Fidel Castro híres mondását máig sokan benyelik, s úgy beszélnek Jézusról, mint egy ízig-vérig baloldali figuráról. Nyilván nem olvasták a szőlőmunkásokról, avagy a talentumokról szóló példabeszédeit; mindkettő színtiszta kapitalista tanmese. Az ellentábor álláspontja legalább ennyire megmosolyogtató. Akik a Názáretiben a konzervatívot látják, szinte kivétel nélkül a következő idézettel állnak elő: "Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik." Meglehetősen komplex a kép, amelyet az Újszövetség elénk tár. Ha akarnánk, egészen komoly dolgozatokat tudnánk összeütni "Jézus a feminista", "Jézus az agresszív", vagy akár "Jézus a hitetlen" vezérgondolatok mentén is. Nehéz lenne tagadni, hogy a krisztusi tanítások közt elvétve akadnak kifejezetten baloldali és konzervatív elemek is. Ám ha az evangéliumok teljességét tekintjük, minden kétséget kizáróan egy liberális Jézus sziluettje rajzolódik ki.

Százával sorolhatnám az újszövetségi helyeket, melyek igazolják Jézus liberális attitűdjét„ ám elég lesz, ha egyetlen példabeszédébe, a konkolyról és a búzáról szóló tanmesébe belepillantunk:  "A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem – válaszolta –, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”

A példázat egyházi magyarázata ismert és nem túl bonyolult: Földünkön létezik gonoszság, de nem az ember dolga az ítélkezés, majd a Teremtő eldönti, hogy kit enged be országába és kit nem. Persze, lehet azon vitatkozni, hogy mit kell érteni a "mennyek országa" kifejezés alatt. A hívő keresztények egy halál utáni feltámadást vizionálnak, a magamfajta szkeptikusok pedig egy e világi Paradicsom megteremtésében gondolkodnak. Talán mindkettő lehetséges, és a krisztusi tanításban az a legnagyszerűbb, hogy ezt nem is kell eldöntenünk, hiszen mindkét ígéret bőven benne van, mégpedig egyazon recepttel. (Jézus később magyarázatot is fűz e tanmeséhez, amelyben az aratást a világ végével azonosítja, vagyis el kell ismerni: a transzcendens megfejtések sem alaptalanok.) Az mindenesetre nem kérdéses, hogy a példabeszéd türelemre és ítéletmentességre int, s ez a legtöbb egyházi prédikátort is mélyen zavarba ejti. Nem csoda, hiszen ez maga a színtiszta liberalizmus.

Ha egyetlen mondatba kéne összesűríteni a szóban forgó példázatot, az valahogy így nézne ki: "virágozzék minden virág", ami a szabadelvűség alapgondolata. A magyarázatot pedig maga Jézus adja: "nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek!" Ez pedig abszolút reális veszély. A konkoly és a búza nagyon is összetéveszthető, és az emberiség a történelme folyamán - magasról téve a krisztusi intelemre - számtalanszor össze is tévesztette. Az eretnekek, a másképp gondolkodók kiirtása; a vallásháborúk kirobbantása; a házasságtörők megkövezése; a melegek bebörtönzése - napestig sorolhatnánk azokat az értelmetlen, öncélú kegyetlenkedéseket, melyek egyetlen magyarázata a puszta emberi hóbort. Valahol valaki - megfelelő hatalommal a kezében - úgy dönt, hogy számára nem szimpatikus a másik világlátása, vagy szexuális magatartása - konkolynak látja azt, ami talán a legtisztább búza - s már le is sújthat az általa kreált törvény gyilkos szigora. A jézusi álláspont világos: "gyümölcséről ismeritek meg a fát". Vagyis egészen addig, amíg egy elképzelésről, tettről, eszméről nem tudjuk biztosan, hogy másokra nézve ártalmas, nem hozhatunk róla tiltó ítéletet. A krisztusi világ leginkább egy kreatív ötleteléshez, egy brainstorming-hoz hasonló: mindenki szabadon, gátlásoktól mentesen képviselheti a lehető legelvetemültebb ideáit, terveit. Csupán egyetlen szabály létezik: senki sem mondhatja semmire azt, hogy baromság. Talán épp a legőrültebb felvetés lesz a nyerő a végén.

