Sokszor megfogalmaztam már: kifejezetten bírom Gulyás Marcit. Két okból is. Egyrészt megkérdőjelezhetetlenül intelligens; akár kérdez, akár válaszol, szemmel láthatóan vág az esze. Másfelől van benne nyitottság. Radikális baloldali létére ő jelenti a hidat a két politikai tábor között; műsorában rendre vendégül lát kormánypárti figurákat, s attól sem retten vissza, ha neki kell besétálnia a jobbos oroszlánbarlangok valamelyikébe. E két erénye azonban néha kifejezetten egymás ellen dolgozik. A pénteken felvett, Puzsér Robival folytatott három és fél órás beszélgetése során mindvégig az volt az érzésem, hogy az intelligenciáját elsősorban a valódi válaszok megúszására használja. Ezt kivételesen profi módon űzi: egyszer sem játssza a hülyét. Minden esetben tudatosítja a nézőkben és a beszélgetőpartnerében, hogy tökéletesen tisztában van a kérdés lényegével, ezáltal azt a látszatot keltve, hogy még véletlenül sem szeretne megfutamodni, mellédumálni. S azután jönnek a hosszú-hosszú körmondatok, egyedül azzal a céllal, hogy elmagyarázza, miért is lehetetlen válaszolnia...
Az első nagy témakör természetesen a kapitalizmus-ellenesség. "Nézzük meg, hogy az a gazdasági-hatalmi rendszer, ami itt is van, Európában van, a déli országokban van, Amerikában van, a különböző kontinenseken van, alkalmas-e arra, hogy emberek széles tömegeinek a lakhatását, a jólétét, a tisztes megélhetését biztosítsa, vagy sem. És ha ez az alapvető kérdés, úgy azt kell látnunk, hogy ez a rendszer nem alkalmas rá. (...) És ha ezt kapitalizmusnak hívják, akkor ki kell mondani, hogy a kapitalizmus ezt nem képes teljesíteni." - kezdi Gulyás Marci. Majd eltelik több mint három óra úgy, hogy ki nem ejti a kommunizmus szót; nem foglal állást a magántulajdon felszámolást illetően; illetve nem ad semmiféle alternatívát világunk berendezésére - hiába faggatja Puzsér. A kapitalizmus elviselhetetlen és pont. Tök mindegy, hogy ebben a rendszerben még a legszegényebbek is királyi módon élnek a korábbi korok nincstelenjeihez képest. Tök mindegy, hogy a valaha volt kommunista kísérletek kivétel nélkül vagy elhaltak, vagy véres diktatúrába torkolltak... "Vonuljanak ki a lobbisták, vonuljanak ki a cégek és részvénytársaságok a minisztériumokból, meg a minisztereknek az előszobáiból, s legyenek szívesek a képviselők, a miniszterek, a politikusok mostantól kezdve újra a társadalomnak felelni." - Ezek már Puzsér Robi szavai, hitem szerint tökéletesen megfogalmazva azt, mi a valódi, és talán az egyetlen gond a jelen kapitalizmusával. Puzsér az általa felvázolt célt az erős állam koncepciójával látja megvalósíthatónak, annak ellenére, hogy az állam befolyása a világon mindenütt egyre nő, s ez nem hogy nem csökkenti a korrupció mértékét, de - logikusan - egyre dagasztja azt. (Nyilvánvaló, hogy a lopást legegyszerűbben úgy lehet megfékezni, ha nincs mit ellopni, a magam részéről ezért is részesíteném előnyben a miniállamot.) Gulyás Marci egyszerűen illúziónak nevezi azt, hogy a multinacionális cégek egyre növekvő befolyása állami eszközökkel megfékezhető: "Én nem amellett agitálok, hogy a Bill Gates-t számoltassuk el; hogy a Jeff Bezost számoltassuk el. Hanem amellett agitálok, hogy egy olyan rendszert számoltassunk el, amelyik Jeff Bezos-okat és Bill Gates-eket termel nagyüzemben, és egyébként melléktermékként milliárdokat taszít kilátástalanságba. Tehát ha az a kérdésed, hogy vissza tudja-e szerezni az állam ezt a típusú képességét, úgy az a rossz hírem van, hogy erre esély jelenleg nemigen mutatkozik." Ismét egy semmitmondó, balos demagógia, melyből csak annyit tudunk meg: Gulyás Marcinak halvány fogalma sincs arról, mi volna a jó irány.
