téveszmék

"Mindig add önmagad"

2019. december 12. - G. Nagy László

szerenad_2.jpg

 

Ha a társkereső férfiak számára adható legpocsékabb útravalókat keressük, úgy a "mindig add önmagad" egészen biztosan ott lesz a dobogós helyek egyikén. Aki ilyen tanáccsal szolgál, azt fél percnél tovább nemigen érdemes hallgatni, mert valószínűleg halvány fogalma sincs a női lélekről.

 

A valóság az, hogy a férfi evolúciós küldetése ettől egészen eltérő útra terel. Ahogy a szkeptikusok fogalmaznak: a nők arra a férfira vágynak, aki nem is létezik; aki egyidejűleg egymással szöges ellentétben álló jellemvonásokat visel: aki úgy sziklaszilárd, hogy közben végtelenül érzékeny; aki úgy domináns, hogy mellette maradéktalanul figyelmes; aki egyszerre vad és betörhetetlen, miközben magában hordozza a háziasíthatóság ígéretét. Ebből fakadóan a lányok, asszonyok becserkészésének minden apró mozzanata nettó szerepjátszás, függetlenül attól, hogy miként látják a naiv széplelkek. A teljes őszinteség luxusát csupán kevesen engedhetik meg maguknak az ismerkedés korai szakaszában. Ehhez tökéletes férfinek, de minimum rocksztárnak kell lenni, aki bármit mond, bármit tesz, olvadnak tőle a csajok. A másik őszinte út az, hogy teljesen a vérünkké válik a színészkedés, így egy idő után már nincs benne semmi verejtékszag; abszolút eggyé olvadunk a szereppel. Ez utóbbi forgatókönyv minden földi halandó számára adott, még gitár vagy dobszerkó sem kell hozzá.

 

A nagy kötéltánc gyakorlatilag az első szemkontaktussal kezdetét veszi. A feladat kettős, ráadásul egymásnak ellentmondó: bizalmat ébreszteni a másikban, s mindeközben titokzatosnak megmaradni. Az a fickó, aki az első találkozás során mindent feltár magáról, jó eséllyel kockáztatja, hogy második randira már nem is kerül sor. (Minek is? Hiszen nem sok rejtett kincse maradt.) Fura, de a legtöbb srác a legkevésbé sincs tisztában azzal, hogy a titokzatosság milyen elemi fontosságú vonzalmi kapcsoló. A csalárd, csajozós trükkök jó része (elhallgatások, csalik és horgok) éppen erre épül. A másik véglet sem igazán nyerő. Ha az égvilágon semmit sem közlünk személyünkkel kapcsolatban, úgy nehéz lesz elhitetni, hogy nem kell tőlünk tartani - semmilyen értelemben. Mi persze tudjuk magunkról, hogy nem vagyunk sem pszichopata, fűrészes gyilkosok, sem pedig meg nem értett, nincstelen költőpalánták, viszont korántsem biztos, hogy mindezeket a másik is azonnal érzékelni fogja. Sanszos, hogy épp elég őrülttel találkozott már ahhoz, hogy óvatos tartózkodással viseltessen minden gyanús alakkal szemben. Az arany középút e téren természetesen nem azt jelenti, hogy csupán az életünk felét tárjuk elé. A magam részéről hajlanék a titokzatosság felé, a bizalmat pedig elsősorban a nonverbális kommunikációval - mosollyal, higgadt beszédtempóval, helyénvaló érintések által - célszerű építeni.

 

Az érzelmek és a lelkesedés kimutatása az a terület, ahol szinte lehetetlen megúszni színészkedés nélkül. Egy férfi tud eszelősen szeretni és elvetemülten gyűlölni is, ám érdektelen közönnyel sosem fog viseltetni olyan nő iránt, akit épp becserkészni kíván, akit mindennél jobban akar. Mégis muszáj eljátszani, hogy nekünk tulajdonképpen mindegy. Ha megőrülünk az elemi vágytól, s legszívesebben a nyílt utcán letepernénk, akkor is kötelező flegmaságot mutatnunk, egy nagyon diszkrét, alig észrevehető érdeklődéssel meghintve. Tény, hogy ez a legkevésbé sem életszerű viszonyulás, és fura az is, hogy a csajok soha, de soha nem fognak gyanút. ("Mit keres ez a fickó mellettem, ha ennyire nem hozom tűzbe?" - kérdezhetnék joggal.) Mégis, az esetek túlnyomó többségében ez az egyetlen járható út. Valójában az önfegyelem magasiskolájáról beszélünk, hiszen mindig a férfinek kell először szeretnie, ugyanakkor muszáj megvárnia, hogy a másik mutassa ki először az érzéseit. Kőkemény játszma.

 

Ugyanezt az önkontrollt érdemes magunkévá tenni a pénzügyek terén is. A hősszerelmes balek mindenét a lány lábai elé szórná, míg a szűkmarkú még a vendéglői számla felét is kifizettetné. A helyes gazdálkodási stratégia minden esetben az, ha időről időre készek vagyunk nagyvonalúságot mutatni, de még véletlenül sem engedjük ki a kezünkből a gyeplőt. Ha a legpuccosabb helyen is úgy rendelünk, hogy meg sem nézzük az étlapot és az azon szereplő árakat, az a legtöbb nő számára végtelenül imponáló. Az ilyen gesztusok nem csupán anyagi bőséget mutatnak, de azt is, hogy hajlandóak vagyunk e bőségből részesíteni a másikat is. Ha viszont rábízzuk a nőre a bankkártyánkat, úgy erősen átesünk a ló túloldalára, s a tehetős, vonzó férfi státuszából pillanatok alatt letornázzuk magunkat a béna, korlátlanul fejhető sugar daddy pozíciójába. A pénzügyi kontroll ráadásul az a terület, amely nem csupán az ismerkedés korai szakaszában lényeges, de - szemben például az érzelmek kimutatása kapcsán gyakorolt önfegyelemmel, mely a kapcsolat fejlődése során sokat veszít a jelentőségéből - még az aranylakodalom idején is csaknem ugyanolyan fontossággal bír.

 

Jelentéktelen apróságnak tűnik, mégis kiemelkedően fontos terület az idővel való gazdálkodás kérdése is. Az ismerkedési fázisban - tudatos és hatékony vadászat esetén - vegytiszta színészkedés zajlik. Már a felütésnél is sok esetben hamis időkorlátokat alkalmazunk ("szia, rohannom kell, csak egy gyors kérdést engedj meg..."), s a továbbiakban úgyszintén rendre eljátsszuk, hogy rém elfoglaltak vagyunk, tele fontosabbnál fontosabb üzleti teendőkkel. Még ha a legszívesebben a másikkal töltenénk a következő teljes hónapot, akkor is muszáj lelépni és szüneteket tartani, lehetőleg épp akkor megszakítva a románcot, amikor a másik a lehető legjobban érzi magát. Valójában nincs kiábrándítóbb egy olyan randinál, amely már túl van a hangulati zeniten, ám a fülig szerelmes, tejbetök ifjú még órákkal később is a másik nyakán ül. Ahogy a részvényeinket is érdemes a lehető legmagasabb áron eladni, úgy az együttléteket is célszerű a csúcson megszakítani - csupán érzékelni kell, hogy melyik az a pillanat. Természetesen kapkodni is tilos, hiszen az frusztráltságról, gyenge idegrendszerről árulkodik. Még akkor is hűvös nyugalommal és méltósággal távozunk, ha másodperceken múlik az életünk.

