Az már jó ideje eldőlt, hogy az új típusú koronavírus nem csupán feldagasztott médiahiszti, hanem nagyon is komoly világjárvány okozója. Az is biztos, hogy ha már túl leszünk a jelen problémáin, bőven találunk majd levonandó és megszívlelendő tanulságokat. Azt azonban erős túlzásnak érzem, amikor komplett ideológiák bukását kezdjük vizionálni a pandémia kapcsán. Pedig lépten-nyomon erről hallani.
Renaud Girard konzervatív francia-amerikai geopolitológus szerint három ideológia is megdőlni látszik: a kommunizmus, az európaizmus és a globalizmus. A Le Figaróban megjelent cikkében elsőként a Kínai Kommunista Párt felelősségéről ír a vírus elterjedését illetően. Tökéletesen igazat adhatunk neki abban, hogy a politikai érdekből elkövetett hazugságok és titkolózások nem csupán erkölcstelenek, de egyenesen megengedhetetlenek, ha ekkora tét forog kockán. Ennek azonban nem sok köze van a marxizmushoz; bármilyen színezetű diktatúra esetén ugyanez lenne a helyzet. Ráadásul a kommunista ideológia bukása közel sem újdonság, már ezerszer megtapasztalhattuk. Első ízben rögtön a megszületésekor, hiszen nem csupán embertelen, de már elvi szinten is működésképtelen eszméről van szó. Később számos alkalommal láthattuk gyakorlati kudarcát is - kivétel nélkül mindenütt nyomort és brutális elnyomást hozott. A második felvetés a határok nélküli Európai Unió bukását taglalja. A lényeget tekintve Renaud Girard helyesen érvel: a nyitott határokat nem vallásos öncélnak kellene tekinteni, mint ahogy a kontinens egyes vezetői a mai napig teszik, hanem pragmatikus, az európai polgárokat szolgáló eszközként, vagyis indokolt esetben azok ideiglenes lezárása is szívfájdalom nélkül megvalósítható. A cikk szerzője e pontban is a szenzációhajhász újságíró hibájába esik: a pontos helyzetértékeléshez eltúlzott következtetést társít. Természetesen szó sincs a schengeni világ bukásáról, ahogyan a globalizmus csődjéről sem beszélhetünk. "Ez az ideológia csak a nemzetközi munkamegosztásban hisz, bármilyen ára is legyen annak." - írja Renaud Girard, abszolút tévesen. Az egyes országok közti munkamegosztás nagyszerű lehetőség a világ általános jólétének növelésére, ám csupán addig, amíg nem lesz drágább a leves, mint a hús. Amennyiben a távol-keleti - vagy bármilyen nemzetközi - biznisz ilyen rizikófaktorokat tartogat, azokat előbb-utóbb a piac is beárazza majd.
Ami a hazai valóságot illeti: az elmúlt tíz napban számos beszélgetős műsort végighallgattam a Hír TV kínálatából, ám egyetlen olyanba sem botlottam, ahol valamelyik résztvevő ne temette volna a liberalizmus eszméjét. Számomra egészen döbbenetes ez a világlátás: mintha a koronavírus-járvánnyal valamiféle szingularitásba zuhantunk volna, ahol megszűnik minden korábbi, kőbe vésett törvény és igazság. A konzervatív politikusok és újságírók kéjes gyönyörrel beszélnek a közösségi érdekről és az egyén szabadságának korlátozásáról, mintha új világ kezdődne, új ideológiákkal. Nyilvánvalóan szó sincs semmi ilyesmiről. Hogy ezt megértsük, először is tisztázni érdemes, mit értünk liberalizmus alatt: Egy olyan eszmét, mely a szabadságot teszi a legmagasabb polcra; mely ebből fakadóan elveti az agressziót és az egyén bármiféle - öncélú - korlátozását. Amikor valamely központi hatalom boldog békeidőben előírja, hogy vasárnap (szombaton, pénteken) be kell zárnom a boltomat, azon joggal fog háborogni a lelkem, hiszen senkinek sem ártanék a nyitvatartással. Továbbá: ha járványmentes időben súlyosan fertőző betegként, állapotom tudatában társasági eseményen veszek részt, azzal nyilvánvalóan erkölcstelen, agresszív tettet követek el, hiszen magatartásommal másoknak ártok. A pandémia idején meghozott korlátozások kapcsán tökéletesen értelmetlen dolog a közösségi érdek és az egyéni szabadság szembeállítása. Amikor minden ember potenciális veszélyforrást jelent, olyankor pontosan a saját életemet, a túlélési esélyeimet, az egészségbiztonságomat, így végső soron az egyéni szabadságom alappilléreit védik a szóban forgó intézkedések. (Olyan ez, mint a fegyvertartás kérdése. Hőböröghetek azon, hogy nem hordhatok hatlövetűt az oldalamon, ugyanakkor ha senki más sem hord, talán biztonságosabb a létezés és teljesebb a szabadságom.) Semmi sem illusztrálja jobban, hogy a világ még mindig nem érti a liberalizmus lényegét, mint a Balázsék című rádióműsorban elhangzott rövidke történet: A 106-os buszra felszálló fiatalember a vezető mögötti, lezárt ülésre kíván telepedni. Amikor a sofőr felszólítja, hogy máshol foglaljon helyet, az utas dühösen háborogva, "korlátoznak a személyes szabadságomban!" felkiáltással hagyja el a járművet... Talán naiv vagyok, ám hitem szerint minden felnőtt embertől elvárható volna, hogy megértse: az egyén szabadsága addig tart, amíg nem veszélyezteti a másik ember szabadságát. (Arról nem is beszélve, hogy a liberalizmus alapelvei szerint a BKV is olyan szabályt alkot, amilyet csak akar.) Persze, mit várhatunk a nép gyermekétől, ha még a legbefolyásosabb véleményformálók sincsenek tisztában a szabadelvűség lényegével?
