel. A második parancs helyes értelmezése: Ne hivatkozzunk Istenre tetteinket igazolandó; ne kövessünk el kegyetlenséget az ő nevében! A Monty Python jelenet önmagában is bitang jó, ám az igazi vicc az, hogy pont azok vétenek a második parancs ellen, akik büntetnek a Jahve szó használatáért.

 

Amint a fenti bekezdéseket gépeltem, arra lettem figyelmes, hogy az Ószövetség használható fejezeteinek megfelelő értelmezését csupa világi figurától kaptam. Mintha a tradicionális vallások elöljárói és követői olyan mélyen bele lennének süppedve a szó szerinti jelentéstartalomba, hogy többnyire ki sem látnak abból. Persze, mit is keresnének? A fundamentalizmustól idegen a spiritualitás, a társadalmi evolúció gondolata, a személyes felelősségvállalás, de még a józan morál is. Pedig pont ezekről kéne szólnia minden tisztességes vallásnak.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr4814515096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Avatar 2019.01.07. 11:12:44

Ha már pont a Paradicsomból való kiűzetést, valamint Káin és Ábel történetét emlegeted, akkor érdekes szerintem, hogy közvetlen azután, hogy az Isten ráparancsol az emberre, hogy "A mező füvét kell enned" húzza fel az orrát az Úr az ennek a parancsnak engedelmeskedő földművelő Káin áldozatára. Bezzeg Ábel nem füvet zabál, hanem a fűzabáló birkákat, de az ő áldozata mégis kedves, Istennek is a husika kell...

2019.01.07. 13:22:53

1. A Paradicsom mint afrikai őshaza, ahol keveset kellett tenni az élelem megszerzéséért szvsz egy fals teória, egyébként egyesek ezzel magyarázzák Afrika elmaradottságát, ám már rég meghaladott elméletnek számít. Kezdjük azzal, hogy nem voltak annyira táplálóak azok a gyümölcsök, a mai gyümölcsök - igen, az Afrikában termesztettek is - a nemesítésnek nevezett génmanipuláció eredményei. Ha már nagy különbség, az a fűtés szükségessége, de Afrikában meg más jellegű kihívások vannak, lásd pl. az európai zord telek rengeteg kórokozót irtanak ki.

2. Nem értek egyet ezzel a Kain és Ábel értelmezéssel. Eleve semmi nem derül ki abból a pár mondatból arra vonatkozólag, hogy Kain rosszabb földműves lett volna, mint amilyen pásztor Ábel volt. Sőt, mivel ő is áldozatot mutatott be, ezért arra lehet következtetni, hogy ugyanolyan sikeres volt, csak ezt az Úr nem értékelte. Szerintem Isten kérdése részben épp arról szól, hogy ne Istentől várjon megerősítést, a másik részéből meg az jön le nekem, hogy Isten próbára tette Ábelt azzal, hogy nem értékelte Kain áldozatát, Kain ezen a próbán pedig elbukott, ám ellenére Isten jelet tett Kainra, amely megvédi, ez alapján Kaint értékesebbnek tekintette még a bűnével együtt is. Nekem erről az jut eszembe, mikor egy szülő vagy tanár a kedveltebb gyereket szándékosan kevésbé dícséri, gyakrabban megszidja, mint a kevésbé kedveltet.

G. Nagy László 2019.01.07. 18:03:12

@Zabalint:

Tekintve, hogy a Biblia egy irodalmi mű, valójában ezerféle értelmezése lehet minden történetének, s valamennyi értelmezés legitim. Az is nyilvánvaló, hogy mindannyaian a saját szemüvegünkön keresztül nézzük a világot. Jómagam akármit is olvasok, alapvetően három dolgot vizsgálok: 1. szórakoztató-e? 2. Van-e benne ráció? 3. Morálisan helyes-e?

Káin és Ábel történetének - a jelenlegi tudatommal - nem tudok elképzelni más morális tartalmat, mint amit a posztban vázoltam. Tény, hogy a bibliai szöveg nem tér ki rá, hogy mitől kedves az egyik, s mitől érdektelen a másik áldozat. Ha azt mondjuk, hogy ez lényegtelen, úgy az isteni reakció ezúttal is csupán színtiszta önkény és tekintélyfitogtatás, így a sztori nem sok morális tartalmat hordoz. Ha viszont azt mondjuk, hogy igenis van jelelentősége annak, mitől más a megítélése a két testvér áldozatának, onnantól egy rejtvényről beszélünk: az olvasó dolga, hogy kitalálja a különbséget. Innentől egyenes út vezet a posztbéli értelmezéshez az "áldozat" kulcsszó alapján.