 

Aligha tudunk olyan területet megjelölni, ahol a férfi fegyelmezett színjátéka nagyobb jelentőséggel bír, mint a fizikai kontaktus kérdésköre. A nyers ösztöneink azt diktálnák, hogy a szavannák vadállataihoz hasonlóan ne sokat teketóriázzunk. A kapcsolat érettebb szakaszaiban ez alkalmasint belefér, mi több: esetenként kifejezetten vágykeltő tud lenni, ha egy nő azt látja, hogy a másik a legszívesebben felzabálná. Ám az ismerkedési periódusban ez a legkevésbé sem tipikus. A tudatos férfi olyan helyeken érinti meg a nőt, amelyekre egyébként semmiféle ösztönkésztetés nem vezetné: a felkarján, a hátán, a kézfején, így haladva egyre intimebb testtájak felé. A "mindig add önmagad" instrukció alapján a gátlásosak mindenféle fizikai kontaktust kerülnének, a merészek pedig rögtön a lány fenekét markolásznák. Egyik sem tűnik nyerő stratégiának. Magának a szexuális együttlétnek az időzítése, előkészítése is többnyire kínosan tervezett, szemben a romantikus filmekben megjelenő könnyed spontaneitással. Ha egy fickó két hónapja teljes cölibátusban él, úgy félő, hogy az első egymásra találást egyikük sem fogja tantrikus módon elnyújtott örömszerzésként emlegetni. A naiv széplelkek számára talán illúzióromboló, ám egy tudatos szerető pontosan tisztában van a regenerálódási időigényével, s ennek megfelelően tervezi együttléteit. Különösen a kezdeti szakaszban, amikor minden apró hiba végzetes lehet.

 

A látszólagos flegmaság eszköztárának elemeit napestig sorolhatnánk. Ezek azok, amelyeket a lányok ösztönösen ismernek, tudnak és rutinszerűen alkalmaznak, míg nekünk irdatlan meló, mire beletanulunk, hiszen lényünktől tökéletesen idegen harcmodorról van szó. "Egy igazi férfi egyenes, azt mondja, amit gondol. Ami szívén, az a száján. Nem játszik szerepeket, nem akar se többnek, se kevesebbnek látszani annál, amennyit ténylegesen ér. Egy igazi férfi mindig önmagát adja." - Körülbelül ezeket halljuk azoktól a fickóktól, akik lusták és erőtlenek a vadászathoz. Ezek a mondatok egyébiránt jól csengenek, s az élet számos területén igazak és követendők is. A csajozás azonban egy egészen speciális pálya. A nyílt tekintet és az egyenes beszéd ezen a küzdőtéren sosem lesz elég.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr6115348118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zabalint 2019.12.12. 17:50:42

Ez így buta általánosítás, a színészkedés azon a szinten is, amit te javasolsz, erősen visszaüthet, főleg hosszútávon, ha tartós kapcsolatban gondolkodsz, nagyon könnyű hazugság spirálba keveredni. Az okos nő ráadásul idővel kiszúrja, hogy színjáték volt, és lealacsonyítónak érzi a módszereidet. A másik félreismerése is jelentős részben abból fakad, hogy mind a férfiak, mind a nők úgy gondolkodnak, hogy vonzóbbá teszik magukat, ha játszanak és nem őszinték, ezekből szép válások tudnak lenni később.

Más kérdés, hogy nagyon sok olyan férfi van, aki saját magánál butább nőre hajt, erős a gyanúm, hogy te is ezek közé tartozhattál, persze lehet hogy tévedek.

Zabalint 2019.12.12. 17:55:38

A pénzügyekre ráadásul ez extrán igaz, hiszen a jó házasság egyik legfontosabb tényezője az, hogy hasonlóan gondolkodjanak a pénzügyekről, totálisan rossz pl. egy sóher és egy pénzszóró házassága. Ezt viszont fel kell ismerni egymásról, azonban ha legalább fele a másik cselekedetének színészkedés, akkor ebből is problémák lehetnének.

Zabalint 2019.12.12. 18:20:38

Hozzáteszem még, hogy súlyosabbnak találom a magánéleti hazugságot, mint az üzleti hazugságot, mert utóbbi nem mérgezi a saját életed, tudod hogy ott csak azért hazudsz, mert kell vagy mert nyersz rajta, és elsősorban nem azért élsz, az az életed fenntartásáért kell. Ellenben a magánéleted az maga az élet. Akik az egész életüket hazugságspirálban élik le, azok sokkal többet szenvednek, mint azok akiknek esetleg kevesebb numera jött össze, mert túl őszinték voltak.

G. Nagy László 2019.12.12. 18:30:24

@Zabalint: Tartok tőle, hogy ezúttal is félreértesz. Egyetlen szót sem írtam hazugságról. Kozmetikázásról, titokzatosságról, tudatosságról, megjátszott flegmaságról beszéltem. Ez viselkedés, ez stratégia, ez önfegyelem. semmi hazugság. Amikor már évek óta együtt élsz valakivel és közös gyerekeket terveztek, ezeken a játszmákon már régen túl vagytok és - optimális esetben - MINDEN az őszinteségről szól. Ami hosszútávon ugyanilyen fontos az üzletben és a barátságban is. Nem tennék különbséget.

G. Nagy László 2019.12.12. 18:31:57

@Zabalint: De ennek a nőnek sem mondod első találkozásra, hogy "te vagy álmaim nője és gyereket akarok tőled", mert sikítva menekülni fog. Kb erről beszélek.

Glokta 2019.12.12. 23:37:15

Őszintén szólva az a benyomásom, hogy a saját tapasztalataidat általánosítod. Egy intelligens nővel ezt hosszú távon nem lehet eljátszani...

Zabalint 2019.12.13. 10:51:39

@G. Nagy László:
Nem, ez hazugság, még jobban hazugság, mint ha konkrét dolgokat tagadsz le, mivel érzelmi síkon történik. Ezt nem tudod utólag visszavonni lelki sérülések nélkül, ezért valószínűleg meg sem teszed.

"De ennek a nőnek sem mondod első találkozásra, hogy "te vagy álmaim nője és gyereket akarok tőled", mert sikítva menekülni fog. Kb erről beszélek."

De nem azért nem mondod, mert stratégiázol, hanem mert normális esetben ekkor még magad sem tudod biztosan, ehhez pedig meg kell ismernetek egymást. Ha kölcsönös megismerés helyett játszmázol, színészkedsz, akkor semmit sem fogtok ténylegesen tisztázni a későbbiekben sem, akkor sokkal később, akár több gyerek után tárul fel a másik valódi személyisége, persze a legtöbb esetben ezt úgy fogják fel, hogy jajj, a másik meghülyült, megváltozott.

Amúgy nem csodálkozok, miért vélekedsz olyan őskonzervatív módon a női egyenjogúságról, ha ennyire tisztán ösztönlénynek tekinted a nőket.

G. Nagy László 2019.12.13. 11:22:36

@Glokta: A valóság az, hogy a témának könyvtárnyi szakirodalma van. Bírok személyes tapasztalatokkal is, ám azok közel sem olyan számosak, hogy a téma kapcsán relevánsak lehetnének. Jó szívvel ajánlom Neil Strauss A játszma című könyvét. Szórakoztató, elképesztően tanulságos és simán letöltöd pdf-ben. Nekem a személyes bibliám. Nem mellesleg alátámasztja a posztban megfogalmazottakat.

G. Nagy László 2019.12.13. 11:35:35

@Zabalint:

"Amúgy nem csodálkozok, miért vélekedsz olyan őskonzervatív módon a női egyenjogúságról, ha ennyire tisztán ösztönlénynek tekinted a nőket."

Mindig beleszúrsz egy trollkodást a végére, lassan védjegyeddé válik. Te is pontosan tudod, hogy sem a mondat első fele, sem a második fele nem igaz.

Az az igazság, hogy amikor még viszonylag aktívan kergettem a csajokat, fogalmam sem volt a posztban leírtakkal. Hála az égnek, akadtak sikeres vadászataim úgy is, hogy abban semmi ilyen jellegű tudatosság nem volt, csupán az ösztöneim vezettek. Ám utólag visszagondolva egészen bizonyos vagyok afelől, hogy nagyságrendekkel hatékonyabban működtem volna, ha a fenti tudással már akkor rendelkezem.

