téveszmék

téveszmék

"A szeretet az, amikor biztonságban érzed magad"

2021. szeptember 06. - G. Nagy László

biztonsag_2.jpeg

 

Mindannyiunk alapszükséglete a biztonság. Egyikünk sem szeretne háborús környezetben, avagy bandaháborúk kereszttüzében élni. Sokan azonban nem érik be ennyivel, s létezésük minden apró mozaikdarabkáját tökéletesen biztonságossá kívánják formálni. Csupán azt nem veszik észre, hogy ezen elképzelésük megvalósításán dolgozva idővel mindent kilúgoznak életükből, ami csak tüzet, szikrát, izgalmat adhatna. "A hajó nagyobb biztonságban van a kikötőben, de a hajókat nem ezért építik." Imádom ezt a mondást - melynek igazságtartalmából semmit sem von le, hogy Coelho tollából való -, már csak azért is, mert nekem is szól. Magam sem járok előrébb, mint az átlag; egyes biztonságelemekbe ugyanolyan görcsösen kapaszkodom.

 

KÖZBIZTONSÁG

 

A közbiztonság alapvető igényünk, s elsősorban annyit tehetünk megvalósításáért, hogy kompetens politikai erőket szavazunk a hatalomba. A mindenkori államnak ugyanis egyértelműen ennek megteremtése az első számú feladata. Ha bárki olyat mondatot vesz a szájára, hogy létezik megélhetési bűnözés, avagy a nagyvárosi terrorizmus az élet velejárója, úgy magunkra vessünk, ha ezeket a figurákat a kormány közelébe engedjük.

 

A MEGÉLHETÉS BIZTONSÁGA

 

Csupán egy baloldalról jövő rémálom, hogy személyes felelősséget kellene éreznünk minden embertársunk jóléte, anyagi biztonsága iránt. E teória már annál a gondolatkísérletnél elbukik, amikor a világ teljes vagyonát nyolcmilliárd egyenlő részre szeleteljük. E ponton minden földlakó irgalmatlanul csórónak számítana, és - tőkekoncentráció, illetve ebből fakadó működőképesség híján - pár héten belül el is pusztulna csaknem a teljes emberiség. Természetesen léteznek valódi rászorulók: árvák, súlyos betegek, fogyatékossággal élők. Ők azonban annyira vékony szegmensei a társasalomnak, hogy boldogan segítjük őket, senkit sem hagyva az út szélén. Az egészséges többség kényelmes megélhetése azonban a legkevésbé sem közügy. Mindenkinek privát dolga, hogy eldöntse, milyen anyagi színvonalat tekint biztonságosnak és hogy mit hajlandó megtenni ennek megteremtéséért. Innentől a kérdés nem morális, csupán pszichológiai természetű: az egyén képes tönkretenni az életét mindkét véglettel. A nyomor csak gyötrelmet szül; a túlbiztosított, agyondolgozott élet pedig az esélyét is elveszi, hogy örömet találjunk a létezésben, az itt és most felhőtlenségében.

 

BIZTOS MUNKA

 

A balos kisember örökös, visszatérő siráma, hogy a munkavállaló mindig is kiszolgáltatott helyzetben lesz a munkaadójával szemben. Ezt az álláspontját nem ingatja meg az a tény sem, hogy a munka törvénykönyvének minden egyes passzusa az alkalmazottat védi; továbbá az sem, hogy Magyarországon egy ideje már munkahely túlkínálatról beszélhetünk, mi több - ilyen még sosem volt azelőtt - helyenként drága óriásplakátok hirdetik a betöltetlen állásokat. Természetesen minél képzetlenebb, minél értéktelenebb munkaerő az illető, annál feszítőbb benne a szorongás, és ezzel párhuzamosan nő az egekig a biztonságra, az állandóságra, a bebetonozottságra való igénye. A valóság azonban az, hogy egy hatékonyan és tisztességesen működő világban ilyen nem létezik. Trendek jönnek és mennek - bármelyikünk bármikor az utcára kerülhet. Az egyetlen amit tehetünk, ha az itt és most lebeg a szemünk előtt, s igyekszünk minden pillanatban a legjobb teljesítményünket nyújtani; ha nem is pótolhatatlanná, de közel nélkülözhetetlenné válni. Aki kiválóan teljesít, annak aligha kell remegnie a biztos munkáért. Aki meg nem, az nagy valószínűséggel nem a megfelelő helyen keresi kenyerét. Talán épp ideje a váltásnak.