"Ne ítélkezzetek!" - int Jézus, és fura módon épp ezt, az egyik legfontosabb tanítását értik félre oly sokan. Évszázadokon keresztül úgy tett a világ, mintha ez a krisztusi intelem nem is létezne, majd ahogy felfedeztük, rögtön túl is toltuk a biciklit. Manapság léteznek olyanok, akik akár az erkölcsi/minőségi relativizmusig elmennek, s a tapintat jegyében minden buksit megsimogatnak, legyen az méltó vagy méltatlan; tehetséges vagy csapnivaló; makulátlan vagy bűnös. A legpusztítóbb jelenség az, amikor olyannyira kerüljük az ítélkezést, hogy a farkasokat - csak nehogy megbántódjanak, amiért farkasoknak neveztük őket - ott hagyjuk a bárányok között. Ez ugyanúgy jellemző a katolikus táborra, amikor az egyház eltussolja a pedofil ügyeket és a helyükön hagyja perverz papjait, mint ahogyan a baloldalra is, amely mélyen hallgat, ha az általa támogatott valamely kisebbségre árny vetül. Jézus tanítása még nyomokban sem tartalmazza ezt az eltúlzott tapintatot. Az ítéletmentesség eszméje mindössze két lényeges elemet takar. Az egyik az, hogy még véletlenül se keverjük össze a másik emberre nézve ártalmas és ártalmatlan dolgokat. Lehet véleményünk az alkoholizálásról, a szerencsejátékról, a pornóiparról, a prostitúcióról, a modern festészetről, vagy épp a heavy metal muzsikáról. Jogunk van ahhoz is, hogy e véleményünknek hangot adjunk. De nem tilthatjuk meg senkinek, hogy igyon, rulettezzen, pénzért szexeljen, vagy kétes értékű kultúrát fogyasszon. Nem süthetjük rá mindezekre önkényesen, hogy e jelenségek gyomok a világ búzaföldjén, melyeket tövestül kéne kitépni. A másik fontos szempont: Jézus a vétket tartja gyűlöletesnek, nem a vétkes személyét. S bár semmi sem olyan lényeges, mint megvédeni a többségi társadalmat az erőszakos bűnözőktől, azonban a visszafordíthatatlan büntetések is megengedhetetlenek. Nem sokat értenek a krisztusi tanításból azok, akik például a halálbüntetés visszaállítását szorgalmazzák.

Szóval: Jézus lett volna az első kommunista? Fidel Castro szájából jól hangzott, kreatív politikai jelmondatnak máig elmegy, ám egyébiránt bődületes ostobaság. Már csak azért is, mert a kommunizmus és a liberalizmus nem fér meg egy csónakban, még akkor sem, ha ez manapság divatos hazugságnak számít. Egyszerűen képzeljünk el egy kommunista társadalmat, amelyben minden tulajdon közös! Adjunk hozzá egy csipetnyi liberalizmust, amely megengedi a magántulajdont és nem rendeli alá az egyént semmiféle közösségi érdeknek! Mi fog történni? Azt fogjuk látni, hogy perceken belül megdől a rendszer, s ki-ki a saját pecsenyéjét kezdi sütögetni. Kialakul a piacgazdaság, vagyis a világ visszazökken a természetes létállapotába. Most játsszuk le e filmet fordítva, s induljunk a liberális piacgazdaság állapotából! Adjunk hozzá három evőkanál kommunizmust; hirdesse számos politikai erő és sajtótermék, hogy a magánérdek olyan, mint konkoly a búzaföldön, hogy tessék kommunákba, TSZ-ekbe tömörülni, s mindenki mondjon le az általa tulajdonolt dolgokról! Mi lesz a reakció ez esetben? Az égvilágon semmi. Az emberek mosolyogva legyintenek és végzik tovább a dolgukat a saját földjükön, vagy vállalkozásukban. Csakis az erőszak hozna változást, amely abszolút ellentétes a szabadelvűséggel. Muszáj látni, hogy a kommunizmus és a liberalizmus két teljesen különböző, egymást totálisan kizáró dimenzió. Jézusról persze tudjuk, hogy nemigen foglalkozott társadalomszervezési kérdésekkel, azonban tanításit ismerve leszögezhetjük: azok központjában mindig az egyén szabadsága és döntéseinek felelőssége áll. Semmi köze a marxista rémvilághoz. Van abban valami, amit Orbán Viktor a tegnapi országértékelő beszédében megfogalmazott: a szabadság bőven levezethető a jézusi filozófiából.