Az alapvető félreértést abban látom, hogy te azt hiszed, hogy itt a nők átverése zajlik. Most képzeld el azt, hogy álmaid nőjével vagy, aki szexi fehérneműben jár-kel előtted, és órákig nem engedi, hogy levedd róla. Ez a játszmázás renden van? Szerintem nagyon is. Mindketten tudjátok, hogy durva szex lesz a vége (jó, ő tudja, te csak reméled), mégis megy a húzás, mely azt a nemes célt szolgálja, hogy a vágyad az egekig érjen. Amit fent leírok, az ugyanez, csak ott a férfi diktál. Nincs senki átbaszva. Mindenki piszok jól jár.

Zabalint 2019.12.13. 15:18:54

@G. Nagy László:
Ezt a legkevésbé sem trollkodásnak szántam. Teljesen józan logikával nézve, amit leírsz,. az nem más, mint állatidomítás. Az a baj, hogy észre sem veszed.

"Te is pontosan tudod, hogy sem a mondat első fele, sem a második fele nem igaz."

Nehogy te mond már meg nekem, hogy mit tudok, hogy igaz. Az az elképesztő, hogy leírsz valamit, persze a szokásos PC stílusban, már a cikkben mentegetőzve, hogy nem úgy érted, aztán csodálkozol, ha arra reagálok, amit írsz, és nem arra a mázra, amibe csomagolod.

"Az az igazság, hogy amikor még viszonylag aktívan kergettem a csajokat, fogalmam sem volt a posztban leírtakkal. Hála az égnek, akadtak sikeres vadászataim úgy is, hogy abban semmi ilyen jellegű tudatosság nem volt, csupán az ösztöneim vezettek. Ám utólag visszagondolva egészen bizonyos vagyok afelől, hogy nagyságrendekkel hatékonyabban működtem volna, ha a fenti tudással már akkor rendelkezem."

Szerintem mindenki átélte azt, mikor egyes nők az ügyesen játszó arcokra buknak, te meg nem vagy túl sikeres, mert őszinte vagy, illetve kedves, udvarias. És akkor az önjelölt tanácsadók megmagyarázzák, hogy játszmázzál te is. Ezzel az első gond, hogy nem biztos, hogy bármilyen személyiségű embernél működik, a legsikeresebben ezt azok tudják alakítani, akik alapból ilyenek, ösztönösen tudnak játszani. De ha sikerül is, nem ugyanaz a stratégia a helyes egy faék egyszerű nőnél, akit csak meg akarsz dugni, vagy annál, akinél komolyan gondolod. Hozzáteszem, még alkalmi kapcsolatoknál sem mindig működik a stratégia, vannak akik épp a direct marketingre esküsznek, és kapnak viszonylag sok pofont, de sokszor is dugnak, szemben azokkal, akik sokszor egész éjszaka szédítik a csajt, aztán semmi.

"Az alapvető félreértést abban látom, hogy te azt hiszed, hogy itt a nők átverése zajlik. Most képzeld el azt, hogy álmaid nőjével vagy, aki szexi fehérneműben jár-kel előtted, és órákig nem engedi, hogy levedd róla. Ez a játszmázás renden van? Szerintem nagyon is. Mindketten tudjátok, hogy durva szex lesz a vége (jó, ő tudja, te csak reméled), mégis megy a húzás, mely azt a nemes célt szolgálja, hogy a vágyad az egekig érjen. Amit fent leírok, az ugyanez, csak ott a férfi diktál. Nincs senki átbaszva. Mindenki piszok jól jár."

Nem, ez semmiben nem függ össze az ismerkedés során történő játszmával, hazugsággal. Ez a konkrét példa egyszerűen a vágykeltésről szól. Te viszont az ismerkedés során a verbális kommunikációról is írtál.

G. Nagy László 2019.12.13. 21:36:26

@Zabalint:

"Szerintem mindenki átélte azt, mikor egyes nők az ügyesen játszó arcokra buknak, te meg nem vagy túl sikeres, mert őszinte vagy, illetve kedves, udvarias. És akkor az önjelölt tanácsadók megmagyarázzák, hogy játszmázzál te is. Ezzel az első gond, hogy nem biztos, hogy bármilyen személyiségű embernél működik"

Ezzel a bekezdéssel nagy vonalakban egyetértek. Ezzel együtt is léteznek pszichológiai alapvetések, amelyek megkérdőjelezhetetlenek: ne áraszd el a másikat, ha nincs itt az ideje, ébreszd fel a vágyát, ébreszd fel a kíváncsiságát, kelts benne bizalmat stb. Ezekben nincs semmi rossz, nincs semmi hazug, MINDEN típusú nőnél és MINDEN típusú kapcsolatnál alap.

"Ez a konkrét példa egyszerűen a vágykeltésről szól. Te viszont az ismerkedés során a verbális kommunikációról is írtál. "

Amikor szerelmet, kalandot, életre szóló társat, vagy gyors szexpartnert keresel, az egész verbális kommunikációdnak az lesz a célja, hogy vágyat kelts a másikban magad iránt. Mi más is lehetne?

G. Nagy László 2019.12.13. 21:44:23

@Zabalint:

"amit leírsz,. az nem más, mint állatidomítás"

Nem bánt, ha így fogalmazol. Állatok vagyunk, kimagasló intellektussal és sokszor túl sok kulturális-vallási-társadalmi béklyóval. Folyamatosan idomítjuk egymást. A nők a férfiakat, a férfiak a nőket. És mindannyian jobb, szerethetőbb és boldogabb állatokká válunk ezáltal.

"Nehogy te mond már meg nekem, hogy mit tudok, hogy igaz."

"Amúgy nem csodálkozok, miért vélekedsz olyan őskonzervatív módon a női egyenjogúságról,"

NEM vélekedek őskonzervatív módon. Veled egyetértésben a jogi egyenlőségben hiszek. Előre engedem őket, kinyitom előttük az ajtót. Remélem, ez még belefér.

"ha ennyire tisztán ösztönlénynek tekinted a nőket."

NEM tekintem tisztán ösztönlénynek őket. Ahogy a férfiakat sem. Mindannyian ösztönös és tudatos elemekből építkezünk. Nem hiszem, hogy nagy különbség lenne a két nem között e téren. Nem is értem, mire alapozod ezeket a kijelentéseket.

G. Nagy László 2019.12.14. 04:36:08

@Zabalint: Gondolkodtam ezen az állatidomítás dolgon...

Én úgy tátom a férfi-női kapcsolatot, mint egy bécsi keringőt, amelyben a férfi vezeti a nőt, mindkét fél örömére és elégedettségére. Te az általam leírtakat úgy látod, mintha a férfi cirkuszi kutyát idomítana, jutalomfalatkákat osztogatva, ha az teljesítette a feladatot. Ez két nagyon különböző kép.

Számos helyen leírtam és ALAPVETŐNEK tartom, hogy egy kapcsolatban a férfinek kell a domináns szerepet vinnie. Ennek nem az a célja, hogy a férfi átverje, csicskáztassa a nőt, s olyanokra vegye rá, amelyekhez a másiknak semmi kedve. Szó sincs erről. A dominancia egyetlen funkcióval bír, ez pedig a vágykeltés. Még a legemancipáltabb, kosztümös topmenedzserasszonyok is arra vágynak, hogy a férfi domináns legyen, hogy kézen fogja őket, bekösse a szemüket és elvarázsolja őket. "Vigyél el, az a jó ha meg sem kérdezel" - énekli Katona Klári. Ez pontosan erről szól. Amikor manapság a csajok oroszlánrésze azon kesereg, hogy nincs egy normális férfi a környéken, pont erről panaszkodnak. A férfiak egy jelentős része elnőiesedett, tutyimutyivá vált és így elveszítette minden vonzerejét.

- Hová menjünk ma este?
- Nem is tudom, neked mihez lenne kedved?