 

ÁSÓ, KAPA, NAGYHARANG

 

Ez az a terület, amely a legintenzívebb boldogságélményt ígéri, s amelyet a leginkább megfojtunk, kifacsarunk, tönkreteszünk a biztonság iránti görcsös igyekezetünkben. Már a házasság intézménye is megmosolyogtató, hiszen a szerelemhez semmit sem ad hozzá, sokkal inkább elvesz belőle; azonban örök hűséget fogadni nem csupán mélyen felelőtlen, de egészen ostoba aktus is egyben. Az oltár előtti egybekelés még csak-csak magyarázható, hiszen a közös gyermekek egy életen át tartó szövetséget jelentenek a két szülő számára, függetlenül az egymás iránt táplált érzelmeiktől. Minden egyéb fogadalom azonban borzalmas képmutatás, de a legjobb esetben is naiv önámítás. Elgondolkodtunk már valaha is azon, hogy voltaképpen miért tekintjük értéknek a hűséget? A magam részéről teljes mértékben osztom Osho meglátását: "Ha élvezni akarsz egy kapcsolatot, ahhoz annak bizonytalannak kell lennie. Ha tökéletesen biztossá teszed, akkor már nem leled benne örömödet, elvész belőle minden báj, minden varázs. (...) A hűség azt követeli, hogy mindig, életedben és halálodban is ragaszkodj egy emberhez, akár vágyik rá a szíved, akár nem. Ez a rabszolgatartás egyik pszichológiai eszköze. A szeretet szabaddá tesz. A hűség rabszolgává. A felszínen hasonlónak tűnnek, de a mélyben éppen ellentétei egymásnak, szöges ellentétei. A hűség színjáték; neveltetésed részeként sajátítod el." Vegyük észre: itt is pontosan ugyanaz a logika érvényesül, mint a munkaadó és alkalmazottja közti viszonyban. Ha mindkét fél pazarul teljesít, úgy egyiknek sem fog eszébe jutni, hogy felbontsa a köztük lévő szerződést. Nem tesznek látványos hűségesküt egymásnak, hiszen erre semmi szükség sincsen. Egészen nyilvánvaló, hogy a házasfelek is elsősorban azért erőltetik az ásó, kapa, nagyharang fogadalmát, mert a lelkük mélyén egyáltalán nem hisznek a maguk kiválóságában. Talán már eleve úgy érzik, nem is méltók a másik szeretetére, de ha mégis, bizonyára arra készülnek, hogy e szeretetért a későbbiekben ne kelljen megdolgozniuk. Esetleg már látják is pár évvel későbbi önmagukat elhanyagoltan, hájasan és zsémbesen. Akkor majd jól jön a papír, melyen az áll: muszáj engem így is szeretni... (Lassan huszonöt éve élek együtt gyermekeim anyjával. Abban, hogy a mai napig szeretettel és szenvedéllyel tudunk egymásra tekinteni, meggyőződésem szerint igen komoly szerepet játszik, hogy soha, semmiféle fogadalmat nem tettünk egymásnak.)

 

BIZTOS FELTÁMADÁS

 

"Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket." - Jézus szavai világosak: élni itt és most kell, nem aggodalmaskodni a holnapért, nem görcsösen túlbiztosítani a jövőt. A keresztény egyház - ahogy csaknem minden krisztusi tanítással - ezzel is szembefordult és a szöges ellentétét hirdeti mind a mai napig. A földi élet értéktelen - mondják -, érdemes kizárólag az üdvösségre koncentrálni, a mennybe fix jegyet váltani lemondásokkal, elfojtásokkal, szent szenvedéssel. E koncepció persze ezer sebből vérzik - már a Földön túli mennyország is tiszta fantáziavilág, az oda vezető út egy rossz vicc, ráadásul komoly kontrasztot képez a Názáreti tanaival. Ám ha le is hántjuk mindezt a hamisságot, legbelül ugyanazt a kisstílű, gyáva, az élet teljességét megúszni igyekvő lelkületet találjuk, mint a biztos munkát, biztos kényelmet, biztos házastársat óhajtók esetében.

