Minden idők legaljasabb kampányába kezdett a DK. Ízléstelen óriásplakátjaik a hétvégén utcára kerültek, de ez csak egyetlen elem egy összehangolt, egységes őrjöngésben. Gyurcsány évértékelője, Kálmán Olga megszólalása az ATV-n, Varju László és Fletó minősíthetetlen fröcsögése a parlamentben - tolják ezerrel. A legnagyobb ellenzéki párt eddig sem az eleganciájáról volt híres, de mostanság mintha mindent egy lapra kívánnának feltenni; még a szokásosnál is jócskán gusztustalanabbak. Persze a világért sem szeretnék eltartott kisujjal fintorogni. Nem a kifinomultságot kérem számon.

Donáth Anna azt írja Facebook oldalán: hányingere van e plakátoktól. "Szeretném kérni az ellenzéki világ szereplőitől és minden jóérzésű embertől, hogy elkeseredettségüket és jogos felháborodásukat ne durvuló retorikával, nagyotmondással, gyűlöletbeszéddel, gyűlöletplakátokkal vezessék le. Maradjanak emberek." Ebben tökéletesen egyet lehet érteni vele. A bibi csupán annyi hogy nemrég még a Momentum is pontosan ugyanezt a retorikát folytatta. "Pedofidesz" feliratú laptopok a parlamentben; "pedofilvédő évértékelő" plakátok az utcán - Annácskáék aligha a leghitelesebbek, ha a DK-t kell helyrerakni.

A kisgazdák is reagáltak: szerintük jogsértő a plakát, hiszen az "Isten, haza, család" jelmondat szabadalmi jogvédelem alatt áll, így engedélyük nélkül az nem használható. Bevallom: én már azon is meglepődtem, hogy ez a párt egyáltalán létezik még - Torgyán doktor halála óta nem hallottam róluk semmit, pedig már annak is hét éve. A kisgazdák szerint a plakátkampány alkalmas arra, hogy a pedofíliát kapcsolatba hozza a számukra „száz éve fontos és változatlan szent fogalmi hármassal”. Valóban, tényleg alkalmas rá. Mi több: ez a konkrét célja. Ám az nyilvánvaló, hogy jogi relevanciája nincs és nem is lehet az ügynek. Sajnos azt kell mondani, Kálmán Olgának e kérdésben abszolút igaza van: az "Isten, haza, pedofília" fogalomhármas semmilyen szempontból nem foglalt, nem védett; nem volt még olyan elmebeteg e földön, aki ezeket ilyenformán összekapcsolta volna. Az pedig nem is lehet kérdés, hogy a három kifejezés egyike sem kisajátítható önmagában. Megint ott tartunk, hogy látunk egy bántóan ízléstelen, de jogilag nem kifogásolható megnyilvánulást, s a konzervatívok ugyanúgy elkezdenek mimózáskodni, ahogyan a balos hópihék szoktak.

"Kilencvenes IQ-val lelepleződik: pont nem az a baj a Fidesszel, hogy pedofilok." Ezek már Puzsér Róbert szavai, aki az Önkényes Mérvadó hétfői adásában sok sületlenséget összehord a téma kapcsán, ám a lényeget azért jól látja. A DK-t és fanatikusait eddig sem zavarta a valóság, de most rámentek a legképtelenebb, legszürreálisabb hazugságra: a fideszesek pedofilvédők, sőt pedofilok, mi több: egyenesen pedofilhálózatot üzemeltetnek... Ezt a világon senki nem hiszi el, még a saját szavazóbázisuk se. A Gyurcsány-szektának ettől függetlenül szemmel láthatóan tetszik a műsor: lehet fröcsögni, őrjöngeni, acsarkodni. A legkevésbé sem érdekli őket, hogy a párt központi kommunikációja tartalmaz-e bármiféle igazságmorzsát, vagy sem. Bár marketinget tanultam és a diplomamunkámat is a politikai reklámból írtam, mégsem tudom megítélni, mennyire hatékony ez a fajta nyilvánvaló hazugságcunami. Ha a DK szavazóbázisában előfordulnak igényes, gondolkodó értelmiségiek, azok most minimum fintorognak, de talán még el is tűnődnek azon, hogy júniusban inkább a Momentumra, vagy a Kutyákra voksoljanak. Ha pedig ilyenek jellemzően nincsenek (gyanítom, hogy ez áll közelebb a valósághoz), úgy a korábbi, progresszív irányvonalat nem értem. A migránssimogatás és a genderügyek felkarolása kifejezetten az elit, a kaviárbaloldal, a belpesti értelmiség vonala. A jelen igénytelen kampánya ezzel szemben a legiskolázatlanabb proliréteget célozza. Hogy fér meg e kettő együtt?