Erre egy feminista azt mondja: korrekt párbeszéd. Ezzel szemben a nő - akit a feministák ELVILEG képviselnek, akinek ELVILEG az érdekét nézik - nem erre vágyik. Ha nem hogy kézen fogják és elvigyék, az a jó, ha meg sem kérdezik, akar-e jönni. A nő bízni akar a férfiban, hogy az majd jól vezeti őt a táncparketten. Ha férfi elbukik, mert A) béna és tutyimutyi B) visszaél a szerepével, úgy egy magára valamit is adó nő azonnal lelép és keres új, hozzá méltóbb társat.

Mikroszinten ez úgy néz ki, hogy a nők egy igazi musztángra vágynak, akit betörhetnek. Ám ha sikerül betörniük és pincsivé formálniuk, megundorodnak tőle. Ezt látom mindenütt magam körül. A radikális feminizmus ugyanezt játssza nagyban: pincsikutya-programot hirdet. Csakhogy amíg egy átlagos nő jóindulattal, az evolúciós programját követve igyekszik betörni a férfit, ösztönszinten annak drukkol, hogy csak nehogy sikerüljön, s a férfiban maradjon még elég tesztoszteron, addig a radikális feministák TUDATOSAN herélnék ki a férfiakat. Belőlük semmiféle jóindulatot nem feltételezek. Hitem szerint nem azért tartják etalonnak a pincsi-férfit, mert egy percig is azt gondolják, hogy a nőknek ez jó. Hanem mert tudatosan rombolni szeretnének, mindkét nem ellen dolgozva.

Nem tudom, hogy te mit tartasz ideálisnak, de remélem, megosztod velem. A formál logika alapján két másik lehetőség adódik: az egyik, hogy a nő a domináns, a másik, hogy egyik fél sem vezeti a táncot, mindketten ellötyögnek a saját tempójuk és vérmérsékletük szerint. Én ezeket - az evolúciós pszichológia megállapításait figyelembe véve - nem tartom működőképesnek.

Végignéztem a fenti poszt pontjait azzal a szemmel, hogy melyik alapján érezhetted úgy, hogy idomítás történik. Hitem szerint a pénzről szóló részről lehet szó. Te talán úgy látod, hogy a csúnya, macsó férfi jutalomfalatkákat oszt az alárendelt nőnek, aki ezekért megteszi, amit várnak tőle. (Pontosan tudom, hogy őszinte vagy, hogy nem a vérfeministák hisztije szól belőled, akik nagyítóval keresik azokat a mozzanatokat, melyekért meg lehet sértődni.) Ez a gondolat/érzés egyetlenegy okból hibás. A férfi nem azért nagyvonalú, hogy pitiztesse a nőt és megvásárolja, rávegye olyan dolgokra, amelyekhez annak semmi kedve. A férfi azért nagyvonalú, hogy ELKÁPRÁZTASSA a nőt. Olyan ez, mint a lugasépítő madarak esete. A hím pazar palotát emel, sokszor hosszú napokon keresztül díszítgetve, hogy aztán a nősténnyel egy pár másodperces kufircolásra használja. Ez pont ugyanaz a folyamat. Szerinted a hím idomítja a másikat? Olyanra vesz rá, amelyet az nem akar? Egy fenét. A nőstény végigjárja a hímek által kreált palotácskákat, és abba fog besétálni, mely számára a legimponálóbb. Ez egy teszt, valójában a nő teszteli a férfit, nem a férfi idomítja a nőt. A férfinek két okból muszáj a későbbiekben is szorosan fognia a pénztárcáját: egyrészt azért, hogy ezt a vonzalmi kapcsolót megtartsa magának, másrészt praktikusan; a nők kurvára szeretnek költekezni, vásárolgatni. Ebben semmi rossz nincs, ez is evolúciós örökség, a szavannák gyűjtögető asszonyainak génekbe kódolt öröksége. Még a legtakarékosabb csajok is kétszer olyan gyorsan tapsolják el a lóvét, mint egy átlagos férfi.

Kérlek, olvasd ezt el, rém tanulságos:

www.google.com/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=rja&uact=8&ved=2ahUKEwi-x9z_lLTmAhVDuqQKHW5UAZcQFjAAegQIBRAB&url=https%3A%2F%2Fwww.ferfihang.hu%2F2015%2F02%2F14%2Famikor-a-game-menti-meg-a-hazassagot-dave-tortenete%2F&usg=AOvVaw2IFfwuQ18q4GZkxJG3CTfa

Glokta 2019.12.14. 16:51:48

@G. Nagy László: Az a baj, hogy (hogy szépen fejezzem ki magam) statisztikai igazságokat próbálsz alkalmazni egyedi esetekre.
Attól még, hogy a legtöbb nő evolúciós okokból szeret vásárolgatni, nem MINDEN nőre igaz ez; attól még hogy a legtöbb nő szereti a domináns férfiakat, nem tudhatod, hogy akivel randizni fogsz, arra is megáll-e ez.

Most így belegondolva szüleim házassága már több mint 30 éves, mégis jól működik, annak ellenére, hogy gyerekkoromban mindig az volt a benyomásom, hogy anyám a dominánsabb fél és mindig ő vásárolt nagyon tudatosan.

Sok nő van - és tapasztalataim szerint minél intelligensebb, annál több - akinek többet számít az, hogy egy férfi megbízható, mint az, hogy első látásra megpróbálja lenyűgözni és megszédíteni őket.

G. Nagy László 2019.12.14. 18:24:19

@Glokta:

Tökéletesen igazad van: még véletlenül sem vagyunk egyformák. Carl Gustav Jungtól tudjuk, hogy mindannyiunkban ott él az ellentétes nem tudattalan képviselője: az anima - a férfiben élő nő; illetve az animus - a nőben élő férfi. Fogalmazhatunk úgy is, hogy biológiai nemünktől függetlenül férfi- és női energiákból építkezünk, ki-ki a maga módján.

Férfienergiák: alkotás, irányítás, szervezés, logika
Női energiák: táplálás, gyengédség, befogadás, érzelem, intuíció

Ebből következik, hogy léteznek férfias nők és nőies férfiak, amellett, hogy a többséget azért a férfias férfiak és a nőies nők adják. A tudatosság valahol ott kezdődik, hogy megpróbáljuk elhelyezni magunkat ezen a palettán, beazonosítva építőelemeinket. Ez nem csupán a tűzhely és a csatatér közti választás szempontjából lényeges, de párkapcsolatainkat is jelentős mértékben meghatározza. Két megadó személyiség kapcsolata hamar kihűl és unalmassá válik, míg két szenvedélyes és kemény karakter viszonyát a folyamatos robbanás-közeli állapot fogja jellemezni. A nagyon férfias férfiak és nagyon nőies nők megfelelő energia-egyensúlyt teremthetnek egy közel-keleti típusú frigyben, csak az égvilágon semmi mondanivalójuk nem lesz egymás számára. A határozott üzletasszonyt pedig jól kiegészítheti egy introvertált, érzékeny költőpalánta, csupán felnézni nem lesz képes rá, így a természetes vágyat fogja nélkülözni viszonyuk. Az igazán szerencséseket a 65:35-ös arány jellemzi, ahol a biológiai nemnek megfelelően billen az energiamérleg.

Vagyis: széles a paletta, többféle egyensúlyban lévő kapcsolat lehetséges. Amiről beszélek, az a nagy átlagra egészen biztosan igaz.

Bizonyára van igazság abban, hogy a nők intelligenciájának növekedésével a férfienergiái is növekednek. De ismerek jó pár elég értelmes csajt, akik kifejezetten a dominanciát keresik a férfiban, s ismerek irgalmatlanul ostobákat is, akik tűzzel-vassal el akarják nyomni a férjüket. Ráadásul a csajok lenyűgözése a jó gének reklámja, míg a megbízhatóság a jó apa marketingeszköze. A legtöbb nőnek mindkettőre szüksége van, de minél emancipáltabb, annál kevésbé keresi a megbízható, béta férfit (hiszen jól keres, felneveli egyedül is azt a gyereket, elsősorban a jó génekre hajt.) Egyenes arányosságot tehát nem látok az ész és a megbízhatóság keresése között.