 

SAFE PLACE

 

Elérkeztünk a mélypontra, ennél lejjebb - hitem szerint - már nincs semmi sem. Gerő András történész a Mandineren a következő esetet meséli el: "2014-ben egy floridai konferencián történt, amelynek tárgya a magyar holokauszt volt. Én itt a magyar holokausztreprezentációkról tartottam vetített előadást. Az előadásom része volt az, hogy megmutattam azt a két képet – képpárt –, ami az auschwitzi magyar kiállítás végén található. A képpár egyik fele békebeli fotó egy hölgyről, a másik fele ugyanezt a hölgyet ábrázolja akkor, amikor a koncentrációs tábor felszabadulása után lefotózták. Lényegében a képpár azt dokumentálja, hogy miként tesz tönkre egy embert az az életesemény, amit az ő esetében a holokauszt jelentett. Amint megjelent a vetítővásznon a képpár, indulatos közbeszólást kaptam, hogy azonnal kapcsoljam ki a vetítőt, mert a beszóló illetőt ez zavarja, érzelmi egyensúlyát felborítja. Én természetesen megkérdeztem a felhevült személytől, hogy szerinte ő most hol van? Azt válaszolta, hogy egy holokausztkonferencián, amire én azt mondtam, hogy az ilyen tárgyú rendezvényeken ne lepődjön meg ezeken a képeken, és ha cukiságokat akar látni, akkor inkább a helyi állatkertbe menjen. A teremben néma csend volt. A konferencia szervezői utána ugyan egyetértettek velem, de azt mondták, hogy nem kellett volna ezt a képpárt megmutatni, mert tisztelni kell mindenki érzékenységét, és ebből nekem csak azért nem lesz problémám, mert külföldi vagyok." Ez már tényleg a vég. A magam részéről semmi bajom a mimózákkal, tőlem akár magukra is zárhatják a lakásuk ajtaját, az sem gond, ha évtizedeken át ki sem lépnek az utcára. Az ő életük, ők lesznek mérhetetlenül szegényebbek, ha képtelenek szembenézni a valósággal. No de tényleg itt tartunk, hogy a világnak kéne alkalmazkodnia az elmebetegekhez? El kéne titkolnunk, fednünk, hazudnunk a történelmet, a tényeket, a realitást, csakhogy az életképtelen ideggyengék is biztonságban érezzék magukat? Ez valami rossz vicc. Megyek is és azonnal beperelem a hentest, mert felzaklat a marhabelsőség látványa...

 

A valóság az, hogy a szeretetnek és a biztonságnak a felnőttkorban már nem sok köze van egymáshoz. Egy kisgyermek számára mindkettő nélkülözhetetlen, azonban idővel felnövünk és eldobjuk a pelenkát. A felnőtt lét nagyságrendekkel komplexebb és izgalmasabb. Ahogy Osho megfogalmazza: "A szeretet vad, minden szépsége a vadságában rejlik. Szellőként érkezik csodálatos illatárral, eltölti a szívedet, és az addigi sivatag helyén hirtelen virágokkal teli kert burjánzik. De nem tudod, honnan érkezik, és lehetetlen erőltetni. Magától jön, és addig marad, amíg a létezés úgy akarja. És ahogy egy napon megérkezett, akár egy idegen, egy vendég, úgy egy nap majd hirtelen elillan. Lehetetlen megragadni, nincs mód a marasztalására. A társadalom nem építhet ilyen kiszámíthatatlan, megbízhatatlan élményekre. Garanciákat, biztosítékokat akar; ezért teljesen eltüntette életéből a szerelmet, és a házasságot ültette a helyébe." És ugyanezen a nyomvonalon haladva kitaláltuk magunknak a segélyeket, az állami nyugdíjat, a szakszervezeteket, a politikailag korrekt beszédmódot, a kilencvenféle, egyenként védelemre szoruló gendert, valamint az alapjövedelem eszement ötletét. Folyamatosan túl akarjuk biztosítani magunkat, lassan már a széltől is megóvva embertársainkat. Ebbe a folyamatba a társadalom előbb-utóbb beleroppan, s ezzel párhuzamosan az egyén totál életképtelenné és boldogtalanná sorvad. Tényleg ez kell nekünk?

