"Tudtam, hogy ez az elhatározás egy életre szól. Számomra a vissza ismeretlen fogalom. És az elhatározás nem átmeneti szórakozást, hanem véres komolyságot jelentett. Már akkor is ösztönszerűleg idegenkedtem az olyan emberektől, akik mindent elkezdenek anélkül, hogy keresztül is vigyék, amit elkezdtek. Ezeket a mindenütt jelenlevőket már akkor is gyűlöltem, működésüket veszedelmesebbnek tartottam a semmittevésnél." - Vajon kitalálná-e a kedves Olvasó, hogy kitől származik ez az idézet? Segítek: ezek egy valódi fanatikus mondatai. Egy igazi pszichopata mondatai. Adolf Hitlerről van szó, s személye kapcsán aligha lepődünk meg, hogy elvi kérdést csinált abból is, ami tisztán pragmatikus. Ugyanakkor be is árazta a címbéli frázist.

Nyilvánvaló, hogy nem kell minden úton végigmennünk, melyre valaha ráléptünk. Ha egyértelművé válik, hogy rossz felé indultunk, onnantól minden további lépés indokolatlan. Ha belátjuk, hogy reménytelenül messze a cél, felesleges a további erőlködés. A gondolkodásra és önreflexióra képes ember életét nem merev dogmák, hanem a tiszta matek irányítja, akármilyen hűvösen is hat e kijelentés. És lám, milyen szép is a nyelv; amikor az mondjuk: BEFEJEZNI, érthetjük rajta azt is, hogy VÉGIGCSINÁLNI, de annak szöges ellentét is: ABBAHAGYNI. Mindkettő lehet legitim választás, a lényeg, hogy saját, kiérlelt döntésünk legyen.

PSZICHIKAI SZÁL

A magamfajta őskövületek hagyományos határidőnaplót használnak, melybe tollal írják az adott napokra kiporciózott teendőket. Minden egyes befejezett projekt egy áthúzott, kisatírozott sort jelent és kéjes örömöt okoz. A modernek a laptopjukon, vagy a telefonjukban rögzítik elvégzendő feladataikat, az önmagukat zseniknek képzelők pedig igyekeznek mindent fejben tartani... a gondok ott kezdődnek, amikor több tucatnyi elintéznivaló sűrűsödik össze, folyamatosan robbanás közeli állapotban tartva az elmét. Persze, akármilyen módját is választjuk az adatrögzítésnek, a lezárt akták minden esetben a kielégülés forrásai, míg a lezáratlanok a frusztrációé.

Érdemes különbséget tennünk feladat lajstrom és bakancslista között. Míg az előbbit valamiféle kényszerítő szükség hizlalja, az utóbbi csupán lehetőségeket tartogat. Ami engem illet: telefonomban több száz film- és könyvcím szerepel; ismerősök, barátok, olvasók, vagy épp közszereplők ajánlásai alapján. E listák hossza sosem csökken - ahogy lekerül egy megnézett/elolvasott tétel, rögtön jön helyette másik kettő. Valószínűleg halálom napján lesznek a leghosszabbak, de a fene se bánja.

KIS PROJEKTEK - RUTINMŰVELETEK

Az ember hazaér a bevásárlásból, s hatalmas szatyrait a konyha közepére helyezi. Vége a tengerparti nyaralásnak, s kipakolunk a kocsi csomagtartójából; a nappali táskákkal, bőröndökkel teli. E helyzetek kezelése terén kétféle iskolát ismerünk. Ez egyik a Pató Pál eljárás, amely első blikkre kényelmesnek tűnik ugyan, azonban hosszasan kerülgetni a csomagokat idővel fárasztóvá válik. Jómagam a hagyományos módszert részesítem előnyben: "amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!" Az ősi mondás a kis projektek világában abszolút helytálló; tényleg jobb pár perc alatt túl lenni az egészen. Elkezdtük, befejezzük - minek dagasztani a káoszt?

