Régóta a bakancslistámon szerepelt. Most végre volt rá időm, s végigolvastam. Mikor máskor, mint 2024-ben? A náci ideológia alapműve, a Mein Kampf éppen száz éve született.
Kezdjük azzal, ami nyilvánvaló: Adolf Hitler egy elmebeteg pszichopata, s ez könyvéből is világosan kiderül. Elég, ha csupán öt legjelentősebb téveszméjét megemlítjük:
- AZ ERŐSZAK IMÁDATA - "Remegő kézzel bontottam fel az értesítést, és olvastam kérésem teljesítését azzal a felhívással, hogy egyik bajor ezrednél jelentkezzem. Egész lényemet öröm és hála töltötte el. Pár nap múlva már magamra öltöttem egyenruhámat, hogy azután csak hat év múlva vessem le ismét. Mint valamennyi német számára, úgy az én számomra is megkezdődött földi létem legfeledhetetlenebb és legnagyszerűbb korszaka." Az első világháborúhoz való viszonyulása mindent elárul alapattitűdjéről. Nem csak az szembetűnő, hogy betegesen vonzódik a vérontáshoz, de az is, hogy a teljes nemzetét ugyanilyen fanatikusnak látja. Mélyen megveti a pacifizmust; a területszerző, hódító háborúról úgy beszél, mintha a világ legtermészetesebb és legerkölcsösebb tette volna. "A világ békés gazdasági meghódítása a legnagyobb tévedés, amelyet valaha is állampolitika vezérlő gondolatává tettek." Ő már nem tapasztalhatta meg, de a 2. világháború utáni NSZK alaposan rácáfolt tézisére.
- ANTISZEMITIZMUS - Hitler szerint a világ minden problémájáért a zsidók a felelősek, ráadásul a származás mindent meghatároz: aki zsidónak született, az ebből fakadóan nem is lehet értékes tagja az emberi társadalomnak.
- FAJVÉDELEM - "A földi élőlények faji tisztaságának kérdésében általában már maga a természet végez bizonyos javításokat. A kevertvérűeket nemigen szereti. Különösen az ily kereszteződések ivadékai szenvednek keservesen. Hiányzik belőlük nemcsak a keresztezés eredetileg legfőbb alkatelemének a jelentősége, hanem a hiányos véregység következtében hiányzik általában az élethez szükséges akaraterő és elhatározóképesség." Színtiszta ökörség az egész; tipikus esete annak, amikor az ideológia magához hajlítja a valóságot. "A népi állam kötelessége elsősorban a házasság intézményét az állandó fajgyalázástól mentesíteni, szentesíteni rendeltetését, hogy az Úr hasonmásait, ne pedig az ember és a majom közötti torzszülötteket hozza a világra." Megmosolyogtató.
- AZ ÖNFELÁLDOZÁS ISTENÍTÉSE - "Ha most azt kérdezi valaki, hogy melyek az államalkotó és fenntartó erők a valóságban, úgy azokat egyetlen meghatározásba foglalhatjuk össze: az egyed áldozatképessége és áldozatkészsége a közért. Tény, hogy az ember sohasem áldozza fel magát gazdasági célokért, vagyis nem hal meg üzletekért, hanem csak ideális célokért." Minden kollektivista gondolkodó örök téveszméje, hogy léteznek olyan ideológiai célok, amelyekért érdemes feláldoznunk magunkat, pláne másokat.
- TŐKEPIAC-ELLENESSÉG - "A tiszta tőke, mint a teremtő munka végső eredménye és a maga létét kizárólag a spekulációnak köszönhető tőke közötti különbséget annak idején nem láttam a maga kívánatos világosságában." Hitler is eljut oda, ahová a kommunisták és a jelenkor zöldjei: gyűlöli a tőzsdét, a kamatot, a tőkejövedelmet. Számára e téren jelentős többletmotivációt jelent, hogy a bankszektorban is a zsidó származásúak túlsúlyát látja. A Führer szerint a tőkének fő (vagy inkább egyetlen) célja, hogy az államot szolgálja. Ez persze fából vaskarika, ahogyan az sem lehetséges, hogy megkülönböztessünk szerethető és gyűlöletes tőkét. A termelés és a spekuláció is része a modern gazdaságnak; egyik nélkül sem létezhetünk.