Zabalint 2019.12.16. 08:51:00

@G. Nagy László:
A legnagyobb probléma, hogy míg liberálisokat vádolsz társadalom mérnökösködéssel, te magad vagy az, aki dogmaként teszel le társadalmi alapvetéseket. Hogy pl. a férfi mindig legyen domináns, ő irányítsa a folyamatokat. Holott ez is, mint minden más, nagyon erősen személyiség függő, lehet hogy statisztikailag igazad van, de valójában ugyanúgy van domináns nő is, ahogy alárendelt férfi is, sőt, kapaszkodj meg, vannak egymás mellé rendelt, partneri alapon működő kapcsolatok is, ahol mindkét fél hasonló kaliber. Utóbbi ráadásul baromi izgalmas tud lenni, de ezt a te hozzáállásoddal biztosan soha nem tapasztaltad meg, és nem is fogod.

Az eleve vicces, hogy az idomítást akartad cáfolni, de a dogmáiddal még inkább ráerősítettél erre a képre.

G. Nagy László 2019.12.16. 09:41:09

@Zabalint: Azt látom rajtatok, hogy ti ezt a mellérendelt modellt működtetitek, amivel egyébként semmi baj. hiszem, hogy izgalmas tud lenni. Magam sem tudnék olyan nővel élni, aki nem méltó társam, akitől szakadéknyi távolság választana el. Ettől függetlenül a dominanciából nem engedek. Sem gazdag, sem kisportolt, sem jóképű nem vagyok oly mértékben, hogy ezt a vonzerőt kiengedhetném a kezemből.

Ami a társadalommérnökösködést illeti: sem jogom, sem szándékom tiltani, vagy kötelezővé tenni bármit. De az egy szakmai kérdés, hogy hogyan bánj a szikével, a péklapáttal, a teniszütővel, az üzleti partnereddel, a vevőiddel, vagy épp a csajokkal. Mindenkinek joga van a szakmaiatlansághoz és a bénázáshoz. Ezt hívjuk liberalizmusnak.

Zabalint 2019.12.16. 10:15:44

@G. Nagy László:
Számomra mindenféle modell elfogadható, kivéve ha az adott modell arra épít, hogy a másikat a szándéka ellenére elnyomja, de ebbe nem csak a nyílt elnyomást értem, ami a felszínen is látszik, lásd pl. Stockholm szindrómás esetek, vagy amikor az egyik fél nárcisztikus pszichopata, a másik pedig egyelőre bedől a manipulációnak.

Ellenben amit leírtál dogmaként, az kizár minden általad preferálttól eltérő modellt. Pedig a liberalizmus tényleg arról szól, hogy sokféle modell működhet, és az adott személyeken múlik, hogy miben vannak benne. A te konzervatív, kollektivista értékrendedben persze lehet, hogy bénázás az egyenjogú partneri kapcsolat, a gyakorlatban viszont működőképes modell, ha ennek megfelelő személyiségű emberek művelik.

G. Nagy László 2019.12.16. 11:13:52

@Zabalint:

"Ellenben amit leírtál dogmaként"

Sosem írtam le dogmát.

"az kizár minden általad preferálttól eltérő modellt."

Nem.

"Pedig a liberalizmus tényleg arról szól, hogy sokféle modell működhet, és az adott személyeken múlik, hogy miben vannak benne."

E kérdéskör kapcsán ez pontosan így van.

"A te konzervatív, kollektivista értékrendedben"

Nyilván csak bosszantani akarsz. Leírod a konzervatív szót, de nem találod elég bántónak, ezért hozzáteszed még a kollektivista jelzőt is, amelynek semmi köze a témához, s még kevésbe igaz, mint a konzervatív. Tiszta trollkodás, mindketten tudjuk.

"persze lehet, hogy bénázás az egyenjogú partneri kapcsolat"

És megint csúsztatsz. Számomra az egyetlen működőképes modell az EGYENJOGÚ, sőt továbbmegyek, az EGYENRANGÚ kapcsolat. (Persze, liberálisként elfogadom a szadista-mazochista felállást is, ha önkéntesen megy.) De még az egyenrangú táncban is a férfi irányít. A legkomolyabban kérdezem: ha nem metaforaként használjuk, hanem konkrétan a táncról beszélünk, ott sem te irányítasz?

El sem tudom mondani, hány női panaszt hallgattam végig, hogy a férfiak milyen tutyimutyik. A nők túlnyomó többsége - még a legmodernebbek, legemancipáltabbak is, legokosabbak is - olyan férfire vágyik, akire fel lehet nézni, aki megvédi a kardfogú tigristől, aki megszereli az elromlott dolgokat a barlangban, s akinek a leghosszabb a farka a törzsben.

Nekem otthon is elég nagy az arcom. Nálam simán belefér, hogy végignézem, ahogy az asszony megszereli a csapot. Még fotózom is közben... De utána két hétig mást sem hallgatok...

Zabalint 2019.12.16. 13:39:11

@G. Nagy László:
"Sosem írtam le dogmát."

Bazdmeg, legalább vállald fel, amit leírtál. A teljes írásod, az összes kommented hemzseg azoktól a kifejezésektől, amelyekben kizárólagossággal, tudományos tényként mutatod be a párkapcsolatokkal kapcsolatos véleményedet. Ezt a kenegetést rühellem, amikor utólag letagadod. Ugyanezt nyomtad menekültellenes, iszlám ellenes témában, amikor szóvá teszem, miket írtál, akkor hirtelen nem is érted, pedig te milyen kurva nagy liberális humanista vagy...

Na, én ezt a kenegetést nevezem PC-nek. Amikor nem azokkal a szavakkal kifejted a véleményedet, majd nem vállalod egyenesen, hanem politikailag korrekt módon igyekszel elfedni. Te meg azt nevezed PC-nek, amikor valaki eleve nem rasszista, hímsoviniszta, idegenellenes, stb., stb., és ennek megfelelően nem is használ olyan kifejezéseket, mert fel sem merülnek. Nálad felmerül, de nem használod.

"Nem."

Akkor nem te írtad, hogy a többi modell az bénázás, nem működik, stb., stb., ugye?

"Nyilván csak bosszantani akarsz. Leírod a konzervatív szót, de nem találod elég bántónak, ezért hozzáteszed még a kollektivista jelzőt is, amelynek semmi köze a témához, s még kevésbe igaz, mint a konzervatív. Tiszta trollkodás, mindketten tudjuk."

Pontosan tudod, hogy ebben semmi trollkodás nincsen, de azért egyszerűbb mint nyíltan, egyenesen leírni mit gondolsz a maszatolás helyett. A kollektivizmus nem csak gazdasági értelemben létező irány, hanem társadalmi kérdésekben is. Mint már írtam korábban, gazdasági értelemben szerintem hasonlóan gondolkodunk, mindketten inkább jobboldaliak vagyunk, bár nálad ennek ellentmond, hogy egyszer leírtad, hogy a Fideszre szavazol, akik ezen a téren erősen balosok, a Munkáspárt után talán ők állnak leginkább baloldalon.

A társadalmi kérdésekben viszont a liberális ellentéte csak részben a konzervativizmus, mivel a konzervativizmusnak van individualista iránya is. Te inkább a kollektivista irányát képviseled, hiszen a társadalom hagyományos összetartó erejét képviseled, különösen ezen kérdésben. Ennek része az, amit leírtál a férfi és női szerepekről. De ugyanezt az irányt lehetett nálad látni a stadionavató kérdésében. És akkor ennek fényében jobban is érthető, mért egy szélsőbalos pártra szavazol, mivel ugyanez a párt a társadalmi kérdésekben meg erősen konzervatív-kollektivista, míg a többi párt a mérsékelten jobbostól a mérsékelten balosig terjed, de liberális-kollektivista tengelyen inkább liberális mind.

