Olyan brutális diktatúra tombol Magyarországon, olyannyira el van nyomva a szólásszabadság, hogy már megint megjelent egy újabb kötet, amely mindezt részletesen feltárja... Ezúttal Szelényi Zsuzsanna az elkövető, aki 1988-ban még a Fideszben kezdte meg politikai pályafutását.

A könyv a szokásos, régóta erőltetett narratívára épül: az egykori fiatal demokraták nagy része kiábrándult Orbánból, és immáron kormányellenes álláspontot képvisel. A helyzet ezzel szemben az, hogy ha vannak is ilyenek - nyilván vannak -, Szelényi Zsuzsanna semmilyen szempontból nem nevezhető sem tipikus, sem meghatározó fideszesnek. És nem csupán azért, mert viszonylag korán, 1994-ben elhagyta a pártot, így még a nevét sem sokan jegyezték meg, sokkal inkább azon okból, hogy szellemisége nem sok rokonságot mutat a Fidesz értékrendjével, bármelyik korszakot is tekintjük. Amikor a bevezetőben politikai példaképeiről beszél, Demszky Gábort, Rajk Lászlót, Solt Ottiliát említi - csupa SZDSZ-es őskövületet. Valójában mindig is ide tartozott. A Szabad Demokratákról mindvégig olyan képet fest, mintha ők lettek volna a tiszták, a szentek, a mérsékeltek, a centrumot képviselők. Egy szó nem esik mérhetetlen hatalomvágyukról és arról az országrombolásról, amit véghezvittek. Meg sem említi, hogy ők voltak az 1990-es taxisblokád legnagyobb támogatói, vagyis már fél évvel (!!!) az első szabad választások után kormánybuktatást céloztak, ráadásul erőszakos eszközzel, vacak áremelés miatt. Hogy jobban gyűlölték a nemzeti oldalt, mint a szocialistákat, akik negyven évig tartották vasfüggöny mögött az országot, s akikkel az első adandó alkalommal - 1994-ben - vidáman össze is bútoroztak. Amikor a szerző a Fideszt politikafilozófiailag támadja, többek közt az antikommunizmusát és nacionalizmusát ostorozza, holott mindkettő pozitívum, ráadásul előbbi kötelező kelléke is a klasszikus liberális világlátásnak. Szelényi semmiféle kritikát nem fogalmaz meg Gyurcsány kormányzati teljesítményével és 2006-os ámokfutásával szemben; Brüsszelt pedig egyenesen tévedhetetlennek és vakon követendőnek látja és láttatja. 2012-ben azzal a Bajnai Gordonnal alapít pártot (Együtt), aki a mai napig az ellenzék washingtoni összekötője. S ha mindez nem lenne elég: a CEU Demokrácia Intézetének programigazgatója. Ennek a nőnek az égvilágon semmi köze a nemzeti oldalhoz és soha nem is volt. 

S bár a szerző nem sokat tesz azért, hogy önmagát mérsékeltnek és kiegyensúlyozottnak mutassa, azért a tisztesség kedvéért igyekszem ideollózni azt a nagyon kevéske elfogulatlan gondolatot, melyet e 300 oldalas kötetben felleltem. Ha már fent a taxisblokádot említettem, Szelényi Zsuzsanna megerősíti, hogy a Fidesz józan, jogállami álláspontot képviselt e napokban is (szemben az SZDSZ-szel, csak ezt nem teszi hozzá). A Fidesz volt az a centrista párt, amely nem foglalt állást a népi-urbánus vitában, s amely már 1990-ben életre hívta a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort, ami jól jelzi, hogy Orbánék már a kezdet kezdetén 15 millió magyarban gondolkodtak. Ezzel szemben a szocialisták mindig gyalázatosan viselkedtek a határon túli nemzettársainkkal. "Az ellenzéki szocialista politikusok érzéketlen és demagóg módon (...) azzal riogattak, hogy (...) 23 millió román munkavállaló érkezhet Magyarországra. Az efféle elhibázott politikai szövegek hozzájárultak ahhoz a képhez, hogy a kisebbségi magyarok ügyét a baloldali és liberális pártok nem képviselik." Önmagában tisztességes, hogy a szerző szóvá teszi mindezt, ugyanakkor mosdatja is az övéit. Ezek ugyanis nem pusztán elhibázott szövegek, hanem maga a balliberális attitűd, a kialakuló kép pedig tökéletesen megegyezik a valósággal. A baloldal csupán feltárta igazi arcát. Ami pedig a kettős állampolgárság ügyét illeti: "A 2004. évi népszavazásban képviselt álláspont a szocialista és liberális pártokat teljesen hiteltelenítette abban, hogy a nemzetről beszéljenek." Abszolút így van, ehhez aligha kell hozzátenni bármit.

