1. "Az egyes lehetőség az az, hogy tényleges gyerek prostituáltakat vagy hús-vér gyerekeket rontasz meg, vagy rontasz tovább, vagy egyáltalán használod őket szexuális tárgyként, akár Távol-Keleten, akár itt. Ez a kategória bűncselekmény, és erkölcsileg is, hát egy nagyon-nagyon alávaló nívón áll."
2. „Van a második kategória, ahol a képlet erkölcsileg még mindig nagyon jól megítélhető, de úgy gondolom, már korántsem kerül ilyen súlyos megítélés alá. Ez az, amikor gyerekpornót nézel. Nyilvánvalóan azzal, hogy te gyerekpornót fogyasztasz, használsz önkielégítésre, ezzel fenntartod ezt az üzletágat.”
3. "A harmadik eset, amikor képeket nézegetsz gyerekekről, és arra recskázol. Nyilvánvalóan azok a gyerekek nem gyerekpornóban szerepelnek, hanem mindenféle képeket találsz különböző gyerekekről. Én azt gondolom, hogy ebben az esetben… ugye akkor beszélhetünk bűnről, ha van sértett. Most kereshetjük a sértettet, de nem nagyon van! Egy nagyon szerencsétlen, nagyon nyomorult, beteg hajlamú ember úgy éli ki a hajlamát, hogy abban különösebben senki nem sérül."

Teljesen nyilvánvaló, hogy ezekben a mondatokban semmi kivetnivalót nem találni. Puzsér a legkevésbé sem menteget senkit. Nem kíván kiskaput teremteni a bűnnek. Tökéletesen józan és erkölcsileg kikezdhetetlen álláspontot képvisel. Mi több: amikor egy évvel ezelőtt beindult a pedofidesz-kampány, pont ő volt az, aki megvédte a kormánypártot, mondván: sok mindennel lehet vádolni őket, de ezzel biztosan nem. Nem csak alaptalan, méltatlan is ez a szemmel láthatóan összehangolt támadás.

Érdekes volt meghallgatni a Hír TV Vezércikk című műsorának csütörtöki adását. Mindhárom vendég alapvetően jó szándékú, s nem is volt könnyű számukra, hogy Puzsért meghurcolják. Fricz Tamás így fogalmazott: "Az emberi létünkhöz a legfontosabb mozzanat az önkiteljesítés mellett az önkorlátozás." No de kedves Tamás, Puzsér Róbert is pontosan erről beszél! Pontosan ugyanezt gondolja ő maga is. Hiszen borzasztó kemény önkorlátozás az, ha egy beteg perverz nem élheti ki torz vágyait hús-vér embereken. Kacsóh Dániel a következőt találta mondani: "Mindenkinek lehet nagy szíve, de ebbe ezek az emberek ne férjenek bele, és ebben legyünk egyértelműek és konzekvensek!" Szavain érződik, hogy nem kérdőjelezi meg Puzsér jó szándékát, mi több, kiemeli, hogy a publicista mélyen elítéli a megvalósult pedofíliát. "Ezek a szörnyek valójában azok is, akik beülnek egy szobába egyedül, elővesznek egy gyerekképet és elkezdenek önkielégíteni, mert mi lesz a következő lépésük?" Kacsóh két lényeges dologra is rávilágít. Először is: a pedofil hajlamúak valóban szörnyek. Azonban cáfolhatatlan tény, hogy a Jóisten teremtette őket ilyen szörnynek. Talán nála kéne reklamálni. Másodszor: a bűnt ott kell megakadályozni, vagy büntetni, ahol keletkezik. Nem előtte. Nem feltételezve. Nem magát a gondolatot megtorolva, mert arról senki nem tehet, s nem is árt vele. A "mi lesz a következő lépésük?" egy borzalmas felvetés. Ennyi erővel a világ minden férfiját bilincsbe kéne verni, aki valaha is maszturbált. A legtöbben olyan nők videóit néztük, akiket nem is ismerünk, illetve olyan lányokra gondoltunk, akiknek eszükbe sem jutna szexelni velünk. Ilyen alapon potenciális erőszaktevők vagyunk mind. Börtönbe mindenkivel!

És akkor még a dolog pszichológiai vonatkozásáról nem is beszéltünk. Vajon az a pedofil fog több erőszakot elkövetni hús-vér gyerekekkel szemben, aki megpróbálja tökéletesen elfojtani torz vágyait, vagy az, aki könnyít magán odahaza? A keresztény világ évszázadokon át bűnösnek hirdette a szexualitás minden formáját, s igyekezett korlátozni a testiséget. Kurvára kudarcot vallottak. A buddhistáknak lett igazuk: az a vágy, amelyet elfojtani kívánsz, föléd emelkedik és uralkodni fog rajtad. Szögezzük le: a tényleges pedofília sosem válhat legitim dologgá, mert mélyen erkölcstelen dolog egy kiskorút ilyesmire rávenni. De a megoldás biztosan nem a kasztrálás. Vagy aki így gondolja, az mondja is ki nyíltan!