"És megint csúsztatsz. Számomra az egyetlen működőképes modell az EGYENJOGÚ, sőt továbbmegyek, az EGYENRANGÚ kapcsolat. (Persze, liberálisként elfogadom a szadista-mazochista felállást is, ha önkéntesen megy.) De még az egyenrangú táncban is a férfi irányít. A legkomolyabban kérdezem: ha nem metaforaként használjuk, hanem konkrétan a táncról beszélünk, ott sem te irányítasz?"

Nem, az nem egyenrangú, ha mindig te irányítasz, de senki sem mondta, hogy a táncnak egyenrangúnak kell lennie, ahogy pl. a sportban sem mindig egyenrangú szerepek vannak, hiszen pl. lehet valaki egy másik maratoni futó nyula.

"El sem tudom mondani, hány női panaszt hallgattam végig, hogy a férfiak milyen tutyimutyik. A nők túlnyomó többsége - még a legmodernebbek, legemancipáltabbak is, legokosabbak is - olyan férfire vágyik, akire fel lehet nézni, aki megvédi a kardfogú tigristől, aki megszereli az elromlott dolgokat a barlangban, s akinek a leghosszabb a farka a törzsben."

Az gondolom fel sem merül benned, hogy olyan kapcsolat is létezik, ahol a két fél kölcsönösen fel tud nézni egymásra? Vagy a férfi a nőre úgy egyáltalán? Vagy mondjuk olyan párt sem tudnál elképzelni, ahol a nő az ügyesebb szerelő, a férfi meg jobb a gyerekekkel foglalkozásban? Vagy bármely más felállás?

(Nálunk pl. úgy néz ki a legtöbb otthoni szerelés, főleg ha mondjuk valamit össze kell rakni, olyat, amit előtte még nem csináltunk, hogy együtt megnézzük hogyan kell csinálni, megbeszéljük, átgondoljuk, megcsináljuk. Ja, és ha néhanapján főzünk - nem jellemző, mert nem hobbink, így mással töltjük a szabadidőt - akkor azt is együtt csináljuk.)

Zabalint 2019.12.16. 13:39:44

@G. Nagy László:
"Sosem írtam le dogmát."

Bazdmeg, legalább vállald fel, amit leírtál. A teljes írásod, az összes kommented hemzseg azoktól a kifejezésektől, amelyekben kizárólagossággal, tudományos tényként mutatod be a párkapcsolatokkal kapcsolatos véleményedet. Ezt a kenegetést rühellem, amikor utólag letagadod. Ugyanezt nyomtad menekültellenes, iszlám ellenes témában, amikor szóvá teszem, miket írtál, akkor hirtelen nem is érted, pedig te milyen kurva nagy liberális humanista vagy...

Na, én ezt a kenegetést nevezem PC-nek. Amikor nem azokkal a szavakkal kifejted a véleményedet, majd nem vállalod egyenesen, hanem politikailag korrekt módon igyekszel elfedni. Te meg azt nevezed PC-nek, amikor valaki eleve nem rasszista, hímsoviniszta, idegenellenes, stb., stb., és ennek megfelelően nem is használ olyan kifejezéseket, mert fel sem merülnek. Nálad felmerül, de nem használod.

"Nem."

Akkor nem te írtad, hogy a többi modell az bénázás, nem működik, stb., stb., ugye?

"Nyilván csak bosszantani akarsz. Leírod a konzervatív szót, de nem találod elég bántónak, ezért hozzáteszed még a kollektivista jelzőt is, amelynek semmi köze a témához, s még kevésbe igaz, mint a konzervatív. Tiszta trollkodás, mindketten tudjuk."

Pontosan tudod, hogy ebben semmi trollkodás nincsen, de azért egyszerűbb mint nyíltan, egyenesen leírni mit gondolsz a maszatolás helyett. A kollektivizmus nem csak gazdasági értelemben létező irány, hanem társadalmi kérdésekben is. Mint már írtam korábban, gazdasági értelemben szerintem hasonlóan gondolkodunk, mindketten inkább jobboldaliak vagyunk, bár nálad ennek ellentmond, hogy egyszer leírtad, hogy a Fideszre szavazol, akik ezen a téren erősen balosok, a Munkáspárt után talán ők állnak leginkább baloldalon.

A társadalmi kérdésekben viszont a liberális ellentéte csak részben a konzervativizmus, mivel a konzervativizmusnak van individualista iránya is. Te inkább a kollektivista irányát képviseled, hiszen a társadalom hagyományos összetartó erejét képviseled, különösen ezen kérdésben. Ennek része az, amit leírtál a férfi és női szerepekről. De ugyanezt az irányt lehetett nálad látni a stadionavató kérdésében. És akkor ennek fényében jobban is érthető, mért egy szélsőbalos pártra szavazol, mivel ugyanez a párt a társadalmi kérdésekben meg erősen konzervatív-kollektivista, míg a többi párt a mérsékelten jobbostól a mérsékelten balosig terjed, de liberális-kollektivista tengelyen inkább liberális mind.

"És megint csúsztatsz. Számomra az egyetlen működőképes modell az EGYENJOGÚ, sőt továbbmegyek, az EGYENRANGÚ kapcsolat. (Persze, liberálisként elfogadom a szadista-mazochista felállást is, ha önkéntesen megy.) De még az egyenrangú táncban is a férfi irányít. A legkomolyabban kérdezem: ha nem metaforaként használjuk, hanem konkrétan a táncról beszélünk, ott sem te irányítasz?"

Nem, az nem egyenrangú, ha mindig te irányítasz, de senki sem mondta, hogy a táncnak egyenrangúnak kell lennie, ahogy pl. a sportban sem mindig egyenrangú szerepek vannak, hiszen pl. lehet valaki egy másik maratoni futó nyula.

"El sem tudom mondani, hány női panaszt hallgattam végig, hogy a férfiak milyen tutyimutyik. A nők túlnyomó többsége - még a legmodernebbek, legemancipáltabbak is, legokosabbak is - olyan férfire vágyik, akire fel lehet nézni, aki megvédi a kardfogú tigristől, aki megszereli az elromlott dolgokat a barlangban, s akinek a leghosszabb a farka a törzsben."

Az gondolom fel sem merül benned, hogy olyan kapcsolat is létezik, ahol a két fél kölcsönösen fel tud nézni egymásra? Vagy a férfi a nőre úgy egyáltalán? Vagy mondjuk olyan párt sem tudnál elképzelni, ahol a nő az ügyesebb szerelő, a férfi meg jobb a gyerekekkel foglalkozásban? Vagy bármely más felállás?

(Nálunk pl. úgy néz ki a legtöbb otthoni szerelés, főleg ha mondjuk valamit össze kell rakni, olyat, amit előtte még nem csináltunk, hogy együtt megnézzük hogyan kell csinálni, megbeszéljük, átgondoljuk, megcsináljuk. Ja, és ha néhanapján főzünk - nem jellemző, mert nem hobbink, így mással töltjük a szabadidőt - akkor azt is együtt csináljuk.)

G. Nagy László 2019.12.16. 17:44:55

@Zabalint:

"Bazdmeg, legalább vállald fel, amit leírtál. A teljes írásod, az összes kommented hemzseg azoktól a kifejezésektől, amelyekben kizárólagossággal, tudományos tényként mutatod be a párkapcsolatokkal kapcsolatos véleményedet."

Figyu, amit leírtam, az mind ott van feketén-fehéren, lehetetlen eltitkolni. De sehol semmi dogma. Egy állítás háromféle lehet: tény, vélemény és dogma. Amikor véleményt írok, azt általában jelzem. Minden más azonban tudományra, kutatásokra, megfigyelésekre, statisztikákra épül. Csak hogy egyértelmű legyen:

TÉNY: A férfiak szexuális étvágya általában húszéves koruk táján, míg a nőké kb. 40 esztendős korban tetőzik.