 

Néztem a paralimpia versenyzőit - kar nélküli úszókat, féllábú kerékpárosokat - és sokadszorra is elkönyveltem: ők a valódi hősök. Számukra milyen biztonságot nyújt a létezés? Még azt a keveset sem kapták meg, amit egy átlagos, egészséges ember a magáénak tudhat. Mégsem rinyálnak, nem esnek kétségbe és nem követelnek maguknak pihe-puha világot - pedig ők talán meg is érdemelnék. Ezzel szemben emberfeletti teljesítményeket nyújtanak, elképesztő elszántsággal és akaraterővel. Szerencsétlenebbek bármelyikünknél, mégis teljesebb életet élnek. Számomra ők az igazi példaképek. Egy világ választja el őket a safe place rettegő idiótáitól.

 

para_1.jpeg

 

para_3.jpeg

 

para_2.jpeg

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr3516678908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

steery 2021.09.06. 13:03:00

A biztonságérzet nem szeretet. A biztonság az, amikor az események kiszámíthatóak és az elvárásaink szerint történnek, vagyis a dolgok előre tervezhetők, lehet lépésről lépésre haladni. A tervek miatt az események előtt járunk, nem futunk utánuk. Megelőzzük a bajt, nem kezeljük utólag a következményeit. A biztonság mindig jobb a bizonytalanságnál. Egy vezető(ség) legfőbb feladata: kiszámítható viszonyokat teremteni a cselekvéshez. Ekkor beszélhetünk biztonságról, mert biztosan az történik, amit előre kikalkuláltunk. Ahol bizonytalanság van, ahol a vezetők folyton le vannak maradva az események mögött és nem győznek "válságot kezelni", ott létbizonytalanság van és ott rosszak a politikusok (le kell váltani őket).

G. Nagy László 2021.09.06. 13:53:00

@steery: Ez tök oké, de mi a helyzet az egyé szintjén? Tényleg érdemes kalitkába zárni a szerelmet és nullára csökkenteni minden rizikót?

CSOKKI MÁLNA 2021.09.06. 14:12:48

Szeretet, amikor bántani tudnál valaki, és meg is érdemelné, de nem teszed.

steery 2021.09.06. 15:11:36

@G. Nagy László: Nem tudom, mert én nem szoktam kalitkába zárni a szerelmet. Szabadon járhat kelhet, így aztán folyton meg is lóg és eltűnik a ködös éjszakában, aztán meg nem kerül elő.
A rizikó sosem csökkenthető a nullára. A gyakorlati életben v valószínűségek vannak, amik értéke: 0<v<1.

G. Nagy László 2021.09.06. 16:55:13

@CSOKKI MÁLNA: Azt hiszem, ez beleköthetetlen definíció. Adom, teljes mértékben.

G. Nagy László 2021.09.06. 16:57:18

@steery:

"Szabadon járhat kelhet, így aztán folyton meg is lóg és eltűnik a ködös éjszakában, aztán meg nem kerül elő."

:) :) :)

"A rizikó sosem csökkenthető a nullára. A gyakorlati életben v valószínűségek vannak, amik értéke: 0<v<1. "

Ez most olyan, mintha egy álmodozó bölcsész és egy fizikus beszélgetne...