A következő fejezet - mi is lehetne más - a woke-progresszió és a politikai korrektség elmebaja. Előkerül egy bejátszás, amelyben Gulyás Marci pellengérre állítja Verebes Istvánt egy tökéletesen ártatlan, szőke nős vicc miatt. Puzsér így vezeti fel a témát: "Gondoltál már arra, Márton, hogy egy vicc attól vicces, hogy valaki megszívja benne? És minél inkább megszívja benne, annál viccesebb. És minél viccesebb, annál könnyebb rajta megsértődni. Nem tartasz attól a világtól, attól a jövőtől, ahol már nem szabad viccelni semmivel, mert valaki lépten-nyomon megsértődik, és aki megsértődik, annak mindig igaza van? Hogy fogunk viccelni a jövőben? Ha ma lenne a Monty Python, leadná a BBC?" A mellébeszélés természetesen azonnal beindul. Gulyás Marci nyilván nem mondhatja azt, hogy a maga részéről betiltaná a humor minden fajtáját, ugyanakkor az ideológiai elköteleződése abba az irányba tereli, hogy PC-t is megvédje. Sikerül is megfogalmaznia az egész este legbutább mondatát: "Nekem van olyan szőke nő ismerősöm, akinek végighallgattam az élettörténetét kamaszkorától kezdődően, aki mondjuk ezért levágatta a haját és nem akarta, hogy tüsinél hosszabb legyen, mert azt érezte, hogy szégyen szőkének lenni, hiszen az a butaság, az inkompetencia és a megvetés tárgya volt." Ez tényleg mindennek az alja. Példaként állít egy olyan lányt, aki nyilvánvalóan súlyos mentális problémákkal küzd, s úgy tesz, mintha a társadalomnak ehhez az elmebajhoz kéne alkalmazkodnia... Persze világos, hogy ez a baloldaliság lényege. Mondvacsinált áldozati csoportok kreálása, majd - a védelmükre hivatkozva - kérlelhetetlen hatalomgyakorlás a többségi társadalommal szemben. Ami engem illet: soha a büdös életben nem tapasztaltam még olyat, hogy egy szőke nő komolyan vette volna e sztereotip vicceket és egy picit is rosszul érezte volna magát azoktól. Puzsér mindenesetre remekül provokálja: "Az ember.. hát... röhögne rajta, csak van egy kis komisszár elvtárs a fejében, amelyik összevonja a szemöldökét és azt mondja: ez nem vicces..."
A következő kérdéscsomag a legutóbbi Gyurcsány-nagyinterjút boncolgatja: "Márton, hogyan készíthettél úgy Gyurcsány Ferenccel interjút, hogy egyáltalán nem kérdezted 2006-ról? Jól értem, hogy akkor e szerint te Gyurcsány Ferencet rehabilitáltad?" Gulyás Marci ezt persze visszautasítja, mindazonáltal hosszú percekig rágódnak még a témán. A Partizán fenegyereke leszögezi, hogy a kérdések nem voltak előre egyeztetve, saját szerkesztői döntés alapján kerülték a témát. Puzsér jól érzékeli és érzékelteti a súlyos aránytévesztést: "Verebes István a szexista viccelődésért számon lett kérve. Gyurcsány Ferenc 2006-ért nem?? Ez milyen már?" Kérdését az eddigi legnagyobb taps kíséri, Gulyás Marci ezt meglehetősen feszengve konstatálja. Igyekszik is bagatellizálni az ügyet: "Lehet, hogy az egész oda datálható, hogy 2004-ben milyen körülmények között cserélt széket Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc. Lehet, hogy ez inkább hozzájárult ehhez a kérdéshez." Puzsér persze nem hagyja annyiban: "Nem, nem, nem, én nem hiszem, hogy a 2004-es puccs miatt, azért, mert a Gyurcsány megpuccsolta a Medgyessy Pétert, vonultak ki 2006-ban az utcára az emberek. Nem. A pult alatti kormányzás; a költségvetés hiányszámainak az eltitkolása; a konvergencia-jelentések meghamisítása; a parlament megtévesztése; a saját frakciójának a megtévesztése; ami után ezt a frakciót beavatta Őszödön, annak a kiszivárgása; ennek az egész mocsoknak a felfakadása - ez eredményezte az Orbán-rendszert és ez az a referencia, ez az a hat láb mélyre beásott léc, amin Orbán Viktor minden nap átsétál, mert minden nap fölül tudja múlni azt." Ismét egy olyan pont, amelyben teljes mértékben igazat adhatunk Puzsér Robinak, s ahol azt látjuk, hogy az általában egyenes és karakán Gulyás Marci mismásolni kényszerül.
Puzsér a gigahosszú interjú végén - kellő szarkazmussal - megköszöni beszélgetőpartnerének, hogy néha választ is kapott... Felkérdezőként nyilván dicséretes, hogyha képes zavarba ejtő témákat előhozni. Nézőként azonban pontosan tudjuk, hogy Gulyás Marci értelmes, és hogy elsőrangúan kommunikál. Ha még őt is mellébeszélésen kapjuk, az nem jelenthet mást, mint hogy a kommunizmus eszméje vállalhatatlan; a woke-progresszió vállalhatatlan; továbbá a Gyurcsánnyal való közösségvállalás is vállalhatatlan. Puzsérnak könnyű, hiszen a centrumba helyezkedve mindezeket távol tarthatja magától. A radikális balosoknak ugyanakkor mindig is ez lesz a sorsuk: az örök magyarázkodás.
