Tudom, hogy az ország fele akár Lucifert is beültetné a kormányfői székbe, annyira gyűlöli Orbánt. Tudom, hogy az október 23-án ünneplők létszámaránya a jövő évi választásokat tekintve nem sokat mond, már csak azért sem, mert a baloldalnak eleve skizofrén helyzet a kommunista diktatúra elleni forradalom megünneplése. Ezzel együtt is döbbenetes volt látni a különbséget a békemenet százezres sokasága és az ellenzék csenevész gyülekezete között.
A Mérce szerint a Kodály köröndig állt a hét-nyolcezres "tömeg". Nos, amikor Orbán Viktor beszédét követően végigsétáltunk a lezárt Andrássy úton, a köröndnél egy rendőrön és egy kutyáját sétáltató nyugdíjason kívül egyetlen lelket sem láttunk, s még hosszasan kellett gyalogolnunk, hogy egyáltalán emberekbe ütközzünk. Épp akkor értünk a könnyedén megközelíthető színpadhoz, amikor Karácsony befejezte beszédét és e szavakkal hívta a porondra Márki-Zay Pétert: "Magyarország következő miniszterelnöke..." Muszáj volt hangosan felnyerítenünk.
Az előválasztás győztese ezúttal sem kerekített lehengerlő szónoklatot, bár ezt talán még legodaadóbb hívei sem várják tőle; már az is komoly siker, ha nem bakizik nagyot. A téma adta magát: 1956 szellemét, forradalmi hangulatát kellett ráhúzni valahogy a jelen helyzetre: "Mi is történt 1956 október 23-án? A magyarok meguntak valamit. Megunták a pártállamot, a szellemi lemaradást, bezárkózást, lemaradást a nyugattól, az elszegényedést, vállalkozások, egzisztenciák ellehetetlenítését, a megfélemlítést, a politikai kinevezetteket, a kontraszelekciót, az orosz befolyás erősödését, a soha meg nem térülő nagyberuházásokat és ostoba látványberuházásokat, a lehallgatást és a megfigyelést. A koncepciós pereket, az agitációt, a sikerpropagandát, a gyűlöletkampányokat, azt, hogy mindig egy kiválasztott csoportot kellett utálni, s az összeesküvés-elméleteket. Ebből a pártállamból lett elege a magyaroknak 1956 október 23-án. És ebből lett nekünk is elegünk most." A párhuzam persze kézenfekvő, ám nyilvánvalóan ezer sebből vérzik. Ennyi demagógiát még ennek az alig pár ezer ellenzéki szimpatizánsnak a torkán sem lehet egykönnyen lenyomni. Bezárkózás, elszegényedés, orosz befolyás növekedése... még jó, hogy csupán hívatlan vendégként voltam jelen, mert MZP-rajongóként végtelenül rosszul esett volna, hogy ennyire hülyének néz.
"Ez a forradalom a kicsik forradalma volt. A kicsik forradalma, akik felálltak, és elzavarták a nagy gyereket, aki elvette az uzsonnájukat." Akárhogy is nézzük, ez a metafora rém szerencsétlen. A múltat tekintve: igen sokan vannak köztünk, akiknek hozzátartozóit az ötvenes években meghurcolták, megkínozták, vagy akár meg is gyilkolták. Számukra úgy tűnhet, mintha MZP bagatellizálni akarná a Rákosi-rendszer rémtetteit. (Pedig nem.) Ha viszont a jelenre fókuszálunk, könnyen juthatunk arra: az ellenzéknek csupán az fáj, hogy elvették az uzsonnájukat, hogy jelenleg nem ők tartják kezükben az államkincstár kulcsát. Ez is igazi szónoki bravúr: egyetlen mondattal két öngólt is lőni...
"Nem azt nézték, amikor a puskát töltötték, amikor az orosz tankok ellen küzdöttek, hogy akik jobbról, vagy balról mellettük vannak, azok milyen ideológiát képviselnek, vagy éppenséggel melyik párthoz tartoznak, tartoznak-e párthoz." A szokásos mosakodás - úgy látszik - ezúttal is elkerülhetetlen. Mivel Orbán minimum akkora diktátor, mint Rákosi, így mellette még a vállalhatatlan Jobbik és a még vállalhatatlanabb DK is valódi angyalseregletnek tűnik. Ez az összevetés kívülről nézve továbbra is megmosolyogtató, ám a fanatikus hívek közt azért működhet. Hiszen mindannyian találkoztunk már olyan elvakultakkal, aki bár éltek az ötvenes években, de elméjüket és emlékeiket már tökéletesen elhomályosítja a gyűlölet, s hittel hiszik, hogy a párhuzam - csak így szárazon, konkrétumok nélkül - megállja a helyét. Fura lény az ember. A Fidesz-szavazók legalább ilyen intenzív ellenszenvet éreznek Gyurcsány iránt, de még soha senkitől nem hallottam, hogy Rákosihoz hasonlították volna. Egyszerűen azért, mert nem reális; Fletó akármennyi disznóságot is elkövetett, az ötvenes évek rémuralmát akkor se hozhatta volna vissza, ha ez lett volna vágyai netovábbja.
"Teljes nemzeti összefogással most megmutathatjuk, hogy mi vagyunk a többség!" Talán mind közül ez volt a legkínosabb mondat, amit MZP-nek ki kellett mondania szombat délután. A színpadon állva jól láthatta, hogy igazán hézagos ez a többség, miközben tisztában lehetett a ténnyel, mely szerint alig egy órával korábban Orbán hallgatósága az Andrássy úttól csaknem a Szabadság-hídig elért. S mindez Budapesten, ahol az ellenzék messze a legerősebb... Világos persze, hogy a valódi meccset 2022 tavaszán játsszák majd. Ám ezen a délutánon, a bemelegítő mérkőzésen nagyon nem lettem volna Márki-Zay helyében.
