Egy hete másról sem hallani, mint Bite Zsolt botrányáról, aki pedagógiai asszisztensként - saját bevallása szerint - 15 éves fiú szeretőt tart. Még Orbán Viktor is kitért rá szombati, évértékelő beszédében: "A gyerek szent és sérthetetlen. A felnőtteknek meg az a dolguk, hogy a gyerekeket bármi áron megvédjék. És nem érdekel bennünket, hogy megbolondult a világ. Nem érdekel bennünket, hogy miféle visszataszító hóbortoknak hódolnak egyesek. Nem érdekel bennünket, hogy Brüsszel mivel mentegeti, magyarázza a megmagyarázhatatlant. Ez itt Magyarország. És itt kell lennie Európa legszigorúbb gyermekvédelmi rendszerének." A felháborodás óriási, és úgy tűnik, szekértáboroktól független. Az elmúlt napokban nem csupán a politikai jobboldal szószólóit láttuk felindultan nyilatkozni. Még a buddhista nyugalommal és kiegyensúlyozottsággal megáldott, kormánypártisággal aligha vádolható Sebestyén Balázs is így fogalmazott: "Ha az én gyerekemmel jönne haza Bite Zsolt, akkor beleállítanám a vasvillát a hátába." Tény ami tény: ez a tanárember mindent elkövet azért, hogy a lehető ellenszenvesebb képet fesse magáról. Ezzel együtt nem árt, ha tudatosítjuk magunkban, miért is viszolygunk tőle ennyire.

ERKÖLCSI SZÁL

Muszáj a szokásos alapvetéssel kezdeni: két felnőtt ember szabad akaratából azt tesz, amit akar. A kérdés csupán az, hogy felnőttnek számít-e egy 15 éves kamasz. Alkoholt nem fogyaszthat, dohányterméket nem vásárolhat, választójoga nincsen, s még a jogosítvány megszerzéséhez is aludnia kell párat. Igen ám, de a szexuális beleegyezés korhatára Magyarországon 14 év, vagyis ilyen tekintetben teljes értékű, érett emberekként tekintünk a középiskolás korúakra. Egy biztos: nem én leszek az, aki eldönti, helyes-e ez így. Mi több: azt sem látom tisztán, miféle bonyodalmakat okozhat, ha felemeljük e korhatárt, mondjuk 16 évre. Vajon lehet-e olyan jogszabályt alkotni, amely alapján egy 15 és fél éves lány gond nélkül együtt aludhat az egy évvel idősebb barátjával, de a húsz évvel idősebbel már nem? Ez a felemásság semmilyen tekintetben sem egyszerű eljárás; sem morálisan, sem pedig jogtechnikai szempontból. Három dolgot azonban biztosan tudok. Először is: a fiam pont tizenöt éves. Megnézhetné magát ez a nyomorult, ha bepróbálkozna nála. Nem állítom, hogy a korosztály minden tagja képes megvédeni magát ettől az ellenállhatatlannak egyáltalán nem mondható kísértéstől, de a többség bizonyosan. Másodszor: érdemes észrevenni azt a képmutatást, amelyet a Nyugat produkál. Minket vádolnak vaskalapossággal és homofóbiával, miközben a jelen eset is azt mutatja, hogy jogszabályi környezetünk végtelenül liberális. Az Egyesült Államokban bilincsben vezetnék el Bite Zsoltot. De azért ők papolnak nekünk emberi jogokról és szexuális szabadságról... Harmadszor, és ez a legfontosabb: egy tett vagy bűnös, vagy nem az. Nincsenek szürke zónák. Ha egy 15 esztendős kamaszt szexuálisan felnőttnek tekintünk, akkor - morális tekintetben - egyetlen szót sem szólhatunk. Ha pedig még a védtelen gyermeket látjuk benne, úgy módosítani érdemes a hatályos törvényeket. Olyan ez, mint a lesszabály. Vagy előrébb helyezkedik a csatár, mint a védő, és akkor emelni kell a zászlót; vagy nem, akkor viszont szabad a pálya, lehet kapura törni. Nincs harmadik út.

Négy családjogi szervezet közös állásfoglalást fogalmazott meg a kérdés kapcsán, többek közt a következőket rögzítve: "A felnőtt, érett személyiség egyik mutatója a homloklebeny, amelynek érettsége segít abban, hogy autonóm döntést tudjunk hozni, felmérjük a tetteink következményeit és kontrolláljuk az adott pillanatban ránk törő érzelmeket, azaz valódi beleegyezést tudjunk adni érzelmileg összetett kérdésekben is. A homloklebeny 18-21 éves korra éri el teljes érettségét. Egy felnőttet szexuális szereplőként beengedni a gyermek életébe mindezek hiányában óriási sérülésveszély, ha nem önmagában sérülés. A moralitás kérdését félretéve – meggyőződésünk, hogy ezeket a traumákat gyermekkorban el lehet és el is kell kerülni, a gyermeket ilyen sérülésektől a társadalomnak meg kell védenie. A gyermekjogok mindannyiunkat köteleznek, nemcsak az államot, hanem minden felnőtt embert. A gyermekek jogai mindig meg kell, hogy előzzék a felnőttek igényeit. A gyermekjog nem kompromisszum. Fentiek alapján a Fiatal Családosok Klubja, a Gyermekjogokért Egyesület, az Organikus Pedagógia Egyesület és a Szent István Intézet kezdeményezi a hatályos magyar jogszabályok vonatkozó felülvizsgálatát, azok következetes a gyermekek legjobb érdekeit következetesen figyelembe vevő módosítását, felajánlva ehhez gyermekjogi szakmai segítségét." Korrekt hozzáállás, minden szavával egyet lehet érteni.