Ennyit az őrületről. Ha azonban lehámozzuk a műről Hitler torz személyiségét, illetve az ebből fakadó narratívát és megoldási javaslatokat, muszáj látni, hogy számos korabeli problémát nagyon is tisztán érzékelt. Mi több: egyes mondatai úgy csengenek, mintha azokat a múlt héten írta volna.
BALOLDALI POLITIKA
Hitler így ír a szociáldemokraták által irányított szakszervezeti mozgalomról: "A munkásság jogos igényeinek kielégítése érdekében végzendő tevékenysége mindinkább háttérbe szorult, míg végül a szociáldemokrata politika céltudatossága már egyáltalán nem látta szükségesnek a tömeg nagy szociális, gazdasági és kulturális nyomorának kiküszöbölését. Rájött arra, hogy a tömeg kívánságainak kielégítése megfosztja a munkásság akarat nélküli rohamcsapatainak segítségétől." Száz esztendő elteltével ugyanezt látjuk. A nevükben baloldali pártok magasról tesznek a kisember problémáira, hiszen tudják: az általános jólét nem nekik kedvez; a növekvő életminőség kiüresíti a baloldali eszmét. Manapság az új, mondvacsinált áldozati csoportok adnak látszólagos létjogosultságot a neomarxista erőknek. Schiffer András ezt nevezi kaviárbaloldalnak - politikájuk épp olyan öncélú, mint a két világháború közti Németországban volt. "Ismét tanulni kezdtem és csak most jutottam el igazán a zsidó Karl Marx élete tartalmának és akaratának igazi megismeréséhez. A tőke című művét csak most értettem meg, akárcsak a szociáldemokráciának a nemzeti gazdaság elleni harcát, amely valóban csak a nemzetközi pénz és tőzsde számára készíti elő az utat." A 21. századi balos szavazó e mondatokat olvasva felsikít: konteó! Azonban ha megnézzük, hogy az internacionalista munkásmozgalom mennyit tett az általa képviseltekért; ha elgondolkodunk a BALLIBERÁLIS jelző kialakulásán, amely nyilvánvaló paradoxon; ha felidézzük, hogy a liberális pártok milyen játszi könnyedséggel lépnek koalícióra a szocialistákkal bárhol a világon (idehaza SZDSZ- MSZP), miközben elvi programjaik tűz és víz; ha számításba vesszük, hogy a jelenkor neomarxista-progresszív irányzatának legelszántabb terjesztői épp a multinacionális nagyvállalatok, úgy muszáj arra gondolni, hogy volt valami a Führer meglátásában. Hitler hamar rájött, hogy a tömegek támogatása nélkül lehetetlen hatalomra jutni (az általam képviselt libertárius gondolat például sohasem lesz többségben). Ezért hirdetett maga is baloldali programot, csakhogy ő már nacionalista csomagolást használt. Az egész mozgalmát a marxizmus ellenében hozta létre, ám csupán a nemzetközi jellegétől fosztotta meg azt, szinte minden mást átörökített. Intő jel ez a jelenkorra nézve: minél erőszakosabbá válik a globalista baloldal, annál közelebb kerülünk ahhoz, hogy Hitler szelleme újra megjelenjen köztünk. (Talán már a Putyin-jelenség is ennek köszönheti létét.)