Mindezek után lássuk, miféle kritikákkal illeti a szerző Orbán Viktort és rendszerét!

HATALOMVÁGY - "Orbán eszes, ugyanakkor nagyravágyó és hataloméhes, és tanulva korábbi vereségeiből, nem akarja majd újra elveszíteni a hatalmat. Végül is ez volt az a tulajdonsága, ami miatt idővel mindannyian eltávolodtunk a Fidesztől." Amikor ilyen mondatokkal találkozom, mindig az jár a fejemben: a szerző ezeket sosem olvassa vissza? Hát mekkora ökörség ez? Én el sem tudok képzelni olyan rátermett politikust, aki nem küzd teljes erőbedobással a győzelemért. Aki vezetőnek született, az irányítani akar. Mi a baj ezzel??? 

HATALOMKONCENTRÁCIÓ - Szelényi Zsuzsanna kifogásolja, hogy az 1998-as kormányváltás után a Fidesz mindenhová a saját embereit ültette, 2010 után meg pláne. Ezt sem értem. Melyik politikai erő az, amelyik nem így tesz? Vajon az Egyesült Államokban hány olyan szövetségi szerv létezik, ahol nem a kormány emberei ülnek? A világ legtermészetesebb dolga, hogy azokkal dolgozunk együtt, akikben maradéktalanul megbízunk. Idehaza a rendszerváltást követően az Antall József vezette MDF-kormány volt az egyetlen, amely erőtlennek bizonyult e téren. Meg is lett az eredménye.

A KOKÁRDA ELRABLÁSA - Emlékszünk még 2002-re: a miniszterelnök március 15-én azt kérte híveitől, hogy a két héttel később esedékes választásokig már le se vegyék a kokárdát. "Nem csak az volt botrányos, hogy Orbán kisajátított egy mindenki számára fontos jelképet, amire addig mindannyian büszkék lehettünk, hanem hogy nyílt politikai állásfoglalásra kényszerítette az embereket." Ez a gondolat már húsz esztendeje is megmosolyogtató volt, ma még inkább az. Először is: Orbán nem sajátított ki és nem is kényszerített senkire semmit. Ha Kovács Lászlónak gyorsabban jár az agya, akár másnap mondhatta volna, hogy a balosok is tűzzék fel - máris lenullázta volna e kampányakciót; de csak jóval később jutott eszébe a megoldás. Másfelől: rém képmutató az, amikor egy balliberális aggódik azért, hogy szegény jobbosok most nyíltan vállalják hovatartozásukat... Harmadrészt: egészen nyilvánvaló, hogy a balos politikusok és szavazók jelentős része idegenkedik a nemzeti jelképektől, sőt valójában a nemzettől is. Nyilván frusztráló az, ha ezzel szembesítik az embert.

TÜRELMETLENSÉG - A szerző Orbán negatív jellemvonásai közt említi a türelmetlenséget. Ezzel mindössze két problémám akad. Az első elvi jellegű: a türelmetlenség alapvetően nem negatív sajátság. Minden alkotó embert - legyen az tudományos kutató, művész, feltaláló, cégvezető, vagy épp politikus - a türelmetlensége hajtja a siker felé. Semmi sem jelent ennél erősebb és hatékonyabb motivációt. A másik ellenvetésem tapasztalati-gyakorlati: 2006 és 2010 között majd megőrültünk, hogy mikor távozik végre a hatalomból Gyurcsány és az egész bukott szocialista kormány. Irgalmatlan nehéz volt kivárni a négy évet. Orbánnak százszor nehezebb lehetett, de buddhista türelemmel kiböjtölte.