ESZTÉTIKAI SZÁL

Egy kopasz, kövér, magamutogató, negyvenes fickó nem a legvonzóbb látvány, amit el tudunk képzelni. Bite Zsolt ráadásul kommunikációs stílusában is visszataszító. De ennek az égvilágon semmi köze a moralitáshoz. Ajánlok három gondolatkísérletet. Az elsőben képzeljünk el két tökéletes testű, 17 éves lányt, amint kollégiumi szobájukban kényeztetik egymást! Van-e bárki a karót nyelt bigottakon kívül, aki öklendezne e látványon? Ennyit a homofóbiáról. A másodikban gondoljunk arra, hogy 15 éves fiúgyermekünk egy harminc pluszos bombázóval múlatja a délutánokat. (És akkor még csak nem is Stifler mamájáról beszélünk...) Rosszul vagyunk tőle? Ha nem, akkor ennyit a megrontásról. Harmadszor: képzeljük el Bite Zsoltot amint egy vele hasonló korú és nívójú nővel hagyományos, heteroszexuális viszonyt folytat. Megnéznénk az erről készült videókat? Aligha. Ismerjük fel és mondjuk ki: viszolygásunk elsősorban esztétikai természetű. Ez nem az a fickó, aki iránt szexuális vonzalmat lehet érezni - már ha egészséges a másik.

POLITIKAI SZÁL

Úgy hiányzott ez az ember a politikai baloldalnak, mint púp a hátra. Léteznek bizonyos kérdések, amelyek mentén a magyar társadalom meglehetősen nagy többsége egyetért. Nem támogatjuk a korlátlan bevándorlást, sem a háborút, sem a szankciós politikát. És ugyanígy: szinte párthovatartozástól függetlenül elkötelezettek vagyunk a gyermekvédelem ügyében is. Bite Zsolt, aki egyben LMBTQ-aktivista, továbbá a tanártüntetések egyik szervezője is, egy időre biztosan elérte, hogy a széles tömegek mindkét mozgalmat személyével azonosítsák, vagy legalábbis erőteljesen összekapcsolják vele. Az Orbán-fóbiások egy elakadt gramofon módjára azt ismételgetik, hogy a gyermekvédelmi törvény felesleges, hogy a Nyugat elmebeteg progressziójától idehaza nem kell tartani. S most lám, itt egy hús-vér ember, aki mind a mai napig kisiskolásokat taníthatott, számukra szexuális eligazítást tarthatott, miközben 15 éves szeretőt tart... Elég világosan látszik, hogy a jelenség egyáltalán nem oly távoli, mint azt a baloldal felelőtlenjei mondják, szó sincs arról, hogy álproblémáról beszélnénk. Figyelemre méltó, hogy Bite Zsolt a TASZ-t, a Helsinki Bizottságot és az Amnesty Internationalt említi, mint olyan szervezeteket, amelyek számára védőszárnyat biztosítanak. Alig hiszem, hogy a felsoroltak a jövőben reklámarcuknak fogják tekintik őt. A társadalmi érzékenyítés terén keresve sem találnának alkalmatlanabb figurát. Ha az marad meg a fejekben, hogy a homoszexualitás és a fiatalkorúakhoz való vonzódás kéz a kézben jár, úgy ez a bevésődés a legkevésbé sem szolgálja a melegek általános elfogadását.

Ami személy szerint engem illet, már a fentiekből is kiolvasható, hogy nem sok szimpátiát érzek Bite Zsolt iránt. Szánalmat annál inkább. Nem elég, hogy ez a szerencsétlen istencsapása úgy néz ki, és úgy kommunikál, ahogy; olyan vágyakat táplál magában, amilyeneket; de mindezek tetejébe úgy tűnik, ő valóban benyelte a progresszív ideológiát. Ő tényleg elhiszi, hogy nem léteznek sem morális, sem esztétikai alappillérek, hogy minden tökéletesen relatív és képlékeny. Ezek a napok azok, amikor buborékjából kikerülve alaposan arcul csapja a valóság. (Remélem, más nem fogja.) Nagyon nem lennék a helyében. Maszkban, kapucniban, folyton menekülve... veri az élet rendesen. Meg is tett érte mindent. Mi viszont ragaszkodjunk ahhoz, hogy legyen egy józan határvonal, amelytől kezdve valóban felnőttként kezeljük az ifjakat. Jellemezze a miniszterelnök által hirdetett szigorú gyermekvédelem a határ egyik oldalát, s a teljes szabadság a másikat. Érjen össze, fedje egymást a jog és az erkölcs! Ne gyártsunk morális szürke zónákat, abból még soha nem keletkezett semmi jó.