Budai Gyula, a Fidesz parlamenti képviselője pénteki Facebook-bejegyzésében azon dühöng, hogy az öregek miért nem képesek a fenekükön ülni: "Árulja már el valaki nekem, miért nem lehet megérteni hogy maradjanak otthon??! Hány embernek kell meg meghalni ebben a hazában, hogy végre komolyan vegyük azt a helyzetet amiben vagyunk. Vagy az KELL mint Szerbiában hogy megtiltsak, hogy az idősek az utcára menjenek! Mi a fészkes fenét kell még csinálni, hogy végre fegyelmezetten és egymást figyelve harcoljunk a korona vírus járvány ellen!!? MIT??? Mondja már meg valaki végre, a kutya úristenit ennek a liberális világnak." Egészen döbbenetes, ahogyan kivetkőzik magából, természetesen minden bajt a liberalizmus nyakába varrva. "Nem sírom vissza a Kádár-korszakot mert éltem benne, de akkor ha megmondtak valamit az embereknek az úgy volt, de úgy ám! Nem ez volt mint most, volt állampolgári fegyelem, volt tekintélye a Hatóságoknak, még ha a rettegés is szerepet játszott benne, de akkor ezt, ami most van senki nem merte volna megtenni. Ez volt a jó Kádár-korszakban, a diktatúrában, és ahogy mondják mifelénk: Minden rosszban van valami jó! Úgy látom magyar honfitársaim, és főleg az idősek, hamar elfelejtették azt a diktatúrát, de azt is látom hogy mindent megtesznek, hogy ebben a válságos helyzetben, még ha ideiglenesen is, de újra eljöjjön az a régi rossz világ!" - Nehéz bármit hozzátenni ehhez az ámokfutáshoz, már csak azért is, mert Szily László a 444-en már épp eléggé agyoncinkelte a hivatkozott írásművet. Egy biztos: akármilyen megmosolyogtató is a balos hiszti Orbán totális diktatúraépítési tervei kapcsán, az ilyen bejegyzések bőven alapot adnak az aggodalomra. Persze nem Budai Gyula az egyetlen radikális rendpárti. A Civil kör szombati adásában Kondor Katalin is kifakadt, amikor Lamperth Mónikára terelődött a szó: "Létezhet-e ilyen, hogy ezt egy állam nem torolja meg?" Az egykori belügyminiszter közösségi oldalán egy kommentelő megjegyezte: a kormány célja, hogy minél több idős ember pusztuljon el, mire Lamperth Mónika így reagált: "Sajnos ezt nem lehet kizárni." Nyilván elmebeteg gondolat, ám a sajtó- és véleményszabadságnak az a lényege, hogy mindenkinek jogában áll hülyeséget állítani, tévedni, akár a másikról rosszindulatot feltételezni. A volt belügyminiszter csupán önmagát minősíti ezzel a hozzáállással, ahogyan a megtorlásért (!) kiáltó Kondor Katalin is. A lelkem mélyén mindig arra vágyom, hogy a beszélgetőtársak közül csak egy józan akadjon, aki ilyenkor helyreteszi a másikat. Úgy tűnik, e vágyam még jó ideig kielégületlen marad.
Egészen valószínű, hogy a koronavírus-járvány maradandó nyomot hagy az életünkben, még akkor is, ha sokan magát a fertőzést messze elkerüljük. Azt viszont kizártnak tartom, hogy az ideológiák világát átrendezné, avagy a történelem kerekét visszafelé kezdené forgatni. Egy hamis eszméből nem születik igazság, ahogyan a tisztességes morálfilozófiák sem veszítik el létjogosultságukat még vészhelyzet idején sem. Lehet nosztalgiát érezni a Kádár-korszak, vagy épp a bezárkózó, önfenntartó nemzetállamok iránt. Mondhatja Kondor Katalin, hogy számára szimpatikus világ az, ha Európa minden egyes határán - hosszútávon, békeidőben - útlevél-ellenőrzésbe futunk. Ezek a gondolatok nem csupán fals értékrendről és borzalmas ízlésről árulkodnak, de abszolút értelmetlenek is. Vírusok mindig voltak és mindig is lesznek újak. A népsűrűség sem fog csökkenni a világban, különösen ami a városokat illeti, vagyis a gyors terjedéssel sem lehet sok mindent kezdeni. Az elszigetelődés pandémia idején segíthet valamit, ám hosszútávon ez nem lehet megoldás. Semmiképpen sem a múltba révedés fog megvédeni bennünket a katasztrófáktól, sokkal inkább az előre tekintés. A jövő számos egészségügyi technológiát ígér: nincs messze az a kor, amikor az átlagember valamely kütyüje azonnal jelez majd, ha gond van a vérnyomásával, vércukorszintjével, fehérvérsejtszámával, vagy bármely releváns fizikai paraméterével. Talán a folyton mutálódó kórokozókra nem is tudunk felkészülni, ám a folyamatos testkontroll segíthet villámgyorsan kiszűrni a megbetegedéseket. Ebben nem csupán az a szép, hogy reálisan megvalósítható és még hatékony is, de az legalább annyira, hogy tökéletesen ideológiamentes is.