LEJÁRATÓ KAMPÁNYOK - Szelényi Zsuzsanna azon kesereg, hogy a csúnya-csúnya Fidesz negatív kampányt folytat politikai ellenfeleivel - például 2014-ben Bajnai Gordonnal - szemben. Nem kell komoly szakirodalmat tanulmányoznunk, elég ha elolvasunk párat P. G. Wodehouse könnyed regényei közül; már azokban is azt látjuk, hogy a száz évvel ezelőtti Angliában is pont ugyanez ment. Arról nem is beszélve, hogy a hazai, baloldali sajtó 1993. óta mást sem tesz, csak Orbán imidzsét igyekszik rombolni.

ALAPTÖRVÉNY - A Fidesz által megalkotott új alkotmányt számos helyen kritizálja anélkül, hogy akár egyetlen konkrét, valós problémát megemlítene. (Nem is tudna, nincs benne semmi antidemokratikus elem.) "Az Alaptörvény megalkotása társadalmi konszenzus igénye nélkül, óriási szakmai és politikai ellenállás közepette született meg, semmiképpen sem a magyar nép követelésére." Vicces. Mintha nem lett volna kétharmados választási győzelem előtte, s utána is még háromszor. Ha a józan honpolgárt különösebben zavarta volna alkotmányunk új alapokra helyezése, már rég megmutatkozott volna a választási eredményekben. Jellemzően a kocsmai hőbörgők és az O1G tábor birkái sem erre fókuszálnak, amikor kritikával illetik a kormányt.

TITKOS MEGBESZÉLÉSEK - "Orbán - példátlan módon - megszüntette a kormányüléseken a jegyzőkönyv vezetését." Ezen is dobtam egy hátast. Ez a nő úgy tesz, mintha eleddig egyetlen percet sem töltött volna a való világban. Egy kormányülésnek egyetlen valódi célja lehet: stratégiát, tervet készíteni valamiféle azonnali, vagy hosszútávú probléma kezelésére. Ez egy valódi brainstorming. Talán épp a legőrültebbnek tűnő ötlet lesz a befutó. Ha viszont minden elhangzó mondatot írásban rögzítünk az utókor számára, az olyan mértékben bénítja a kreativitást, hogy ilyen körülmények között összeülni sem igazán érdemes. 

A VÁLASZTÁSI RENDSZER ÁTALAKÍTÁSA - Ez az a pont, amelyre az ellenzék 13 éve mutogat, mintha ez lenne a fő ok, amiért képtelenek versenyezni a kormánypárttal. Természetesen Szelényi Zsuzsanna is hangsúlyosan említi, kitérve a módosítások mind a négy elemére. A szerző kifogásolja, hogy a korábbi kétfordulós rendszer helyett 2014-től egyetlen fordulóban szavazunk. Tekintve, hogy ez lényegesen olcsóbb, egyszerűbb, valamint hogy Európában egyébként is ez a jellemző, a magam részéről abszolút pozitív változásnak érzem. Ugyanez a helyzet a mandátumok számának megfelezésével is. A töredékszavazatok sorsáról lehetne vitázni, ám valójában ez sem több, mint technikai kérdés és csak nagyon kiélezett helyzetben lehet jelentősége. Az egyetlen érdemi kritika a választókörzetek önkényes átrajzolása, e téren valóban láthattunk öncélú trükközéseket, ami egy-két mandátum sorsát talán befolyásolhatta.

ÁLHÍRGYÁRTÁS - "A Fidesz hamarjában felállította a Migrációkutató Intézetet, amely ontotta a véleménycikkeket a svéd bevándorlás biztonsági kockázatairól, a migráció és a terrorizmus kapcsolatáról és a nyugat-európai no-go zónákról. Elemzéseikben olyan témákra összpontosítottak, mint a progresszív nyugat-európai pártok és a muszlim szavazók furcsa viszonyának bemutatása. Ezek az álhírek futótűzként terjedtek el a Fidesz által ellenőrzött médiában." Ha van valami, ami a teljes művet hitelteleníti, az pont ez a vallásos, valóságtagadó attitűd. Álhírnek nevezni azt, hogy léteznek no-go zónák; s hogy a bevándorlás biztonsági kockázatot jelent - ez valami egészen szemellenzős álláspont. Valaki szólhatna a szerzőnek, hogy ma már a nyugati elvtársak is rég túljutottak a szerecsenmosdatás e kezdeti fázisán. Szelényi Zsuzsanna a mai napig azt a nemtelen játékot játssza, hogy tudatosan összemossa a menekülteket a gazdasági bevándorlókkal; ez a csalárd elem a teljes könyvön végigvonul. Amikor már a Telex is arról cikkezik, hogy példátlan bűnözési hullám sújtja Svédországot és a hadsereget is bevetik a rendcsinálást célozva; amikor Európa nagyvárosaiban egy iszlám terrorszervezet mellett tüntetnek tömegesen, én a szerző helyében végképp feladnám ezt a vállalhatatlan, felelőtlen, ideologisztikus és hazug attitűdöt.

