téveszmék

téveszmék

"Isten a mi erősségünk"

2018. június 13. - G. Nagy László

 

 templom2.JPG

 

A gyengéknek muszáj megkapaszkodni valamiben. Isten, vallás, egyház, szekta, állam, szakszervezet, kollektív szerződés, házasságlevél... Külső védelmet igényelnek, akár a kismadarak. Csakhogy a fiókák előbb-utóbb kikelnek a tojásból. Valóságos csoda az, ahogy áttörik a kemény tojáshéjat, s apró csőrükkel egyre tágítják a nyílást, hogy végre élvezhessék a napfényt és részesei lehessenek a nagybetűs Életnek. Pár hét múlva kirepülnek, s rövidesen függetlenné, önellátóvá, a madártársadalom teljes jogú tagjaivá válnak. Az emberi fajnál nemigen látni ezt a folyamatot. Valahol valamit nagyon elronthattunk, mert a legtöbben egyáltalán nem képesek felnőni. Kevés kivételtől eltekintve szinte mindenki görcsösen keresi a külső igazodási pontokat, mert azok nélkül elveszettnek érezné magát. A vallások és az államok pedig - akár a rossz szülők - arra játszanak, hogy e téren ne is változzon a világ. Hiszen mi szükség volna a fészekre, ha a fiókák már szárnyra kaptak?

 

Albert Jay Nock szerint a történelem nem más, mint a társadalmi és állami hatalom közti folyamatos verseny. Ez azt jelenti, hogy minél erősebb a polgárság, annál kisebb szerepet enged az államnak és fordítva. Valójában progresszió alatt is azokat a folyamatokat értjük, amelyek az egyént és rajta keresztül a társadalmat erősítik, s regressziónak, amikor az egyéni szabadságjogok és mozgásterek sérülnek, szűkülnek. Amikor az emberek elfogadják az államot, mint erőhatalommal bíró entitást, azért teszik, mert jó üzletnek tekintik, hogy adófizetésük fejében bizonyos közfeladatok - minimum a törvényes rend biztosítása - elvégzésre kerülnek. Azonban minél gyengébb az egyén, s minél többet vár el a kormányzattól, annál nagyobb hatalmat ad a kezébe. Egyáltalán nem véletlen, hogy a kommunista ámokfutás első áldozata az az Oroszország volt, ahol öntudatos polgárság, kapitalizmus és szabadságjogok szinte nem is léteztek. Az egyes társadalmak tudati szintjének remek lakmuszpapírja az államhatalom mértéke. A rabszolgaság, a jobbágyság, a kasztrendszer, a diktatúrák, a rekvirálások, a sorkatonai szolgálat és minden olyan állami bűntett, amely nem tiszteli az egyén szabadságát, egy olyan társadalomról árulkodik, amelyből hiányzik a kellő öntudat. Amikor az ókori Spártáról esik szó, a legtöbben egy tökös, kemény világra asszociálnak. Szerintem egy olyan társadalom, amely hagyja, hogy a gyermekeket az állam elragadja, s döntsön az életük és sorsuk felett, az szánalmas, ostoba, gyáva, és a legkevésbé sem nevezném tökösnek.

 

Hasonló a helyzet az egyházzal. David I. Kertzer az "Edgardo Mortara elrablása" című könyvében egy megdöbbentően szomorú történetet mesél el. 1858-ban járunk, Bolognában. A zsidó vallású Mortara család katolikus szolgálót alkalmaz, hiszen ő szombaton is dolgozhat. Ez az írástudatlan lány vigyáz egyetlen gyermekükre. A kisfiú megbetegszik, a szolgálólány pedig pánikba esik és ijedtében megkereszteli Edgardót, nehogy az a pokolra jusson, ha ne adj' Isten meghalna. A pápai rendőrség tudomást szerez az eseményről, s mivel keresztény gyereket zsidó vallású szülők nem nevelhetnek, a kisfiút - minden tiltakozás ellenére - intézetbe helyezik. A szülők könnyűszerrel visszakaphatnák egy szem gyermeküket, csupán meg kellene keresztelkedniük, ám erre nem hajlandók... Döbbenetes, hogy a történet minden apró részelemét a különböző vallások rugalmatlansága alakítja. Az pedig egyenesen vérlázító, hogy ostoba felnőttek képesek voltak egy ártatlan kisgyerek életével játszadozni, csak mert vallási elveiket mindkét térfélen fontosabbnak ítélték. A történet pazarul bemutatja, hogy amilyen a társadalom tudati szintje, pont olyan vezetőket érdemel - az egyház vonatkozásában is. Körülbelül ez az eredménye annak, ha Istent nem az emberben, hanem azon kívül keressük. És ez az eredménye annak, ha az öntudatlan hívők hatalommal ruházzák fel vallási vezetőiket. A Mortara házaspár soha többé nem találkozott fiukkal, Edgardóval.