VÉLEMÉNY: érdemes olyan nőn választani, aki imád szexelni.

DOGMA: A házasságon kívüli szexualitás bűn.

Jól látszik a különbség. Az első statisztikai alapú megfigyelés. A második személyes értékpreferencia. A harmadik szimpla kinyilatkoztatás, poros könyvekre hivatkozva. Igyekszem nem keverni ezeket.

"de senki sem mondta, hogy a táncnak egyenrangúnak kell lennie"

Ezek fontos gondolatok és jól mutatják a különbséget kettőnk gondolkodásmódja között. Szerintem sem KELL egyenrangúnak lennie a táncnak, de mégis az. Csupán különbözőek a SZEREPEK. De a RANGOK egyenlőek. Gondolj bele: egy eladó és egy vevő, vagy egy orvos és páciens viszonyba! Szó sincs alá-fölé rendeltségről! De még véletlenül sem. És mégis: az egyik fél domináns lesz, irányítja a két fél együttműködését.

Nekem nagyon furcsa, hogy ez nálad nem evidens. Ez maga a jézusi modell: aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenkinek a szolgája! Ez maga a kapitalista társadalom! Az orvos szolgálja a beteget, miközben dominálja a kapcsolatot és pénzt keres. Az eladó szolgálja a vevőt, miközben dominálja a kapcsolatot és pénzt keres. A férfi kényezteti a nőt, miközben dominálja a kapcsolatot és maga is örömet talál benne. A szerepek persze ez utóbbinál cserélődhetnek, s egy hosszú kapcsolatban kell is, hogy változatos legyen a felállás. De az ismerkedési szakaszban - és elsősorban erről szól a fenti poszt - egyértelműen a férfi a vadász és a nő a vad.

Zabalint 2019.12.17. 11:32:23

@G. Nagy László:
Nem, nem értek egyet. Az orvos sem dominál, jó esetben. A magyar egészségügyben sok régi vonalas orvos dominál, egy modern gondolkodású orvos nem dominál, hanem szolgáltat, és ez nagyon nagy különbség. Boltban is inkább a régi vonalas kisboltokban jellemző az, hogy a pénztáros dominálni próbál, ahogy ugyanez igaz állami ügyintézésnél is sok ügyintézőnél, van ahol meg nem.

Zabalint 2019.12.17. 11:33:02

@G. Nagy László:
"TÉNY: A férfiak szexuális étvágya általában húszéves koruk táján, míg a nőké kb. 40 esztendős korban tetőzik."

Már eleve ez az általában mennyire tudományos?

G. Nagy László 2019.12.17. 12:23:27

@Zabalint:

"Már eleve ez az általában mennyire tudományos?"

Kifejezetten az. Egy szervi működés kapcsán kimondhatunk általános érvényű igazságokat: a szív vért pumpál, a tüdő oxigént vesz fel stb. Azonban komplexebb kérdésekben - pl. szexuális étvágy, párválasztási preferenciák stb. - csupán a statisztikákra támaszkodhatunk. Egyrészt azért, mert nem egyetlen szerv működésétől függenek, hanem számtalan idegi, hormonális és kultúrából nyert tényező hatását látjuk, határozott trendek mentén. Természetesen számos eltérés lehet a trendtől. Egy negyvenéves nőnek a szíve ugyanúgy vért pumpál, mint húszévesen, de ha harmincesztendősen megerőszakolták, az lehet akkora trauma, hogy libidója eztán vészesen csökkenni fog.

"Az orvos sem dominál, jó esetben. A magyar egészségügyben sok régi vonalas orvos dominál"

Természetesen nem azokra a nagyképű szarháziakra gondolok, akik átnéznek a betegen. Képzeld magad elé a világ legjámborabb, legbarátságosabb, leghumánusabb orvosát. Mindig mosolyog, mindig segítőkész, a hivatásának él. Ám az esetek többségében dominálni/irányítani fogja kettőtök együttműködését, hiszen ő a szakember, ő kérdez, ő méri fel az állapotodat, a tüneteidet, ő tesz javaslatot a vizsgálatokra, a gyógykezelésre és minden egyébre. Ezek szerepek, nincs benne semmi bántó alá-fölé rendeltség. Nincs benne semmi ördögtől való.

Csak hogy kapj egy fordított felállást is: egy japán masszőz kezei alatt fekszel. Mindent ő csinál az elejétől a happy finnishig. Abszolút irányító. Te meg csak fizetsz és passzívan élvezed a kényeztetést. Puszta szerepekről van szó, engedd el azt a rossz érzést, hogy az "irányítás" meg a "dominancia" rangbéli alá-fölé rendeltséget jelentene. Ezek, játékok, szerepek, funkciók. Pont úgy, ahogy a helyzet megkívánja.

Zabalint 2019.12.17. 12:30:44

@G. Nagy László:
Ja, csak ugye táncnál meg masszőznél konkrét szó szerinti irányításról beszélünk. Egy párkapcsolati dominancia viszont szellemi, érzelmi síkon zajlik, és míg előbbiek konkrét szituációk, ahol konkrét szerepbe kerülsz, utóbbi maga az életed, aminél rendelheted alá meg fölé magadat, de az személyiség függő, és nem pedig nem függő, hogy melyikre alkalmas a személyiséged. A hazug kommunikáció pedig ahhoz vezet, hogy mindezt félreértsék, és az egyik vagy mindkét fél azt hiszi a másikról, hogy így jó neki, pedig nem, aztán az évek során gyűlik a feszültség. Ezért fontos már az elejétől őszintének lenni.

Amit pedig írtál, köze nincs a tudományhoz, úgy és amilyen formában leírtad, puszta kinyilatkoztatás, és mivel tudománynak állítod be, ezért dogma. Ezzel meg az a baj, hogy a saját véleményedet próbálod tudományosnak és kizárólagosnak beállítani a témában, miközben egy valóban liberális nem bizonygatja, hogy a másik párkapcsolati modellje működésképtelen.

G. Nagy László 2019.12.17. 12:45:23

@Zabalint:

"A hazug kommunikáció pedig ahhoz vezet"

Nincs szó hazug kommunikációról. Elolvastad a belinkelt cikket Dave-ről? Hol hazudik? SEHOL. Jómagam a fenti posztban hol beszéltem hazugságról? SEHOL.

"hogy mindezt félreértsék"

Nem értik félre. Intelligens, felnőtt emberek násztáncáról van szó. A nőstény pontosan tudja, hogy a hím miért mutogatja feltűnően színes farktollait.

" és az egyik vagy mindkét fél azt hiszi a másikról, hogy így jó neki, pedig nem, aztán az évek során gyűlik a feszültség."

Nincs ilyenről szó. Az intimitás pillanatai előbb-utóbb megkövetelik a teljes játszmamentességet, de odáig el kell jutni.

"Ezért fontos már az elejétől őszintének lenni."

Ha az őszinteség nálad azt jelenti, hogy meg sem mutatod káprázatosan pazar farktollaidat, akkor nem őszinte vagy, hanem született lúzer. Ha viszont ugyanúgy élsz az adottságaiddal és a legjobb formádat mutatod, úgy nincs sok vita köztünk.

G. Nagy László 2019.12.17. 12:56:27

@Zabalint:

Már nem emlékszem a film címére, de valami zseniális jelenet volt: George Clooney játszotta az irgalmatlanul domináns macsót. Éttermi jelenet, rendel a pincérnél, s mire a csaj megszólalhatna: - "Hozza a kisasszonynak is ugyanezt!" Majd bepisiltem a gyönyörűségtől. Ennél nem ismerek tökéletesebb attitűdöt. Nincs benne semmi bizonytalanság. Semmi félelem, hogy a csaj feláll és otthagyja. A lányban ilyenkor kettős érzelem dúl, ami a legjobb: a tudatos énje háborog, az ösztönös énje olvad a gyönyörűségtől. A legtöbb nő ilyen férfit keres. Még akkor is, ha utána megállítja a pincért, és módosítja a rendelést. De ez a fajta lehengerlő stílus csaknem mindenkinél működik. A saját tapasztalataim is visszaigazolják a szakirodalom és a filmkultúra megállapításait, bár én sosem mertem ennyire pofátlanul tolni.