Amiben szemlátomást egyetért a teljes ellenzék - Puzsértól Donáth Annán át egészen a Telexig -, hogy bár Gyurcsányék kampánya igazán ízléstelen, hazug és gyűlölettől csöpögő, mindazonáltal ők is csak Rogán Tóni kottájából játszanak; a Fidesz sem különb náluk. Való igaz, hogy a kormánypárt sem kíméli ellenfeleit és egyáltalán nem finomkodik, amikor a lejáratás fegyvertárából válogat. Mindazonáltal három jelentős különbségre mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet, ha már a DK olcsó aljasságát a Fidesz kommunikációjával vetjük össze.

1. VALÓSÁGTARTALOM - A kormánypárt arra azért mindig ügyel, hogy politikai marketingje ne menjen szembe a valósággal. Hárommillió szavazót aligha lehetne tömény hazugsággal etetni. Ha Jakab Péter fejére bohócsipka kerül, azt a legtöbben helyénvalónak érezzük. Ha Orbán Viktor MZP épelméjűségét kérdőjelezi meg, az sem hat életidegennek. Ha Soros Gyuri bácsit az a vád éri, hogy az ellenzéket és a migrációt támogatja, ezek is bizonyítottak. A baloldal, és különösen a DK ilyen apróságokkal nem foglalkozik.
2. ÍZLÉS - A Fidesz lejárató kampányai számomra sokszor unalmasak; még a szellemesnek gondolt gegek is többnyire laposak, érdektelenek. Talán bántóak is sokszor, de soha nem mennek túl az elfogadható ízlés határán. Annál azért jócskán igényesebb a törzsszavazók tábora, hogy ilyesmi beleférjen. A DK-nak nincsenek ilyen gátjai; úgy tűnik, tényleg hajlandó lemenni bármekkora mélységbe.
3. ÖNVÉDELEM - A kormánypártot gyakran vádolják azzal, hogy ellenségképet kreál, mellyel szemben gyűlöletkampányt lehet folytatni. Csakhogy még sohasem láttam egyetlen olyan ellenségképet sem, amelyet Rogán Tóni véletlenszerűen jelölt volna ki, hogy holnaptól tessék utálni. (A DK most ezt teszi. Jött egy alkalom szülte, nem várt lehetőség, s most verejtékszaggal próbálják meglovagolni.) Mindenki, aki eleddig a Fidesz célkeresztjébe került, az korábban ártó szándékkal lépett fel, s a válaszkampány valójában kimerült ennek kimondásában, ha úgy tetszik, jogos önvédelemként. Brüsszel nem véletlenül lett szitokszó - egészen döbbenetes, hogy a teljes európai jogrendet felrúgva packáznak az országgal immáron 14 esztendeje. Ha az EU vezetése csak feleannyira lenne együttműködő Orbánékkal, mint amilyen a szocialista kormányokkal volt, a belga főváros neve ma is kedvesen csengene mindannyiunk fülében. De megemlíthetjük Gyurcsányt is, aki karhatalommal támadt a saját népe ellen. Ki fogja ezt valaha is elfelejteni? S végül ott van Ukrajna, az ország, amely iránt a jobboldal nem igazán érez őszinte empátiát. Mondaná bárki, hogy ennek sincs semmi alapja? Hogy jól bánnak a Kárpátalján élő nemzettársainkkal, s hogy kifogástalan diplomáciát folytatva tisztességesen kommunikálnak vezetőinkkel?

Orbánt számtalan módon lehet támadni. Lehet mondani - és el is hangzik napi gyakorisággal -, hogy túlsúlyos. Jogos kritika, látjuk. Tényleg jobban festett vékonyan. A fejére lehet olvasni, hogy öntörvényű, és senki sem fog tiltakozni - a vezetők jelentős része már csak ilyen. Lehet a Fideszt korrupcióval vádolni - bizonyosan lesz benne igazság. Ám úgy tűnik, a valóság felfestése már kevés. Ezeket eddig is tudtuk, mégis négyszer egymás után kormányra szavaztuk őket, mégpedig mindannyiszor magabiztos kétharmaddal. Az ellenzék mindig, minden formában leszerepelt, legutóbb február 25-én, amikor közös felhívásukra alig pár százan érkeztek a Kossuth térre. Helyesen érzékelik, hogy amit 14 éve tesznek, az teljesen értelmetlen, a kérdés csak az, milyen irányba változzanak. A DK úgy döntött, hogy minden józanságnak búcsút int, s visszatér a gyökerekhez, a totális bolsevik tempóhoz. A Momentum mintha más utat választana, ám számukra sincs jó hírünk: Donáth Anna fent említett Facebook-bejegyzése alatt a kommentek oroszlánrésze Gyurcsányék stratégiáját élteti. "Nekem meg tőled van hányingerem!" - ez volt a legjellemzőbb reakció. Úgy tűnik, minden marad a régiben, Orbán elégedetten hátradőlhet. Az ellenzék továbbra is fényévekre van attól, hogy valódi alternatívát kínáljon.