Léteznek mindenesetre igazi csodabogarak is. Apámat egy hónapja temettük. Halála után szemrevételeztük hagyatékát - lakásában számos tároló dobozban önmagának címzett instrukciókat találtunk: átnézni, megvizsgálni, meghallgatni, ellenőrizni stb. Minden egyes feliratnál az volt az érzésem: egyszerűbb lett volna elvégezni a folyamatot, mint dokumentálni a teendőt... Talán így gyártott magának jövőbeli elfoglaltságot, hogy érezze: nyugdíjas éveiben is van még fontos teendője. Talán a lelke mélyén azt is érezte, hogy ezek oroszlánrészét sosem fogja elvégezni. Valójában nincs baj ezzel; van, aki szükségét érzi az effajta ártatlan önbecsapásoknak. Ám ha játszmamentes személyiségre vágyunk, úgy érdemes elfogadnunk, hogy az apró teendőket illetően érvényes a mondás: amit elkezdtünk, érdemes villámgyorsan be is fejeznünk. (És nem kell aggódni, holnapra is jut feladat bőven.)

NAGY PROJEKTEK

A kisebb rutinfeladatok esetén azért érezzük, hogy érdemes gyorsan túl is lenni rajtuk, mert így gazdálkodunk a leghatékonyabban az időnkkel, az energiánkkal, a figyelmünkkel. Nem érdemes terjedelmes emlékeztetőket készíteni, hogy hol is tartottunk; nem kell újra felvenni az esetleg elveszített fonalat; hiszen egyetlen lendülettel is meglovagolhatjuk a problémát. A nagy projektek esetén ez nem lehetséges, ezért ezeknél pont fordított a helyzet: érdemes időnként megállni, és kiértékelni, hol tartunk, mennyit haladtunk és milyen irányban. Egy házasság esetén az nem lehet szempont, hogy egyszer valamikor belekezdtünk, ebből fakadóan muszáj is végigcsinálnunk... Vagy képzeljük el azt, hogy felvételt nyerünk az orvosi egyetemre, de már az első félévben világosan látjuk, hogy soha a büdös életben nem fogunk az egészségügyben dolgozni. Vajon hány előadásra ülünk be e felismerést követően? És ott van a vallás is. A legtöbben beleszületünk egy hitrendszerbe, majd múlnak a gyermekévek, s azt találjuk, hogy semmi közünk az egészhez. Miért kéne a családi tradíció miatt a lelkünktől idegen ösvényeken, apáink útján járnunk?

Amíg a dogmatikus makacsság az egyén esetén hiba, addig a politikai vezetők részéről egyenesen bűn. Ha egy kormányzat a lenini úton vezet egy országot, s azt tapasztalja, hogy egyre kilátástalanabb a sötétség (márpedig ez minden marxista kísérlet alakalmával így alakult a történelem folyamán), úgy nem a tempót kell fokozni, hanem érdemes inkább visszafordulni. Sajnálatos módon a jelenkorban sem látunk egyebet, mint ideologikus őrületet. Elég, ha csak az orosz-ukrán háborút tekintjük. Két éve tart az értelmetlen vérontás, ám Orbánon kívül nem sok mindenkitől halljuk, hogy álljunk meg egy szóra, s nézzük meg, mire mentünk az eddigi EU-s politikával. A szankciók semmit nem érnek, de azért fenntartjuk azokat. Az Ukrajnának juttatott milliárdok elfolynak mindenfelé, de azért küldünk még. Azt már firtatni sem meri senki, mi lesz a sorsa a fegyverszállítmányoknak... Ha már elkezdtük, végig is csináljuk, ha beledöglik is mindenki! És tökéletesen mindegy, hogy a világmegváltó, dogmatikus téboly, a korrupt lobbiérdek, vagy épp az önreflexióra képtelen politikusi gőg irányít, a lényeg ugyanaz: masírozunk tovább rendületlenül, ködös ideológiákra hivatkozva.

