Egy évvel Magyar Péter megjelenését követően ismét egy Partizán-interjút láthattunk. Mintha egy pályafutás keretes szerkezete tárulna elénk: a kezdet és a vég. Gulyás Marci korábban kivégzett már néhány messiás-jelöltet. Fekete-Győr András számára nem termett sok babér azután, hogy a kirakatba tette és egy órán keresztül látni engedte mérhetetlen butaságát és felkészületlenségét. Azután jött Márki-Zay Péter, aki ahol csak megszólalt, mindenütt őrültségeket beszélt, azonban számára is a 2022-es választások előtti utolsó Partizán-riport tette be a kaput. Most pedig itt van Magyar Péter, akit valószínűleg nem fog elsöpörni és totálisan megsemmisíteni ez az interjú, ám az egészen biztos, hogy jót nem tesz az imidzsének. Aki eddig még nem vette észre, az ezután már önmaga előtt sem tagadhatja le, hogy az Orbán-fóbiások egy kezelhetetlen, dühöngő őrülttől várják a megváltást.
A sportszerűség kedvéért kezdjük MP pozitívumaival. Egészen nyilvánvaló, hogy nagyságrendekkel intelligensebb a korábbi messiás-jelölteknél. Amíg ki nem zökkentik, remekül kommunikál - a beszélgetés első negyven percében nyugodtan, gördülékenyen, szemrebbenés nélkül tolja a szokásos hazugságcunamit. Továbbra is kifejezetten megnyerő benne, hogy igyekszik hatni a nemzeti érzésre, igyekszik megvillantani a hazaszeretetet. Már ez önmagában a baloldali ellenzék képviselői fölé emeli - nekik égetné a szájukat minden olyan mondat, melyben pozitív módon kellene viszonyulni a magyar nemzethez. Beszél a digitális gyóntatószékről, a Tisza Párt korrupció-bejelentő platformjáról is, amelynek nem csupán az elnevezése frappáns, de a célja is üdvözlendő. Tetszik az is, amit a NER elszámoltatása kapcsán mond: a maga részéről jogállami keretekben gondolkodik. (Ez nem csak a végtelenül primitív, minden fideszest lámpavasra lógatni kívánó O1G-fanatikusokhoz képest előrelépés, de számos baloldali közéleti szereplőhöz képest is, akik 2022 előtt a jogállamiság ideiglenes felfüggesztését helyezték kilátásba.) Picit most zavarban vagyok, hogy ilyen rövidke marad e bekezdés, de - Isten látja lelkem - egyéb pozitívumot nem találtam Magyar Péter szereplésében.
Amikor a negatívumokról kezdünk beszélni, muszáj azzal indítani, hogy mi is a politikai kommunikáció - és azon belül egy Partizán-interjú - célja. A Tisza Párt számára nyilvánvalóan az, hogy választást nyerjenek. Ehhez két dolgot kell tenniük: rávilágítani a jelenlegi kormányzat hibáira, valamint hitelt érdemlően bemutatni az ő alkalmasságukat. Mi valósult meg ebből? A NER-fikázás továbbra is kocsmai szintű: pocsék az egészségügy, vacak az oktatás, Orbánék ellopták a fél országot. Ez minden. Ami azt illeti: ehhez nem kell Magyar Péter. Ezt egy ózdi, alkoholista hajléktalan is képes megfogalmazni. Értem én, hogy a 30 százaléknyi proli-lelkületűnek ennyi elég is, ám ez édeskevés a győzelemhez. Sokkal cizelláltabb kormánykritika, valamint kompetens alternatíva felkínálása is szükséges volna ahhoz, hogy a Tisza Párt szélesítse szavazóbázisát. Egy év eltelt, s az égvilágon semmit nem látunk ebből.
