Esküszöm, hogy a falat kapartam, amikor az ATV Egyenes beszéd című műsorát néztem, Schobert Norbi és Szentesi Éva vendégszereplésével. Valószínűleg naiv vagyok, és egészen biztosan ritkán kalandozom erre a csatornára, de eddig szentül meg voltam győződve arról, hogy a képmutatásnak ez a szintje még nem érte el kis hazánkat. Döbbenetes volt végighallgatni ezt a diskurzust, különösen a műsor címének fényében.

Az előzményeket ismerjük: Norbi hangot adott azon gondolatának, mely szerint a házaséletet tönkreteheti, ha a nők szülés után elengedik magukat, s nem nyerik vissza eredeti formájukat. Elmondta, hogy a férfiak többsége nem tartja szexinek, amikor a 78 kilósra hízott felesége döngő léptekkel érkezik a hálószobába. Ezen aztán jól bepöccent az ország népe, így napok óta mást sem hallunk, hogy ilyet nem lehet, hogy ilyet nem szabad, hogy ez aztán skandalum. 

Valójában már maga a szó, a "testszégyenítés" is egy vicc. Egyesek a "kövéralázás" kifejezést használják, amely sokkal kifejezőbb és célszerűbb. A cél pedig nem egyéb, mint megteremteni a sértődés lehetőségét. Az a Napnál is világosabb, hogy a fitneszguru az égvilágon senkit sem alázott meg. Az ugyanis nem így működik. A megszégyenítés - amelyet természetesen minden jó szándékú ember kerülni igyekszik - alapvető vonása, hogy konkrét személyre irányul. Mindannyian emlékszünk még az általános iskolás tornaórákra, ahol a túlsúlyos gyerekektől is ugyanúgy elvárták, hogy felmásszanak a rúdon, vagy épp a kötélen. Szegények csak álltak, s nézték, ahogy a többiek villámgyorsan a plafonig küzdik magukat, majd a látszat kedvéért ők is tettek pár hitehagyott kísérletet... borzasztóan sajnáltam őket, hogy ezt végig kell csinálniuk, a többi gyerek hangos röhögésétől kísérve. Ezúttal azonban szó sincs ilyesmiről. Schobert Norbi általános értelemben beszél egy valós problémáról. Aki ezen megsértődik, az egészen komoly pszichikai problémákat tudhat magáénak. A valóság az, hogy mindannyian tele vagyunk testi hibákkal, és egyikünk sem boldog, ha ezeket felemlegetik. A kis mellű nők nem szívesen szembesülnek azokkal a felmérésekkel, melyek arról árulkodnak, hogy a férfiaknak a közepes és a kifejezetten nagy keblek jönnek be inkább. De jelenti-e ez azt, hogy az érzékenységükre hivatkozva be kell tiltani minden ilyen jellegű kutatást? Az alacsony férfiak rosszul vannak attól, hogy a nők számára a magas srácok a vonzóbbak. Velük mit kéne tenni? Hazudjuk a szemükbe, hogy ők is ugyanolyan jó eséllyel indulnak egy 175 centis nő meghódítására, mint kosaras barátaik? (És akkor még a kopaszodó nőkről és a kis pöcsű férfiakról még nem is szóltunk.) Ráadásul ezek mind olyan adottságok, melyek természetes úton nem megváltoztathatóak, szemben a túlsúllyal, mely az esetek döntő többségében abszolút kezelhető.