Ami az őskor megítélését illeti, csupa mai szerző mai műveit olvasom. Evolúciós biológusok, történészek - az ő (aligha meghaladott) gondolataikat közvetítem. A testméret és a várható élettartam mindazonáltal beszédes adatok. Hiszem azt, hogy minden kort fejlettebb és ezáltal jobb korszak követ, de ez nem jelenti azt, hogy minden paraméterében javul az élet minősége. Egy mai átlagos európai például olyan fényűző luxusban él, amit háromszáz éve még az uralkodok is irigyeltek volna. De például a belélegzett levegő egészen biztosan tisztább volt akkortájt.

quodlibet 2019.01.07. 18:45:09

Tetszett, érdekes, eredeti értelmezések.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.01.07. 19:12:04

Rossz fa teremhet jó gyümölcsot, álcázás céljából.

midnightcoder2 2019.01.07. 19:21:43

"Az a paradicsomi állapot, amelyben megszűnik minden kettősség; amelyben nem ismerünk jót és rosszat"

Világos. A paradicsomban a pedofil sorozatgyilkos is fasza gyerek, elvégre nincs rossz vagy jó.
Illetve hát nem fasza mert ott ugyebár nincs jó sem, csak olyan átlagos.

Nekem ebben a sztoriban az a fura, hogy ott van ugye az Úr aki mindenható, mindentudó, megcsinálja az embert olyanra amilyenre, aztán amikor nem azt csinálja amit gondolt akkor nem a saját fejét veri a falba, hanem kirúgja a fenébe Ádámékat. Persze az is igaz, hogy ennyi erővel el is pusztíthatná őket.

"Ráadásul abban az összetételben, ahogy a táplálkozástudomány mai álláspontja szerint ideális: bőséges zöldség- és gyümölcs-szortiment, kiegészítve némi vadhússal."

Ebből a vadhús és a gyümölcs stimmel. De a mai zöldségfélék még nem igazán voltak feltalálva, az bizony a mezőgazdaság hosszas nemesítésének az eredménye. Némi gyökeret esetleg összeszedhettek, de kétlem hogy nagyon erre alapozták volna az étrendet ahogy azt ma a kuruzslók szeretnék.

"Ha feltétlenül valamiféle bűnhöz szeretnénk kötni, hogy véget ért az édenkerti holiday, úgy a túlszaporodást kell vétekként elkönyvelnünk"
A túlszaporodás már a mezőgazdaság következménye. És alapvetően az volt az előnye, hogy egy adott területen nagyobb népesség tudott megélni, ami azt jelentette hogy katonailag akkor is le tudták nyomni a vadászokat ha amúgy egy-egy mezőgizda elég nyápic volt. Viszont sok kicsi sokra ment. És ezért lehetett a jelszó a sokasodjatok. Sok lúd disznót győz.

G. Nagy László 2019.01.07. 20:15:26

@midnightcoder2: A túlszaporodás kérdésébe nem nagyon mennék bele, az előző poszt alatt már elég sok szó esett róla. Csupán ennyit:

25.000 éve: 3,3 millió

12.000 éve: 5,3 millió

7000 éve 10 millió

4.500 éve 20 millió

Tökéletesen igaz, amit írsz: a népesség növekedésének üteme határozottan gyorsul a metőgazdasági forradalom után. De előtte is növekedést látunk, még ha lassabb üteműt is. A tecnológiai ugrás rendszerint népességrobbanást eredményez, de a bekövetleztének is előfeltétele, hogy szűk legyen a múlt tere.

Ami sokkal izgalmasabb:

"Világos. A paradicsomban a pedofil sorozatgyilkos is fasza gyerek, elvégre nincs rossz vagy jó"

Szó sincs erről. Tök jogos a felvetés, te is két lábbal a földön jársz, abszolút a realitásban létezel és gondolkodsz. Rugaszkodj el egy percre ettől a világtól. Utazzunk pár száz évet vissza, a vikingek barbár korába. Ebben a kultúrában még az is kész öngyilkosság, ha fegyver nélkül alszol. Ma már nem nézel gyanakodva minden szembejövőt, hogy ki fog meggyilkolni. Most ugorjunk egy ugyanekkorát tudati szintek tekintetében! Képzeld el azt világot, ahol mindenki hozzád hasonló morállal, intelligenciával és tudattal bír. Szóba jön egyáltalán a gyilkosság és az erőszak? Aki a spiritualitást ostromolja, az már nagyon régen túl van ezeken. Ahogy a gimnáziumi menzán sem kötelező a partedli viselete. Egyszerűen kinőjük azt a morált, ami a mai kor szintjén még nélkülözhetetlen.