NEMZETTUDAT
A Mein Kampf arról számol be, hogy a baloldali propaganda már száz évvel ezelőtt is elképesztő intenzitással és hatékonysággal mosta a tudatlan tömegek agyát. "Ami rejtély maradt számomra, az a határtalan gyűlölet volt, amellyel saját népükkel szemben viseltettek és amellyel saját fajtájukra törtek, ócsárolták nagyságát, beszennyezték történelmét és sárba tiporták nagy embereiket. Ez, a saját otthon, a fajta és a haza ellen folytatott harc éppen olyan együgyű, mint érthetetlen, sőt természetellenes volt." Bizonyára naiv vagyok, de engem kissé meglepett, hogy a nemzetek felszámolására való törekvés ilyen régi időkre nyúlik vissza. Bevallom: már azt sem értem, mi a baj azzal, ha az ember büszke a származására. Attól, hogy valaki szereti a hazáját, még nem válik erőszakossá, terroristává, nemkívánatos elemmé. Egy büszke német, egy büszke francia, vagy épp egy büszke magyar egyszersmind büszke európai is. Ezek nem egymás ellen ható, hanem egymást erősítő erők. "A nemzetközi német szocialistát a külföld szolidáris módon kifoszthatja, ő azt testvéri egyetértéssel nyugtázza, és nem gondol a megtorlásra, vagy legalábbis a tiltakozásra, mert hiszen ő - német." Mintha Olaf Scholz világáról olvasnék... Azt persze tudjuk, hogy a németek minden utasítást 100%-os precizitással végrehajtanak - fakadjon az náci, kommunista, vagy épp szivárványos ideológiából -, ám az előttem eleddig ismeretlen volt, hogy a nemzeti önfeladás is parancsszóra ment már száz esztendeje is. Valamiért azt gondoltam, hogy az csak a legutóbbi idők mérgező gyümölcse, de mindenképp a második világháború utáni időkhöz kötődik. Tankönyvbe illő az a fekete-fehér gondolkodásmód, amely kirajzolódik a szemünk előtt. Az egyik térfélen ott áll Hitler, aki átkozza a pacifizmust és a nemzet minden bajáért a békeszeretetet teszi felelőssé; míg a másik oldalon az internacionalista baloldal, amely azt hazudja, hogy a nemzeti elkötelezettségből törvényszerűen erőszak fakad. Miközben mindkettő orbitális hülyeség: az asszertív attitűd pontosan kijelöli azt a határozott, magabiztos, büszke és önérvényesítő fellépést, amely mellőz mindennemű agressziót. Úgy tűnik, ez a fajta kiegyensúlyozott középutasság német fejjel felfoghatatlan. Talán ideológiai téren nem nekik kéne vezetniük Európát.
A POLITIKA ESZKÖZTÁRA
Hitler felismeri azt, amit a politikai jobboldalnak újra és újra fel kell ismernie: muszáj felvenni a versenyt a nemzetközi baloldallal a politika eszköztárának teljes palettáján:
- PROPAGANDA - "Minden propagandának népszerűnek kell lennie és szellemi színvonalát a felvilágosítandók legkevésbé képzett rétegének befogadóképességéhez kell szabni." És ha azt hinnénk, hogy a politikai marketing mindentudója Goebbels, úgy tisztázni érdemes: ő is csupán tanítvány: "A tömeg befogadóképessége nagyon korlátolt, értelme kicsiny és éppen ezért nagyon feledékeny. Ezekből a tényekből kifolyólag tehát minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell, hogy szorítkozzék. Ezt a néhány pontot és néhány tételt addig kell vezérszavakban ismételni, amíg az utolsó is megérti ebből a szóból azt, amit akarunk."
- SAJTÓ - "Az újságok egy része arra való volt, hogy fedezze a többit. Amíg a marxista újságok a legaljasabb módon üzentek hadat mindennek, ami az emberiségnek szent, a legszemtelenebb módon támadták az államot és a kormányt és egymás ellen uszították az egyes néposztályokat, addig a polgári demokratikus zsidó lapok kitűnően értettek ahhoz, hogy a híres tárgyilagosság látszatát keltsék. Kerültek minden durva szót, mert tisztában voltak azzal, hogy az üresfejű emberek a külső után ítélnek és nem képesek a dolgok mélyére hatolni." Ez ma sincs másképp. Németországban különösen, ahol a baloldali és a polgári sajtó is egy az egyben ugyanazt a narratívát tálalja. Nálunk szerencsére jobb a helyzet, ugyanakkor az ellenzéki oldalon ugyanúgy megtaláljuk ezt a stíluspalettát a habzó szájú Amerikai Népszavától kezdve az önmagát függetlennek és objektívnek címkéző kormányellenes médiumokig. "Miközben külsőleg gondosan kerülnek minden durva formát, egyéb téren mégis belecsepegtetik a mérget olvasóik szívébe. Szép hangok és szóvirágok segítségével abba a hitbe ringatják olvasóikat, mintha tevékenységüknek egyedüli mozgató rugója tényleg a tiszta tudományosság, sőt az erkölcs lenne." Ez hát a recept, csak le kell másolni...
