"Szánalmas és gyáva testület. Szégyelljék magukat!" - akadt ki Szijjártó Péter az UEFA legutóbbi döntésén, mely a magyar futballválogatottat három zártkapus mérkőzésre, továbbá 100 ezer eurós pénzbírságra büntette. Azt kell mondanom: Szijjártónak tökéletesen igaza van. Mi több: egy tökös külügyminiszternek pontosan így kell reagálnia, nem lehajtott fejjel, csendben elkullogni, ahogy számos elődje tette hasonló esetekben.
S hogy miért is e bünti? Lássuk csak a vádpontokat:
- Black Lives Matter (térdelés) elutasító molinó többszöri felmutatása (fényképpel igazolt) - Ez egy rossz vicc... A focisták térdeplése egy erősen megosztó aktus. Van, aki bírja, s van aki idegenkedik tőle (például magam is). Mi a gond azzal, ha bárki véleményt alkot róla? Létezik valamiféle kőbe vésett UEFA-erkölcs, mely szerint a térdeplés pozitív, megkérdőjelezhetetlen, kritikával nem illethető pozitúra? Aligha. Csupán egy önkényes rögtönzést látunk, minden morális alap nélkül. Ami pedig magát a BLM mozgalmat illeti: valóban léteznek elutasíthatatlan ideológiák és szervezetek? Hitem szerint még a legszentebb kezdeményezésekre is bárki mondhat nemet. A Black Lives Matter egyébiránt is egy kifejezetten erőszakos, nyíltan rasszista mozgalom, melynek elutasítása abszolút antirasszita gesztus. Tényleg ez érdemel büntetést?
- „ANTI-LMBTQ” molinó, illetve „LMBT? Nein, Danke” molinó többszöri felmutatása (mindkettő fényképpel igazolt) - Ez ugyanaz az ostoba és alaptalan tétel, mint az előző. Az LMBTQ egy olyan mozgalmat, egy olyan közösséget jelöl, amely közel százféle szexuális kisebbség ügyében tesz sokszor megkérdőjelezhető lépéseket. Számos olyan melegszervezet létezik, amelyektől még a jóérzésű homoszexuálisok is elhatárolódnak. Miért ne lehetne bárkinek távolságtartó attitűdje? Ezzel nem bánt meg senkit, különösen nem konkrét személyeket. Ahogyan a BLM elutasítása sem jelent negatív viszonyulást a békés feketékhez, ugyanígy az LMBTQ-őrülettel, a fantázia szülte genderekkel, a túltolt szivárványmarketinggel szembeni ellenérzésnek sincs az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy miként viszonyulunk meleg, vagy leszbikus embertársainkhoz. Az az ideológiai ámokfutás, amit itt látunk, körülbelül az inkvizíció szintjét jeleníti meg; a tekintélyelvű dogmákba vetett vakhitet kéri számon, egyelőre kínzókamrák nélkül.
- „Cristiano homosexual”, illetve „Buzi franciák bonjour”, továbbá „Deutschland, Deutschland homosexual” rigmusok többszöri skandálása (hangfelvétellel igazolt) - Nos, ezek tényleg valódi suttyóságok. Amolyan óvodás nívójú csúfolódások. Ha van bármi, ami még ezeknél is infantilisebb, az az, hogy az UEFA egyáltalán foglalkozik ilyenekkel. Egy normális, felnőtt világban csak megvetően és lesajnálóan legyintenek az ilyesmire, s haladnak is tovább. De hogy büntetni kéne a gyermeteg cinkelést? Hol tartunk? Arról nem is beszélve, hogy a homoszexualitás - a nyugati korszellem szerint - egészséges, trendi, ünneplésre és büszkeségre okot adó tulajdonság. Ez esetben totál érthetetlen a felháborodás. Ha engem legközelebb jóképűnek, kisportoltnak, lángeszűnek csúfolnak, nekem is meg kéne sértődnöm? Érti ezt valaki?