Brained 2019.01.07. 20:16:35

“Az Isten nevét szájadra hiába ne vedd!” korrekt jelentése a mai nyelven: Semmilyen ideológia sem ér annyit, mint egyetlen ember. Nincs olyan eszme, minek nevében embereket bármilyen formában nyomorítani lehetne.

Brained 2019.01.07. 20:18:57

Vagy méginkább:

Az eszme van értünk, nem mi vagyunk az eszmékért.

G. Nagy László 2019.01.07. 20:33:44

@Brained: Vagy ahogy Jézus mondja: A szombat van az emberért, s nem az ember a szombatért. Azt még értem, hogy Jézust nem nagyon bírták a farizeusok, hiszen hidegzuhanyként érte őket a helyes értelmezés. Ám azt már kevésbé vágom, hogy az ortodox zsidók (és iszlám hívők és keresztények) hogy a fenébe nem értik mindezt mind a mai napig...

midnightcoder2 2019.01.08. 10:24:05

@G. Nagy László: Azért a régebbi korok adataiban az is benne volt, hogy a Homo Sapiens akkor terjedt el. Igazán nagy korlátozó tényező nem volt. Később az állatállomány ingadozása nyilván féken tartotta a szaporodást, ahogy Pl. az oroszlánokét is. Általában a vadászó-halászó természeti népek nemigen szaporodnak túl, lásd eszkimók, észak-amerikai indiánok, de még a hellyel-közzel mezőgazdászkodó dél-amerikai indián törzsek sem. Ahol viszont már volt szaporodás ahol nagyban ment a mezőgazdaság, Pl. az inkák, egyiptomiak, stb.

Ez a mindenki nagyon magas erkölcsi szinten van nagyon szép, csakhogy ez soha nem lesz. Most sincs - lehet hogy itt Európa közepén nem gáz ha stukker nélkül alszol, de azért bőven vannak ma is olyan helyek ahol inkább nem tenném.

G. Nagy László 2019.01.08. 10:43:39

@midnightcoder2:

"Ez a mindenki nagyon magas erkölcsi szinten van nagyon szép, csakhogy ez soha nem lesz."

Lehet, hogy tényleg csak utópia, mindenesetre erre kéne törekedni. Valójában nem is kell, hogy mindenki bitang magas tudati szintre érjen. Elég, ha egy kritikus tömeg képes a tudatosságra. Sajnos bitang messze vagyunk ettől, még úgy is, hogy sosem voltunk ilyen közel...

midnightcoder2 2019.01.08. 11:32:31

@G. Nagy László: Ha a tömeg magas szinten van, de van egy rakás alacsony szinten lévő, akkor ez utóbbiak leigázzák a magasan lévőket.

G. Nagy László 2019.01.08. 11:49:57

@midnightcoder2: A tömeg sosem lesz magasan. A kritikus tömeg jelenthet 5, 10, vagy max 20 %-ot. Ez minden társadalomban egy piramis - kevesen fenn, sokan lent. Csak az nem mindegy, hogy mit jelent a fönt és a lent. Ha az egész piramis emelkedik, úgy előbb-utóbb gyengülnek a beteg, gyilkos, tekintélyelvű, fundamentalista attitűdök.

Csak egyetlen példa: ha jól megy egy ország gazdasága, ha könnyű jól fizető munkát találni, ott csökkenni fog a bűnözés. És ebben még nincs semmi spiritualitás, csupán józan érdekek. Ez is egy elképesztő emelkedés társadalmi tudati szint tekintetében.

