Nem állítom, hogy a címbéli frázis minden esetben téveszme. Mi több, a marketing gyakorlati szakemberei is egészen eltérő véleményeket fogalmaznak meg a kérdés kapcsán. Ezzel együtt is borítékolható, hogy aligha tesz jót egy párt arculatának, ha meghatározó karakterei futószalagon szállítják a botrányokat.
A lavinát Gréczy Zsolt indította el még decemberben. A példátlanul kínos képsorozat hetekig tematizálta a közéletet, s egy politikai pálya végállomását hozta magával. Alig telt el egy hónap, s már Niedermüller Péter, a DK alelnöke sokkolta az ország népét: "Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye fölsoroltuk: a nem-magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen, ezek a fehér, keresztény, heretoszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük." S ha ez még nem lett volna elég, most napok óta László Imre, Újbuda polgármestere élvezheti a reflektorfényt, miután Hitlert méltatta, majd Mengeléről akart parkot elnevezni...
Mondhatnánk, hogy fejétől bűzlik a hal, hiszen Gyurcsány Ferenc politikai pályája is hemzseg a botrányoktól, a gyermeteg bakiktól kezdve a szánalmas pojácaságon át az egészen arcpirító tettekig. Manapság azonban ott tartunk, hogy szinte már együttérzek Fletóval. Elképzelem, amint fogja a fejét és sóhajtozik, ráébredve, hogy micsoda idiótákkal vette körbe magát. A dolog igazi pikantériáját az adja, hogy kulcsemberei a legkevésbé sem sablonból dolgoznak. Nem arról van szó, hogy vállt vállnak vetve együtt képviselnek valami nehezen emészthetőt. A helyzet sokkal rosszabb: ahányan vannak, annyiféleképpen vállalhatatlanok. Szegény Gréczyt sajnálom a legjobban. No nem azért, mert oly ígéretes tehetség lett volna. Annyira híján volt minden karizma-elemnek, hogy már ez önmagában lehetetlenné tette nagyívű karrierálmait. De ilyen megalázó finálét senkinek sem kívánok. Niedermüller ügye egészen más. Esetében nettó rasszizmusról van szó, még akkor is, ha az öngyűlölő formában került terítékre. A három ominózus eset közül - politikai, ideológiai tekintetben - ez a legdurvább, házon belül mégsem kavart akkora port, mint a másik kettő; kijelentése valószínűleg egyáltalán nem áll távol a Demokratikus Koalíció általános gondolkodásmódjától. László Imre szavaira ez aligha igaz. Őt már baloldalról is támadják, Tamás Gáspár Miklós egyenesen távozásra szólította fel: „mondjon már le ez az ember, ha maradt benne némi erkölcsi érzék, tűnjék, elég volt ebből az arcpirító komédiából”.
Fura egy világban élünk. Alig hiszem, hogy van olyan ember az országban, aki azt gondolná, hogy Újbuda polgármestere rokonszenvezne a náci eszmével, a haláltáborokkal és gázkamrákkal. Mit is mondott pontosan? "1936-ban vagy 1937-ben a Time magazin Hitlert az év emberének választotta. Megérdemelte? Meg. Mert az a munkája, amit addig kifejtett, az gyakorlatilag Németország emelkedését hozta, méghozzá látványosan a világgazdasági válság után." Egészen nyilvánvaló, hogy Hitler gazdaságépítő, infrastruktúra-fejlesztő tevékenységére célzott, s nem is igazán vitatja senki, hogy e területeken a korabeli Németország nagyot lépett előre. A szomorú az, hogy már idehaza is derékig járunk a politikai korrektség mindent elöntő tengerében, ahol a szürkének nem maradhat egyetlen árnyalata sem: minden fekete, vagy fehér. Hitlert bármilyen pozitív kontextusban említeni sátánidézésnek számít. Ha a Führer szerette Wagner muzsikáját, úgy a Parsifal is az ördögtől való. Amennyiben egy felnőtt univerzumban élnénk, most azon vitatkoznánk, hogy a nemzetiszocialista makroökonómia mennyiben szolgálta a két világháború közti német felemelkedést; vannak-e használható, építő jegyei; illetve volt-e lehetséges, hasonló eredménnyel kecsegtető alternatívája. Ezek legitim, ideológiamentes, szakmai felvetések. Valójában László Imre sem tett mást, csak igyekezett tabuk nélkül, szabadon kommunikálni, ahogyan egy normális világban mindannyiunknak kellene. (Még akkor is, ha elég szerencsétlenül tette. Amikor Hitler az év embere lett, már túl volt egy sor mocsokságon, tevékenységét ekkor már rég nem lehet a puszta országépítéssel azonosítani.) Ami pedig Nelson Mandela és Josef Mengele összekeverését illeti, a dolog nem több egy buta nyelvbotlásnál. Igaz ami igaz: sokadmagammal vinnyogva röhögtem rajta.
A negatív reklám is reklám? Egy biztos: ezek az esetek hetekig a figyelem középpontjában tartják az érintetteket. A Stanford egyetem 2010-es kutatása szerint az ismeretlen társaságok számára jelentős növekedést hozhat az ilyetén hírverés, míg az ismert márkákat inkább hátrányosan érinti. A Wageningen University 2013-ban publikált tanulmánya szerint a külső szereplőtől származó negatív információ nem tántorítja el a brand iránt elkötelezetteket, azonban a belülről jövő botrány többnyire kedvezőtlenül hat. Mindezeket figyelembe véve arra kell következtetnünk, hogy a DK szavazótáborát ezek az esetek nem igazán hizlalják. Persze, nincs kétségem afelől, hogy Gyurcsány pártja bármilyen ostoba baklövést képes túlélni. Ám ennek igazán prózai oka van: az ellenzéki térfélen - a Momentumot leszámítva - nincs egyetlen valamirevaló riválisuk sem. Vakok közt félszemű a császár, így három-négy eszelős őrültség még biztosan belefér 2022-ig.
