Sokan sokféleképpen értelmezzük az IDEOLÓGIA kifejezést, s ez így van már több mint kétszáz esztendeje, mióta először papírra vetették e szót. Egyesek minden filozófiai irányzatot ezzel az elnevezéssel illetnek, mások megkülönböztetnek politikai, vallási és egyéb ideológiákat. Ami engem illet, jómagam kevés dologban értek egyet Marx és Engels gondolataival, egyben azért feltétlenül: ők az ideológia fogalmát negatív jelentéstartammal ruházták fel, s olyan eszmerendszereket soroltak ide, amelyek hamisak, megalapozatlanok, a valóságtól elrugaszkodottak, homályos, gyermeteg ábrándokra épülők. Pontosan ugyanilyen értelemben használom én is e szót: íróasztal mellett kitalált, ártatlan formájában megmosolyogtató, fanatizmussal társítva pusztító filozófiát értek alatta (megjegyezve, hogy Marx és Engels is épp egy ilyet alkotott). Természetesen szó sincs arról, hogy mindentudóként én magam döntöm el, hogy mit sorolok az építő, az ideológiamentes; illetve a mérgező, az ideologikus filozófiák közé. Meglehetősen egzakt szempontok segítenek az eligazodásban.

Az első ilyen szempont a lehető legegyszerűbb: ahhoz, hogy ideológiáról, illetve vallásról (e kettőt akár szinonimaként is használhatjuk, az istenhit nélküli ideológiákat gúnyolandó), vagyis eszmerendszerről beszélhessünk, egy valódi mémkomplexre van szükség, nem elég egyetlen aprócska gondolat. Márpedig a libertarianizmus (a klasszikus liberalizmus) nem több annál: ne kezdeményezz erőszakot! Minden egyéb ennek az egyszerű alapelvnek a továbbvitele, kifejtése. Ez olyannyira karcsú üzenet, hogy már mennyiségi tekintetben sem nevezhetjük ideológiának. Ahhoz ennél sokkal több, sokkal szerteágazóbb fantáziavilágra van szükség.

Azon túl, hogy a non-agresszió elve szimpla, mint az 1x1, ráadásul nem is közöl semmi újat: minden valamirevaló civilizáció alapeszménye Hammurapitól napjainkig. A "Ne ölj!" és a "Ne lopj!" parancsolatok valamennyi jelentős törvénykönyvben szerepelnek. Pont úgy, ahogyan az 1-es is alapvető szerepet játszik a matematikában, közös osztója minden más számnak, még a prímeknek is. És ahogyan nem válik matekprofesszorrá az ember csak azért, mert ismeri az 1-es számjegyet, a non-agresszió elvének ismerete és elfogadása sem jelenti azt, hogy valami hihetetlenül új filozófiát hoztunk volna létre. Egyszerűen azonosítottuk a különböző civilizációk közös magját, elengedhetetlen bázisát. A morálfilozófia ott kezdődik, amikor rámutatunk, hogy a sokféle ideológia - kereszténység, iszlám, kommunizmus, nácizmus, woke-progresszió - miként rúgja fel ezt a civilizációs minimumot. De ezzel már új fejezeteket nyitnánk. Itt elég, ha annyit rögzítünk: lehetetlen önálló ideológiaként számon tartani azt az egyetlen maggondolatot, amely ráadásul alappillére mindenfajta emberi együttélésnek.

