A Ne nézz fel! az utóbbi évek egyik legjobb filmje - ekképp ajánlották többen is. Igazuk volt, egyáltalán nem csalódtam. Azon ritka alkalmak egyikét élhettem át, amikor családom minden tagja 140 percig a képernyő előtt maradt, senki sem szivárgott vissza csendben a szobájába.

Leonardo DiCaprio, Meryl Streep, Cate Blanchett, Jonah Hill... csupa zseniális alakítás. Egy katasztrófafilm, egy valódi dráma, amelyet végigröhög a néző. A végső pusztulás szélén álló Föld - a lehető legelcsépeltebb sztori, mégis minden eddigi, hasonló témájú mozitól karakteresen eltérő. Nincsenek sejtelmes célzások, balladai homályok, a szatíra minden egyes eleme szájbarágósan egyértelmű, mégis ütős, mégis mellbevágó. Tűpontos pillanatkép a 21. század elejéről. Különösen érdekes, hogy Netflix produkcióról van szó, amely nem csupán Trumpnak, a republikánusoknak, a klímaváltozást tagadóknak tart görbe tükröt, de annak a posztmodern, progresszív világnak is, amelynek építésében a Netflix maga is tevékeny részt vállal.

A célkeresztbe elsősorban a felelőtlen politikai elit kerül, amely tehetségtelen ingyenélőkkel veszi körbe magát, s amelyet csupán a hatalom megtartása motivál. Egészen parádés a kezdés: a csillagászok rohamtempóban érkeznek Washingtonba, hogy hírt adjanak a közelgő katasztrófáról, ám az elnökasszony egy álló napig várakoztatja őket. Még a legpitiánerebb szülinapi megemlékezés is előnyt élvez a tudomány döbbenetes prognózisával szemben... Idővel megjelenik Elon Musk karaktere is, szimbolizálva a teljes üzleti elitet, amely kényére-kedvére dróton rángatja a kormányzatot. Jelentős hangsúlyt kap a kereskedelmi média, illetve az általa képviselt attitűd bemutatása is. Legyen minden cukros, negédes, könnyen fogyasztható... (Adam McKay, a film forgatókönyvírója, rendezője és producere meg is fogadta e tanácsot, a Ne nézz fel! kifejezetten szórakoztató, nézőbarát produkció.) Ezzel a szemlélettel természetesen nincs gond, egészen addig, amíg nem válik öncélúvá. Ha tényleg nagy a baj, a mosolygós könnyedség aligha segíti a megoldást. Az egyik legszellemesebb snittben előlép az ENSZ vezetője is, aki a közelgő tragédia küszöbén, amikor már totál menthetetlen a helyzet, képes arról beszélni, hogy majd (egyszer, valamikor) kidolgoznak egy cselekvési tervet... McKay-nek még csak nagyon meg sem kellett mozgatnia a fantáziáját, szinte egy az egyben az általa bemutatott világban élünk.

Nem muszáj Sherlock Holmesnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: a film valójában a klímakatasztrófáról szól, a segélykiáltás nagyon is valós. (Leonardo DiCaprio szerepeltetése már önmagában is sokatmondó.) A kérdés csupán az: e párhuzam megállja-e a helyét? A filmben bazi nagy üstökös közelít felénk, vagyis egy olyan katasztrófát látunk, amely

• biztosan bekövetkezik,
• mégpedig vészesen gyorsan,
• biztosan halálos,
• biztosan globális méretű,
• pontosan beazonosítható oka van,
• és nem sok választási lehetőség adódik a kivédésére.

A Föld klímaváltozása a legkevésbé sem ilyen.