- KULTÚRA - "Hiszen mit is jelent Schiller, Goethe vagy Shakespeare az újabb kori német költészet héroszaival szemben! Ők csak elcsépelt, sőt túlhaladott jelenségek. Mert éppen az jellemzi e kort, hogy nemcsak kizárólag ocsmány szennyet termel, hanem ráadásul még bepiszkol mindent, ami a múltban tényleg nagy és magasztos volt. Ezt a jelenséget ilyen időkben meg lehet figyelni. Minél ocsmányabbak és nyomorultabbak egy kornak és embereinek szellemi termékei, annál inkább gyűlölik a fennkölt és dicső múltnak tanait. A legszívesebben kiirtanák a múlt emlékeit, hogy így kikapcsolják az összehasonlítás lehetőségét." A jelenkor csupán annyiban más, hogy a 21. századi marxisták már ténylegesen fel is vállalják, hogy eltörlik, átírják a régi idők számukra nem tetsző fejezeteit.
- OKTATÁS - Természetesen az oktatás is politikai eszköz, különösen, ami a múltunkat illeti, még akkor is, ha ez csupán hosszútávon fejti ki hatását. Amit Hitler e téma kapcsán megfogalmaz, azt akár magam is írhattam volna: "A történelemtanítás eredménye száz közül kilencvenkilenc esetben siralmas. Néhány adat, születési szám, név még megmarad emlékezetünkben, de teljesen hiányzik a határozott, nagy koncepciójú irányvonal. (...) Éppen a történelem tanításánál kell az anyagot rövidre szabni. A főérték a nagy fejlődési vonalak megismerésében rejlik. (...) Nem azért tanulunk történelmet, hogy a megtörtént tényeket megismerjük, hanem azért, hogy benne a jövő és saját népünk tanítómesterére találjunk."
- GYÜLEKEZÉS - A Mein Kampf számos olyan sztorit hoz, amelyben szélsőbalos aktivisták ellehetetlenítették, vagy akár szét is verték a számukra nem tetsző politikai megmozdulásokat: "Mihelyst egy ilyen gyűlést meghirdettek, az egész vörös sajtó nagy ordítozásban tört ki, és emellett ezek a hivatásos törvénytiprók nemegyszer elsőként fordultak a hatóságokhoz azzal a gyors és fenyegető kéréssel, hogy a proletariátusnak ezt a kihívását - a súlyosabb következményeket elkerülendő - azonnal tiltsák be." Ha a múlt heti brüsszeli botrányra gondolunk - ahol egy kerületi polgármester rendőri erővel próbálta bezáratni Orbánék konferenciáját -, úgy azt kell mondanunk: a marxista térfélen semmi sem változott.
Ami azt illeti, jómagam igazán egyszerűnek látom a világot: a jó és rossz örökös harcát látjuk. Ha lehetek elfogult: az egyik oldalon a hazáját, a feleségét, az életet és a szépséget rajongva szerető Radnóti - a másokon az őt elpusztító nácizmus. Ez a mi koordináta-rendszerünk. Ebbe kell elhelyeznünk magunkat, ideológiáinkat, politikusainkat. Minden, ami békés, ami szép, ami nem bánt mást, az felemel. A másik térfél az erőszaké. Tök mindegy, hogy fekete, barna, vörös, méregzöld, vagy szivárványos egyenruhát ölt. Hitler tökéletesen érzékelte már száz esztendővel ezelőtt is, hogy a globalista baloldal micsoda pusztításra képes. Ma pontosan ugyanezt érezzük. Csakhogy szemben a marxistákkal, akik újra és újra ugyanabból a kottából játszanak, mi pontosan tudjuk, hogy az agresszió nem old meg semmit. Hitler gyalázatos válaszreakciót produkált - ezt soha többé nem engedhetjük. A szuverenista tábor csakis a béke mellett állhat.