 

A legtöbben csak szkeptikusan legyintenek, amikor felnőtté válásról, tudatosságról, az egyház megújulásáról és hasonlókról papolok. Mindig örömmel tölt el a tudat, hogy nem vagyok egyedül ezzel a szélmalomharccal. John Shelby Spong, Newark anglikán püspöke sem igazán vádolható fundamentalizmussal. Egy vele készült riportban arról beszél, hogy a pokol valójában az egyház találmánya, s a bűntudat a legjobb eszköz, amivel a híveket kontrollálni lehet. Hozzáteszi még: "Az egyház nem szereti azokat, akik felnőnek, mert őket lehetetlen ellenőrizni." Nem állítom, hogy vadonatúj gondolatok, ám igazán üdítő egy püspök szájából hallani mindezt. Hit és vallásosság tekintetében a felnőtté válás minimum annyit tesz, hogy az ember tudatosan megismeri azokat a stációkat, amelyeket az emberiség a történelem során már végigjárt. A politeizmustól kezdve az ószövetségi, féltékeny, haragvó, büntető Jahvén át egészen addig a pontig, amikor már csupán jelképes módon beszélünk Teremtőről. Másképp fogalmazva: érdemes eljutni az "Isten a mi erősségünk" frázistól - amelyben a gyenge ember egy önmagán kívüli támaszt keres - az "Isten országa bennetek van" gondolatig, ahol már nincs különbség ember és Isten között, mert a kettő egy és ugyanaz. Világos, hogy ezekért a mondatokért pár száz éve még simán megégettek volna, s a fundamentalisták a mai napig nagyképűséggel és gőggel vádolják az ilyen világlátást, mondván, hogy egyikünk sem játszhatja el Isten szerepét. Csupán egyetlen apróságról feledkeznek el. Az az ember, aki elég magabiztos ahhoz, hogy önmagában és embertársaiban is az élő Istent lássa, az sosem fog ártani még a légynek sem. Nem így azok, akik rajtunk kívülálló istenek nevében milliókat gyilkoltak és nyomorítottak meg a mögöttünk hagyott évszázadok során.

 

Erős és gyenge - két külön földrész, melyeket egy óceán választ el egymástól. Ugyanazt a világot az előbbi izgalmas kalandparknak, a másik félelmetes aknamezőnek látja. Az előbbi minden változásban, minden újdonságban lehetőséget szimatol, míg utóbbi csak a veszélyeket észleli, s inkább a múltba menekülne. Az erős biztos benne, hogy megáll a lábán és úrrá lesz minden nehézségen, a gyenge a legkisebb kudarctól is összecsuklik. A legtöbb vallás a hit elsődlegességét hirdeti. E kettő közül vajon melyiknek szilárdabb a hite? Erős és gyenge - csak bámulnak egymásra és nem értik a másik világát. Utóbbi türelemről, megértésről, empátiáról és támogatásról beszél, az előbbi csak annyit kérdez: miért nem nősz már fel? A humanisztikus vallásoknak csupán egyetlen küldetése lehet: a gyengéből erőset, az éretlenből felnőttet faragni, még annak árán is, hogy ezután már nem lesz szükség a formális keretekre. A tojás meszes héja védelem és nem börtön; a jó szülő pedig annak drukkol, hogy életképes fiókái mielőbb kirepüljenek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teveszmek.blog.hu/api/trackback/id/tr6614040072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Almandin 2018.06.17. 22:30:20

A kereszténység jó példa arra, hogy az egyházak a naiv lelkeken élősködő, felesleges szervezetek. Ott a Biblia, abból, aki hívő, minden kiolvasható, élhet aszerint. A többi sallang azért lett kitalálva, hogy egy csoport-a papok-busásan megélhessenek mások hitéből. Idővel politikai hatalomra is szert tettek. Másrészt sok ember a közösség élménye miatt jár gyülekezetbe, mivel erős a nyájösztöne és a magányossága. Ez az egyházak másik fő funkciója. A bigott emberek többsége erősen szeretethiányos és ezért tudják beszervezni.