A kedd esti riportnál csak kapkodtam a fejem. Nem is tudom, mikor találkoztam valaha is ilyen brutális képmutatással. "Ezért rossz ez a testszégyenítés, mert ezt generálod" - fogalmazta meg Szentesi Éva álszent módon, az ominózus videót követő, anyázós hozzászólásokra utalva. Mintha Norbinak bármi felelőssége volna abban, hogy primitív kommentelők primitív stílusban hőbörögnek. "Az, amit te elmondtál, az csak továbbront azon, hogy milyen az ő énképe. Hogyha belenéz a tükörbe, akkor milyennek látja magát, mert te azt erősíted benne, hogy benne nincsen már szép." - ez már Rónai Egon elmés gondolata. Tényleg a mimózák társadalmát szeretnénk felépíteni? Most képzeljük el magunkat egy nyolcvankilós, pár éve még tökéletes testű nőként! Létezik az, hogy eleddig úgy néztünk a tükörbe, hogy elégedettek voltunk a látvánnyal, csak most ez a mocsok Schobert Norbi megpróbál kibillenteni minket valós lelki egyensúlyunkból? Ez esetben semmi nem változott, holnaptól ugyanúgy gyönyörködhetünk telt idomainkban. Ha viszont már eddig is gondot okozott a túlsúly, úgy elég értelmetlen reakció annak a nyakába varrni mindent, aki kész volt ki is mondani a problémát. A következő demagóg gyöngyszem ismét Szentesi Éváé: "De azt te nem tudod elképzelni, Norbi, hogy a párkapcsolatban a szexualitás nem csak azon múlik, hogy az a nő hogy néz ki? Vagy az a férfi hogy néz ki?" Ha ezt egy tapasztalatlan apáca kérdezné, megbocsátható naivitás volna. Ez a nő azonban pontosan tudja, hogy a férfiak szexuális vágyát elsősorban a látvány kelti fel, s ugyancsak a látvány az, mely villámgyorsan kedvét is szegheti. Nyilvánvaló, hogy egy sok évtizedes házasságban elnézzük a másiknak, ha néha felszalad pár kiló. De bevallom őszintén, hogy fél mázsa tartós többlet esetén sikítva menekülnék otthonról, s nincs abban semmi meglepő, ha más férfiak is így reagálnak. "Ezt nem érzed sekélyesnek?" - teszi hozzá, s én konkrétan a hajamat tépem a képernyő előtt. Tényleg sekélyessé formálta a férfiembert az evolúció? Úgy tűnik, igen, már ha ezt értjük sekélyesség alatt, de ezzel talán inkább a Teremtőnél kéne reklamálni. Ez a nő valóban azt gondolja, hogy a férfiak genetikai programozását kéne megváltoztatni ahelyett, hogy az életmódunkat terelnénk egészségesebb irányba?  "Miért nem kérsz elnézést azoktól, akik úgy érzik, súlyosan megbántottad őket?" - ez már újfent a műsorvezető briliáns kérdése. Tényleg nem tudom, mi a rosszabb: ha Rónai Egon mindezt komolyan gondolja, vagy ha csak provokál, s belül röhög az egészen. (A fél életünk bocsánatkéréssel telne, ha így gondolkodnánk, hiszen bárki bármin megsértődhet. Tőlem például - ezen az alapon - rögtön maga a műsorvezető kérhetne bocsánatot, annyira kiakasztott.)

Molnár Csaba tegnapi cikke az Indexen - Schobert Norbert kövéralázása nem segít a lefogyásban - ugyanezt a vakrepülést folytatja tovább. Az írás mélypontja az a rész, amelyben a BBC-nek nyilatkozó, sértődött túlsúlyosak véleményét hozza szakmai érvként: szerintük sokan csupán a saját felsőbbrendűségüket igyekszenek igazolni a másik lealacsonyítása révén... Vicces. Valószínűleg pont erre van szüksége Update Norbinak... Lépjünk ezen túl, s tegyük fel, hogy a cikk igazat szól: az effajta figyelemfelhívás valóban nem segít. Nos, kedves Molnár Csaba, akkor mi lesz az, ami igen? Akkor mit kéne tenni ahhoz, hogy rávegyük az elhízottakat a fogyásra? Mert ugye, ez lenne a lényeg. S ha már eleget időztünk az üres feltevésnél, lendüljünk tovább a valóságba! LifeTilt Tomi, az ország másik életmódguruja - belvárosi üzlettel, brutális forgalmi adatokkal - a legkevésbé sem finomkodik: "Az elhízásod a mentális gyengeséged egyenes következménye, amiért senki mást nem hibáztathatsz. Nem a meló, nem a főnök, nem a férfiak gecik, nem az időjárás, nem a szülők, nem a gyerek, és nem is az élet hibás, meg a körülmények, hanem egyedül te, amin csak te tudsz változtatni." Körülbelül ezt nevezem emberi kommunikációnak. Hozzá képest Norbi egy igazán visszafogott, ministráns fiúcska. Úgy tűnik, hogy a nyíltságra és szókimondásra épülő üzleti stratégia kifejezetten működőképes. Százezer feletti - túlnyomórészt csajok alkotta - követőtáborát érdekes módon nem a permanens sértődés jellemzi, sokkal inkább az, hogy motiválva érzik magukat és rengeteg pénzt költenek a LifeTiltnél. És persze: miután lefogytak, kifejezetten hálásak az előzetes rugdosásért.

A tekintélyelvű vallásokkal általában az a legnagyobb elvi problémánk, hogy a vakhitet többre értékelik a tapasztalásnál. Nos, a szemünk előtt születik meg az új vallás, melyet egyáltalán nem érdekel a valóság, csakis az ideológia. Ha a kettő nem passzol, inkább a valóságot kívánja az eszméhez hajlítani. Ahogy Rónai Egon ki is mondja az ominózus riportban: "Nem az számít, Norbi, hogy igaz-e, amit állítottál." A szexuális szelekció - a lényegét tekintve - egyszerű: ahhoz vonzódunk, ami és aki egészséges. A túlsúly nyilvánvalóan nem az, s számos konkrét, hosszú távon halálos betegség előidézője lehet. Talán értelmesebb dolog volna a gyógyulásra koncentrálni, mint megharagudni a rossz hírt hozó, diagnosztizáló dokira.