Az alacsony szinten lévők egy erős, iskolázott, gazdag és elégedett társadalomban nem sok kárt tehetnek, mert önmagukban gyengék. Semmilyen értelemben sem tudják magukkal rántani a többieket. A legnagyobb fegyverük a terrorizmus lehet, amivel félelmet tudnak kelteni, de max ennyi, amit elérhetnek.

midnightcoder2 2019.01.08. 13:47:44

@G. Nagy László: Alábecsülöd a terrrorizmust. Az, hogy ma Európában és a világban viszonylag szolid keretek között van leginkább annak köszönhető, hogy nem érdekük a jelenlegi liberális politikusokat leváltani. De a terroristák a mai sérülékeny társadalmakat simán káoszba dönthetik. Ehhez elég Pl. felrobbantani pár vonatsínt a megfelelő helyen, megmérgezni az ivóvizet pár városban, stb. Akár már pár száz ember is káoszba tud dönteni egy országot, és akkor oda a jólét. És ha oda a jólét, akkor még többen radikalizálhatók.

G. Nagy László 2019.01.08. 14:21:32

@midnightcoder2: Ebben tökéletesen egyetértek. Nem becsülöm le a terrorizmus elvi lehetőségeit. Elég, ha a kiberterrorizmusra gondolunk: percek alatt lehetne katasztrófákat okozni. Nyilván a biztonság az első, ez volna minden kormány feladata.

Az eszköztelen és agyatlan kisember terrorizmusa az, ami nem képes tömeges pusztítást végezni. De nyilván az is végtelenül gáz, ha belehajtanak a tömegbe és meghal tíz ártatlan.

2019.01.08. 17:54:40

@midnightcoder2:
"Nekem ebben a sztoriban az a fura, hogy ott van ugye az Úr aki mindenható, mindentudó, megcsinálja az embert olyanra amilyenre, aztán amikor nem azt csinálja amit gondolt akkor nem a saját fejét veri a falba, hanem kirúgja a fenébe Ádámékat. "

De hát a szabad akaratnak épp az a lényege, hogy nem megcsinált Isten valamilyenre, hanem hogy magad hozod meg a morális döntéseid. Inkabb pont hogy a kilatasba helyezett büntetés az, ami részben megtöri a szabad akaratot, de maga az, hogy Ádamék nem azt csináltak, amit Isten parancsolt, nem Isten teremtésének a hibája, ha mindenható, akkor teremthetett volna determinisztikus gépeket is, denem ezt tette a Biblia szerint.

G. Nagy László 2019.01.08. 20:46:11

@Zabalint: "De hát a szabad akaratnak épp az a lényege"

Egy korábbi bejegyzésemben ezt írtam:

Minden az Édenkertből indul. Isten egyértelmű instrukciókkal látta el Ádámot, csaknem all inclusive ellátást nyújtva: "A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz." Hatéves forma lehettem, amikor először találkoztam e történettel, de már akkor is gyanúsan csengett mindez. Tiltott gyümölcs? És pont a jó és rossz tudásának fáján? Hát nem az lenne a legelemibb küldetésünk, hogy megtudjuk, mi a jó és mi a rossz? Ráadásul Isten kíváncsinak, tudásra szomjasnak alkotta meg az embert. Ha a Teremtő a kert végében megbúvó, jelentéktelen és savanyú termésű, semmiféle titkot nem rejtő fát nevezte volna érinthetetlennek, a két engedetlen bizonyára azt is megdézsmálta volna, mindenfajta rádumálás nélkül is. Nem lehet véletlen, hogy ez az első sztori a Bibliában. Már a felütésnél eldől minden: az isteni tekintélynek való engedelmesség nagyobb erény a gyermeki tudásvágynál. Érthetetlen. Arról egyébiránt ritkán esik szó, hogy már az első isteni parancs is üres fenyegetésnek bizonyul: Ádám és Éva simán túlélik az kóstolót, csupán a paradicsomi luxust kell szerényebb lakhelyre cserélniük.

Ezt továbbra is így látom. Ha nem a magas spirituális szintenkkel, és a fordítva befűzött filmmel értelmezzük, úgy semmi értelme a sztorinak, vagy legalábbis morális tekintetben abszolút helytelen. Valószínűleg a jó és rossz tudásának fája egy ősi szimbólum, jóval a Biblia előtti időkből. Aztán ezt is, mint a babiloni tornyot, meg Szomora és Gomorra pusztulását - mint tényleges történénelmi elemeket - egyszerűen felhasználták egy tekintélyelvű ideológia szolgálatába állítva. Ha azt nevezzük szabad akaratnak, hogy választhatunk a tekintély és a tapasztalás között, úgy minden esetben az utóbbira kell voksolni, vagyis morálisan ultragáz az üzenet.
süti beállítások módosítása