VEGYES PROJEKTEK

A legérdekesebbek azok a projektjeink, melyekben keverednek a kisebb-nagyobb, könnyebb és nehezebb feladatok. Matek érettségi, felvételi... számomra ezek már igen régi emlékek, viszont azóta is volt részem hasonlóban. A mai napig nagy barátja vagyok a logikai rejtvényeknek, s volt szerencsém hat világbajnokságon, számos 24 órás versenyen, s megszámlálhatatlanul sok kisebb próbatételen részt vennem. Ezeken az egyik legnagyobb kihívást - az iskolai dolgozatokhoz, zárthelyikhez, vizsgákhoz hasonlóan - az jelenti, hogy mely feladatokba érdemes egyáltalán belekezdenünk, s ha már időt áldoztunk rájuk, szabad-e kifarolnunk azokból. A logikai versenyeken a részmegoldásokért nem jár pont, így az idővel való gazdálkodás kiemelt jelentőséggel bír. Semmi sem olyan frusztráló, mint amikor egy húszpercesnek gondolt rejtvénnyel már negyedórája vacakolunk, s még mindig nem látszik az alagút vége. Ráadásul fogalmunk sem lehet róla, hogy három, avagy harminc percnyire vagyunk a megoldástól. Ha az előbbi az igaz, végzetes hibát követünk el, ha lemondunk róla. Ha az utóbbi áll közelebb a valósághoz, olyankor a kitartás jelent borzalmas döntést. (Seth Godin üzleti filozófus szerint kétféle feladás létezik. Az egyik a reaktív, amikor elfáradunk, elmegy a kedvünk az egésztől. Ez romboló. Az átgondolt, tudatos, ún. stratégiai feladás ezzel szemben kifejezetten hasznos lehet.) A lényeg: ezek a vegyes projektek szemléltetik a legjobban, hogy a címbéli, meglehetősen dogmatikus mondás mekkora téveszme. A jó döntés mögött mindig a józan matek áll.

MÉRTÉKLETESSÉG

Az élet persze nem csupán a feladatokról szól. Az élvezetek terén sem tűnik nagy okosságnak a "befizettük, végigesszük" alapelv alkalmazása. Ha a Trófeában ebédelünk, nyilván megkóstolunk két-három levest és a desszert sem maradhat el, ám ezek közé aligha tudunk kettőnél több fogást bepréselni, mégis a legtöbben megpróbálják... Világos, hogy a második világháború nélkülözésében edződött nagyszüleinktől még azt tanultuk, hogy mindent szépen meg kell enni, a jólét időszakaiban azonban a mértékletesség sokkal használhatóbb iránytűt jelent. Ugyanez a helyzet a vagyonszerzéssel is. Sokan vannak, akik soha nem tudnak leállni. Már régen megvan mindenük ahhoz, hogy még a dédunokáik is kipárnázott kényelemben élhessenek, de azért csak pörgetik tovább a mókuskereket. Megértem mindazokat, akiknek a biznisz az életük, a hobbijuk, a legfőbb szenvedélyük. De akiknek főként stresszt jelent az üzlet és a karrier, ráadásul ezerféle, sokkal élvezetesebb tevékenységgel is tartalmassá tehetnék az életüket, azok bizonyosan rossz döntést hoznak, amikor tűzzel-vassal végigcsinálják, amibe belekezdtek. (Sokak számára megmagyarázhatatlan Jürgen Klopp távozása a Liverpooltól. Én sem vagyok boldog tőle, mindenesetre érteni vélem döntését.)

***

"Amit elkezdtél, fejezd is be!" Való igaz: nem tesz jót az önbecsülésnek, ha az ember soha semmit nem fejez be, s minden projektje megfeneklik félúton. Számos sikerrecept és bölcs instrukció létezik ennek elkerülésére, ám mind közül talán a legfontosabb, hogy jól válasszuk meg, mibe fogunk bele egyáltalán. Tévedni persze emberi dolog, előfordul, hogy rossz lóra teszünk. Egészen biztosan nem attól leszünk jellemesek, gerincesek, erkölcsileg kikezdhetetlenek, ha kitartunk a hülyeség mellett.