Sokan osztják Rolf Dobelli, a svájci író gondolatát, aki szerint nem érdemes általános elveket és alapigazságokat keresni a létezéshez. A magam részéről sokkal inkább Jordan B. Petersonhoz csatlakozom, aki a 12 szabály az élethez - így kerüld el a káoszt! című művében meggyőzően igazolja, hogy igenis léteznek ilyen törvényszerűségek. Lássuk, mi is ez a tizenkettő!
1. HASAT BE, MELLET KI! - "Van egy kimondhatatlanul ősi számológép mélyen legbelül, az agyunk alapjában, a gondolataink és az érzéseink alatt. Azt figyeli, hogy pontosan hol helyezkedünk el a társadalomban - mondjuk egy egytől tízig terjedő skálán." A testtartás - fizikai és lelki értelemben is - azért lényeges, hogy ezen a skálán a lehetőségeinkhez mérten a lehető legmagasabbra hágjunk. Nem véletlen, hogy ez az első számú szabály Peterson listáján. "Talán vesztesek vagyunk, talán nem - de ha mégis, akkor sem kell vesztesként folytatnunk. (...) Ezért ügyeljünk testtartásunkra: ne görnyedezzünk! Mondjuk ki, amire gondolunk! Vegyük előre a vágyainkat, mintha jogunk lenne rá - legalább annyi jogunk, mint másoknak! Egyenesedjünk ki és nézzünk előre! Merjünk veszélyesek lenni! Hadd áradjon a szerotonin az idegpályáinkba, amelyek ki vannak éhezve megnyugtató hatására!"
2. SEGÍTSÜNK ÖNMAGUNKON! - A szerző azzal kezdi a fejezetet, hogy bemutatja az emberek általános gyógyszerszedési szokásait. Az orvos felír valamit, a betegek egyharmada ki sem váltja, a többiek pedig jellemzően hanyagul és rendszertelenül szedik. Ez még akkor is igaz, ha a szó legszorosabb értelmében ezen múlik az életük. Magától értetődő, hogy az önmagunkért vállalt felelősség azzal kezdődik: mindent megteszünk a testi-lelki egészségünkért. Ha mégsem így járunk el, abban komoly szerepet játszhat az erényes önfeláldozás elképesztően ostoba gondolata is, mely egyértelműen keresztény hagyomány. (S talán még sosem volt ennyire aktuális, hogy végképp szakítsunk vele, mint manapság.)
3. BARÁTKOZZUNK AZZAL, AKI A JAVUNKAT AKARJA! - Mindannyian tudjuk, hogy rossz társaságba keveredni valóságos katasztrófa. De nem csupán a bűnöző, a kábítószeres és az alkoholfüggő cimborák képesek magukkal rántani a mélybe. Az önfeláldozás hasonlóan pokoli zsákutcának bizonyulhat. "Nem vagyunk morálisan kötelesek olyan embert támogatni, aki rosszabb hellyé teszi a világot. Épp ellenkezőleg. Olyan barátokat kéne választanunk, akik jót tesznek velünk. (...) Használjuk az ítélőképességünket és tartózkodjunk a válogatás nélküli együttérzéstől és szánalomtól!"
4. A SAJÁT MÚLTUNKHOZ HASONLÍTSUK MAGUNKAT, NE MÁSOK JELENÉHEZ! - "Bármennyire jók vagyunk valamiben, bárhogyan értékeljük a saját eredményeinket, valaki máshoz képest mindig inkompetensnek tűnünk. Jól tudunk gitározni, de nem vagyunk egy Jimmy Page vagy Jack White. Szinte biztos, hogy még a helyi kocsmában sem fogunk fellépni." A szerző a klasszikus pszichológiai problémát boncolja: érdemes a lécet arra az optimális szintre helyezni, amely már motiváló, de még megugorható. Peterson szerint üdvös, ha nap mint nap feltesszük magunknak a kérdést: "Mit tehetnék, amit megtennék, hogy egy kicsit jobb legyen az Élet?"