ViCa 2021.09.07. 06:27:57

Coelho és Osho nagyon nem az én ízlésem...ez a "safe place" jelenség érdekesebb, mert mindig is volt és lesz is egyéni szinten, aki nagyon kerüli a szembenezest vagy akár csak a rapillantast az élet negatív dolgaira és közösségi szinten sem új ez...csak én valahol azt hittem, hogy ez már meghaladott, ki ki eldontheti hogy akar-e mondjuk Tvrutko doku filmet nézni, de az nem kérdés hogy kell és szükséges és jó. És ez nem csak biztonsági kérdés szerintem(egyenileg se, a jelenséget nézve pláne) hanem más is, pl a kirekesztes egy fajtája hogy "csak csináld az életed a négy fal között " ne is lássa senki, mert akkor valamit tenni kellene, hogy az onkep ne sérüljön hogy ő jó ember...nagyon klassz hogy van paraolimpia és jó lenne ha többen néznék, ha ugyanolyan reklámja lenne mint az épeknek és ugyanolyan anyagi megbecsultsege és még ettől is milyen messze vagyunk :(.

G. Nagy László 2021.09.07. 07:38:37

@ViCa:

"Coelho és Osho nagyon nem az én ízlésem..."

Coelho valóban ízlés dolga (nekem se nagy kedvencem), de Oshoval mi a baj? Számos tanítómesterem van Buddhától és Jézustól kezdve egészen Richard Dawkinsig, Eric Berne-ig, vagy akár Marshall Rosenbergig, de Osho az egyik legbölcsebb mind közül. Szinte alig találkoztam olyan gondolatával, amellyel vitatkozni lehetett volna.

"És ez nem csak biztonsági kérdés szerintem(egyenileg se, a jelenséget nézve pláne) hanem más is, pl a kirekesztes egy fajtája"

Muszáj mindig megkülönböztetni a morális síkot (hogyan bánunk másokkal) a pszichológiai síktól (hogyan bánunk önmagunkkal). Ha valaki úgy dönt, hogy magára zárja az ajtót, nem nézi Tvrutko filmjeit, nem edzi és nem borzolja a gyenge idegzetét semmivel, az az ő privát döntése, még ha pszichikai szempontból öngól is. Ugyanígy egy mozgássérült is eldöntheti, hogy bezárkózik, avagy megpróbál aktív életet élni, akár ilyen elképesztően kiemelkedő módon, mint a paralimpia sportolói. Az viszont, hogy a világ miként reagál ezekre, már komoly morális kérdés. Amikor akadálymentesítünk egy irodaházat, azzal jót teszünk a kerekesszékeseknek, de az egészségesek attól még ugyanúgy felmehetnek a lépcsőn - az ügynek nincsenek vesztesei. Amikor viszont pár ideggyenge barom miatt az előadónak/tanárnak kell öncenzúráznia a mondandóját és több száz hallgató/diák lesz szegényebb a törölt információkkal, úgy az már nagyon is húsba vágó kérdés. Az előzővel gazdagabb lesz a világ, az utóbbival szegényebb. Ez a lényeg, szerintem.

ViCa 2021.09.07. 08:33:30

@G. Nagy László: a masodik résszel teljesen egyetértek, kivételesen:).
Coelho azért annyira nem rossz, hideg őszi napokon kellemes misztikus olvasmány, nem egy Bulgakov vagy Updike, olyan egyszer olvasos.
Ne bantodj meg nagyon, te kérdezted:)...Osho viszont agymosas, egy szektavezer ( mondjuk alapból irtozom a szektaktol) összevissza gondolatai és nagy biznisz a kartyaktol kezdve a konyvekig...

szkornat 2021.09.07. 08:43:04

@G. Nagy László:
"Az előzővel gazdagabb lesz a világ, az utóbbival szegényebb. Ez a lényeg, szerintem."

Igen, szerintem is. Ezt próbálják nagy erőkkel szétrombolni a kificamított és eltorzított empátiára hivatkozva. Amikor a valóságot igyekeznek elhazudni, mert az bántja bárki érzékenységét. Akinek az igazság fáj, annak pszichológussal kellene kezeltetni magát. Tíz éve még mindenki számára egyértelmű volt ez. Most viszont az elfogulatlan és objektív érvelőre ugranak rá és állítják pellengérre, hogy nem elég érzékeny, hiszen kímélni kell a másikat. Döbbenetes, hogy sokszor az infantilis kisebbség erőszakolja rá az akaratát a nagy többségre, mert az érzelmek átvették az érvek helyét. Hova tűnt a józan ész tíz év alatt?