Lépjünk még eggyel tovább, de maradva a matematikai logikánál! Ha annak idején sikerült leérettségiznünk, úgy képesek voltunk bebizonyítani Pitagorasz tételét. Ha ezzel megvoltunk, ebből egyenesen következett Thalész tételének bizonyítása is, anélkül, hogy bármilyen új elemre szükségünk lett volna. Így épül fel a tudomány, és így épülnek fel a következetes filozófiák is. Ha a liberalizmus alaptézise az, hogy nem korlátozzuk egymás szabadságát, úgy ezt az általunk létrehozott liberális állam sem teheti meg. Nem sorozhat be katonának; nem tilthatja sem a prostitúciót, sem az alkohol-, illetve drogfogyasztást; s nem mondhatja, hogy vasárnap zárva kell tartanom a boltom. Épp ellenkezőleg: az államnak pontosan az a feladata, hogy megvédje ezt a szabadságunkat - rendőrséggel, honvédséggel, határvédelemmel, jogrenddel. Ha mindez teljesül, úgy egy konzekvensen felépített világot látunk, mindenféle ideológiai felhang nélkül. Volt egy alapértékünk, s minden egyebet ebből eredeztettünk. Az ideológiákat a legkevésbé sem jellemzi ez a fajta következetesség. Többek között attól válnak ideológiákká, mert építőelemeik impulzív módon jelennek meg; egymásból nem következnek, mi több: néha tökéletesen szembemegy egyik a másikkal. Vegyük például a kereszténységet, mely elvileg Jézus tanításaira épül. Vajon az áteredő bűn, a tisztítótűz létezése, a gyónás intézménye, vagy épp a papi nőtlenség miképpen következik az evangéliumokból? Természetesen sehogy, tökéletesen öncélú egyházi dogmákról és szabályokról van szó, melyek kapcsán még a vallás főbb ágai sem képviselnek azonos álláspontokat. Vagy tekintsük a nácizmust! E mémkomplex egyik alapköve a szociáldarwinizmus, melynek értelmében - az állatvilághoz hasonlóan - az emberi társadalomban is a legalkalmasabb csoportok képesek fennmaradni, szaporodni, szelektálódni. Ebből a gondolatból miként következnek a gázkamrák??? (Nyilvánvalóan sehogyan. A túlélésre alkalmatlanok előbb-utóbb el fognak tűnni a történelem süllyesztőjében, ahogy ez számos néppel meg is történt. A zsidóság nem ilyen, ellenkezőleg: számos területen bizonyították rátermettségüket. De a kevésbé sikeres népek megsemmisítését sem indokolja az alaptézis. A haláltáborok tehát nem csupán embertelenek, de a központi tanítással sem összeegyeztethetők.) És persze megemlíthetjük korunk fő vallását, a woke-progressziót is, melynek nincs két eleme, amely kompatibilis lenne egymással. A liberalizmusból eredezteti magát, de minden egyes tantétele a tiltásról és a korlátozásról szól; az empátiát és a békét hirdeti, miközben kíméletlen és háborúpárti; százféle áldozati csoportot kíván felkarolni, miközben ezek egymásnak is ádáz ellenségei, lásd: nők és transz nők, zsidók és muszlimok stb. Muszáj látni: ahol következetlenségek sorát látjuk, az az eszmerendszer azonnal rászolgál az ideológia megnevezésre. Ezzel szemben minden olyan gondolati szál, amely szilárd alapról indul, konzekvensen építkezik, s mellőzi az önkényes, impulzív elemeket, megérdemel annyi tiszteletet, hogy nem pakoljuk egy kosárba a gyermeteg utópiákkal és ijesztő disztópiákkal, s legfőképpen, hogy nem csúfoljuk ideológiának.

Értem én, hogy a klasszikus liberalizmust támadják jobbról és balról egyaránt. Olyan az érzésem ilyenkor, mint amikor egy kövér famíliában valaki életmódváltásba kezd, s hirtelen iszonyatos ellenszélben találja magát a családtagok mindegyike részéről. Logikus, hiszen ha sikeres lesz, úgy azzal a többieknek is tükröt tart majd; többé nem hivatkozhatnak a genetikára, csakis a saját lustaságukra. A különböző ideológiákat éltetők is pont így tesznek: mindent elkövetnek, hogy a magukéhoz rontsák a tiszta eszméket. Én ehhez a legkevésbé sem kívánok asszisztálni. Muszáj kimondani, hogy a klasszikus liberalizmusnak semmi köze a vallásos, beteg, következetlen ideológiákhoz. Valójában még eszmerendszernek sem nevezném, hiszen mindössze egyetlen gondolatból sarjad: ne kezdeményezz erőszakot! Ez ilyen végtelenül egyszerű.