Tudjuk: a politikai harc nem a szentek és gonoszak közt zajlik. Egyik fél sem makulátlan. De azért a cél mégiscsak az - marketinges szemmel nézve mindenképpen -, hogy a nagyközönség az egyik oldalt szentnek, a másikat gonosznak lássa. Amikor lejárató akciókat indítunk, annak csakis úgy van értelme, ha az ellenfelet ténylegesen feketíti, minket pedig erősen fényez. Igazi öngól, ha ez fordítva sül el.
Húsvétkor Magyar Péter fia súlyos kézsérülést szenvedett egy nemzetközi focitornán. A 13 éves srácot ott helyben, Hollandiában meg is műtötték. Jól van, s csapatával együtt már haza is repült. Miközben a fiút operálták, MP Hollókőn locsolkodott palóc népviseletben. A jobbos megmondóemberek rögtön neki is estek, hogy milyen apa az ilyen, aki magasról tesz a családjára... Ezek azok az alacsonyan csüngő gyümölcsök, amelyeket soha nem érdemes leszakítani, mert előre tudni lehet, hogy nincs jó ízük. Amikor bő egy évvel ezelőtt egy állófogadáson Bohár Danitól kezdve Apáti Bencén át Jeszenszky Zsoltig mindenkinek azt magyaráztam, hogy Magyar Pétert érdemes komolyan venni, az azért eszembe sem jutott, hogy kössünk bele minden jelentéktelen apróságba. Az igazság az, hogy a Tisza Párt képviselőinek ténykedése épp elléggé kínos és botrányos. MP önmagában is több szaftos esetet szállított egyetlen esztendő alatt, mint bárki az elmúlt 35 évben összesen. Teljesen felesleges mindenre rámenni, ami finom falatnak tűnik. Vegyük észre időben, ha valami nem az!
"Embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan, apaként csődöt mondott" - ezzel a címmel számol be az esetről a Pesti Srácok.hu. Itt minden szó a helyén van és megkérdőjelezhetetlen, csakhogy a húsvéti focibaleset ezt sehogyan sem támasztja alá. A gond nem is az, hogy a családot és a gyerekeket nem elegáns dolog belerángatni a napi politikába. MP korrektül indítja válaszposztját: "Eddig a gyerekeimet úgy-ahogy békén hagyták." Ez valóban így volt, és nem is igazán érdemes változtatni e gyakorlaton, hacsak nem tapasztalunk valami komoly szülői felelőtlenséget. És a helyzet az, hogy ilyen ezúttal sem történt. Mégis mit kellett volna tennie Magyar Péternek? Repülőjegyet foglalnia? Mire felszállt volna a gépe, a gyerek már haza is érkezett. Lemondania a hollókői programot? Kinek segített volna vele? "Az édesanyja szintén Magyarországon volt. Mindketten folyamatos kapcsolatban voltunk a fiunkkal, az edzőkkel és az orvosokkal. Talán nem kell magyaráznom egy szülőnek se, hogy milyen érzés, amikor 1500 kilométerre vagy az idegen környezetben altatásra váró gyerekedtől." MP ezúttal tökéletesen kommunikál. Mi több: jómagam, aki a kezdetektől fogva fikázom (mindig alappal), életemben először most látom igazán emberinek és szimpatikusnak. Facebook-posztjának zárása különösen elegáns: "Orbán propagandistáinak pedig azt kívánom, hogy az ő gyerekeik is sorra nyerjék a nemzetközi tornákat és soha ne szenvedjenek súlyos sérülést." Baszki, így nyilatkozik egy értelmes politikus, aki szeretne szerethetőnek mutatkozni. Számomra ezúttal sikerült megmutatnia a benne élő, eleddig jó mélyre temetett kultúrembert.
Szóval, Pesti Srácok és többiek, akik beleálltatok ebbe a hülyeségbe (az okosabbak már törölték is posztjaikat), ez most csúnya öngól volt. A magam részéről továbbra sem váltam MP-rajongóvá (mert nincs programja, nincs stábja, és Manfred Weberhez való dörgölőzése semmi jót nem ígér), de életemben először megláttam benne, hogy képes a helyes kommunikációra. Életemben először tapasztalom, hogy nem a nyers gyűlölet, nem a folyamatos támadás igénye hajtja, hanem valódi politikushoz méltó eleganciával kezeli a helyzetet. Ebben az apró csatában most Magyar Péter vált szentté, és a kormányoldali média gonosszá. Nem kéne naggyá tennünk.