• Bolygónk éghajlati viszonyai folyamatosan változnak, ez közismert tény. Hol felmelegedésről, hol lehűlésről árulkodik a történelem. Pár évtizede még egy közelgő jégkorszakkal riogattak a szakértők.
• Lassú folyamatról van szó. Az elmúlt kétszáz évben a Föld felszíni átlaghőmérséklete összesen 1,1 Celsius-fokot emelkedett.
• A klímaváltozásban az az ijesztő, hogy pontos hatását nehéz felmérni. Ha egy üstökös becsapódik, az ilyen tekintetben egyszerű sztori, jól modellezhető. A felmelegedés sokféle hatással jár - jégsapkák elolvadása, tengerszint emelkedése, óceáni áramlatok leállása, pusztító hurrikánok kialakulása, elsivatagosodás stb. Az emberiség többsége számára mindenesetre nem jelent közvetlen életveszélyt. Egyes szakértők szerint 2 Celsius-fok az az átlaghőmérséklet-emelkedés, ahol a következmények már beláthatatlanok.
• Természetesen az éghajlatváltozás is globális, azonban hatása igen különböző lehet a földrajzi helyzet függvényében. Egyes tengerparti városok víz alá kerülhetnek (Dél-Ázsia e téren különösen veszélyeztetett), amíg a kontinensek belsejében ez aligha fenyeget. A trópusi övben számos virágzó régió válhat terméketlenné, míg ezzel párhuzamosan a sarkkörök felé haladva szélesedhet az élhető terület. Egyes állatfajoknak jelentősen szűkülhet, másoknak kifejezetten bővülhet az élettere.
• A klímakutatók többsége egyetért abban, hogy a globális felmelegedésben szerepet játszik az emberi tevékenység is. Abban azonban már a legkevésbé sincs konszenzus, hogy ennek jelentősége mekkora. A szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-dioxid, illetve a troposzférikus ózon - vagyis az üvegházhatású gázok - olyan légnemű anyagok, melyeket a Föld maga is jelentős mértékben kibocsát, például vulkánkitörések során. Egyes kutatók szerint az emberi produktum eltörpül ezek mellett, s a klímaváltozás akkor is végbemenne, ha még mindig az ipari forradalom előtt járnánk. Mások szerint a civilizáció kibocsátása döntő mértékű, s ha nagyságrendjében kisebb is, mint amit a természet produkál, az egyensúlyt mindenesetre képes felborítani.
• Léteznek ugyan egységesen elfogadott klímacélok, azonban számos kérdés kapcsán még mindig nincsen általános érvényű vezérlőelv. Légi közlekedés, tengeri teherszállítás, atomenergia, erdők mérete stb. Van értelme felszámolni az atomerőműveket, ha helyette szénnel fűtünk? Van értelme lemondani a marhahúsról, ha helyette a világ másik végéről szállított, egzotikus élelmiszereket fogyasztunk? Az intézkedések egy része csupán marketingcélokat szolgál, miközben senki sem ismeri a tökéletes megoldást.

Számomra a film csúcspontja a Leonardo DiCaprio által alakított Dr. Randall Mindy kifakadása a tévéstúdióban: "Tényleg van egy hatalmas üstökös, ami a Föld felé tart. És abból tudjuk, hogy valóban létezik ez az üstökös, hogy láttuk, láttuk őt! A saját szemünkkel! Egy távcsövön keresztül és ráadásul még egy kurva kép is készült róla! Milyen bizonyíték kell még?? És ha még abban sem tudunk egyetérteni, hogy ha egy hatalmas üstökös, ami akkora, mint a Mount Everest, épp egyenesen a Föld bolygó felé tart, az nem egy kibaszott jó dolog, akkor mi a fene történt velünk? Az ég szerelmére, így egyáltalán hogy beszéljünk egymással, mégis mit tettünk magunkkal és hogy hozzuk helyre?" Ez a monológ jócskán túlmutat önmagán, de még a klímaváltozás problematikáján is. Itt élünk a 21. században, a történelem során sosem látott bőségben, sok ezer év felhalmozott tudásával a hátunk mögött, és még mindig nem tudunk megállapodni a legalapvetőbb kérdésekben sem. Mintha a bábeli zűrzavar posztmodern verzióját forgatnánk. A film kapcsán a néző a beavatottak áldott állapotát élvezheti: pontosan tudjuk, mi az igazság, s ugyanolyan döbbenten állunk az értetlenség, a hitetlenség és a közöny előtt, mint ahogy Dr. Randall Mindy és munkatársai. A valóságban azonban csak nagyon ritkán lehetünk ebben a helyzetben. Vajon tisztán látunk a koronavírus-járvány dolgában? Vajon van egységes válaszunk a bevándorlás kérdésére? Vajon a szexuális identitások terén minden releváns információval fel vagyunk vértezve? S mindez még hagyján: alapvető erkölcsi kérdésekben sem tudunk dűlőre jutni. A természetjogi gondolkodás, az alkotmányos jogállam, az önszabályozó piac, a sajtó- és véleményszabadság, a vallási türelem és tolerancia - mindezek nem olyan rég még általánosan elfogadott értékek voltak. Manapság egyszerre fordít hátat e vezérelveknek mind az illiberális, mind a progresszív kurzus. Az egyik oldal a történelmi múltat sírja vissza és összeesküvés-elméletekbe menekül, a másik orwelli világot épít, gondolatrendőrséggel, kifordított jelentésű szavakkal. "Az ég szerelmére, így egyáltalán hogy beszéljünk egymással?"

"A tények makacs dolgok." - Talán a legtöbbet idézett frázis A tanú című filmből. A Ne nézz fel! azonban egyértelművé teszi: a posztmodern korban már a tények sem számítanak. Annyira polarizálódtunk, szektásodtunk és fanatizálódtunk, hogy ma már az igazság is hidegen hagy bárkit, ha az szembemegy szekértáborának álláspontjával. Tényleg, mi a fene történt velünk?