5. NE HAGYJUK, HOGY A GYEREKEINK MEGUTÁLTASSÁK MAGUKAT VELÜNK! - "Annak a gyereknek, aki odafigyel ahelyett, hogy elbambulna, és játszik, nem nyafog, vicces, de nem bosszantó, és megbízható - annak a gyereknek mindig lesznek barátai. Kedvelni fogják a tanárai, akárcsak a szülei." Igen ám, de ehhez nevelni is kell a gyerkőcöt, amire az elpuhult, posztmodern szülők nagy része alkalmatlan. "Egy rendesen szocializált hároméves udvarias és rokonszenves. Ugyanakkor nem ostoba. Érdeklődnek iránta a gyerekek és méltányolják őt a felnőttek. Olyan világban él, ahol a többi gyerek verseng a figyelméért, és ahol a felnőttek örülnek, ha látják, ahelyett, hogy csak kényszerből mosolyognának. Olyanok vezetik be a világba, akik örömmel látják el ezt a feladatot. Ez sokkal többet tesz későbbi individualitásáért, mint a napi konfliktusokat és a fegyelmezést kerülni igyekvő gyáva szülei."
6. TEGYÜNK RENDET A MAGUNK HÁZA TÁJÁN, MIELŐTT A VILÁGOT KRITIZÁLJUK! - A felelősségteljes létezés azzal kezdődik, hogy kigyomláljuk életünkből a kártékony és felesleges vadhajtásokat. "Talán romlatlan lelkünk ekkor az igazi jót valami ünnepelendőnek fogja tartani, még saját sebezhetőségének tudatában is. Talán egyre erősebben fogunk dolgozni a békén és a jóságon. Talán ekkor rájövünk, hogy ha mindenki így cselekedne a saját életében, a világ többé nem lenne gonosz hely."
7. ADJUNK ÉRTELMET AZ ÉLETÜNKNEK (MEGALKUVÁS HELYETT)! - "A megalkuvás - csontvázak rejtegetése a szekrényünkben. A szőnyegre kiontott vér eltakarása. A felelősség elhárítása. Gyáva, sekélyes és helytelen dolog." Peterson e fejezetben bibliai történeteket vonultat fel, szemléltetendő, hogy milyen emberi válaszokat adhatunk az ősi felismerésre, mely szerint az élet szenvedéssel jár. Elárulja azt is, mit jelent az igazi válasz, az értelem: "Az értelem gyönyörűen és mélységesen jelenik meg, amikor egy új rózsabimbó a semmiből bontja ki szirmait a nap és Isten fényében sütkérezve. Az értelem a lótusz, mely felfelé törekszik a sötét tó mélyéről az egyre tisztább vízben, és virágba borul a felszínén, felfedve önmagában az arany Buddhát, aki tökéletesen jelen van benne, s valamennyi szava és gesztusa az isteni akaratot hirdeti."
8. MONDJUNK IGAZAT - VAGY LEGALÁBBIS NE HAZUDJUNK! - "A szavak segítségével úgy manipulálhatjuk a világot, hogy megkapjuk, amit akarunk. Ezt jelenti a politikai manőverezés. Pálfordulások sorozata. A gátlástalan marketingesek, árusok, hirdetők, nőcsábászok, szlogenes utópiák és pszichopaták specialitása. Így beszélünk, ha befolyásolni és manipulálni akarunk másokat. Ezt csinálják az egyetemisták, amikor olyan esszét írnak, mely tetszeni fog a professzoruknak, ahelyett, hogy a saját gondolatukat fejeznék ki. Mindenki ezt csinálja, ha akar valamit, és úgy dönt, meghamisítja magát, hogy mások kedvére tegyen." Természetesen igaza van a szerzőnek: a minőségi élet alapeleme, hogy léteznek intim közösségeink, amelyekben megengedhetjük magunknak a teljes őszinteség luxusát. A jézusi magasság természetesen az, amikor minden élethelyzetben így járunk el.
9. GONDOLJUK AZT, HOGY A MÁSIK EMBER TUD VALAMIT, AMIT MI NEM! - A jó beszélgetés elsősorban figyelmes hallgatást jelent. "A pszichoterápia nem tanácsadás." - szögezi le Jordan Peterson, saját szakterületére utalva. Nekünk, férfiaknak különösen érdemes megszívlelnünk gondolatát. Klasszikus nemek közötti probléma, hogy mi - alkatunknál fogva - folyamatosan a megoldásokat keressük, míg a nők csupán arra vágynak, hogy meghallgassák őket.
