A NANE honlapját böngészve azt találjuk: a párkapcsolati erőszak ötféle formáját különböztethetjük meg. Nem igényel különösebb jártasságot a feminista, vagy egyéb balos ideológiák terén, hogy azonnal világos legyen: az áldozati politika gyakorlatilag abból él, hogy újabb és újabb kifejezéseket kreál; újabb és újabb szálakra igyekszik bontani az agresszió végtelenül szimpla fogalmát. Természetesen egyszerű parasztvakításról van szó. Amikor egy író, költő vagy szónok három rokonértelmű jelzőt sorakoztat fel egy helyett, olyankor nyomatékosítani kíván, s kifejezetten az érzelmeket célozza. A feminista ideológiagyárosok is ugyanezt teszik. Ötféle bántalmazási mód azért mégiscsak ütősen hangzik... rém kínos lenne, ha kiderülne, hogy csupán egyetlen egy létezik...

Ami igazán megdöbbentő a NANE bántalmazási kategóriáit olvasva, az az erkölcsi érzék tökéletes hiánya. (Ez nem csupán e szélsőségesen feminista szervezetet jellemzi, de ugyanezt tapasztalni a Háttér Társaságnál, s számos egyéb balos csoportosulásnál. Vagy halvány fogalmuk sincs a morálról, vagy szándékosan dolgoznak az erkölcsi relativizmus káoszteremtő világának dagasztásán. Egyik alternatíva sem jobb a másiknál.) A következőkben látni fogjuk, miként kevernek össze egy-egy alkategórián belül is súlyos vétkeket ártalmatlan tettekkel. Elképesztően komoly szükségét érzem, hogy az elemi etika terén tisztán lássunk - lehetőség szerint minél szélesebb körben. Az oktatási rendszer egyik érzékelhető hiátusa, hogy az iskolapadokat morális analfabéták, politikai szélhámosok által lazán szédíthető balekok hagyják el. 

TESTI (FIZIKAI) ERŐSZAK

"Lökdösés, pofozás, fojtogatás, haj húzása/kitépése, ököllel/eszközzel való ütés, rugdosás, harapás, rázás, égetés, fegyverrel (késsel, lőfegyverrel, nehéz tárgyakkal) való fenyegetés vagy bántás, alapvető testi igények és szükségletek megtagadása (éheztetés, szomjaztatás, alvásmegvonás, ürítkezés kontrollálása), bezárás, kizárás, megkötözés és mozgásszabadság korlátozása." - Ezzel a ponttal, illetve a felsorolásban szereplő tételekkel egyet lehet érteni. Talán csak három apró kiegészítést tennék. Egyfelől: a fizikai agresszióval való mindenfajta fenyegetés is ide tartozik; nem kell fegyvert fogni a másikra, hogy azt erőszakként kezeljük. Másodszor: a bántalmazásra való uszítás, felbujtás, felbérlés is agresszió, még ha közvetett formában is. Harmadrészt: Nem csupán a testünket birtokoljuk; az egyéb tulajdonainkkal szembeni támadás - lopás, rablás, illetéktelen használat, kémkedés - ugyanígy fizikai agressziónak minősül. Azzal fogunk szembesülni, hogy morális tekintetben ez az egyetlen legitim kategória. Az összes többi csupán pszichológiai, vagy illemtani relevanciával bír. A továbbiakban a tiszta erkölcs felvizezését láthatjuk, azon egyszerű motivációval, hogy a sérelmek listáját mesterségesen és önkényesen gyarapítani lehessen. 

SZEXUÁLIS ERŐSZAK

Muszáj rögzíteni: fizikai erőszakot feltételez minden, ami a szexualitással összefüggésben vétkes cselekedetnek mondható. A testiség minden egyéb mozzanata tökéletesen ártatlan tett. A NANE listája is erre rímel: "Nem kívánt szexuális tevékenységre való kényszerítés, nemi erőszak, szexszel való fájdalomokozás vagy megalázás, tárggyal való nemi erőszak, intim testrészek bántalmazása, másokkal való közösülés/prostitúció kényszerítése, reproduktív jogok korlátozása: fogamzásgátlás akadályozása vagy kényszerítése, terhességre vagy abortuszra kényszerítés." Látjuk: valamennyi tétel testi fájdalomokozásról, bántalmazásról, kényszerítésről szól. Igazuk van mindazoknak, akik szerint a szexuális erőszak lélektanilag más hatású, mint a szimpla, testi bántalmazás. Morális tekintetben azonban nincs különbség: mindkét esetben a fizikai agresszióban látjuk a bűn alfáját és ómegáját.