G. Nagy László 2021.09.07. 08:51:40

@szkornat:

"Döbbenetes, hogy sokszor az infantilis kisebbség erőszakolja rá az akaratát a nagy többségre, mert az érzelmek átvették az érvek helyét. Hova tűnt a józan ész tíz év alatt? "

Valóban, mindössze 10-15 évről beszélünk. Számomra az nem kérdés, hogy a mimózák és a társadalom züllesztésén dolgozók érdekeltek e folyamatban. Én csupán azokon csodálkozom - és vannak ilyenek bőven - akik annyira gyűlölik Trumpot, Orbánt, vagy épp Salvinit, hogy képesek elvtelenül elfogadni a valóságtagadást, a túlérzékenyítést és minden hasonló agymenést, csak hogy politikai mumusaik bukjanak. Nap mint nap vitázom ilyenekkel a legkülönbözőbb fórumokon. Hitem szerint ők az igazi felelősek ezért a posztmodern korcsosulásért, mert tömegesen asszisztálnak hozzá. Így indult minden undorító, elnyomó rendszer a történelem során.

G. Nagy László 2021.09.07. 09:00:10

@ViCa: Én is irtózom a szektáktól. Osho sztorijáról rengeteget tudok, most nyáron olvastam például Elten kultikus naplóját (Kacajok és könnyek a paradicsomból). A szekták egyik fő ismérve, hogy odakötnek, a tagok irgalmatlanul nehezen szabadulnak, ha képesek egyáltalán. Oshonál semmi ilyenről nem volt szó. Egy indiai ashramot vezetett, ahonnan bárki bármikor szabadon távozhatott, miközben tömött sorokban várakoztak az európaiak, hogy bejuthassanak. A szekták továbbá vallásos hitben utaznak. Osho MINDEN GONDOLATA a hagyományos vallásosságot támadja. Tömény buddhizmus, amit tanít. A szememben ő egy szent misztikus, össze sem tudom hasonlítani a Németh Sándorokkal, meg hasonlókkal.

kintornas 2021.09.08. 10:26:41

Szinte semmi sem igaz abból, amit itt összehordtál. Kezdhetném azzal, hogy ugyan mennyi állam csecsén csüngő bűnözőt ismersz? Vagy folytathatnám azzal, amit előttem megtettek, hogy a szeretet és a biztonság két különböző fogalom.

De ennek semmi értelme.

Azt már meg se merem kérdezni, hogy olvastad-e az alábbi 3 klasszikus közül legalább az egyiket: Hugo: Nyomorultak, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, L. Tolsztoj: Feltámadás.? Ha olvastad, hát hiába olvastad, mert lepergett rólad, mint a falra hányt borsó.

Egyáltalán mit szoktál Te olvasni? Wass Albertet? Thormai Cecilt? Bayer Zsoltikát? A hávégét? A Választ? Pesti Srácokat?

Nem tudom, hogy van-e diplomád, de ez egy tipikus "értelmiségi" nyárspolgár gondolkodás. Olyan értékrend, amit 1989 óta sulykolnak az emberkék agyacskájába a hozzád hasonló kib. fenegyerekek. A társadalom többsége nem úgy gondolkodik mint Te. Veletek nem érdemes vitatkozni, mert nem a tapasztalat meg a ráció az alapja ezeknek az eszmefuttatásoknak, hanem a tekintély és az erőszak.MIndenekelőtt a diploma, esetleg a vagyon felemlegetése, mutogatása, végső soron pedig a Betyársereg bakancsa.

A Rákosi pajtás volt az utolsó, aki megtalálta veletek a hangot.

De már nincs mitől tartanotok.

G. Nagy László 2021.09.08. 12:35:24

@kintornas:

Ajaj, attól tartok, nagyon-nagyon el vagy tévedve... Pedig nem ez az első poszt amit olvasol tőlem. Az olvasóim jelentős része azért piszkál, mert elkötelezett Fidesz-szavazó vagyok, te meg jössz itt Rákosival... valami komoly zavart észlelek.

"Szinte semmi sem igaz abból, amit itt összehordtál. "

Nézd, léteznek laposföld-hívők és Balaton-tagadók is. Ők sem indokolják semmivel az álláspontjukat. (Ha bármivel vitád van, az lenne a minimum, hogy konkrétumokat írsz.)