Nagyon jó meglátás, hogy az egyházak nem szeretik a lelki felnőtteket. Minden egyház utálja a kritikus gondolkodású egyéneket.

G. Nagy László 2018.06.18. 12:57:39

@Almandin: És nem csak az egyház, de az állam is elsősorban a bólogatójánosok kitenyésztésében érdekelt. Pedig ha volna feladata az államoknak és a vallásoknak, az pont az lenne, hogy elősegítse a polgárok/hívek lelki felnőttekké érését.

Almandin 2018.06.18. 14:15:27

@G. Nagy László: Egy diktatúrában biztosan. Viszont én nem vagyok az állam ellen, nincs anarchista beütésem. Az állam egy kényszerű szervezet, ami a társadalom és a gazdaság koordinálását végzi, nem kiiktatható. Diktatórikus, despotikus rendszerekben az állam túlnő az optimális kereteken, mintegy bekebelezi az állampolgárokat. Jó példa erre Észak-Korea. De nem lehet megkerülni, mert akkor összeomlik a gazdaság és a társadalom.

G. Nagy László 2018.06.18. 14:33:25

@Almandin:

teveszmek.blog.hu/2018/01/03/_ahol_nincs_vezetes_elvesz_a_nep

Szerintem az adott társadalom tudati szintjének függvénye, hogy mekkora az állam. Simán el tudok képzelni egy olyan világot, ahol minden klasszikus állami feladatot a piac lát el. Az viszont biztos, hogy nem tartunk még ott. Még nagyon gyerekcipőben jár a világ, nem csak Afrika, de a fejlett régiók is.

Almandin 2018.06.18. 14:36:50

Tudok ajánlani egy jó blogot, ami a keresztény közösségek körében előforduló lelki abúzusról szól. Én viszont hozzátenném, hogy a nagy egyházak is így működnek, ha valaki bigottságig hívő:
keresztenylelkiabuzus.blogspot.com/

Almandin 2018.06.18. 21:42:15

@G. Nagy László: Ha az államot kiváltaná a piac, a bűnözők uralkodnának. Ez lenne belőle kb.:
index.hu/kulfold/2018/06/18/dunaszerdahely_szlovak_magyar_maffia/

G. Nagy László 2018.06.19. 19:45:01

@Almandin: "a maffiózók bármit megtehettek, a hatóságok is a kezükben voltak." Miről beszélünk? Van szlovák állam, de nem teljesíti az alapvető feladatát sem. Ha a rendvédelem magáncégek kezébe kerülne, amelyek abból élnek, hogy közvetlenül fizetünk a szolgáltatásukért, úgy ilyen maffiavilág elképzelhetetlen lenne. Ezzel együtt is: a rendvédelem volna az utolsó, amit kivennék az állam kezéből.

Almandin 2018.06.19. 21:59:27

@G. Nagy László: Elég naiv elképzelés. Ugyanis az állam lebontása csak akkor lehetne elképzelhető, ha az emberek angyalok lennének. De nem azok. Ráadásul az állami szervező funkciókat ki látná el?

G. Nagy László 2018.06.20. 09:03:35

@Almandin: Ez egy általános tévhit. Az emberek sosem lesznek angyalok, mindig is lesznek pszichopaták, sérültek, ostobák és bűnözők. Egyetlen józan rendszer sem építhet arra, hogy mindenki szent. Arra viszont igen, hogy a túlnyomó többség önérdekű. Pont az anarcho-kapitalizmus szöges ellentéte, a marxista állam az, amely - filozofikusan - az emberi jóságra épült, s hamar ki is derült, hogy ez légvár csupán. Az állam nélküli világban - aminek egyébiránt én sem vagyok elkötelezett híve - nem arról van szó, hogy nincsenek bűnözők. Hanem arról, hogy a bűnmegelőzés, a bűnüldözés, a rendvédelem nem állami monopólium.

Az is egy általános tévhit, hogy az anarcho-kapitalizmus törvények nélküli káoszt jelent. Elengedhetetlen, hogy legyen néhány egyszerű alapszabály, amely betartása mindenkire nézve kötelező. Az állam börtönnel büntet. Az államnélküli társadalom számkivetettséggel.