LELKI ERŐSZAK

Ez az a pont, ahol elérkezünk a mimózák világába. "Alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás, féltékenység, nő önbizalmának módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől, nő állandó hibáztatása, értéktárgyainak összetörése, tárgyak összetörése/dobálása/csapkodása, fegyverrel való fenyegetőzés, félelmet keltő viselkedés (dühödt nézés, üvöltés), támadó faggatózás, életveszélyes/ijesztő autóvezetés, telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, telefonon való állandó ellenőrzés, nő zsebeinek/táskájának átkutatása." Egészen elképesztő és illogikus kavalkád. Az egyik szélsőértéken ott szerepel a fegyverrel való fenyegetőzés, amely színtiszta fizikai erőszak, s említésre is került az érintett kategóriában; ugyanez a helyzet a másik értéktárgyainak összetörésével, zsebeinek átkutatásával. A másik véglet pedig az "alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása", illetve "elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől", amelyeknek az égvilágon semmi közük az erőszakhoz. Számomra egészen elképesztő az a skizofrén kettősség, amelyet a feministák képviselnek. Egyszerre gyúrnának harcos amazont minden nőből, miközben még a széltől is óvnák őket, ha párkapcsolati dilemmáról van szó. Az ég szerelmére: nem arról szól minden együttélés, hogy megtanulunk bánni egymással? Hogy kitapasztaljuk, miként lehet kielégíteni a másik érzelmi igényeit, miközben mi magunk is kielégülést nyerünk? Ez két ember privát sztorija, mi köze van ennek az agresszióhoz és a bántalmazáshoz??? A felsorolásban szereplő összes többi pont e két véglet szándékos összemosása. Mit takar például az, hogy a "barátoktól való elszigetelés"? Jelentheti azt, hogy bezárom a nejem a pincébe, ám ez tisztán rendőrségi ügy, klasszikus fizikai agresszió. De jelenthet egy olyan óhajt is, hogy "drágám, maradj ma este itthon!", amely minden további nélkül figyelmen kívül hagyható. A kettő közt NINCS ÁTMENET. Ahol nincs valódi erőszak, az legfeljebb manipulációnak minősülhet, ami bőven belefér egy békés kapcsolatba.

GAZDASÁGI ERŐSZAK

"Anyagi függésben tartás, munkáról való lebeszélés vagy eltiltás, nő fizetésének elsajátítása, mindennapi kiadások megkérdőjelezése és fillérre való elszámoltatása, közös néven működő céggel (bt., kft.) való sakkban tartás/zsarolás." Értem én, hogy a biztonságérzethez a pénzügyi biztonság is hozzátartozik. Értem azt is, hogy volt idő, amikor anyagiak tekintetében a nők valóban kiszolgáltatottak voltak. És értem azt is, hogy kellenek az újabb és újabb ürügyek a hisztire és a sértődésre. Ám a "gazdasági erőszak" fogalma ezzel együtt is fából vaskarika. Erőltetett és értelmetlen. Létezik rablás és létezik békés megállapodás. A kettő között NINCS SEMMIFÉLE ÁTMENET. A "nő fizetésének elsajátítása" közönséges rablás, fizikai agresszió. A "munkáról való lebeszélés" pedig egy jámbor, verbális interakció, melyre simán lehet nemet mondani. Imádom az ilyeneket is: "mindennapi kiadások megkérdőjelezése és fillérre való elszámoltatása"... Némi túlzással: még a középkori katolikus egyház sem vette a bátorságot, hogy ilyen szinten belepofátlankodjon a házasfelek életébe. Először is: nem muszáj közös kasszát kialakítani. Másodszor: ha már olyan őrültségre adjuk a fejünket, hogy összekötjük a pénzügyeinket, érdemes előre tisztázni a játékszabályokat. Harmadszor: ha egy nő nagyvonalú attitűdre vágyik, úgy teljes idiótaság egy szarrágóval összebútoroznia. De ez, hogy a NANE mondja meg kívülről, hogy a rossz párválasztás és/vagy az elégtelen kommunikáció erőszaknak számít... Na ne!