Zabalint 2019.12.17. 13:38:35

@G. Nagy László:
Viszont ehhez a személyiségből fakadóan kell dominánsnak lennie az illetőnek. Amikor erre tanítják a "könyvtárost", akkor abból lesz a "parkolóőr", mert ugyanezt ugyanaza a nő súlyos bunkóságnak fogja tekinteni, és a kettő között pusztán a nem verbális kommunikáció a különbség, amit a nő észrevesz.

G. Nagy László 2019.12.17. 16:55:19

@Zabalint: Kezded kapiskálni a lényeget... igen, ez valós veszély. Az áhított cél a "tűzoltó" karakter, de simán el lehet csúszni az úton.

Igazából két dolog fontos. Az első, hogy a nő mutasson némi érdeklődést. Ha taszítónak talál, tehetek bármit, semmi sanszom. A második, hogy ezt a domináns karaktert elegánsan és stílusosan hozzam. Ha bunkó vagyok, akkor könnyen "parkolóőr" válik belőlem, s lőttek az egésznek.

Abban ugyanakkor nem értek egyet, hogy az alapszemélyiségnek dominánsnak kéne lennie. Ez olyan, mintha azt mondanánk: a testemnek alapból kisportoltnak kell lennie. Hát nem az. Mindkettő fejleszthető és fejlesztendő is.

fáskerti elvtárs 2019.12.19. 15:51:59

@G. Nagy László: Aligha hiszem, hogy egy értelmes, magabiztos nőnek ez bejönne. Szerintem elég súlyos lelki sérülések kellenek ahhoz, hogy valaki elolvadjon a gyönyörűségtől, mert a sármos George eldöntötte helyette, hogy mit egyen, mit igyon, milyen ruhát vegyen fel, kivel barátkozzon, hol dolgozzon.

Az add önmagad pedig a lehető legjobb tanács, még akkor is, ha az önmagad a lehető legjobb önmagad jelenti. A játszmázásnak mindig rossz vége lesz. Arról nem beszélve, hogy az tudja önmagát adni, aki magabiztos, a magabiztosság pedig vonzó.

G. Nagy László 2019.12.19. 16:48:44

@fáskerti elvtárs: Baszki, ugyanazt mondod, amit én, csak más szemszögből. Ha valaki magabiztos, ráadásul önmaga legjobb verzióját hozza, annak tényleg nincs szüksége túl sok trükkre. (Ne túl elegáns dolog magammal példálózni, de ezúttal megteszem. Egy külsőre teljesen átlagos pali volnék, aki viszonylag jól karbantartja magát, emellett meglehetősen gátlástalan is vagyok, ami a kommunikációt illeti. Nem is igen jellemző, hogy különösebben játszmáznék.)

A férfiak jelentős része azonban elképesztően béna. Figyeld csak Gréczy Zsolt esetét, amely önmagában is megérne egy posztot. Róla is elmondható, hogy önbizalomban nincs hiány. Magabiztosan ostromolna a Mi Hazánk Mozgalom üdvöskéjét. Igen ám, de olyan kapitális hibákat elkövetve, amilyeneket a legtöbben tizenévesen sem tettünk soha.

A magabiztosság/határozottság/dominancia messze a legfontosabb vonzalmi kapcsoló. De ha ezt bénán használjuk, annak vagy erőszak, vagy levakarhatatlanság a vége. Mindkettő iszonyú gáz. Nem állítom, hogy Gréczynek bármi esélye lett volna a csajnál. Ha a világ legjobb game-jét nyomja, valószínűleg akkor is punci nélkül marad. De legalább az esélyt megadta volna magának, és a szégyent megspórolta volna.

G. Nagy László 2019.12.19. 16:53:06

@fáskerti elvtárs:

"Aligha hiszem, hogy egy értelmes, magabiztos nőnek ez bejönne. Szerintem elég súlyos lelki sérülések kellenek ahhoz, hogy valaki elolvadjon a gyönyörűségtől, mert a sármos George eldöntötte helyette, hogy mit egyen"

Ez viszont hibás gondolat. Szinte MINDEN NŐ arra vágyik, hogy ellenállhatatlanul lehengereljék. Ha egyébként bejön nekik a fickó, úgy ez a jelenet szinte kivétel nélkül működni fog. Minél kiegyensúlyozottabb, sérülésmentesebb, tudatosabb és értelmesebb egy nő, annál inkább értékelni fogja ezt a magatartást. Éppen egy lelki ronccsal szemben nem alkalmaznám soha, mert az valóban kiakadna.

fáskerti elvtárs 2019.12.19. 17:02:52

@G. Nagy László: Baszki, ugyanazt mondod, amit én, csak más szemszögből.

Ok, csak (biztosan az olvasók becserkészése érdekében) sokszor adsz egy hangzatos címet a posztodnak, aztán a részletekből kiderül, hogy tulajdonképpen nem tartod olyan hülyeségnek a kritizált "téveszmét", csak egy kicsit árnyalod a képet.

fáskerti elvtárs 2019.12.19. 17:11:24

@G. Nagy László: Nem vagyok nő, biztos ezért van, de elég nehezen tudom elképzelni, hogy mi olyan vonzó abban, hogy valaki nem engedi, hogy kinyissam a szám, hogy elmondjam a pincérnek, mit szeretnék, hogy eldöntsem, mit eszek. Mindezt egy udvarlási fázisban. Aki ezt megjátssza, az előbb-utóbb azt is elő fogja írni, hogy mit vegyen fel a nő, milyen legyen a frizurája, kivel (ne) barátkozzon, kimenjen-e a lakásból.

G. Nagy László 2019.12.19. 18:26:54

@fáskerti elvtárs:

Az a helyzet, hogy ez két totálisan különböző jelenség, és hitem szerint még átjárás sincs közöttük.

Az egyik: "az előbb-utóbb azt is elő fogja írni, hogy mit vegyen fel a nő, milyen legyen a frizurája, kivel (ne) barátkozzon, kimenjen-e a lakásból." Az ilyen férfi tipikusan önértékelési problémákkal küzd, féltékeny, kisstílű, nem érzi magát méltónak a másikhoz, ezért kalitkába zárná. Sokan vannak így, egyenes út a pokolba, de a váláshoz egészen biztosan. Az ilyen fickók GYENGÉK, amit - tettükön kívül - az mutat a legjobban, hogy az ismerkedési fázisban jellemzően mézes-mázosak, csak később mutatják meg igazi arcukat. Nos, ez az a marketing, ami csak az alacsony érzelmi intelligenciájú nőknél működik. Ők ugyanis nem szúrják ki, hogy egy beteges kishitűvel van dolguk.

A másik: George Clooney karaktere ezzel szemben már az ismerkedési szakaszban a nagyképű macsót játssza. Ez pont ellentétes, mint a másik figura. Itt az üzenet: "Nem félek pimasznak látszani. Nem félek attól, hogy elveszítelek. Annyira értékes vagyok, hogy neked ajándék az, hogy egy asztalnál ülhetsz velem. Épp ezekből pontosan tudod, hogy sosem akarlak majd erővel birtokolni, bezárni, kényszeríteni." Ez a magatartás valódi ERŐT sugall. Persze, George helyében annak drukkolok, hogy a lány megállítsa a pincért és azt mondja: "Hozzon az úrnak, amit csak akar, én a magam részéről egy lazacsalátát kérek. És hozzon kérem egy palack chardonnay-t a Thummerer pincészet kínálatából, két pohárral!" Ez ugyanis egy könnyed hatalmi játszma, amelyben mindkét fél felfelé tornássza a vonzerejét, szemben a másikkal, amelynek már semmi köze a játékhoz.