Gulyás Marci valódi riporterként viselkedik, így valódi kérdéseket is feltesz. Pont azokat, amelyeket egy értelmesebb ellenzékinek fel kell tennie. Mitől lesz a Tisza különb a Fidesznél? Hol vannak a szakértők? Kik alkotják a Tisza élcsapatát, várakozásuk szerint az új kormányt? Ki lesz a miniszterelnök-jelölt? Mit gondol az interjúalany az egyes szakpolitikai kérdések kapcsán? Ezek még csak nem is kínos kérdések, Magyar Péter mégsem válaszol egyetlen egyre sem. A szakértők és a leendő kormánytagok kapcsán nyilvánvalóan azért nem nyilatkozik, mert egyetlen komolyabb egyéniséget sem tud megnevezni a párt háza táján. Vicces az álszerénység is, amellyel elhárítja, hogy ő volna a párt kormányfő-jelöltje. Ám ami a legbántóbb: úgy beszél két órán keresztül, hogy az égvilágon semmiben sem foglal állást. Pedig MP nem hülye. Amikor az a kérdés, hogy az egykulcsos, avagy a progresszív SZJA híve, olyankor nyilvánvalóan van elképzelése. Farizeus a kihátrálást indokló érvelés is, mely szerint mindegy, hogy ő mit gondol, majd a párt dönt demokratikus módon... Na persze. Ez egy sarkalatos kérdés. Ebben egész egyszerűen nem lehet elvtelen egy komolyan vehető országvezető. A mismásolás mögöttes szándéka értelemszerűen a szavazatmaximalizálás. MP nyilván azt gondolja, hogy veszít a balos értékrendű táborból, ha az egykulcsos adót élteli, illetve elvágja magát a piacpártiaktól, ha a progresszív SZJA mellett áll ki. Ám ez - megítélésem szerint - mélyen hibás gondolat. Az a 30 százaléknyi szektás elvetemült akkor is rá szavazna, ha kiderülne róla, hogy pedofil rablógyilkos. Nekik mindegy, mit gondol a gazdaságról, a költségvetésről, az adórendszerről. Viszont tágítani így aligha tudja a kört. Egy picit is igényes választópolgár azért szeretné tudni, mire is voksol; miféle új világ építésére mond áment.
Gulyás Marci valódi riporterként viselkedik, így kényelmetlen kérdéseket is megfogalmaz. Ahogy már fent említésre került: MP negyven percig bírja higgadtan, utána elgurul a gyógyszer. (Az átlagos szavazója legfeljebb húsz percet néz végig az interjúból, utána elveszíti az érdeklődését. Elkötelezett rajongói már csak ezért sem inognak meg hitükben.) A következő bő egy óra maga a tömény hiszti. Nézhetetlen, hallgathatatlan, értékelhetetlen és végtelenül méltatlan. El sem tudom képzelni, hogy ez bárkinek is szimpatikus lehet. Még a HVG újságírója, illetve számos balos elemző is kiakadt, s a környezetemben lévő ellenzékiek úgyszintén mind lehangolónak ítélték. Dömsödi Gábor így értékelte: "Magyar Péter stílusában nem tetszik, hogy nem kíváncsi arra, mit kérdeznek tőle, nem arra válaszol, mondja a panelszöveget és megsértődik, ha belekötnek, de hát ettől ilyen sikeres Magyar Péter. Hogyha válaszolna, meg nem így lenne, úgy nem lenne ilyen sikeres." Érdekes megközelítés. Vagyis neki, mint értelmiséginek ez nem jön be, de - némi fintorgással - támogatja, és hatékonynak találja ezt a kommunikációs módot... Vicces. A magam részéről az önkontroll teljes hiányát láttam. Ilyet már egy vállalati középvezető sem engedhet meg magának, nemhogy az, aki kormányzásra készül! Érdemes összevetni Orbán Viktorral, már csak azért is, mert őt kéne legyőznie. Az Európai Parlament október 9-i ülésén a magyar miniszterelnök órákon át hallgathatta, ahogyan szapulják - tökéletesen figyelmen kívül hagyva az ülés célját és menetrendjét. Válaszában - bár érződött rajta, hogy feszült, még a hangja is megremegett az elején - mindvégig higgadt maradt, tökéletesen uralva a pillanatot. Hitem szerint ez a minimum, amit egy államférfitől elvárhatunk.
Azt gondolom, a Partizán-interjút végignézve nem sok újat tudtunk meg Magyar Péterről, ezzel szemben megszilárdította, bebetonozta azt a képet, amit eddig is ápoltunk róla. A nárcisztikus, hisztis kisgyerek képét. Akivel nem lehet ellenkezni. Aki toporzékol. Aki képtelen felvállalni bármiféle hibát vagy gyengeséget. Sokan azt mondják, hogy pár hét múlva erre a riportra a kutya sem emlékszik majd. Én nem osztom ezt a véleményt. Megítélésem szerint ez a beszélgetés bekerül a politikai marketing általános tananyagába. Vagy azért, hogy elrettentő példa legyen: így ér véget a Tisza áradása; így bukik el egy szép reményű politikus, ha hiányzik belőle minden önfegyelem. Vagy pedig azért, hogy szemléltesse: egy bizonyos igényszint alatt már semmi sem számít.