VERBÁLIS ERŐSZAK

"A nő lekicsinylése, sértegetése, gúnyolódás, nevetségessé tevés (például a nő külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt), bántalmazással, veréssel való fenyegetés, gyerekek elvételével, öngyilkossággal való fenyegetés." Pont ugyanazt látjuk, mint a megelőző pontoknál. Illogikus katyvasz. A veréssel és a gyerekek elvételével való fenyegetőzés valódi erőszakot helyez kilátásba. Tökéletesen lényegtelen, technikai mellékkörülmény, hogy az agresszor mindezt szavak útján teszi. Ha nonverbális jelekkel próbálná megfélemlíteni áldozatát, az pont ugyanaz az erőszakosság lenne. (Esetleg - a feministák kedvét keresve, együttműködve az őrülettel - létrehozhatnánk egy újabb pontot, a NONVERBÁLIS ERŐSZAK kategóriáját...) A sértegetés és gúnyolódás nettó suttyóság, ám az égvilágon semmi köze az erőszakhoz. Odébb lehet állni, el lehet válni, be lehet csukni a szobaajtót, fel lehet venni egy fejhallgatót. Az sem lényegtelen, hogy - szemben a fizikai erőszakkal, ahol a bántalmazást a másik követi el -, a verbális rosszindulat esetén az áldozat a felelős minden lelki bántódásért. Egyszerűen azért, mert korlátlan szabadsággal bír annak terén, hogy mit kezd az elhangzottakkal. (Belebetegedhet, bosszút forralhat, telesírhatja a párnáját; de ugyanígy: kinevetheti a másikat, visszaszólhat, reagálhat széles mosolyú, buddhista szeretetnyelven is, miközben lelkéhez semmiféle sérelem nem ér el.) Az utolsó tétel, az öngyilkossággal való fenyegetőzés egyenesen mulatságos. Magára valamit is adó nő bizonyosan nem választ olyan labilis társat, akinél ez egyáltalán felmerül. Ha mégis, úgy legalább legyen annyi esze, hogy nem hagyja magát manipulálni. Természetesen ennek sincs semmi köze az erőszakhoz. "Ha ilyen ütődött vagy, eredj és kösd föl magad, mit bánom én!" - létezik ennél könnyebben kimondható mondat?

Egy percig sem véletlen, hogy ennyit forszírozom e kérdést. Ugyanis ez az a pont, ahol rendre mellékvágányra téved a történelem. Ez az a pont, ahol eldől, hogy felnőttként, avagy taknyos gyerekként kezeljük a társadalmat. Az ószövetségi zsidó vallás, a kereszténység és az iszlám is egyértelműen azt az álláspontot képviseli, hogy éretlen tejfelesszájúak vagyunk, akiknek nem jár a nagykorúak szabadsága. Még egy szimpla párkapcsolaton belül sem lehet a felek békés megállapodására bízni, hogy miként kommunikálnak egymással, vagy hogy milyen pénzügyi kooperációt folytatnak. Az ábrahámi vallások célja világos: minél hosszabb a bűnnek kikiáltott tételek listája, annál biztosabb a permanens lelkiismeret-furdalás, így annál irányíthatóbb a hívő. Egészen pontosan ugyanez a feministák receptje is. Minél több ártalmatlan interakcióra sütik rá az erőszak bélyegét, annál többször lehet farkast kiáltani. Akiben csak egy szemernyi szabadságszeretet is megbújt, az csuklóból visszautasítja az effajta dogmatikus, mesterséges, visszatetszően öncélú mimózavilágot.