"Egyáltalán mit szoktál Te olvasni?"

Megtisztelő a kérdés :)

Bűn és bűnhődés - az egyik nagy kedvencem, erkölcsi mérföldkő. Számos írásomban hivatkozom e műre.
Wass Albert - nagyon szeretem, nem csak jól ír, így könnyű és élvezetes olvasni, de a szíve is a helyén van. Wass Albert nálam erkölcsi iránytűként funkcionál.
Tormay Cecile - Nemrég beszélgettem Soltész Miklós államtitkárral, ő ajánlotta Az ősi küldött című regényt, egyelőre bakancslistán :)
Bayer Zsolti - az elmúlt 10 év minden tévéműsorát láttam.
Pesti TV - Jeszenszky Zsolti műsorát követem.

Elismerem: bőven van még pótolnivaló a műveltségemben, de van még időm rá...

"A társadalom többsége nem úgy gondolkodik mint Te."

Ebben tökéletesen igazad van, de ettől még a társadalom többségének nem lesz igaza. Mondok egy példát: a legutóbbi nemzeti konzultációban alig pár százaléknyi NEM érkezett a minimálbér emelése kapcsán. Pedig egészen nyilvánvaló, hogy a minimálbér intézménye erkölcsileg kifogásolható, gazdasági tekintetben hatékonyságcsökkentő, praktikusan pedig indifferens. Mégis a birka nép simán rábólint, sőt tán még az alapjövedelmet is megszavazná...

alöksz róz 2021.09.09. 00:01:55

@G. Nagy László: "Az olvasóim jelentős része azért piszkál, mert elkötelezett Fidesz-szavazó vagyok" - és nem is szégyelled.
így.

alöksz róz 2021.09.09. 00:05:45

@G. Nagy László: ja, nem elég a birka népnek, hogy dolgozhat, még van pofája enni is.

baalint1 2021.09.09. 14:32:25

Safe place jelenségre abszolút ráillik a kormány "gyermekvédelmi" törvénye, ha elrejtjük a homoszexualitás fogalmát, akkor biztos nem is létezik, nem kell beszélni róla, nem bántja senkinek sem az érzékenységét.

Ami a teljes foglalkoztatottságot illeti, még valamikor a 2010-es évek első felében simán benyögte valamelyik Fideszes főfasz, hogy cél a teljes foglalkoztatottság. Csak néztem, hogyan működik a duplagondol a korábban jobboldali fanatikusoknál, egy rossz szót sem szóltak sem erre, sem amikor arról papolt egy másik "jobboldali" politikus, hogy a pékségek extraprofittal adják a termékeiket, hatósági ár kellene a kiflire. De még sorolhatnám. Ma Magyarországon akik jobboldalinak vallják magukat, azok a legbaloldalibbak...

G. Nagy László 2021.09.09. 15:59:59

@baalint1: Ebben, amit írsz, ezúttal sok igazság van. Én nem hirdetnék versenyt, hogy a két tábor szavazói közül hol van a több baloldali kisember, hitem szerint mindkét szektor háromnegyedét ők teszik ki.

Az "extraprofit" kárhoztatása és a hatósági ár gondolata valódi intellektuális mélypontok, akár a Fidesz részéről, akár a Párbeszéd, vagy más balos pártocska részéről, akár az EU részéről kerül megfogalmazásra. A magas foglalkoztatottság pedig mindenképpen pozitív, csak az is lényeges, miképpen jutunk oda.

aranyláz 2021.09.17. 21:17:32

@ViCa: "Osho viszont agymosas, egy szektavezer ( mondjuk alapból irtozom a szektaktol) összevissza gondolatai és nagy biznisz a kartyaktol kezdve a konyvekig..."

Lászlóval értek egyet, elég sokat olvastam régebben tőle, és legalább 90%-ban nagyon jó gondolatok voltak. Hogy aztán valójában ő mennyire hiteles, azt nem tudom megítélni, mivel nem ismerem, de jókat írt.
süti beállítások módosítása