G. Nagy László 2018.06.20. 09:06:34

@Almandin: És mik azok az állami szervező funkciók, amiket el kell látni?

Az én ideám az apró állam. Földhivatal, jegybank, honvédség, rendőrség, igazságszolgáltatás, sürgősségi betegellátás. Ennyi. A többi funkciót örömmel tolja tovább a piac, semmivel sem drágábban, mint az állam.

Almandin 2018.06.20. 11:57:10

@G. Nagy László: Ha a bűnüldözés nem lenne állami monopólium, abból az következhetne, hogy az őrző-védő cégek egy része úgy gondolná, sokkal jövedelmezőbb maffiatevékenységet folytatni, mint rendvédelmet. Elkezdenének védelmi pénzt szedni, meg hasonlók. Ha nem lenne felettük állami ellenőrzés fékként, sok pszichopata magán őrző-védő cégvezető pandúrból rablóvá vedlene át. A börtönök meg nemcsak büntetésre szolgálnak, fő funkciójuk valójában a társadalom védelme. Elkülönítik a veszélyes személyeket, hogy ne árthassanak. Amióta a halálbüntetést eltörölték, az életfogytiglan is hasonló funkciót tölt be. Én is nyugodtabban alszom, hogy a veszélyes bűnözők rács mögött vannak. A társadalmi számkivetettség ma már nem tartaná vissza a bűnözőket. Ha meg tudnák félemlíteni a társadalmat, nem érdekelné őket, hogy utálják őket. Már Machiavelli is megírta több száz éve, hogy az uralkodót inkább féljék, mint szeressék. Másrészt nem rekesztené ki őket mindenki. Szervezett bűnözéssel foglalkozó weboldalakon, fórumokon, erről szóló Youtube-videók alatt hemzsegnek a maffiacsodáló kommentek. Sok embernek sajnos a maffia egy vágyálom, nem pedig rémálom. Kamaszok ezrei álmodoznak maffiózó karrierről. Egy maffiás témájú weboldalon évekkel ezelőtt olvastam egy 14 éves lány gondolatait, aki szívesen belépett volna egy maffiába. Közölte, hogy úgyis csak katonaként kezdhetne alul, de neki akkor is megérné. Tehát simán elment volna akár bérgyilkosnak is a jó karrier kedvéért.

Néhány napja volt egy bűntény, hogy egy bűnözőt kiengedtek a súlyos beteg apját meglátogatni, erre megölte a barátnőjét, csupán néhány óra múlva.

G. Nagy László 2018.06.20. 12:39:22

@Almandin: Csupán két megjegyzés, egyetértve szinte mindennel, amit írsz:

1. Most is létezik maffia, szinte mindenütt a világon, annak ellenére, hogy mindenhol van működő állam. Ez azt sejteti, hogy az állam valamit nagyon rosszul csinál.

2. A kábítószerer-kereskedelem és -fogyasztás tiltása kifejezetten a maffiatevékenységeknek kedvez. A prostitúció tiltása úgyszintén. Ha ezek mindenütt szabadon folyhatnak, úgy ki is húztuk a talajt a maffia alól, nem igazán marad létjogosultságuk.

Almandin 2018.06.20. 14:20:40

@G. Nagy László: Azokban az államokban erősek a maffiák, ahol az állami tisztviselők körében nagy a korrupció. Nem véletlen, hogy nem a skandináv országokból érkezik a legtöbb ilyen hír, hanem pl. Mexikóból. Ahol kicsi a korrupció, elhanyagolható a szervezett bűnözés is.
A maffiatevékenységeknek csak egy része a drogüzlet és a prostitúció. Ha legalizálnák ezeket, még mindig maradna elég tér a maffiáknak:
-védelmi pénzek szedése
-lakásmaffia
-prostitúció tiltott formái, pl. gyermekprostitúció, perverz pornófilmek készíttetése (akár gyilkolós, meg hasonló borzalmak)
-uzsoraüzlet (jól összekapcsolható a prostitúcióval)
-szervkereskedelem
-fegyverkereskedelem
-verőlegény-szolgáltatások
-bérgyilkosság
-befolyásos személyek zsarolása
-gyermekkereskedelem (illegális örökbefogadások)
-közbeszerzések lenyúlása, államkassza megcsapolása
A lista valószínűleg nem teljes.

-
-
süti beállítások módosítása