ELFORDULÁS AZ EURÓPAI ÉRTÉKEKTŐL - E szokásos, üres panel is végigkíséri a könyvet, anélkül, hogy a szerző csak egyetlen olyan valódi értéket megnevezne, amit a Fidesz valaha is megtagadott. Tizenhárom éve találgatjuk, vajon mire is gondolnak a frázispufogtatók, amikor erről beszélnek. Arról természetesen nem esik szó, hogy az EU hány alapértékét tagadta meg az elmúlt évek során, holott itt aztán tényleg látványosan hosszú a sor (rendvédelem, határvédelem, gazdaságvédelem, nemzeti önrendelkezés, jogszerű működés, véleményszabadság, törvény előtti egyenlőség, csak hogy a legnyilvánvalóbbakat említsem).

KORRUPCIÓ - A szerző egy teljes fejezetet szentel a témának, melyben elmeséli Simicska Lajos, Mészáros Lőrinc és Tiborcz István unalomig ismert történeteit. Ami az igazán izgalmas - és amiből jól látszik, hogy Szelényi Zsuzsanna valójában nagyon is jól érti a hazai néplelket - az a fejezet Miért nem lázadnak a magyarok? című záróakkordja. "Nézd, pár év alatt megtaláltam a helyem ebben a rendszerben. Nem szeretem, de boldogulok. Beszállítok ugyan egy bizalmi nagykutyának, de van munkám, van megrendelésem, haladok előre." - idézi egyik agrárvállalkozó ismerősét. Szerintem a kötet legfontosabb mondatai, ugyanis ez az Orbán-rendszer lényege: a korrupcióból is lecsorog szinte mindenkinek. Pontosan tudjuk, hogy a baloldali kormányok sem voltak szentek, akkortájt azonban a korrupció kedvezményezettjei jellemzően külföldiek voltak, honfitársaink ezekből - a szűk politikai eliten túl - nem sokat profitáltak. "Orbán nacionalizmus révén összetartott hívei elfogadják, hogy a nemzeti vállalkozók megtámogatásával Magyarország erősebb és önállóbb lett, és még Orbán rendszerének óvatos kritikusai is úgy gondolják, hogy a nemzeti nagyvállalkozók érdeke és a nemzeti érdek megegyezik."

MINDENKI MEG VAN VÉVE - "A Fidesz fizetett tüntetői Kecskeméten is felvonultak a szálloda előtt, hogy Bajnait gyalázzák." - írja egy helyen. Másutt: "Ezeknek a fiatal, sokszor jól képzett szakembereknek a szinte érthetetlen elköteleződése azt mutatja, hogy bőven vannak, akik hajlandók alávetni magukat Orbán gátlástalanságának, mert a vezér mellett megtapasztalhatják a hatalom mámorító ízét." Az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen. Ez a nő el sem tudja képzelni, hogy bárki azzal a meggyőződéssel áll a kormány mellé, hogy jó ügyet szolgál. Elég, ha csak az eddigi kilenc békemenetre gondolunk: mind több százezres tömeget mozgatott meg. Tényleg van olyan idióta, aki szerint a Fidesznek fizetnie kéne, hogy tüntetőket toborozzon? Tényleg mindenkit csak a pénz és a puszta hatalomvágy mozgat? Persze, ha a szerző a saját politikai táborából indul ki... 

IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS - "A 2010 utáni Orbán-kormányok az első tíz évben változatos, gyakran informális eszközökkel törekedtek arra, hogy a bírákat nyomás alá helyezzék, de a bírói ítéleteket mindig végrehajtották. Új szintre léptek azonban, amikor 2020-ban egy perben - amelyben a bíróság a magyar államot kártérítésre ítélte, mert egy iskolában roma gyerekeket elkülönítve, gyengébb oktatásban részesítettek, mint a többi gyereket, a miniszterelnök azt nyilatkozta: az egész ügy nincsen jól és mélyen igazságtalan." A szerző minden szava kifejezetten dicséret. A gyöngyöspatai döntés - amikor a társaikat terrorizáló, kirabló, a folyosóra ürítő, barbár módon viselkedő cigány gyerekeket vastagon, 99 millió forinttal megjutalmazta a bíróság - minden jóérzésű embert felháborított. (Szelényi Zsuzsanna természetesen nem említi az előzményeket.) A teljes fejezetben, amely a kormánypárt és az igazságszolgáltatás viszonyát taglalja, mindössze egyetlen cinkes elemet találni: a közigazgatási különbíróság felállításának tervét, melynek célja az lehetett, hogy a politikailag érzékeny ügyeket a rendes bíróságok joghatósága alól kivonják. Ez aligha vált volna a jogállamiság dicséretére, viszont nem is lett az egészből semmi.

MÉDIA - "A sajtószabadság aranykora volt az a néhány év." - írja, visszaemlékezve a kilencvenes évek elejére. Az SZDSZ szemüvegén át tényleg így tűnhetett, a 90%-os balliberális médiatúlsúly nyilván tetszett a szerzőnek. Miközben elismeri: "Kétségtelen, hogy a politikai elithez hasonlóan a sajtóban sem valósult meg a lusztráció, és az újságírók között is maradtak a kommunista titkosszolgálat által beszervezett szereplők." Beszédes az is, hogy nyugati, hazánkról csak a szándékoltan eltorzított sajtóhírekből tájékozódó politikusok milyen képet ápolnak Magyarországról: "2010 után külföldi kollégáim rendre azt kérdezték tőlem, vannak-e nálunk újságírók börtönben, fenyegeti-e az újságírókat fizikai veszély, és igyekszik-e a kormány adminisztratív eszközökkel elhallgattatni a kritikus újságírókat. Ebből a fejezetből kiderül, hogy ilyesmi ma már nem szükséges ahhoz, hogy a sajtószabadság súlyosan sérüljön." Mindez azt jelenti, hogy semmivel sem rosszabb a helyzet, mint a kilencvenes évek elején. Csupán annyit változott a világ, hogy megszűnt a nyomasztó, balliberális túlsúly.

"Orbán tizenharmadik éve tartó rendszere a baráti társaságunkon is mély nyomokat hagyott. Vannak, akik elhagyták Magyarországot, és brüsszeli, luxemburgi európai intézményeknél vagy berlini civil szervezeteknél helyezkedtek el. Egyikük eladta sikeres technológiai cégét, még mielőtt a Fidesz vállalkozói köre felvásárolta volna. Egy másikuk, egy kutatóvállalat vezetője, elveszítette minden kormányzati megbízatását, de meg tudta menteni intézetét azáltal, hogy nemzetközi konzorciumokba dolgozik be. Az újságíró barátaim mind elveszítették munkájukat, és új állást kellett keresniük, de volt közöttük, aki annyira kiábrándult, hogy örökre felhagyott az újságírással. Mindannyian az értelmes cselekvés tereit kerestük. Az Orbán-rendszer mindannyiunk életét felforgatta." Ezt olvasva végigtekintettem a saját baráti körömön: orvosok, tanárok, közgazdászok, történészek, mérnökök, jogászok, vállalkozók... egyetlen egy sem távozott külföldre. Mi több: még azok is hazatértek, akik korábban odakint próbáltak szerencsét. Pedig nem vagyok közel a tűzhöz, nem sok oligarchát ismerek. Barátaimnak legalább a fele élesen kormánykritikus, mégis kivétel nélkül mindannyian boldogulnak. Nem szeretnék igazságtalan lenni Szelényi Zsuzsannával szemben. Jól és olvasmányosan ír, nincs benne elvakult gyűlölet, és könyvének nagy része korrekt, valóságos. Csak épp nem felháborító. Nagy vonalakban ugyanazt a világot látjuk, mégis egészen más jut róla eszünkbe.