Még meg sem jelent Tucker Carlson Putyinnal készített riportja, az EU néhány politikusa máris őrjöngeni kezdett, mondván: az újságírót szankcionálni kell. Még az is felmerült, hogy ki kéne tiltani az unió teljes területéről. (Orbán Balázs azonnal lehűtötte a kedélyeket, posztjában utalva rá, hogy ilyen ostobaságot egész biztosan nem fogunk megszavazni.) Lassan kezdenek lehiggadni, s úgy tűnik, a sztárújságíró mégsem kap büntit Európától. Azonban már az a tény, hogy ez egyáltalán felmerült - s nem csupán egyetlen eszelős idióta elméjében, hanem a progresszív tábor általános helyeslésével -, azt jelzi, hogy pokoli nagy a pánik. Az unió a legtöbb alapelvét már rég a sutba hajította, ám ilyen mélyen talán még sosem járt.

Ami nyilvánvaló: Tucker Carlson a munkáját végzi. Újságíróként az a dolga, hogy interjút készítsen. Akár az ördöggel is. Sőt: minél ismertebb, minél hatalmasabb és minél messzebb áll a makulátlan szentségtől a riportalany, annál alkalmasabb. Putyinra elég jól illik ez az elváráscsomag, így a csütörtök éjjel közzétett beszélgetés alighanem meghatározó mérföldkőnek számít majd Carlson pályafutásában. "Nem azért vagyunk itt, mert szeretjük Putyint. Azért vagyunk itt, mert az USA-t szeretjük, és szeretnénk, hogy hazánk sikeres és szabad legyen. Nem bátorítunk senkit, hogy egyetértsen Putyinnal, de bátorítunk mindenkit, hogy nézze meg az interjút." - fogalmazott a sztárújságíró a liberalizmus legtisztább hangján. Úgy tűnik, hallgatnak rá, a megtekintések száma már százmillió felett jár. Megmosolyogtató, hogy a közzétételt követően a Föld minden részéről újságírók hada jelentkezik, hogy ők is szívesen leülnének Putyinnal. Eddig hol voltak? 

"Putyin propagandagyőzelemmel távozik Tucker Carlson alákérdezős interjúja után." - így kommentálta a beszélgetést a CNN. Számomra már az is döbbenetes, hogy a 21. században még mindig olyan szellemi mélységben kóvályog az emberiség, hogy a primitív manipuláció a legszimplább szóhasználat szintjén is megjelenik. PROPAGANDA - mást sem hallunk két éve. Mit jelent ez a kifejezés a fősodratú média szerint? Mindent, ami szembemegy az ő igazságukkal. Teccik érteni?? Az egyik politikai oldal fehér, a másik fekete, punktum. Lehet, hogy kissé régimódi vagyok, de én nem így osztanám kétfelé a különböző gondolatokat, mémeket, információkat. Sokkal inkább tényeket és véleményeket különböztetnék meg, melyek közül az előbbit nevezném bárki által ellenőrizhető igazságnak, az utóbbit pedig minden esetben propagandának, bárki is legyen annak megfogalmazója. Valójában a fél életünk arról szól, hogy propagandát terjesztünk. A közösségi oldalakon igyekszünk önmagunk legjobb arcát mutatni. A társkereső platformokon pláne. Az állásinterjún megpróbáljuk elhitetni, hogy nálunk jobb jelöltet keresve sem találni. Mindezeket csupán azért nem illetjük a propaganda kifejezéssel, mert nem a politikáról szólnak és a célközönség sem feltétlenül széles. De természetét tekintve nincs lényegi különbség: szavainkat a privát szféránkban is tudatosan formáljuk, azzal a céllal, hogy a befogadót meggyőzzük, befolyásoljuk, magunk mellé állítsuk. Muszáj rögzíteni: aki a negatív csengésű PROPAGANDA szót használja, maga is propagandát folytat. Azt üzeni: az ellenfelem véleménye hamis, mesterkélt, illegitim, hiszen szembemegy az enyémmel... 