"Mit üzen az UEFA megint ezzel a döntéssel? Himnusz alatt a pályára rohanni és ott a himnuszt éneklő játékosokat provokálni: rendben van, kommandós sorfalat a pálya szélére küldeni: rendben van, lézerrel az ellenfél kapusának szemébe világítani: rendben van, az ellenfél szurkolóit megdobálni: rendben van, de teltházas meccset csinálni, szurkolni, fergeteges hangulatot teremteni: na, amiatt be kell zárni a stadiont." - Szijjártó Péter tökéletesen megfogalmazza a lényeget. AZ UEFA is beállt az elmebetegek hosszú sorába: a jelképes ügyeket vasszigorral, a tényleges tettlegességet a lehető legenyhébben ítélik meg. Mintha minden erkölcsi érzéküket elveszítették volna. A magam részéről egy percig sem állítom, hogy szurkolótáborunk minden esetben elegánsan és sportszerűen viselkedett. A magyar-francia meccsen például kifejezetten szégyelltem magam a La Marseillaise alatti füttyökért. Ha ezért marasztalták volna el az MLSZ-t, egy szót sem szólnék. (Más kérdés, hogy az angolok is végigfütyülték a dán, a németek pedig a magyar himnuszt. Utóbbit kétszer, a mérkőzést követően is, ami aztán tényleg a sportszerűtlenség netovábbja.) Szóval: egészen elképesztő ez az ideológiai túlfűtöttség, ez a kettős mérce, ez a kifejezetten a magyarokra utazó, minden áron büntetni akaró, ártatlan csínyeket nagyítóval kereső mentalitás. Másfél évet szívott a világ a koronavírus miatt, a meccsek szinte mindenütt a világon üres lelátók előtt zajlottak. Egy ilyen időszak után tényleg képesek józan, humánus és építő szándékú emberek zártkapus meccseket elrendelni? Egészen döbbenetes.
Érdemes egy percre elidőznünk a szurkolók - és ezzel párhuzamosan a hétköznapi polgárok - törzsfejlődésénél.
- Az első fázis a BARBÁROK attitűdje. Igazi ókori mentalitás: rasszizmusuk és homofóbiájuk a gondolatok, a szavak és a cselekedetek szintjén is megjelenik. Ez a hozzáállás nem csupán elítélendő, de védekezni is kell ellene, így szankcionálása feltétlenül indokolt. E jelenség - ellentétben egy sor, bevándorlók által sűrűn lakott nyugat-európai országgal - Magyarországon kifejezetten ritka, az EB meccsek szurkolói részéről pedig végképp nem tapasztalhattunk semmiféle fizikai agressziót.
- A SUTTYÓ kategória már nem folyamodik tettlegességhez, ugyanakkor a verbalitás terén nem mutat különösebb eleganciát. A klasszikus liberális világ tiszteli a szólásszabadságot, így az ebben a szellemben működők - szemben az UEFÁ-val - nem kívánják eljátszani az illemtanárok szerepét.
- A CIVILIZÁLTAK igyekeznek kulturáltan viselkedni, s - függetlenül attól, hogy mi jár a fejükben - tartózkodnak a rasszista és homofób megnyilvánulásoktól.
- Az ÉRZÉKENYEK a modern kor gyermekei. Ők már a gondolat szintjén is elfogadóak, békéjük, jámborságuk belülről fakad. (Magamat is ide sorolom.) Hitem szerint ez a kívánatos attitűd, mely azonban minden esetben szabad személyiségfejlődés, belső meggyőződés eredménye. Egész egyszerűen kizárt dolog, hogy büntetések útján bárkit ebbe az irányba terelhetnénk.
- Az AGYMOSOTTAK a jelen, a posztmodern világ őrültjei. Ők azok, akik harcolni kívánnak a békéért; akik erővel kívánják lenyomni a toleranciát a másik torkán; akik semmiféle kegyetlenségtől nem rettennek vissza; akik az antifasiszta jelszavak védőpalástja alatt válnak valódi fasisztákká. A művelt Nyugat vészesen száguld ebbe az irányba, s ehhez asszisztál az Európai Labdarúgó Szövetség is.
A magyar-francia meccs idején a BBC stúdiójában Alan Shearer, Gary Lineker és Eric Abidal olyan tisztelettel beszéltek a válogatottunkról és rólunk, szurkolókról, hogy öröm volt hallgatni. "Csodálatos, fantasztikus, felemelő" - mondták, átérezve a stadion semmihez sem fogható hangulatát. "Egy egész országé ez a siker" - jegyezte meg Lineker, pedig akkor még a németekkel még nem is találkoztunk... Jó érzés, hogy vannak olyanok a nagyvilágban, akik képesek felismerni a nagy pillanatokat és nem a kicsinyesség, az irigység, és a büntetni vágyás permanens kényszere hajtja őket. Az UEFA mostani szankciói nem csupán túlzók, értelmetlenek, de totál kontraproduktívak is egyben. Jómagam közel ötven éve tartózkodom a suttyó rigmusoktól, de esküszöm, ezek után kezd megjönni a kedvem...