10. FOGALMAZZUNK PONTOSAN! - "Ne rejtsünk szörnybébiket a szőnyeg alá! Gyarapodni fognak. Nagyra nőnek a sötétben. Majd amikor a legkevésbé számítunk rá, ránk törnek és felfalnak minket. (...) Ha gondos figyelemmel és beszéddel határozzuk meg a dolgokat, életképes, engedelmes tárgyként fognak megjelenni, az alapvető, szinte egyetemes összefüggésektől elkülönítve. Leegyszerűsítjük őket. Meghatározott és hasznos dolgokat csinálunk belőlük, és csökkentjük a bonyolultságukat." Jordan Peterson fontos problémára világít rá: az összes párkapcsolati és egyéb játszmázásnak csakis ott van terepe, ahol az érintettek nem mernek, vagy nem tudnak pontosan és precízen kommunikálni; ahol képtelenek szétszálazni a problémákat, így hagyják, hogy elnyelje őket a káosz.
11. HAGYJUK GÖRDESZKÁZNI A GYEREKEKET! - "Az egészséges nők nem fiúkra vágynak, hanem férfiakra. Olyasvalakire, akivel vitatkozhatnak, akivel megküzdhetnek. Ha szívósak, még szívósabb embert akarnak. Ha okosak, még okosabbat. Arra vágynak, aki olyat tud letenni az asztalra, amit ők nem." Kifejezetten fontos fejezet az elnőiesedett férfiakról, annak pszichológiai és társadalmi hátteréről és következményeiről. "Amikor a puhányság és ártalmatlanság az egyetlen tudatosan elfogadható erény, a szívósság és a dominancia tudat alatt lenyűgözi az embereket. A jövőre nézve ez részben azt jelenti, hogy minél erőszakosabban próbáljuk elnőiesíteni a férfiakat, annál jobban fognak érdeklődni a kegyetlen, fasiszta ideológia iránt."
12. SIMOGASSUK MEG AZ UTUNKBA KERÜLŐ MACSKÁKAT! - "Ha sétálunk és zúg a fejünk, talán megjelenik egy macska, és ha odafigyelünk rá, talán tizenöt másodpercre eszünkbe juttatja, hogy a Lét csodája kárpótolhat minket az élettel járó elkerülhetetlen szenvedésért." A zárófejezet fő témája a szenvedés, illetve az az emberi attitűd, amely rálel a természetes fájdalomcsillapítás módjaira.
A könyv alcíme: "Így kerüld el a káoszt!" A mű azonban nem erről szól. Jordan Peterson négyszáz oldalon keresztül taglalja, mit ért rend és mit káosz alatt: "Ha a jég, amelyen korcsolyázunk, szilárd, akkor rend van. Ha beszakad alattunk és belezuhanunk a jeges vízbe, az káosz." Mindazonáltal egyetlen szóval sem állítja, hogy bármelyik véglet üdvös volna. Mint a jelentős gondolkodók többsége, akik a komplex létezés receptjét kívánják megfogalmazni, rend és káosz dolgában ő maga is a helyes egyensúlyt, az arany középutat hirdeti: "A rend nem elég. Nem lehetünk egyszerűen állandóságban, biztonságban, változatlanságban, mert mindig vannak létfontosságú, jelentőségteljes új dolgok, amiket meg kell tanulnunk. Ugyanakkor a káosz is lehet túl sok. Nem bírjuk hosszú ideig elviselni a túlterheltséget, amikor azt tanuljuk, amit még meg kell értenünk. Így az egyik lábunkat meg kell vetnünk abban, amit már elsajátítottunk és megértettünk, a másikat pedig abban, amit jelenleg felfedezünk és tanulunk. Ilyenkor olyan ponton helyezkedünk el, ahol a létezés rémülete ellenőrzés alatt van, és biztonságban érezzük magunkat, ugyanakkor éberek és elfoglaltak vagyunk. Itt találunk új tennivalót és lehetőséget a fejlődésre. Itt lelünk értelemre."