Bár korántsem lényegtelen, hogy mik hangzottak el az ominózus interjú során, a reakciók számomra sokkal beszédesebbek. Jómagam ezt a fajta hisztériás pánikot mindössze két világ kapcsán ismerem. Az egyik a vasfüggöny diktatúrája, amely elképesztő erővel dolgozott azon, hogy a nyugati "propagandát" (igen, az elvtársak akkor is így nevezték) távol tartsa a szocializmus emberétől. A másik a passzív-agresszív nők konfliktus-forgatókönyve: apró, mérgező tűszúrásokkal felheccelni a férfit, majd belé fojtani a szót. (Hiszen a férfi minden esetben gonosz, a nő pedig minden esetben áldozat, itt csak az egyik félnek van joga a szólásra...) A másik fél elnémítására irányuló attitűd mindig szégyenletes és a lehető legtávolabb áll a felnőttségtől, a liberalizmustól, az EU alapeszményétől. Ez a gyengék reakciója, akiknek vaj van a fejükön, ezért rettegnek meghallgatni a másik oldalt. Egészen döbbenetes, hogy ezt a kifejezetten visszataszító mentalitást - mely eleddig csupán a feministákat és a nyugati egyetemi szféra mimózáit jellemezte - a progresszív tábor már a nagypolitika szintjére is felemelte. Az emberek nem kaphatnak bárhonnan nyers információkat, hiszen még megfeküdné a gyomrukat. Majd mi szépen becsomagoljuk nekik... Egy normális világ nem így néz ki. Egy normális világban meg akarom ismerni Marx és Hitler gondolatait is. Egyszerűen azért, mert tudni szeretném, hogy ezek a sátáni figurák mely ponton hagyták el az értelem és a józanság ösvényét. (Hiszen mindkettőről tudom, hogy kifejezetten értelmesek voltak, s bizonyos kérdéseket messzemenően helyesen láttak.) Hasonló a helyzet Putyinnal is. Egy normális világban a CNN maga készítene riportot az orosz elnökkel, melyet azután számos kerekasztal beszélgetés során ki lehet elemezni, ízekre lehet szedni. Azonban a CNN - és az összes többi balos médium - ebben ellenérdekelt. Hiszen egy effajta analízisből simán kiderülhet, hogy az USA demokrata adminisztrációjának is van némi felelőssége az ügyben; hogy Zelenszkij sem szent; hogy az EU vezetése totálisan alkalmatlan idiótákból áll; s hogy talán Putyin sem annyira ördögi, mint ahogyan ezt az elmúlt két esztendőben tálalták. "Elég csak visszamenni és megnézni, mit mondott a mainstream média az első napon, amikor Oroszország megszállta Ukrajnát. Ez nagyrészt az érzelmi mérnöki munkájuk, az emberek nem értették, mi történik, de azt mondták nekünk, hogy csak rendben kell lennünk azzal, hogy dollármilliárdok mennek a tengerentúlra. Ezt nevezem én politikai kommentárnak, ők irányítják a gondolatainkat, de valójában nem férünk hozzá az igazsághoz." - ezek már Candace Owens, a Daily Wire műsorvezetőjének szavai. Sokat elárulnak elárulnak a nyugati média természetéről és jól magyarázzák a jelen pánikhangulatát.

A másik elnémítására való törekvésnek a legpusztítóbb velejárója az, hogy ily módon képtelenség békét kötni. Szijjártó Péter az elmúlt két év során minden megszólalásában elmondta: kommunikáció nélkül nincs tűzszünet. Ez elég evidens gondolat, ahogyan az is az, hogy a kommunikáció ellenzői a háború folytatásában érdekeltek. Egészen döbbenetes, hogy magas rangú politikusok és katonai vezetők Európa-szerte arról beszélnek, hogy háborúzni készülnek. Még nem most, de 2-3 év múlva... Tényleg komplett elmebetegek vezetik a világot? Tényleg ilyen felelőtlen barmok kezében az irányítás? Mire jó ez a teljesen őrült félelemkeltés? Egy felelős vezető erős és ütőképes hadsereget épít, de csak csendben, a háttérben, s kizárólag védelmi célból. Ezek a bohócok meg telekürtölik a világot, hogy háborúsdit terveznek... Putyin meg csak ül nyugodtan a fehér karosszékben, és látszik rajta, hogy a legkevésbé sem hat rá ez az erőtlen fenyegetőzés. Elmondja, amit mindig: ő nem akarja megtámadni sem Lengyelországot, sem a Baltikumot. Miért is állna érdekében? Egy nyugodt, de racionális pszichopatát látunk egy rakás hisztiző-fenyegetőző idegbeteggel szemben. És ők alakítják a világ sorsát...